Lányom házassága tavaly januárban, amikor 8 hetes terhes volt, felbomlott, mivel a férje bejelentette, hogy van valakije és válni akar. A terhesség alatt kezdetben egy barátnőjénél lakott, hogy elkerülje a napi feszültségeket, majd mikor férje kiköltözött, ő visszaköltözött a közös lakásba. A kislány augusztusban született meg, és a férj azóta heti egy alkalommal, hétköznap este, mintegy 2 óra időtartamban látogatja. Előfordult, hogy a látogatást, elfoglaltságaira hivatkozva, lemondta.
A válásra eddig nem került sor, de már többször is beszéltek róla, aminek kapcsán fölvetette, hogy a jelenleg 6 és fél hónapos gyereket szeretné elvinni és bemutatni a barátnőjének (hogy pontosan hol lakik, nem lehet tudni, valószínűleg a barátnőjével közösen bérel lakást). Minthogy a gyerekkel sose élt együtt, alig ismeri, egész élete során kb. 24 alkalommal látta röviden, lányom úgy érzi, a gyerek számára kifejezetten sokkoló lenne egy ilyen élmény, amelynek során elszakítanák az anyukájától, az egyetlen személytől, akivel együtt él. A kisbaba amúgy kiegyensúlyozott, derűs, a lányom jelenlétében nyitott új emberekkel való találkozásra is, de a biztos pont számára mégis csak ő, aki ráadásul jelenleg is napota 5-6 alkalommal szoptatja.
Kérdésem, hogy mi az a legkorábbi életkor (olvastam egy korábbi válaszban a kétéves korhatárról, de az talán az ottalvós elvitelre vonatkozik?), ami fölött a gyámhatóság (bíróság?) úgy szokott határozni, hogy a nem együtt élő (és sosem együtt élt) apa pár órára elviheti a gyereket. Talán ha erről elbeszélgetnének a lányommal, akkor megnyugodna, és nem erőltetné tovább ezt a témát, amíg tényleg aktuális nem lesz.