2000-ben a „Közösségi támogatás az újjáépítési fejlesztéshez és stabilizációhoz” (CARDS) rendelet egyesítette a Nyugat-Balkánnak nyújtott Európai Uniós támogatás jogalapjait. 2000-től 2006-ig a CARDS program fő céljai a fenntartható és EU-kompatibilis reformok bátorítása, a stabilizációs folyamat konszolidációja, valamint a régiónak az Európai Unióhoz való közelítése voltak.
További célkitűzés a nyugat-balkáni országok felelősségvállalásának növelése a stabilizációs és társulási folyamatban. A CARDS program több mint 5 000 millió eurós költségvetési előirányzattal rendelkezett. 2007-ben a CARDS programot felváltotta az új Előcsatlakozási Támogatási Eszköz. A CARDS program keretében megkezdett projektek végrehajtása azonban néhány évig még folytatódik.
A Számvevőszék által végzett ellenőrzés célja a CARDS program esetében a Bizottság által kialakított irányítási struktúra hatékonyságának értékelése volt a programok célkitűzéseinek fényében. A Számvevőszék az irányítási rendszereket ellenőrizte és több, mint 30 projektet vizsgált felül Albániában, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, Koszovóban és Szerbiában.
A Számvevőszék megállapította, hogy a Bizottság sikeresen biztosította a segélyek gyors célbajuttatását, jóllehet ez olykor a kedvezményezett országok felvevő kapacitásának rovására történt. A Bizottság által használt mindkét irányítási megközelítés – a kihelyezett küldöttségek és az Európai Újjáépítési Ügynökség (EAR) – többségében eredményesnek és megfelelőnek bizonyult a támogatás célbajuttatására.
Ezenfelül a CARDS program Bizottság általi irányítása hatékonyan járult hozzá a stabilizációhoz és az újjáépítéshez a kedvezményezett országokban. A támogatás ugyanakkor az adminisztratív kapacitások növelése terén kevésbé bizonyult hatékonynak, mivel a kezdeti fázisban kevés figyelmet szenteltek az intézményfejlesztésnek, valamint mert a kedvezményezett országok nem rendelkeztek elegendő felvevő kapacitással a támogatás befogadásához. A Bizottság programirányításhoz nyújtott stratégiai irányítása túl általános volt. E koncepció az újjáépítés fázisában helyénvaló volt, ám a nagyobb kihívást jelentő intézményfejlesztési célkitűzések esetében már kevésbé tűnt megfelelőnek.
Noha a Bizottság prioritásként kezelte a kedvezményezett országok felelősségvállalását, nem volt e cél elérésére alkalmas, következetes megközelítése, és az alkalmazott irányítási koncepciók nem bátorították az ilyen típusú felelősségvállalást.
A Számvevőszék ajánlásai szerint a Bizottságnak törekednie kellene a stratégiai irányítás javítására; annak biztosítására, hogy a végrehajtás gyorsasága maximálisan tekintetbe vegye a kedvezményezettek támogatás-felvevő képességét; egy eredményes stratégia kialakítására a kedvezményezett országok felelősségvállalásának biztosítására; valamint a bevált gyakorlatok terjesztésére az ellenőrzés és az értékelés terén.
