sekula
2007.07.20. 03:48
....nálunk radiátor melegít és NEM az otthon melege....
"édes" mostoha
- 1
- 2
sekula
#
2007.07.20. 03:43
Vzoli, miért hazudnék? ezek a dolgok amiket írtam, így vannak. Azért jöttem erre az oldalra, hogy jogi fórum, hogy olyan megoldást találjak, ami jogilag véd meg ettől a "jóembertől". az otthonos dologgal kapcsolatban ez nem "elszólás" ahogy fogalmazod, egyszerűen nem hangzik jól az a mondat hogy nincs önálló véleményük a házi dolgokban, vagy kégli-i dolgokban, vagy kecó-i dolgokban. Amikor azt mondom otthon, nyilván nem olyan értelemben használom mint Te, nálunk radiátor melegít és az otthon melege, de erre a szóra kevés alternatíva van. Mégegyszer, elsősorban jogi megoldást kerestem egy jogi fórumon. Mit tudom én, egy kiteregetem a szennyest pert, aztán tegyen valaki igazságot.
A szülői tisztelet bennem is van, de csak és kizárólag az anyám iránt, aki tényleg felnevelt, de a nevelőapám egy keresztbe szalmát nem tett értem soha, egy pozitívuma van annak hogy ilyen, mégpedig az, tökéletesen tudom, hogy én ilyen nem akarok lenni soha. Tudod egy gyereknek meg lehet mutatni hogy milyen ember legyen, és azt is hogy milyen ne legyen. És bár ugyanazt tanulod mind a kettőből, a kettő azért mégsem ugyanaz. Nekem mindenre ő a negatív példa, és az én értékrendemben egy ilyen emberben nincs semmi amit tisztelni lehet.
kisrita
#
2007.07.19. 19:33
Ezzel csak azt akartam mondani hogy leglább itt ne bántsátok - ha már segíteni nem tudtok.
Megvan neki a maga baja, ne tetőzzük még itt is.
kisrita
#
2007.07.19. 19:32
Vzoli!
addig amíg nincs az ember mellett támasz addig igencsak sötéten látja a dolgokat. Onnatól amikor társat talál, akkor már ott a fény - van kibe kapaszkodni, van aki segít. Hidd el tapasztalatból beszélek. És onnantól minden könnyebb, már nem is olyan kilátástalan a helyzet, már mindenre van valami megoldás hiszen
már nem vagy egyedül a nyomoroddal. Ami más szemében lehet hogy nem más mint a problémád eltúlzása. A tehetelten düh odáig tart csak, onnantól átalakul rossz emlékekké, keserűséggé. A másik ha 26 évig csak azt kapod otthon hogy sz.r alak vagy -az annyit tesz: önbizalom= nulla, és el is hiszed magadról hogy nem vagy képes semmire. Ez pszichológia.
Nekem ez a személyes tapasztalatom.
Meg belém belém nevelték a szülők tiszteletét - akármilyen is, mégiscsak ő nevelt fel. Kaptam, én is inkább hideget - mint meleget - megtehetném hogy amikor a legnagyobb szükségük lenne rám akkor fogom magam és elegánsan odébbállok a sok sérelmet megtorlandó - de nem teszem.
Szerintem ez emberség kérdése.
De nem látunk bele egymás életébe - kit milyen sérlem, bántás ért , kinek mit okoz a lelkében -nem vagyunk egyformák.
És mindenkinek a maga problémája legnagyobb.
És az ismert rossz még mindig jobb mint az ismeretlen.
Én egyébként nagyon racionális vagyok, de emberi kérdésekben nem. Talán azért amint már írtam.......
Sekula!
Neked meg annyit hogy írtam: BIZONYÍTÉK! Bizonyíték nélkül ... az nem bizonyíték hogy utáljátok egymást!
de azért mégiscsak "békés" úton jobb lenne rendezni a helyzetet..
Én sem jogász
vzoli
#
2007.07.19. 19:11
Nézd, kisrita, két dolog lehetséges. Az egyik az, hogy sekula Szent Sebestyén 53. reinkarnációja, akinek az ajkán lágy mosoly jelenik meg, amikor a testébe fúródó nyilak darabszáma eléri a százat, mert hurrá, úgy szép a szám, ha kerek.
A másik az, hogy sekula számára a helyzet mégsem olyan sötét, mint ahogy a nyitóban azt lefestette (lelkisegélyszolgálat, rendőrség, "ez már tart 16-17 éve", "feszültség és gyűlölet és harag és düh van bennem", "zsebre kell tennem a kezem ... ne tragédia legyen a vége"). Mert ebből számomra az következett, hogy a különköltözésnek nincs alternatívája.
Sekula már 26 éves, nagyfiú, el tudja dönteni, hogy ezek közül melyik áll fenn valójában. Mindenki a maga szerencséjének jogásza.
(Egy halk megjegyzés azzal kapcsolatban, amit fentebb írtam.
„ez azért rossz, mert nincs önálló véleményük az otthoni dolgokban” - sekula 07.19. 20:37
Az „otthon” szó használata mint elszólás mindenesetre számomra arra utal, hogy a helyzet azért mégsem lehet olyan sötét. Én biztos nem nevezném otthonnak azt a házat, ahol már évek óta kényszerből és szükségből össze vagyok zárva a legnagyobb ellenségemmel. Akkor sem, ha ott nőttem fel, és ott éltem együtt a már jópár éve elhunyt szeretett édesanyámmal.)
sekula
#
2007.07.19. 18:37
Szia itt is kisrita :-)
Tudod hányszor gondoltam már rá, hogy vagy én fogok egy baseball ütőt és adok az arcának, vagy mással találtatnám meg? Csak ilyenkor mindíg eszembe jut, hogy olyan mindenki számára nyilvánvalóan utáljuk egymást, hogy ha egy vad idegen, ismeretlen fickó a metró alá lökné, akkor is én lennék az első akit a zsaruk megtalálnának, hogy van e valami közöm a fickóhoz.
A féltesóim közénk állnak, hogy ne menjünk egymásnak, de többet nem tesznek az ügyért. Õk úgy gondolkodnak, hogy az apjuk és ezért neki mindíg igaza van. Amit a nevelőapám mond, az van. És ez azért rossz, mert nincs önálló véleményük az otthoni dolgokban.
kisrita
#
2007.07.19. 16:06
Szerintem a lakáshitel járható dolog lesz - és igen fizesd a sajátod inkább.
Mielőtt valaki írná.: igen, abba is bele lehet bukni stb , de mindeki maga tudja mit tud vállalni.
És kifizetsz ugyanannyit egy albélretre mint amennyit törlesztesz lakásra.
Szeritnem a fő gond itt a szemétkedés - minden következmény nélkül.
Az egyik ismerősöm annyit mondott: jól meg kell verni a sötét utcán - bizonyítsa be hogy ki volt. Mert ugye a magyar jogban bizonytani kell.......
Tényleg mért nincs valaki aki kiosztaná vagy így vagy úgy? Mért félnek(?) ennyire tőle?
Mondjuk valóba jogi megoldás lenne az igazi -az ellen nem tud semmit tenni akármennyire okosnak hiszi magát. Aztán akkor jó pofára esne az öreg.
De hadd kérdezzem meg itt azt is: a féltesók nem mernek szembefordulni vele vagy az ő oldalán állnak?
kisrita
#
2007.07.19. 15:49
Ja most lárom Sekula is írta már ezt.
kisrita
#
2007.07.19. 15:47
- Nem azért hogy védjem de
- tudom milyen az a helyzet amikor meg van kötve a kezed, mert nincs anyagi és emberi háttere az embernek. Én is voltam hasonló helyzetben - nem tudtam költözni mert ugyan lett volna hova de a havi költségeket nem tudtam volna fizetni. Mondtak nekem is sok okosat -pl. ezeket hogy másokkal együtt stb - de így nehéz bevállalni a "lesz ami lesz" -re meg a "majd csak lesz valahogy"-ra amikor nem számíthatsz majd senkire ha sz..ban leszel.
Bár rám azt mondják túlaggodóm a dolgokat - szerintem meg jobb minden eshetőséget átgondolni ( pl mi van ha a másik fél kikötlözik és neked kell majd fizetni a teljes albit?) és úgy dönteni.
sekula
#
2007.07.16. 20:23
Szia Vzoli!
Először is köszönöm, hogy írtál. Nézd, igazad van abban, hogy a legjobb lenne egy albérletbe elmenni. Sokat gondolkodtam már ezen, és kerestem is. Valóban lakhatnék együtt 2 vagy 3 egyetemista sráccal. De meddíg tartható ez? 2 évig? Egy önálló albérlet, 45-60.000 ft között van, + rezsi + szokás a 2-3 havi kaució, vagyis rögtön 150.000,-ft + az első havi. És ezek kis garzon lakások, nem 2-3 szobás összkonfortos berendezett lakás. Azt írtad, hogy az ingatlanon fennálló tulajdoni részemet nem kell védenem, mert nem lopja el senki. ebben igazad is van, normális esetben. Tudod mi a necces az albérletben? Hogy bármikor történhet valami, elüthet a busz, vagy felmondják az albit és nem találok időben másikat, és míg más fiatal ha nincs más, utolsó lehetőségként még mindíg hazamehet, engem a nevelőapám viszont nem engedne be mégegyszer, ebben biztos vagyok. És hiába lobogtatnám, hogy tulajdonrészem van, ezt próbáld megmagyarázni valakinek, aki nem lát tovább az orránál. Egyébként ha lakásunk ér 12 milliót, annak az 1/8-ad része másfél millió, ami tényleg nem elég egy saját lakásra, de jó alap lehet egy lakáshitelre. És az ember inkább fizet valamiért ami az ővé, mint egy vadidegen valakinek valamiért ami nem az övé. Én is. Azonkívül pedig mit érek a tulajdonrészemmel, ha nem élhetek benne normális életet, sőt még jobban tenném ha lelépnék. Nem kényszerít hogy elmenjek, csak éppen nem hagy más lehetőséget. És mindezt azért, mert olyan amilyen. És közben tudod mi az ami fontos? Hogy nem változik semmi. Én nem sajnáltatni akarom magam itt, tudom hogy sokaknak van nagyobb (bár inkább azt mondanám hogy másféle) problémája, de attól bepöccenek, hogy ezeket az undorító és aljas dolgokat amiket csinál velem, úgy csinálja, hogy nem terheli semmi felelőség. Az emberi szemétségre nincs semmi jogi formula. És ezért nem változik semmi. És én igazából ezért írtam ide, hogy hátha van...
vzoli
#
2007.07.16. 16:42
Sekula!
„egyrészt részem van a lakásban, amit ő nem fog kifizetni”
Nem tudom, hogy ez mekkora rész, mert ezt nem részletezted. Viszont ha a nevelőapád és édesanyád fele-fele arányban voltak tulajdonosai a lakásnak, akkor szerintem most úgy néz ki a helyzet, hogy 1/8-ad részben vagy tulajdonos a nevelőapád holtig tartó haszonélvezetével terhelve. De ha a lakás teljes egészében az édesanyádé volt: akkor is csak 1/4-ed részben vagy tulajdonos (szintén haszonélvezettel terhelve).
Mindebbből csak azt akarom kihozni, hogy ha feltételezzük, hogy a nevelőapád - az ő haszonélvezeti jogát is figyelembevéve - kifizetné neked a részedet (1/8-adot vagy 1/4-edet; persze erre őt semmi nem kötelezi) : akkor könnyen előfordulhat, hogy még mindig ott vagy, ahol a part szakad. Kétlem, hogy pusztán ebből egy önálló lakásra futná.
Szerintem itt egy megoldás van: az albérlet. Ennek nem feltétlenül kell 70.000 Ft-ba kerülnie. Társulhatsz másokkal: pl. egyetemisták összefogva jóval kevesebből is kijönnek fejenként az albérlet költségét tekintve.
Csak azt akarom mondani, hogy nem hiszem el, hogy mindössze egyetlen megoldás van, nevezetesen az, hogy együttélsz egy olyan emberrel, akit szívből utálsz. Saját magadat csapod be, ha erre az egyetlen "megoldásra" szűkíted le a gondolkodásodat.
Az ingatlanon fennálló tulajdoni részedet nem kell őrizned, azt nem lopja el senki.
Másrészt tegyük fel, hogy a nevelőapádat holnap elviszi az ördög. Akkor még mindig ott a három húgod, akikkel közös tulajdonod áll fenn a lakáson. Most már ugyan haszonélvezettől mentesen, de továbbra is csak 1/8-ad vagy 1/4-ed. Ezt sem érzem egy felhőtlen viháncolásra okot adó szituációnak a részedről.
Szóval itt lépned kell, és nem befelé, hanem kifelé. Ha meg nem lépsz: a gyomorgörcsöt leginkább saját magad okozod magadnak; bármilyen része is van ebben egyébként a nevelőapádnak.
Társulás másokkal (akiket te választhatsz meg, akiket bármikor otthagyhatsz) albérletben; nyilván szűkösebben élve mint korábban, amikor nem kellett az albérletért fizetned. Viszont nyugodtabban, békésebben; idegeskedésektől mentesen.
Az (okosan választott) albérleti díj alternatív költsége a mindennapi idegeskedés; akár még évtizedeken keresztül. Hogy egyik vagy másik éri-e meg neked: te választasz, és nem a nevelőapád kényszerít erre vagy arra.
És szerencsétlennek se érezd magad, mert pl. van munkád, van tulajdoni részed; esetleg megtakarított pénzed is. Százezrek vannak ebben az országban, akiknek jóval kevesebb jutott mint neked (és ezt nem a demagógia szintjén akartam említeni).
A dolog teljesen egyszerű: fel kell hagyni az önsajnálattal, és el kell kezdeni gondolkozni az alternatívákban. Mert alternatívák mindig vannak.
sekula
#
2007.07.16. 15:54
Hát igen, nem mennék vele semmire. Tökéletesen védve van, biztonságban érzi magát, és ezért azt csinál amit akar. Meg tudnám védeni magam, de úgy járnék lehet mint az a kislány aki néhány évvel ezelőtt 13 évesen lelőtte az apját aki csúnyán bántalmazta őt és a rákos anyját. Röhejes, hogy akkor azt mondták, hogy ez nem lehet megoldás, mégsincs senki aki mondana valami okosat, ami megoldás lehet az ilyen emberekkel szemben. Én felnőtt vagyok felelőség tudattal, én nem tennék ilyet, de kár hogy nincs olyan fogalom a jogban hogy lelki terror elleni önvédelem.
Kovács_Béla_Sándor
#
2007.07.16. 15:27
Kérhetnéd a közös tulajdon megszüntetését, de mivel valószínűleg a nevelőapádnak haszonélvezete van a tulajdonrészeden, sokra azzal sem mész.
sekula
#
2007.07.16. 15:22
Sziasztok! 26 éves vagyok. Az édesapám amikor fél éves voltam, elhagyott minket, azóta sem láttam. Az anyám megismerkedett a nevelőapámmal kb 2 éves koromban, nemsokára hozzá is ment feleségül, és szült neki három lány gyermeket, akik a féltestvéreim. Addig amíg a harmadik hugom meg nem született, minden teljesen rendben ment a családunkban, viszont a születése után a nevelő apám teljesen megváltozott.
Amint "kész lett" a saját családja, szinte attól a naptól kezdve, a velem való viszonya teljesen megváltozott. Először kis apróságokkal, hogy csak a lányainak vett akármit, tehát mindenből hármat, ha vitatkoztunk valamin, kivétel nélkül mindíg a lányainak adott igazat, én meg kaptam a pofonokat, aztán már mindenért engem talált meg, és egy szép nap visszaköszönés nélkül ment el mellettem az utcán. Ekkor voltam kb. 9-10 éves. Az anyám, aki meghalt sajnos néhány éve, nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel, bármit kérdezett vagy mondott a nevelőapámnak ezzel kapcsolatban, csak vita volt belőle, aminek az lett a vége mindíg, hogy ha nem tetszik, ellehet menni. Anyu viszont 4 gyerekkel maradt ugye, mert nem volt hova és főleg miből elmenni. Ezért a dolgok folytatódtak változatlanul, és így nőttem fel. Anyukám néhány évvel ezelőtt meghalt. A nevelőapámmal azóta még durvább a kapcsolatunk. Hozzáteszem, hogy az évek alatt elég jól kiismertem, és nem tartom egészséges embernek. Olyan valaki, mint az a ló akinek lefedik a szemét hogy csak előre lásson. Hihetetlenül ostoba. Az a baj az ilyen emberekkel, hogy azt hiszik magukról, hogy mindent tudnak, és pontosan az hiteti el velük, hogy mindent tudnak, hogy NEM TUDNAK SEMMIT. Ezért aztán mondhatsz bármit, érvelhetsz akárhogy akármiben, mivel képtelen a logikus gondolkodásra, csak azt hajtogatja ami a fejében van. Ha az eget pirosnak látja, akkor hiába győzködi egymillió ember, hogy az kék, nem, egymillió ember a hülye, és nem ő az aki rosszul lát. Na a lényeg az, hogy mióta az anyu meghalt, azóta még durvább a dolog, mint amilyen előtte volt. Nem csak szemétkedik, hanem aljasul szemétkedik. És ezekkel a dolgokkal nem tudok már mit kezdeni. Ennek sosem lesz vége. Mondhatnátok hogy költözzek albérletbe, két oka van, ami miatt nem teszem, egyrészt részem van a lakásban, amit ő nem fog kifizetni, én pedig ezért nem adom oda, másrészt albérletre sem költök 70.000 pénzt amikor keresek 90-et. Harmadszor pedig nem én vagyok a sz..m..tláda, nem hiszem, hogy nekem kellene menekülni, mert ez nem megoldás. Bár másikat sem tudok. Már hívtam lelkisegélyszolgálatot, megkérdezék hogy van a gyomrom, sokat idegeskedek, de segíteni, mondani valami okosat, azt nem tudtak. Hívtam a rendőrséget. Megkérdezték, hogy bántalmazott-e, mondtam, hogy nem, de azért nem mert nem hagytam. Ebbe ők nem szólnak bele, mert ez családi ügy, ha megsérülök, vegyek látleletet, és akkor majd... Tényleg nem tudom, mit lehet tenni. Ez már tart 16-17 éve, akkora feszültség és gyűlölet és harag és düh van bennem, hogy szabályosan zsebre kell tennem a kezem, hogy ha amikor nekem jön, akkor ne tragédia legyen a vége a dolognak, mert ha visszaütnék, akkor nem tudom hogy megállnék-e. És ami szomorú, hogy a hugaim csak nézik, hiszen az apjuk, a rokonok nézik, a szomszédok nézik, és senki nem csinál semmit. Viszont ha egyszer kivenném a kezem a zsebemből, és visszaadnám ami neki ami bennem összegyült a 17 év alatt, akkor biztosan én lennék mindenki szemében a szar szemét szar alak, mert nézzem meg mit csináltam. De ez sem érné meg, mert kapnék érte annyit mint egy rendes emberért, és az életemet nem fogom tönkre vágni egy elmeháborodott majom miatt. Csak ez is biztonság érzetet ad neki, sérthetetlen, azt csinálhat amit akar. Pedig ezer undorító aljas dolgot tudok mondani, amit csinál, amivel kikészít, és nem tudok mit tenni ellene. Lehet tenni valamit jogilag?
- 1
- 2
