A minap kaptam egy levelet az egyik fórumostól. Egy gyermekpszichológus válaszolt a kérdésére. Engedélyt kértem és kaptam a gyermekpszichológustól, hogy a választ feltegyem a fórumra, mivel ugy gondolom, sok kapcsolattartásnál segithetnek a tanácsai. Az email-cime közlését is engedélyezte.
From: Schwanner Zita schwanzit@gmail.com
Sent: Thursday, March 30, 2006 10:26 PM
Kedves …!
Megkaptam levelét Benda Viktória kolléganőmtől, és nagyon köszönöm a türelmét. Remélem, még segítségükre tudok lenni mindazzal, amit írok, hogyha időközben újabb kérdések merültek volna fel, kérem, írjon, igyekszem a lehető leggyorsabban válaszolni.
A helyzet, amelyben vannak, nagyon nehéz lehet, és át tudom érezni, milyen fájdalmas is olykor a párja, és rajta keresztül az Ön számára is. Õszintén sajnálom, hogy ilyen élmények érik Önöket- de azt gondolom, nagyon jól meg lehet oldani ezt a szituációt, ha mindenkiben van erre nyitottság.
Először is meg kell nyugtatnom Önöket azzal kapcsolatosan, hogyha a párja kisfiának ilyen szeretetteljes, törődő, lelkiismeretes édesapja van, akkor mindig is ő lesz számára az igazi apa. A vér valóban összeköt, és ahogy cseperedik, egyre jobban hasonlít majd az édesapjára, hiszen minden egyes sejtje félig az apjáé- és hogyha megvan a kapcsolat is, méghozzá ilyen mély és őszinte, akkor semmiféle törést nem fog neki okozni az, hogy az édesanyja közben egy másik férfival él, és a mindennapokban ő többet van vele. Később, amikor kicsit nagyobb lesz, meg fogja érteni a különbséget az édesapa és a nevelőapa között, és tisztázódik számára a helyzet. A kisfia szeretetének elvesztésétől, vagy attól, hogy a másik férfi miatt ez gyengébb lesz, nem kell félnie a párjának.
A kisfiú számára két és félévesen minden elfogadható, ha azt a szülei biztonsággal és jó lelkiismerettel tárják elé: noha másoknak egy apukájuk van, miért ne lehetne neki kettő- a zavara abból támad, hogy ebből feszültség van a családon belül, illetve magából az elnevezésből. Kezdjük ez utóbbival- bár ez csak magát a tünetet kezelné, de azt gondolom, jó megoldás volna a két apa megszólítást elkülöníteni- hogyha nem működik az, hogy a nevelőapját a keresztnevén szólítsa, akkor legyen az egyikük apa, a másik pedig apu vagy apuci, apuka, édesapa. Ez a gyerek számára érthetővé teszi, hogy a két ember két külön személy, és elnevezésük is különbözik- ez csökkenteni fogja zavarát. Jó volna, ha ebben meg tudnának állapodni, és ehhez aztán mindenki tartaná magát. Ezek után lehet már tisztázni a helyzetet, amennyiben a kisfiú erre nyitott. Hogyha ő kérdez rá, hogy anya élettársa kicsoda, akkor a lehető legegyszerűbben el lehet neki mondani, hogy "én vagyok az apukád, az édesapád, te vagy az én kicsi fiam, és te vagy a szemem fénye. XY pedig anya társa, együtt élnek, ő is nagyon szeret téged, de ő nem az apukád, hanem a nevelőapád. Õt így szólítod, engem pedig úgy." Bár ennek a magyarázatnak nem lesz értelme a kisfiú számára, hiszen a szavak jelentését nem érti, azt viszont érti belőle, hogy őt mindenki szereti, ez biztonságot ad neki, és azt is érti belőle, hogy apa elfogadja a helyzetet, akkor ő is elfogadhatja. Persze az volna ideális, hogyha az édesanya és az élettársa ugyanígy megtámogatná ezt a magyarázatot.
A zavar a családon belül: egy különválás mindig rettenetesen megterhelő érzelmileg, nagyon nehéz ezt jól csinálni, különösen akkor, hogyha gyerek van. Mindenki tele van félelmekkel, negatív érzésekkel- nagy erőfeszítés ezeket magunk mögött hagyni. Úgy gondolom, hogy az elsődleges szempont a gyerek jólléte, lelki nyugalma. Hogyha a nevelőapja nem játssza el, mintha ő lenne az édesapa, viszont szereti, gondozza, neveli a kisfiút, akkor ez egy nagyon jó dolog, és gondoljanak arra, mennyire fontos a gyereknek, hogy szeretetteljes környezet veszi körül akkor is, amikor nem az édesapjával van. Gondoljanak úgy rá, hogy nagyon jó neki, hogy van még egy ember, aki szereti őt. Ahogy bizonyára az Ön kislányának is nagyon jó, hogy a párja szereti őt, és ott van a mindennapjaiban. Tehát az anyával és a nevelőapával azt kell megbeszélni, hogy ne legyen hamisság, félrevezetés a kisfiú nevelésekor- de ha mindig őszinte, tiszta viszony marad a gyerek és a nevelőapa közt, akkor ez nagyon jó és gyümölcsöző lehet.
Az volna jó, hogyha az édesanya is tudná elsősorban a gyerek érdekeit nézni, és le tudná vetkőzni saját rossz érzéseit- valóban jó volna, ha a kisfiú lehetne az édesapjával is, és annak családjával- de fontos lenne, hogy ezt az anya is megértse, és ne úgy engedje el majd a gyereket, hogy ha nem is szavaival, de tudattalan jelzéseivel a legszívesebben visszatartaná.
A mostani láthatásokkal kapcsolatban is az az érzésem, hogy nem a két apa miatt zavart a kisfiú az együttlétek elején, hanem valószínűleg az Ön párja és a nagymama is szorongásokkal, rossz érzésekkel, esetleg indulatokkal megy oda az anya házához, valószínűleg az anya is ilyen érzéseket táplál- ezt mind, mind érzékeli a kisfiú, akkor is, ha senki sem szól egy rossz szót sem. Érzi ezeket a rossz érzéseket ő is, a félelmet, a haragot, a szorongást, csak éppen ő még csak nem is tudja, mik ezek, és honnan jönnek. Ezért zavart, agresszív, ellenséges a találkozások kezdetén, csak így tudja kifejezni, kiengedni rossz érzéseit- és amikor mindenki felenged, amikor tapasztalja, hogy "hiszen ez itt apu, akivel mindig olyan jó nekem!", akkor ő is feloldódik, akkor már nem akarja elengedni. Ezért azt gondolom, el kell fogadni, el kell viselni a kisfiú kezdeti negatív megnyilvánulásait- főleg így, hogyha értik, mi rejlik mögötte, másrészt pedig törekedni kell arra, hogy a konfliktusok mielőbb megoldódjanak, mindenki mielőbb megbékéljen a helyzettel, és a rossz érzések ne csapódjanak le a gyerekre. Az biztosan segít, ha a párja és a nagymama néhány nagy levegővétel és a lehető legnyugodtabb, legnyitottabb lelkiállapot elérése után lép be a gyerek szobájába.
Nagyon fontos, hogy tudnak az anyával és élettársával kommunikálni- ezt mindenképpen őrizzék meg, ez a kulcsa mindennek.
Édesapa egy van, és mindig is egy lesz a kisfiú számára- viszont úgy alakult az élet, hogy lett egy nevelőapja is, sőt, hogyha lassan az édesapja családjának életébe is belép, akkor az Ön személyében hamarosan lesz egy új anyafigura is. Ebből nyerhet is, gyarapodhat belőle, ha sikerül tiszta, őszinte helyzetet teremteni, amit mindenki elfogad.
Én minden jót kívánok, hogyha van még kérdése, szívesen válaszolok.
Üdvözlettel: Schwanner Zita
dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu