A hitelezők és az adósok érdekeit is megfelelően szolgálják az új Polgári Törvénykönyv zálogjogi szabályai – hangzott el a Jogi Fórum július konferenciáján, amely a zálogjog megváltozott szabályainak bemutatását tűzte zászlajára.

A Jogi Fórum rendezvényének keretében a zálogjogi szabályozás változásairól Farkas Erika ügyvéd (Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda) adott összefoglalót, míg a hitelbiztosítéki nyilvántartásról Reviczky Renáta közjegyzőhelyettes (Dr. Tóth Ádám Közjegyzői Iroda) beszélt.

A fiduciárius biztosítékok a polgári jogi jogviszonyokban egy igen sokat vitatott problémakör, melyekkel kapcsolatosan már a régi Ptk. hatálya alatt is sokasodtak a jogviták. Bár akkor többnyire a jogalkalmazás adott iránymutatást az ilyen biztosítékok kezelésére, most az új Polgári Törvénykönyv határozottan állást foglal e kérdésben. Tilos az a szerződéses kikötés, amely pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására vagy vételi jog alapítására irányul.

A fiduciárius biztosítékok közös vonása, hogy a tulajdonjog intézményét használják a követelés biztosítására. Tipikusan ilyen volt a korábbi joggyakorlatban a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása is. A régi Ptk. nem rendelkezett arról, hogy alkalmazhatóak-e biztosítéki céllal az ilyen jogintézmények, egyedül a lex commissoria tilalma szolgált iránymutatásul olyan jogalkotói szándék felé, mely tiltotta azokat a biztosítéki ügyleteket, ahol a hitelező mentesül az elszámolás alól és nem érvényesül a biztosíték valódi értéke. Ebből adódóan viszont nem volt egységes szakmai egyetértés, a gyakorlati életben pedig igen jellemzővé vált a hitelezők vételi jogának kikötése biztosítéki célokból.

A fiuciárius biztosítékokkal kapcsolatban a legfőbb gond az volt, hogy megkerülték a zálogjog intézményét és a zálogjognál egy lényegesen erősebb biztosítékot tettek lehetővé a hitelező javára azzal, hogy lehetővé tették a tulajdonjog megszerzését. Mindez számos visszaélésre adott lehetőséget az adósokkal szemben. Az új Ptk. megalkotásakor három lehetőség rajzolódott ki a jogalkotó előtt arra, hogyan kezelje a fiduciárius biztosítékok körét. Első volt a korábbi Ptk.-hoz hasonló hallgatás, azaz, hogy ne rendelkezzen ezekről továbbra sem. Ez a megoldás viszont nem szüntette volna meg a bizonytalanságot, s továbbra sem adott volna választ a fiduciárius biztosítékok jogszerűségének kérdésében, amellett, hogy a jogviták száma is tovább növekedett volna a szabályozás hiánya miatt. Másik megoldási lehetőségnek kínálkozott, hogy az új Ptk. szabályozási körében megengedhetőnek tartja a fiduciárius biztosítékokat, azonban megfelelő szabályok beiktatásával megakadályozza a visszaéléseket, s egyensúlyt teremt a hitelező és az adós között. Ezzel azonban lehetővé tették volna, hogy a zálogjogi rendelkezéshez nagyon hasonló jogintézmény jöjjön létre, ami megduplázná a zálogjogi szabályokat. Emiatt az új Kódex egy harmadik megoldás mellett döntött, azaz a zálogjogot monopol helyzetbe hozta és egyedül ennek alkalmazását teszi lehetővé dologi jogi biztosítékként a hitelező számára. Az ügyvédi iroda álláspontja szerint ez egy igen jó jogalkotói döntés volt, mert mindez megfelelően biztosítja a hitelezők és az adós érdekeit is.

Fenti előzmények okozzák, hogy az új Ptk. zálogjogi szabályai igen részletesek, mert minden egyes lépésnél igyekszik figyelembe venni a különböző érdekeket, s ennek mentén alkotja meg a szabályait. A fiduciatilalom alól azonban vannak kivételek. Az egyes megengedő jogintézményeket a törvény taxatívan felsorolja. Legális – ennek alapján – a faktoring, a pénzügyi lízing, de a jól ismert tulajdonjog fenntartás intézménye is ezek közé tartozik.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy hány fajta zálogjog van, melyre a válasz, hogy csupán egyetlen zálogjogot ismer a polgári jog, melynek megjelenési formái különbözőek. Így például különbséget tehetünk kézizálog és jelzálog között akár, de a kettő közötti különbség ilyenkor mindössze abban áll, hogy kinél van a zálogtárgy birtoka. Ez a különbségtétel nem indokolja, hogy a törvény önálló zálogfajtáknak minősítse őket és külön szabályokat alkosson.

A régi Ptk. zálogjogi rendszerének kissé kusza szabályozásával szemben az új Ptk. egységesen rendezi a zálogjogot. Az egyes létszakaszainak mentén haladva rendszerezi a zálogjog létrejöttét, majd halad a felek jogainak és kötelezettségeinek bemutatása felé, míg végül a zálogjog érvényesítésével, majd a zálogjog megszűnésével zárja a szabályozást. A zálogjog egyes megjelenési formáit ennek a rendszernek a keretében ott jeleníti meg, ahol az adott létszakasz éppen indokolja. Rögtön az alapításnál találunk ilyen speciális különbségeket. A jelzálogjogra és a kézizálogra például eltérően rendelkezik abban a tekintetben, hogy a jelzálogjogot bejegyeztetni kell az adott nyilvántartásba, míg a kézizálogot birtokba kell adni ahhoz, hogy a zálogjogot megalapítsuk.

Farkas Erika a zálogjog kötelmi hatályára is kitért, amelyet a törvénykönyv egyik fontos újításként értékelt. A zálogjog alapításhoz két feltétel szükséges, egyik a szerződés megkötése, másik a jog bejegyzése az adott nyilvántartásban, vagy – kézizálog esetén – a birtokbaadás. Abban az esetben viszont, ha a felek a zálogszerződést aláírták ugyan, de a jogot még nem jegyeztették be a nyilvántartásba (illetve a zálogtárgyat nem adták birtokba), akkor a zálogjogosultnak kötelmi követelése lesz a zálogjog bejegyzésére mindaddig, amíg a bejegyzés vagy a birtokbaadás nem történik meg. A zálogjogosult a bejegyzés megtörténtéig is élhet a zálogjog kielégítési igényével, viszont az a többi zálogjogosulttal szemben hatálytalan lesz, tehát a sorrend végére kerül az ilyen zálogjogosult.

Az újdonságok és érdekességek körében elhangzott továbbá a rendezvényen, hogy az új Ptk. hatálybalépése óta már nincsen szükség arra, hogy ingatlanon alapított zálogjog esetében az egész zálogszerződést benyújtsuk a földhivatalhoz, elegendő most már az is, ha a zálogkötelezett bejegyzést engedő nyilatkozata kerül beadásra. Kiderült továbbá az is, hogy a jogalkotó az új Ptk. hatálybaléptetésével nem módosított egy korábbi – a takarékbetétekről szóló – törvényerejű rendeletet, így ennek köszönhető, hogy a takarékbetéten zálogjogot, így óvadékot sem lehet alapítani. Magyar specialitás az értékek „zaciba adása”, ezzel kapcsolatban az új Ptk. sem változtatott a gyakorlaton, s tekintettel e jogintézmény hazai népszerűségére, továbbra is lehetséges egy zálogjeggyel létrehozni magát a jogviszonyt, noha a névtelenül történő zálogalapításra elviekben nem lenne lehetőség.

A zálogjog témaköre az elmúlt 10-15 évben elég közelről érintette a közjegyzőket is. Reviczky Renáta közjegyzőhelyettes előadásában elmondta, hogy bár a Ptké. szabályai iránymutatásul szolgálnak annak eldöntésében, hogy adott jogviszonyra az új vagy a régi törvénykönyv szabályait kell-e alkalmazni, adódhatnak nehézségek például olyan esetben, ha a régi Ptk. hatálya alatt keletkezett kötelmi jogviszonyokat új biztosítéki szerződésekkel egészítik ki, melyekre adott esetben már az új szabályok is vonatkozhatnak.

Az új törvény hatálybalépésével a hitelbiztosítéki nyilvántartás is létrejött, mely a zálogkötelezettekhez kapcsolódóan tartalmazza a nem lajstromozott ingókon, jogokon, követeléseken alapított zálogjogokat, egyéb biztosítéki jogokat. A nyilvántartást a Magyar Országos Közjegyzői Kamara működteti, s a korábbi zálogjogi nyilvántartáshoz képest bővebb tárgykörrel rendelkezik, mivel nem csak az ingókon, hanem jogokon és követeléseken alapított zálogjogok bejegyzését is kötelezővé teszi.

Az új rendszer bevezetése több problémát is felvetett, kezdve a közbizalom, közhitelesség kérdésénél. Míg a korábbi közjegyzői zálogjogi nyilvántartás közhitelesen tanúsította a bejegyzett jogokat, addig a hitelbiztosítéki nyilvántartás azt tanúsítja csak hitelesen, hogy a nyilatkozattevő egy adott időpontban, a nyilvántartásban szereplő tartalommal hitelbiztosítéki nyilatkozatot tett. Ennek alapján tehát a rendszer a korábbi ingó és vagyont terhelő zálogjogi nyilvántartások jellemzőivel nem rendelkezik. Csak annyi biztos, hogy a fél létezik, amikor a közjegyzőnél megjelenik azonossági nyilatkozat megtétele céljából, de magát a jogviszony létezését már nem lehet ellenőrizni. Az új rendszer máskülönben nem igényli, hogy az egyes zálogjogi nyilatkozatokat megtevő – és azt megengedő – fél a közjegyző előtt jegyeztesse be a jogokat a nyilvántartásba, azonban egyszeri alkalommal, mindkét félnek regisztrálnia kell magát a nyilvántartás elektronikus felületén, és 15 munkanapon belül a közjegyző előtt meg kell jelenniük azonossági nyilatkozat megtétele céljából. Ezt követően a zálogjogi nyilatkozatok megtétele közjegyző igénybevétele nélkül, elektronikusan is történhet, s akár a zálogjogosult, akár a zálogkötelezett megteheti a zálogjogi nyilatkozatokat, azzal a korlátozással, hogy a zálogjogosult nyilatkozattételéhez a zálogkötelezett rendszeren belüli hozzájárulása is szükséges.

A hitelbiztosítéki nyilvántartás nem csak zálogjogi nyilatkozatokat tartalmaz, hanem pénzügyi lízing, tulajdonjog fenntartással eladás és a faktorálás tényének rögzítésére is szolgál, amennyiben más nyilvántartásba kötelezően nem jegyzett ingók, jogok a jogviszony tárgyai.

A közjegyző beszélt továbbá arról is, milyen joghatásai vannak a hitelbiztosítéki rendszerbe való bejegyzésnek és a betekintésnek. Fontos, hogy a zálogjog csak a nyilvántartásba bejegyzéssel válik úgymond megalapítottá, míg a betekintés elmaradásának csak akkor van relevanciája, ha alvázszámmal rendelkező zálogtárgyat kívánunk megterhelni, mivel a tehertől való mentesülés érdekében jóhiszeműségre nem hivatkozhat az, aki a zálogjoggal terhelt dolog azonosítója alapján e teherről a nyilvántartásba történő betekintéssel tudomást szerezhetett volna.

A rendszer képviselettel kapcsolatos problémákat is felvetett a bevezetését követően, ugyanis nem tudja értelmezni a törvényes vagy szervezeti, meghatalmazotti, ügyleti és eljárási képviselet, ill. a cégjegyzés módjának szabályait. A cégeknek továbbá nem lehet eseti meghatalmazott képviselője, így az eljáró ügyvéd állandó képviselőként kénytelen regisztrálni magát a nyilvántartásban.

A hitelbiztosítéki rendszer működése, használata igen egyszerű, a jogviszony tárgyának meghatározása azonban ütközhet nehézségekbe. Választhatunk alvázszámmal rendelkező gépjármű egyedi rögzítése, nem gépjármű egyedi adatokkal megjelölése vagy nem gépjármű szabadszöveges meghatározása közül.

A hitelbiztosítéki nyilvántartásban bejegyzett zálogjogok érvényesítése talán a legvitatottabb része a szabályozásnak. A zálogjogosult egyoldalú hatalmassága eldönteni azt, hogy bírósági végrehajtás útján, vagy azon kívül érvényesíti a zálogjogot, továbbá, hogy a végrehajtáson kívüli értékesítés melyik módját választja, illetve áttér-e idő közben másikra. A felek mellérendeltségét és egyenjogúságát biztosító néhány korábbi garancia is eltűnt, így a vételár meghatározási módjában, vagy az értékesítés idejében történő előzetes megállapodás már nem követelmény, a zálogjogosult pedig már a kielégítési jog megnyílásakor jogosult a birtokbavételre, és rövid határidőkkel szólíthatja fel a kötelezettet a birtokbaadásra. Az értékesítési árra és annak körülményeire pedig mindössze a kereskedelmi ésszerűség meg nem határozott fogalma vonatkozik.

A hitelbiztosítéki nyilatkozat megtételekor a nyilatkozatot tevőnek költségtérítést kell fizetnie a MOKK részére, melynek összege jelenleg hétezer forint. Ha a hitelbiztosítéki nyilatkozatot maga a regisztrált felhasználó teszi, akkor további költség nem terheli az egyes bejegyzéseket. A nyilatkozat azonban megtehető személyesen is bármely közjegyzőnél, ez a megoldás az elektronikus aláírással nem rendelkező személyeknek a legkedvezőbb. Ilyenkor a közjegyző nem vizsgálja az alapjogviszonyt, csak a nyilatkozattevő által kitöltött űrlapok meglétét ellenőrzi. A közjegyzőnél megtett hitelbiztosítéki nyilatkozatot ekkor a MOKK költségtérítésen felül a közjegyző óradíja is terheli. Megtehető továbbá a nyilatkozat oly módon is, hogy a zálogszerződést készítő közjegyző vagy ügyvéd által történik meg a bejegyzés, ám az ügyvédnek regisztrált felhasználónak és meghatalmazottnak is kell lennie a rendszerben. Ennek a nyilatkozattételi módnak a következménye azonban, hogy az így tett nyilatkozat bejegyzését módosítani és törölni is csak az eljárt közjegyző vagy ügyvéd tudja. További nyilatkozattételi forma pedig az ügyvédnek adott eseti meghatalmazás, mellyel szintén ügyvéd teszi meg a bejegyzést, ezt azonban csak természetes személyek vehetik igénybe, akiknek nincsen állandó képviselőjük, és a meghatalmazott ügyvéd regisztrált felhasználó a rendszerben.

Fotó: Fóris Gábor