A Bírónők Egyesülete és az Eötvös Károly Intézet december 11-én konferenciát tartott, melynek egyik témája a szexuális bűncselekmények gyermekáldozatainak helyzete volt.

A résztvevők négy előadást hallgathattak meg e speciális szaktudást és empátiát igénylő témakörben. Elsőként dr. Elek Balázs, a Debreceni Ítélőtábla bírója beszélt a gyermekkorú áldozatok meghallgatásának bírói tapasztalatairól. Megjegyezte, hogy a közvéleményt elsősorban a botrányos ügyek érdeklik, és ezek közé tartoznak azok az esetek is, amikor téves ítélet születik. Ez elsősorban akkor fordulhat elő, ha az ítéletet főként tanúk vallomására kell alapozni.

A gyermekek kihallgatását lehetőleg kerülni kell. Minden ember befolyásolható, a gyermekek pedig különösen. Ha mindenképpen szükséges a kihallgatásuk, jól kell ismerni életkori, fejlődési sajátosságaikat, hogy mikor várható tőlük értékelhető válasz. Nem biztos, hogy a bíró ért a gyerekekhez, a pszichológiai szempontokhoz. Még az sem segít feltétlenül, ha a bírónak van gyermeke, hiszen minden gyermek más. Az élettapasztalat nem helyettesíti a tudományos ismereteket. A jogi egyetemeken sajnos nem tanítják a kérdezés technikáját, az pedig nagyon változó, hogy később ezt kitől sajátítja el a leendő bíró.

A pszichológusi szakértői vélemények is lehetnek ellentétesek, többek között ezért sem dönthet a bíró egy gyermekkorú tanú szavahihetőségéről csupán a szakértői vélemény alapján. Ez a bírói mérlegelési képesség hiányát pótolná. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a bírói meggyőződés is személyfüggő.

Másodikként dr. Virág György, az Országos Kriminológiai Intézet Igazgatója beszélt a szexuális bűncselekmények gyermekáldozatainak speciális megítéléséről. Hangsúlyozta, hogy fontos lenne a jogalkalmazókat jogon túli ismeretekkel felvértezni az oktatásban. Másrészt a jogalkalmazó a személyiségével dolgozik, nem mindegy tehát, hogy milyen érzései, vágyai, élményei, tapasztalatai vannak. Ez természetesen igaz az ügy többi résztvevőjére is. Különösen így van a traumatizált áldozatok (szexuális bűncselekményt elszenvedett nők, abuzált gyermekek) esetében.

A szexuális erőszak körében nagyon magas a látencia, amikor az ügy nem is jut a hatóságok tudomására. Egy 1988-as amerikai felmérés szerint a gyermekáldozatok 2-6%-a szól valakinek a vele történtekről. Egy 1989-es magyar kutatás szerint pedig erőszakos közösülés esetén tíz nőből csupán egy tesz feljelentést.

Egy másik, 2003-as magyarországi felmérésben 5000 fős reprezentatív minta alapján végeztek kutatásokat. Minden résztvevőtől megkérdezték, hogy volt-e gyermekkorában (18 éves kora előtt) szexuális erőszak vagy szexuális bántalmazás áldozata.

1,8% válaszolt igennel (férfi: 1,2%, nő: 2,3%), ez legalább 141 ezer felnőttet jelent (97 ezer nő, 44 ezer férfi). Az esetek 72%-a családon belül történt, 45% mondta el valakinek (fiúk: 15%, lányok: 56%), feljelentésre az ügyek 8%-ában került sor (az áldozatok mind nők voltak). Az 5000 főből a szexuális bántalmazást elszenvedettek 19%-ának volt öngyilkossági kísérlete, 20%-nak pszichiátriai kezelése.

Dr. Virág György beszélt arról is, hogy az áldozatoknál mi képezi a pszichés sérülés magját:

  • traumatikus szexualizáció (kapcsolati és szexuális problémák)
  • stigmatizáció (negatív énkép és önértékelési zavar)
  • árulás (szenzitivitás, képtelenség az intimitásra, szorongás, mindent átható bizalmatlanság)
  • a tehetetlenség élménye (kontroll-problémák, depresszió)

Az élmény közvetlen következményei: érzelmi, pszichés és viselkedésbeli problémák (agresszivitás, visszahúzódás, tanulmányi teljesítmény romlása, iskolakerülés, alvászavarok, étvágytalanság, félelem bizonyos személyektől, helyzetektől, az életkornak nem megfelelő szexuális érdeklődés megjelenése, testi panaszok: fejfájás, hányinger, hányás). Hosszabb távú következmények: depresszió, szorongás, traumán alapuló világszemlélet.

Zárásképpen az előadó azt is felvázolta, hogy mi segítheti az áldozatok felépülését: a közvetlen környezet támogatása, jó önértékelés, spiritualitás, bűnbánattól való megszabadulás, terápia, tanácsadás, megfelelő anya és család.

Ezután Német Margit pszichológus, az Eszter Ambulancia munkatársa tartott előadást az Ambulancia, mint pszichoterápiás intézmény működéséről. Elmondta, hogy a címük nem publikus a téma kényessége miatt, telefonon és e-mail-ben lehet jelentkezni, időpontot kérni.

Tapasztalataik szerint az ilyen ügyekben indított hatósági eljárásokban nagyon sérülnek pszichésen a gyerekek. Ha a terápia ideje alatt szakértői vizsgálatnak vetik alá őket, az állapotuk romlik, másodlagos traumatizációt szenvednek el.

Az Ambulancia munkatársainak titoktartási kötelezettsége ellenkezik a jelzési kötelezettséggel, ez nagy dilemmát jelent számukra. Ha folyamatban van az abúzus, akkor azért valahogy megoldják a jelzést, de lezárult esetekben (ha veszély sem áll fenn) már általában nem.

Német Margit is kiemelte, hogy a bántalmazott áldozatok totálisan kiszolgáltatottak, tehetetlenek, nincs kontrolljuk az események felett, undort, megaláztatást, szégyent, bűntudatot, félelmet éreznek. Az ilyen gyermekekhez csak nagyon kíméletesen szabad közelíteni.

Végezetül Bányai-Dredán Dóra pszichológus, a BRFK Bűnügyi Technikai Osztályának pszichológiai tanácsadója tartott előadást a gyermekkorú áldozatok emlékezetének sajátosságairól, a kihallgatás módjáról, lehetőségeiről. Többek között az egymásnak ellentmondó szakértői vélemények okairól is beszélt. Sok múlik például azon, hogy hányadik meghallgatásról van szó, és a gyermek addig mennyi torzító folyamaton ment keresztül, éppen milyen állapotban van.

Minél részletesebb vallomást kell szerezni a vizsgálat során, de ez ellentétben áll azzal, hogy védjék a gyermekek érdekeit, és megelőzzék a másodlagos traumatizációt. Ezt nem lehet teljesen kiküszöbölni, de törekedni kell a csökkentésére. Nagyon nehéz helyzet ez a gyerekeknek, hiszen súlyosan sérültek, a bizalmuk is elveszett vagy sérült (családon belüli elkövetés esetén különösen), és egy idegennek kellene megnyílniuk.

A vallomást befolyásolják a körülmények is, amelyek között a meghallgatás történik. Lehetőség szerint gyerekbarát környezetben kell beszélgetni velük, minél kevesebb hivatalos jelleggel, közben senki ne jöjjön be, ne csörögjön a telefon, lehetőleg más ne legyen jelen, hogy ne befolyásolják a gyermeket például a családtag reakciói.

A meghallgató személyisége is nagyon fontos. Legyen szakmailag felkészült, empatikus, megfelelő kérdéseket tegyen fel, és azokat helyes értékelje, szánjon időt a téma felvezetésére, kötetlen beszélgetésre, hogy a gyermek megnyíljon, oldódjon a feszültsége.