Ebben az ügyben szerintem egy baj van a sikerdíjjal: hogy igen bizonytalan. Jelenleg folyamatban van ehhez igen hasonló ügy, és mindkét félnek igen jók az érvei. Emellett az eddig befejeződött II. vh. előtti értékpapírokkal kapcsolatos ügyek kimenetelében is igen nagy a változatosság, és gyakran az elsőfok, másodfok és a felülvizsgálat három gyökeresen eltérő álláspontot képviselt több felmerülő kérdésben. Ugyanakkor viszont kicsit bonyolultabb, több munkát igénylő ügy, mint egy egyszerű közös tulajdon megosztási per.
Ezzel együtt az is igaz, hogy több sikeres per zárult Magyarországon régi értékpapírokból eredő követelések érvényesítésével kapcsolatban, és ott azért a befolyt összeg nem a használt autó ára volt. Hát, el kell dönteni. Mindenki a maga kockázatára pereskedik.
Mindenesetre van egy köztes megoldás: ha tényleg annyira rászorul, kérhet költségmentességet és pártfogó ügyvédet. Persze hogy egy ilyen bonyolult ügyben mennyire lesz az lelkes az állam által neki juttatott összegért, az kérdés. És hát végső soron pereskedni ügyvéd nélkül is lehet.
Külföldi bankban maradt pénz
Jó csak, hogy a siker érdekében kifejtett tevékenységnek komoly költség vonzata van. Egy normális megbízott ( ügyvéd, vagy akárki más) a költségeit és minimális munkadíjat előlegezteti. Ebben az ügyben az lesz a végkifejlet, hogy a megbízó futtat néhány rászoruló ügyvédet, aztán megelékszik a "használt autó" árával. Ha rám hallgatsz ejtsd az ügyet! ( Főleg akkor, ha nem is tudud, hogyan kezdjél hozzá.)
A sikerdíjnak az a lényege, amit a neve tartalmaz, vagyis siker esetén kell fizetni...
És ha esetleg elbukja az ügyvéd a dolgot (...) és a bank általt garantált 1-2 százalék bánatpénz helyett visszamarad a megbízó és az ügyvéd közt előzetsen megállapodott 5-10 % síkerdíj, akkoor a megbízó míből fizesse az x tíz millós kártalanítást az ügyvédnek??
Mit szolna mondjuk egy sikerdíjra megbízott ügyvédnek? Ha akkora a pénz, abból elég nagy sikerdíjat ki lehet kanyarítani, hogy vállalja az ügyvéd, hogy a végén kapja meg a nagy lóvét, nem?
Bogie! Mondd meg neki, hogy töltse ki a nyomtatványt adja postára és, akkor azt kap amit a bank kifizet. Amennyiben többet szeretne, annak ára van. Ilyen egyszerű. Halottál már olyat, hogy ügyvédek nagy vagyonért szociális alapon pereskednek?
Fiúk, ez egy a második világháború előtt svájci bankszámlán elhelyezett, azóta lottófőnyereménnyé nőtt összeg, amiről az akkor pár éves gyermek nem tudhatott. Aztán most aggastyán korában egyszercsak kapott egy levelet a banktól, hogy ha aláírja a formanyomtatványt, akkor kártérítést kap.
Itt tart az ügy. Ja, és mint kisnyugdíjas nincs is igazán pénze arra, hogy a bankkal pereskedjen.
Csak azért mégse lenne mindegy, hogy egy használt kisautó árát utalják át neki vagy a teljes örökségét, amiből az egész család egzisztenciáját helyre tudná állítani...
Igen, de ebben az esetben kötelmi jogi a követelés, az meg elévült. Viszont az, hogy a két állam megállapodott nem biztos, hogy hatással van a bank és a betétes közötti jogviszonyra, hacsak a helvétek nem alkottak valami jogszabályt, ami miatt mégis.
A két háború között helyezhetett.
1973 -ban kötötték meg a svájci-magyar vagyonjogi megállapodást, amely szerint a háború után Magyarországon államosított svájci javakért Magyarország 1,8 millió frank kárpótlást fizet. Ezt 325 ezer frankkal csökkentette Svájc, mert ennyit tett ki a magyar állampolgárok által 1945 előtt a svájci bankokban elhelyezett, azóta forgalmat nem mutató betéteinek összege. Ezért lehet, hogy alperesként a magyar állam megáll.
A Magyar Állam nem hiszem, hogy lehetne alperes. A két háború alatt kötött devizagazdálkodás volt. Senki nem vihetett ki valutát Magyarországról törvényesen. Nem is helyezhette bankba.
Egyrészről lehet, hogy a magyar állam is lehetne alperes, ugyanis átvállalt bizonyos kifizetéseket elengedett tartozások fejében. Másrészről tudni kell, hogy svájci frank alapú volt-e a számla, ugyanis ha nem, akkor jó eséllyel valorizálódott és nem ér már semmit. Szóval lesz még vele némi kutatómunka, és azért a végeredményt nehéz megjósolni, mert több hasonló, folyamatban lévő ügy van, de jogerős tudomásom szerint nincs még.
Bogie!
Természetesen a banktól megkapni az örökséget. A megbízóval ilyen esetben csak olyan szerződést szabad kötni, hogy a költségeket és a munkadíjat előre kifizeti.
Bogie !
A Magyar Állam is "lenyúlta" több tízezer volt nyugati Hadifogoly hitelutalványának értékét,melyet a Genfi Egyezmény alapján a hadifogságban végzett munka ellenértékeként kaptak.
Az Alkotmánybíróság: A hadifoglyok hitelutalványaival kapcsolatos pénzkövetelésekről, és nyugdíjuk kiegészítéséről szóló 51/1992. (III. 18.) Korm. rendelet két rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel ezek – az utalványok beszámítási mértékének jogszabályi meghatározása, valamint az igény érvényesítéséhez kapcsolt jogvesztő határidő miatt – tulajdoni sérelmet okoztak ezzel a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában született 1947. évi XVIII. törvényt .-- Párizsi Békeszerződés, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (3) bekezdését és az Alkotmány 35. § (2) bekezdését is megsértették...kezdeményező indítványt visszautasította.
" Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 846/B/2000. AB határozatában már vizsgálta az R. 2. § (1) bekezdésének, valamint a 3. §-ának mind az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével, mind az Alkotmány 70/A. §-ával való kapcsolatát, s azt – sem az Alkotmány 8. § (2), 13. § (1), és 35. § (2) bekezdéseivel, sem az Alkotmány 70/A. §-ával összefüggésben – nem találta alkotmányellenesnek, és e határozat a Jat. 12. § (3) bekezdése tekintetében is döntött. (ABH 2004, 1888.)"
Ez van Üdv P.
Polgár légy, ne alattvaló!
Mármint melyik problémáé, a banktól megkapni az örökséget vagy áthidalni az addig felmerülő költségeket?
Ja még annyit. Pofon egyszerű a probléma megoldása.
Ha így van vágj bele. Valószínű az a gondod, hogy a megbízód nem akar pénzt invesztálni az ügybe, csak sikerdíjjal kecsegtet. Márpedig ez nagyon költséges dolog.
Pontosan erről van szó és ahogy mondtam nagyon nem kis összegről.
Ez nem svájci alvószámlás ügy? Úgy tudom Svájcot valamilyen nemzetközi egyezmény kötelezte, hogy kutassa fel az alvó számlák tulajdonosait és számoljon el velük. Ebben az estben jó eséllyel lehetne perelni a bankot. Most hallottam, hogy svájci bank nem is köt bankszámla szerződést magyar magánszeméllyel emiatt.
Attika, a bank mégiscsak megtudta valahogy, hogy nem él az ügyfele, mert helyette az egyenesági leszármazottal vette fel a kapcsolatot.
Mi is kilogikáztuk, hogy tájékozódni kellene, mielőtt elfogadja a bánatpénzt, mert azzal pontot tenne az ügy végére.
Sajnos alig 1-2%-os a bánatpénz, ami igen kevésnek tűnik (szemben a lottófőnyereménnyi vagyonnal, ami a banknál marad).
Reméltem, hogy véletlenül erre jár valaki, aki találkozott már a prakszisában hasonló üggyel vagy ismer olyan kollégát, akinek volt ilyen ügye és esetleg "élőben" is felvehetné az ismerősöm vele a kapcsolatot...
Tudomásom szerint Németország is és Ausztria is csak afféle bánatpénzt fizetett kártalanításként a nácik által elsíbolt vagyonok után - mint állami jóvátétel az arra jogosultaknak -, de az USA is ekként járt el az "aranyvonat" dolgában.
Szerintem korrekt a külföldi bank részéről, hogy az évtizedek óta alvó számla esetleges élő örökösét felkutatta - ez bizonyára költséget okozott neki -, így a felajánlott bánatpénzt "talált" pénznek lehet tekinteni.
Nem biztos, hogy magyar bank hasonlóan járna el...
Időnként országos napilapban olvasható egyik másik svájci bank jogi képviselőjének felhívása, miszerint keresik/kérik xy hajdani számlatulajdonos esetleges élő leszármazóját, hogy bizonyos határidőn belül jelentkezzen náluk.
Bocs hogy érdemben nem tudtam hozzászólni.
A bank nem tudhat arról, hogy nem él az ügyfél. Az örökösnek kell bejelenteni az öröklés tényét. Szerintem tájékozódjon, hogy mennyi a kamatokkal növelt összeg, mennyi a bánatpénz. Ezt követően kellene eldönteni, hogy a külföldi jogot ismerő ügyvéddel perel, vagy elfogadja a bánatpénzt.
Adott egy külföldi bankban vezetett számla, ahová még a II. világháború előtt elhelyezett összeg tetemesre nőtt. A számla tulajdonosa meghalt a háborúban (valószínűleg valamelyik internáló táborban). A gyermeke most szerzett tudomást a számla létezéséről, amikor is a bank megkereste, hogy bánatpénzt igényelhet, mivel túl hosszú idő telt el.
Mit tudtok arról, hogy ilyen esetben a banknak nem kellett volna hamarabb felkutatnia az egyenesági leszármazottat. Ha ezt tette, de csak most sikerült megtalálni, akkor hivatkozhat, arra, hogy több évtizede nem jelentkezett senki a pénzért?
Az örökös kisgyermek volt, amikor a pénzt a bankban elhelyezték, nem is tudott róla.
Ilyenkor mi van, tényleg csak a bánatpénzt kaphatja meg vagy esélye lehet a szülei pénzét visszakapni?
Hallottatok már hasonló esetről? Van-e köztetek olyan, aki sikerrel képviselt már ügyfelet hasonló esetben és érdekelné az ügy?
