Kártérítési perek gyakorlata - Konferencia beszámoló

2011.01.10. Jogi Fórum/ dr. Horváth Eszter

A Jogi Fórum 2010. decemberében rendezte meg a kártérítési perek gyakorlatáról szóló konferenciáját. Az előadók, a hazai jogtudomány jelentős képviselői mellett a gyakorlat kiemelkedő szakemberei voltak. A nap során, a határokon átívelő kártérítési perekről, a közlekedési balesetekkel kapcsolatos kártérítési perekről, a munkajogi kártérítési perekről és a munkavállaló kártérítési perbeli lehetőségeiről, a környezeti károkkal kapcsolatos kártérítési perekről, valamint a műhibaperekről szerezhettünk ismereteket.

Dr. Császár P. Emőke a határon átnyúló kártérítési perekkel kapcsolatban elsőként általános eljárásjogi áttekintést kívánt adni, gyakorlati példákkal. Vizsgálta, vajon mások -e ezek a perek, mint a belföldi személyek közöttiek. Egyrészt ez is „csak egy per”, másrészt bírói szempontból sokkal nehezebb, mert bármilyen hiba jóval nagyobb időveszteséggel jár, mint egy általános perben. Szinte minden ilyen eljárásban van valami „érdekesség”, vonatkozzék ez akár a kézbesítés eltérő szabályaira, akár a cégmegjelölés eltérésére, vagy a perbeli jog és cselekvőképesség megítélésére. Példaként egy 8 évig tárgyalt ügyet említett a bírónő, ahol a perben szereplő osztrák költségvetési szervet az eljárás második évében megszüntette az osztrák jogalkotás, és erről sem ő, sem az eljárásban képviseletet ellátó ügyvéd nem tudott. Jelentősen növeli az eljárás idejét a nyelvek eltérése, a fordításra fordított idő. A fentiek miatt az improvizálás szerepe megnő. Míg belföldi per esetében a történések sokkal kiszámíthatóbbak, a határon átnyúló perekben ez nem így van. Az általános bevezető után a bírónő vizsgálta a joghatósággal, a hatáskörrel és az illetékességgel kapcsolatos kérdéseket, a perbeli cselekvőképességgel, az idézhetőséggel, és a kézbesítéssel kapcsolatos eltéréseket. Értékelte az alkalmazandó jogból, a bizonyításból és a végrehajtásból fakadó problémákat. A joghatóság esetében azt vizsgáljuk, hogy a melyik ország bírósága jár el az adott jogvita elbírálásában. A joghatóság lehet jogszabályon alapuló vagy a felek által kikötött. Az EU-n kívüli államok esetében az Nmjtvr. (a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet), vagy a másik állam ilyen jellegű szabályozása rendelkezik a joghatóságról. EU-n belül a közösségi jog az irányadó, de az Nmjtvr.-t mögöttes jogszabályként esetlegesen alkalmazni kell. A 44/2001. EK rendeletben (a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról) találhatók az EK joghatóságra vonatkozó szabályai. A hatáskör és illetékesség szabályaira az Nmjtvr. 63. §. ad iránymutatást, mely kimondja, hogy eltérő rendelkezés hiányában a magyar jog az irányadó. Külföldi alperes esetében előtérbe kerül – általános illetékességnél – a felperes lakóhelye, tartózkodási helye vagy székhelye, vagy bármi más egyéb illetékességi ok – tipikusan ilyen a szerződésen kívüli károkozás esetében a kár bekövetkeztének a helye. A perbeli cselekvőképességre a Pp. 48.§.-a itt is irányadó. Az Nmjtvr. 64§ értelmében a fél perbeli jog és cselekvőképességére a személyes joga irányadó. Cselekvőképesnek tekintendő az a fél, aki személyes joga szerint cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes, de a magyar jog szerint cselekvőképességgel bír (ez nem zárja ki azt, hogy helyette a személyes joga szerinti törvényes képviselője eljárjon). Az idézhetőség esetében a bírónő kívánatosnak tartaná, ha minden fél úgy lenne megidézhető, hogy gyakorolhassa perbeli jogait. A hirdetményi kézbesítés jogintézményével kapcsolatban kiemelte azt, hogy a külföldi peres felek esetében is meg kell győződni arról, hogy a hirdetményi kézbesítés feltételei fennállnak -e. A Pp. 100/A § a kézbesítési megbízottról szól: ha bármely félnek nincs belföldön lakhelye, tartózkodási helye, vagy székhelye, szerződést kell kötnie legkésőbb az első tárgyalás megkezdéséig egy kézbesítési megbízottal. Mindent neki, illetve rajta keresztül kell kézbesíteni, és úgy kell tekinteni, hogy a kézbesítést követő 15. napon a tartalom a fél számára ismertté vált. A kézbesítés szabályait a Pp. 100. §.-ban találjuk: eltérő rendelkezés hiányában a kézbesítés az igazságügyért felelős miniszter útján történik. A 1393/2007. EK rendelet rendkívül hatékonyan, közvetlen kommunikációt tesz lehetővé a következő módokon: áttevő-átvevő intézmény útján, postai úton, konzuli vagy diplomáciai úton, diplomáciai vagy konzuli képviselet útján, közvetlen kézbesítéssel. Ez esetben előny, hogy nincs szükség hiteles fordításra, hátrány viszont hogy az átvétel megtagadható. Az alkalmazandó jog megismerése: az alkalmazandó jog eljárásjog esetében a magyar jog (eltérő rendelkezés pl. az említett kézbesítési rendelet) anyagi jog esetében a kikötött jog és a nemzetközi (két vagy többoldalú) megismerését jelenti. A megismerés alatt a bíróság hivatalból történő tájékozódását értjük, elsősorban az igazságügyért felelős miniszter útján. A gyakorlatban ez bármely módon történhet, végső esetben a külföldi jog alkalmazásának mellőzése is előfordulhat. Az előadó „friss” szabályokra is felhívta a figyelmet. Ilyen a 864/2007. EK rendelet, mely 2009. január 11. óta hatályos és a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról tartalmaz rendelkezéseket. A másik rendelet száma 593/2008. EK és a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szól. 2008. júniusától hatályos. A bizonyítás során a főszabály a szabad bizonyítás. Okiratok esetében megjelenik a felülhitelesítés és a fordítás, valamint a fordítás-hitelesítés. Tanúbizonyítás esetében a nyelvhasználat és költségei, a tanúdíj és a kényszerítő eszközök alkalmazása jelenthetnek problémát. A bírónő ismertette a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyítás felvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről szóló 1206/2001 EK rendeletet. A határozatok elismerésével kapcsolatban ismét az Nmjtvr.-re hivatkozott az előadó, melynek értelmében külön eljárást nem igényel az elismerés. Felsorolta az ez alóli kivételeket, majd az EU-s szabályozást mutatta be. A 44/2001 EK rendelet értelmében, valamely tagállamban hozott határozatot más tagállamban külön eljárás nélkül elismerik, és az érdemben semmilyen körülmények között nem vizsgálható felül. A végrehajtás kapcsán újból a fent említett két szabály került elő. Az Nmjtvr. 74/A.§ alapján végrehajtható a külföldi határozat belföldön, ha a külföldi határozat elismeréséhez szükséges feltételek fennállnak. 44/2001 EK értelmében a végrehajthatóvá nyilvánítás a határozatot meghozó tagállam dolga (erre rendszeresített formanyomtatványon).

Rostáné Dr. Boti Ildikó a közlekedési balesetekkel kapcsolatos kártérítési perekről tartotta előadását, a bírósági munkájában megjelenő esetekből levonható tanulságokra, ismeretekre helyezve a súlyt. A magyar kártérítési jog rendszerével kapcsolatban a Ptk. 355.§-t idézte, mely a teljes kártérítést mondja ki. A bíróság a kártérítés módját tekintve nincs kötve, a legalkalmasabb reparációt kell megtalálnia. A Ptk. 340§ a kármegosztás feltételeit taglalja. Kármegelőzésről akkor beszélhetünk, ha a kár bekövetkeztének feltételei fennállnak, de kár még nincs. A kárenyhítés már bekövetkezett kár esetén értelmezhető. Amennyiben a károsult a kármegelőzés illetve a kárenyhítés érdekében nem teszi meg a szükséges lépéseket, a kár az ő hátrányára értékelendő. Ha a károsult maga okozza a kárt, – önhiba – ez a kártérítés kizárását eredményezi. A bírósági mérlegeléskor a károkozó esetében magasabb elvárhatósági mércét alkalmaz, míg a károsult esetében egy általánosabb kategóriát. A bírónő beszélt a veszélyes üzemi felelősség sajátosságairól is. Itt a felelősség a vétkességtől független. Fokozott védekezésre kényszerít, a mentesülés esetei is szigorúbbak. A kimentés lehetséges, így ez a felelősség sem korlátlan, de ehhez elháríthatatlan külső ok kell. Szó esett a veszélyes üzemek találkozásáról és a károsulti közrehatásról is. Az előadó a gyakorlatból vett példákkal illusztrálta ezeket az eseteket. (Olyan ügyet említett, ahol a havas időben egy személy és tehergépkocsi ütközött. A szakértői vizsgálat kimutatta, hogy a sebesség megválasztása nem volt az időjárási viszonyoknak megfelelő, így az eredmény 50-50%-os kármegosztás lett. Egy másik esetben a biztonsági öv használatának elmulasztása miatt 20%-ban a károsult viselte a kárt). Kiemelte, az ok okozati összefüggés jelentőségét (a károsult jogellenes magatartása, a kár bekövetkezése, a kár mértéke és az okozati összefüggés) valamint, hogy bíróként minden körülményt meg kell vizsgálni. Értelemszerűen másként kell mérlegelni egy térdsérülést egy sportoló esetében. A bírónő kitért a károkozó magatartás nélkül bekövetkezett károkra, valamint azon esetekre is, amikor a károkozás már büntetőeljárást is von maga után. Ezek után a nemvagyoni kártérítéssel kapcsolatos eljárás sajátosságait ismertette. A nemvagyoni kártérítésre indított eljárások esetében a követelés szólhat értékcsökkenésre, az elmaradt vagyoni előnyre és az értékcsökkenés kiküszöbölésére szánt költségek megtérítésére. A kártérítésnek teljesnek kell lenni, azaz megfelelő elégtételt kell, hogy adjon. A kártérítési perben mindent bizonyítani kell, adott esetben pl. személyiségi jog esetében konkrétan meghatározva, hogy mi az a sérelem, amit elszenvedett a károsult (pl. egészsége, családi élete stb.). Sajátos esetként mutatta be az előadó azt a helyzetet, amikor a per során a károsult elhunyt. Ebben az esetben a károsult örökösei lépnek a perbe. Mivel ők nem egyetemlegesen jogosultak, hanem örökösödésük arányában, mindnyájuknak perbe kell lépni. Nemvagyoni kár esetén, mivel a személyiségi jog immateriális – így objektíve nem meghatározható – a kármegosztás nem lehetséges. A bírónak ugyan figyelembe kell venni az összeg meghatározásakor a károsulti közrehatást, de ez nem minősül kármegosztásnak. Előadása végén a költségekről tett említést az előadó. A közlekedési balesetekkel kapcsolatos kártérítési ügyek esetében minden olyan költség érvényesíthető, amit a károsodás miatti állapotváltozás okozott. Ebbe beleértendő a közlekedési kísérettől az ápolási költségeken át a speciális jármű fenntartásán keresztül az ingatlan átalakítása, (stb.) azaz minden olyan költség, amit a károsult bizonyítani tud.

Ugyanezt a témát járta körül, csak a gyakorló ügyvéd szemszögéből nézve dr. Kozma Tamás. Bemutatta a biztosítók szerepét az ilyen jellegű ügyekben, és a peren kívüli egyezség jelentőségét is hangsúlyozta. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy adott esetben ügyvédként ne támogassuk tévedésében ügyfelünket. Kiemelte továbbá, a jogalap tisztázásának jelentőségét. Közlekedési baleset esetében a rendőrség segít, (segíthet) ebben. Az esetleges büntetőügy folyása nem akadályozza a polgári eljárás elévülését. A biztosító fizetési kötelezettsége „pléhkár” azaz a járműben esett kár esetében nem terjed ki a károsult banki tartozására, csakis a jármű kárkori értékét veszik ilyen esetben figyelembe. A pályamatrica fel nem használt részét viszont kifizeti a biztosító. Személyi sérülés esetében a jó biztosítás és az egyéniesítés jelentőségét emelte ki az ügyvéd úr. Az egyéniesítés kapcsán kitért arra, hogy az ügyvédnek milyen feladata van az ügyfél tájékoztatás körében. (Példájában azt az esetet hozta fel, amikor az ügyfél nem értette, hogy miért nem kap akkora összeget, mint a szomszédja. Ilyen helyzetekben ismertetni kell az ügyféllel az egyéniesítés lényegét, és a károsult kilétének szerepét). A vagyoni kártérítés esetében a bizonyítás nehézségét az okozhatja, hogy hazánkban sokan nem a tényleges fizetésükön vannak bejelentve. Így egy adott ügyben nehéz azt bizonyítani, hogy mennyi a tényleges keresetkiesés. A biztosítói átalány-térítések kapcsán a biztosítók közötti hatalmas eltérésekre, valamit arra hívta fel a figyelmet, hogy a biztosítók sokszor 3-4 éves elavult anyagokból dolgoznak. A bírósági gyakorlat stagnálását fájlalta az előadó. Mint mondta, a bírói gyakorlat nem változott a nemvagyoni kártérítések összegszerűségének megítélésében, dacára a viszonyok változásának. (Megrendítő példaként említette, hogy egy nyaktól lefelé megbénult károsultnak 10 millió forintot ítéltek meg). Előadásában szó volt még a járadékok és a személyi sérülések megítélésének kérdéséről. Zárásként egy „kényes” témát, az ügyvédi sikerdíjat – és annak megítélését – hozta fel az előadó. Előnyeként említette, hogy sikerdíj esetében nincs munkadíj előleg, és hogy nincs elszámolási vita. Hátránya lehet, hogy a sikerdíj százalékban megállapított, így nagy kártérítési összeg esetében az ügyfél keserűségét okozhatja. A biztosítók által megállapított ügyvédi munkadíj mára nevetséges összeg lett, de így is gesztus értékű az ügyfél felé, ha azt a sikerdíjból leszámítjuk.

Dr. Handó Tünde bírónő 'Baleseti kártérítés a foglalkoztatási jogviszonyban' címmel tartott előadást. Ebben kitért a kártérítési perek problémáira, ismertette az ítélkezési gyakorlatot, elhatárolta a polgári és munkáltatói kárfelelősséget, valamint megmutatta ezek hasonlóságát is, végül a foglalkoztatási jogviszonyok eltérő szabályairól ejtett szót. A munkáltatói kárfelelősség jellemzői közül a munkaviszonnyal való összefüggést említette elsőként. Idézte az Mt.174.§ (1) „A munkáltató a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel”. Utalt a különleges foglalkoztatási formákra (kirendelés –Mt. 106.§ (3), MK 123., munkaerőkölcsönzés – Mt.193/O.§ (2) jogutódlás – Mt.85/A.§ (2), (4) ) a különleges munkavégzési helyzetekre, és az egészségsérelemből eredő károsodásra. Ez utóbbit részletesen is kifejtette. Kiemelte az okozati lánc fontosságát a különféle események között. Az egészségsérelemből eredő károkozás történhet baleset (köznapi értelemben vett, vagy munkabaleset vagy üzemi baleset), foglalkozási betegség („az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának különös veszélye folytán következett be”), vagy egyéb betegség (pl. munkahelyi konfliktusból eredő testi-lelki egészségsérelem) következtében. A munkáltató mentesül a kárfelelősség alól „ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. (Mt. 174§ (2). Szabályozza az Mt. a kármegosztás lehetőségét is. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkáltató vétkes magatartása idézett elő” Mt.174.§ (3). A kár elemeinek (dologi kár, költség, elmaradt jövedelem személyiségi jogi sérelem) és a kártérítés módjának bemutatása során a bírák gyakorlati munkájáról is képet kaptunk. A bírónő a költségek vizsgálata során ismertette, a bírósági vizsgálódás elemeit. Ezek a következők: felmerült-e költség? Összefügg-e a sérelemmel, vagy annak elhárításával? Indokoltan merült-e fel (szükséges és ésszerű volt-e)? Milyen időtartamban merült fel, előreláthatólag meddig jelentkezik a károsultnál? Mekkora pénzbeli értékben határozható meg és miképpen? A költségek széles körét számos példával illusztrálta az előadó. (A kórházi látogatás költsége, az élelemfeljavítás költsége, az otthoni ápolás, gondozás költsége, a háztartási kisegítő költsége, a mosási és ágyneműpótlási többletköltség, közüzemi díjak többletköltsége – villany, gáz, víz –, a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök beszerzésének és a gyógykezeléseknek a költsége, a közlekedési többletköltség, gépjármű beszerzésének és üzemeltetésének költsége, stb.). A kár elemeinek másik összetevője az elmaradt jövedelem, mely három részből áll: az elmaradt munkabérből, a munkabéren felüli rendszeres szolgáltatások pénzbeli értékéből, és a munkaviszonyon kívüli rendszeres keresetből. A keresetveszteség kapcsán a bírónő a jó matematikai készségek jelentőségére utalt, és felvázolta a keresetveszteség számításának módját, mely a következő: 1. Lépés: az elérhető kereset számítása bérfejlesztésekkel 2. Lépés: az MK 30. szerinti kár meghatározása 3. Lépés: a kárnak minősülő keresetveszteségből a járulék és a rokkantsági nyugdíj levonása 4. Lépés: a fennmaradó kárnak az MK 31. szerinti megosztása, azaz a kártérítés összegének meghatározása. A kártérítés módja az Mt.183.§ (1) alapján egy összegű, vagy járadék lehet.
A tények előadásának kötelezettsége és a bizonyítási teher megoszlásának ismertetése után a bírónő a kártérítési igény érvényesítésének módjával és a per ésszerű időn belüli befejezésének kívánalmával zárta előadását.

Dr. jur. Dr. med. Hantos Ádám ügyvédtől hallhattuk a következő előadást, mely hasonló témát járt körül kicsit más szemszögből. Ő a munkavállaló lehetőségeit vizsgálta a kártérítési perben és azon kívül. Előadását a munkabaleset és az üzemi baleset elhatárolásával kezdte, majd a munkáltató kártérítési kötelezettségének sajátosságait mutatta be. A kármegosztás intézményét jogesetekkel illusztrálta. A kártérítési jogcímek és az összegszerűség meghatározására is kitért. A kártérítési eljárásban kiemelte a peren kívüli egyeztetések, és a felelősségbiztosítás jelentőségét. Nagy jelentőséget tulajdonított a károsult kioktatásának. Hangsúlyozta, a munkabaleset felelősségbiztosítónak történő bejelentésének jelentőségét. Sokan attól tartanak, hogy az Mt. 174.§(1) felelősség elismerése azt jelenti, hogy az OEP megtérítési igénnyel léphet fel. Peren kívüli egyezség előnyeként említette, hogy nincsenek kamatok, perköltségek, jövőbeli kárigényről való lemondás pedig érvénytelen. A kártérítési eljárás bemutatása során ismertette:

-az elévülés szabályait: elévülés: 3 év az esedékességtől, hivatalból kell figyelembe venni, szakaszos elévülés (igények egymástól független elévülése),

- a járadékkal kapcsolatos sajátosságokat, járadék: csak hat hónapra visszamenően követelhető (kivétel: menthető okból nem követelte, munkáltatói kioktatás elmaradt), járadék emelése: munkáltatónál bekövetkező, azonos munkakörben dolgozók munkabéremelése, a munkáltató is kérheti a csökkentését (újabb képesítést szerzett, stb.),

- és a munkavállaló kártérítési kötelezettségének szabályait is.

Előadását a peres eljárás bemutatásával zárta. Kitért a perelhetők körére, az illetékesség szabályaira, és a munkabalesetek megelőzési lehetőségeire is.

Dr. Nochta Tibor egyetemi docens, PTE ÁJK Gazdasági és Kereskedelmi Jogi Tanszékének vezetője, ügyvéd, a környezeti károkkal kapcsolatos kártérítési perekről adott elő. Előadását „környezetvédelmi színessel” kezdte. A Teremtés Könyvében olvasható és innen vezethető le, az ember hatalma és a Teremtő által ráruházott kötelezettsége is: „És monda Isten: Íme, néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül”. A Teremtő az ember számára itt egyrészt abszolút hatalmat ad, másrészt benne van a felelősségünk is a teremtett javakkal szemben. Fontos, hogy helyesen értsük a természet jelenségeit és a jog szerepét ezek szabályozásában. A jog rendkívül fontos, de csak az egyik eszköz az élet megóvásában. A fenntartható fejlődésről beszélve egyúttal a fenntarthatatlan élettel való versenyről is szólunk. Ez ma azt jelenti, hogy az életünkért futunk. A környezetvédelem komplexitása az ember helyének új meghatározását igényli a társadalomban és a gazdaságban. Fontos kérdés, hogy mi az egyes ember és mi az állam feladata a környezet megóvásában? Az egyes ember, vásárlásával, odafigyeléssel tud sokat tenni. A megfelelő szabályok megalkotása és a megfelelő intézményrendszer kiépítése tartozik az állam feladatai közé. Olyan jogi rezsimre van szükség, amely tisztán meghatározza a „játékszabályokat”. A jogi rezsim elemeiként az Alkotmányt és AB döntéseit emelte ki. Az Alkotmányban az egészséges környezethez való jog nem az alapjogok között szerepel. Kérdés, hogy emberi jog -e az egészséges környezethez való jog? A kikényszeríthetősége nagyon gyenge, tulajdonképpen deklaráció maradt. A bírói gyakorlat viszont elérte, hogy más emberi jogok sérelméhez kapcsolva megjelenítik.

A nap záróelőadását Dr. Dósa Ágnes, egyetemi adjunktus, (Semmelweis Egyetem) és Dr. Simon Tamás, ügyvéd tartották. Mégpedig oly módon, hogy Dr. Simon Tamás a felperesi (károsulti) oldal érveit, Dr. Dósa Ágnes pedig az alperes (általában a kárt okozó kórház) érdekeit képviselte. Előadásukban az idő hiánya miatt nem szisztematikusan haladtak, hanem fel- felvillantottak egy-egy érdekesebb részt a témából. Ilyen volt a bizonyítási teher, ahol a következő jellemzőket ismertették. Először a felperesi oldalt mutatták be. A felperesnek szinte semmit sem kell érdemben bizonyítani, kár maga az adott egészségkárosodás, vagy a halál ténye. Jogellenességet igazolni nem kell, jogellenességet kizáró körülmények egészségügyi szolgáltatásnál nincsenek, minden károkozás jogellenes. Ok-okozatnál elég a közvetett okság igazolása a közvetlen okozat hiányát az alperes igazolja. Vélelmezett a felróhatóság mind orvos-szakmai, mind tájékoztatási hiányosság esetén. A felróhatóság hiányának igazolása egyidejűleg történjen a többi kártérítési felelősségi elem bizonyításával. Az alperesi igény e kérdésben, hogy a felpereseknek is érdemi bizonyítási feladatai legyenek, hogy a kárhoz ne legyen elég az egészségkárosodás vagy a halál, hanem szükséges legyen annak igazolása is, hogy ez konkrétan milyen nemvagyoni hátrányt, vagyoni károkat okozott. Jogellenességnél mindig igazolja a felperes, hogy nincs kizáró körülmény. Az orvos-szakmai és tájékoztatási kérdések a jogellenességhez is tartoznak, ezért a felperesnek ezeket is igazolni kell, és csak ezt követően merül fel a kimentés. Az alperesi érvelés szerint, a közvetlen ok-okozati összefüggést is a felperes bizonyítsa. Előbb igazolja felperes a kárt, okozatot, jogellenességet, és ha ez sikertelen, ne legyen a felróhatóság alól kimentés. A bizonyítási teher problematikája után az ok- okozati viszonyról ejtettek szót az előadók. Felperesi oldalról ez esetben elegendő, ha az oksági kapcsolat nem kizárt, a valószínűség elegendő a bizonyításhoz. Mivel az egészségügyben nincs egyértelműség, a jog sem várhatja azt el. Károsodás több oka esetén minden oksági folyamatot vizsgálni kell, és ha részleges okozat áll fenn a mulasztás és károsodás között, az is felelősséget eredményez. Elegendő igazolni, hogy a beavatkozás során – és nem okán – történt a kár. Ez utóbbi hiányát már a szolgáltatónak kell kimenteni – okozati elem a felróhatóságnál. Alperesi oldalról igény, hogy az ok-okozati összefüggés legyen kizárólagos (bizonyos), de legalább ne legyen elég, hogy nem kizárt. Valószínűségre az alperes is hivatkozhasson. A részleges oksági kapcsolat eredményezzen részleges felelősséget, ha máshol nem az összegszerűségnél. Ne legyen elegendő a beavatkozás során történő igazolás, vagy ennek során a megjelölést szűken értelmezzék (pl. egyszeri beavatkozás ide tartozhat, több hónapi kezelési folyamat nem). Fontosnak tartották az előadók a szakértők szerepének hangsúlyozását is az ilyen jellegű perekben.
 

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG
KÖRNYEZETVÉDELEM
KÖZLEKEDÉS
MŰHIBAPER
JOGI FÓRUM KONFERENCIÁK