A Legfelsőbb Bíróság EBH2003. 910. sz. határozata foglalkozott a kérdéssel.
A zálogházi tevékenység keretében nyújtott pénzkölcsön pénzügyi szolgáltatásnak minôsül (1996. évi CXII. tv. 3. §).
A Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján a pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásnak minôsül. A 2. számú melléklet az értelmezô rendelkezések között 10/a) pont alatt határozza meg a pénzkölcsön nyújtásának fogalmát. A 10/f) pont valóban úgy fogalmaz, hogy nem minôsül pénzkölcsön nyújtásának külön törvény alapján folytatott zálogházi tevékenység keretében nyújtott zálogkölcsön. Azonban ez a külön törvény sem a Hpt. megalkotásakor nem volt hatályban, sem azóta ilyen külön törvényt az Országgyûlés nem alkotott. Erre figyelemmel pedig a jelenleg hatályos szabályozás szerint a zálogházi tevékenység a Hpt. 2. számú melléklet 10/a) pontjában értelmezett pénzkölcsön nyújtása formai és tartalmi elemeit hordozza magában még akkor is, ha ahhoz a Ptk. szerinti szerzôdésbiztosító mellékkötelezettség, azaz zálogjog is járul.
Önmagában abból a körülménybôl, hogy a jogerôs ítélet egyik esetben a határozza meg, a másik esetben tett említést kifejezéseket használja, semmilyen jogi következtetést nem lehet levonni, ez csupán stilisztikai eltérés, hogy a két egymást követô mondatban ne szerepeljen ugyanaz az ige.
Az alperes állítólagos meg nem engedett jogalkotásával kapcsolatban a Legfelsôbb Bíróság rámutat arra, hogy a Htp. 2. § i) pontja egyértelmûen meghatározza, hogy vitás esetben a Felügyelet feladata abban a kérdésben határozni, hogy valamely tevékenység e törvény értelmében pénzügyi, illetôleg kiegészítô pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minôsül-e. Ez a feladat- és hatáskör nemcsak annak meghatározására szorítkozhat, hogy valamely tevékenység pénzügyi vagy kiegészítô pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minôsül-e, hanem abban a kérdésben is határozhat, hogy valamely tevékenység pénzügyi (kiegészítô) szolgáltatási tevékenységnek minôsül-e vagy sem. Ugyanis a Htp. 3. § (3) bekezdése szerint az (1)-(2) bekezdésében foglalt tevékenységek üzletszerûen csak engedéllyel végezhetôk. Ezt az engedélyt pedig a (4) bekezdés alapján az alperes jogosult megadni, és ezen eljárás során természetesen vizsgálnia kell, hogy az alaptevékenység pénzügyi tevékenységnek minôsül-e vagy sem, hiszen ettôl függ, hogy szükséges-e egyáltalán az alperes engedélye vagy sem.
