A jogalkotónak egyértelműen, megfelelő részletességgel kell szabályoznia a különböző eljárások egymáshoz való viszonyát – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/893/2023. számú, mulasztás megállapításáról szóló határozatában.
Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította, hogy az Országgyűlés az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével és a XXVIII. cikk (6) bekezdésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy nem szabályozta a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) alapján létrehozott hatásköri rendszerben eljáró valamennyi hatóságra kiterjedően az együttműködés szervezeti rendjét, továbbá az általuk indított eljárásokról (az ügy érdemi azonosíthatóságához szükséges adatokra kiterjedően) a többi hatóság kötelező és haladéktalan értesítésének eljárásrendjét.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó vállalkozások ellen a fogyasztóvédelmi hatóságként eljáró kormányhivatal eljárást folytatott, amelynek eredményeként határozatában megállapította az Fttv. szerinti jogsértést, a bírság kiszabását azonban a kis- és középvállalkozásnak minősülő I. rendű indítványozóval szemben mellőzte. Ezt követően a GVH versenyfelügyeleti eljárást indított ezen indítványozó ellen, megállapítva, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, és tekintettel arra, hogy az I. rendű indítványozó vállalkozáscsoport tagja, versenyfelügyeleti bírságot szabott ki vele szemben. A II. és III. rendű indítványozót a GVH határozat a bírság megfizetésének mögöttes felelőseként nevezte meg.
Az indítványozók a GVH határozata ellen keresetet nyújtottak be, egyrészt arra hivatkozva, hogy a GVH által lefolytatott versenyfelügyeleti eljárás a korábbi fogyasztóvédelmi eljárásra tekintettel sérti a ne bis in idem elvét (kétszeres eljárás tilalma).
Az eljáró bíróság ítéletében a keresetnek részben helyt adott, a határozat bírságra vonatkozó részét megsemmisítette, és a GVH-t új eljárásra utasította. Az ítélet ellen mind a GVH, mind az indítványozók felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, amelynek eredményeként a Kúria a törvényszék ítéletét a bírságot megsemmisítő részében hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új határozat hozatalára utasította azzal, hogy a törvényszéknek a bírságkiszabás jogszerűtlenségére alapított kereseti kérelmet is el kell utasítania.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy tekintettel arra, hogy a GVH határozata és a kormányhivatal határozata bár azonos eljárás alá vont személy, részben azonos időszak és részben azonos kommunikációs eszköz tekintetében folyt, azonban más szempontrendszer szerint, és más magatartások vonatkozásában állapították meg a jogsértést, így a ne bis in idem megállapításának feltételei nem teljesültek.
Az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hog
a jogalkotónak egyértelműen, megfelelő részletességgel kell szabályoznia a különböző eljárások egymáshoz való viszonyát.
Nemcsak a hatóság eljárási kötelezettsége, hanem a szankció alkalmazása és a szankció mértékének meghatározása szempontjából is jelentőséggel bír az Fttv. szerinti hatásköri rendszerben eljáró hatóságok adott esetben párhuzamos vagy egymást követő eljárása (és ezzel együtt a hatóságok egymás határozatáról való tudomása). Erre tekintettel
az Alaptörvénnyel az olyan szabályozás áll összhangban, amely meghatározza az Fttv. szerinti hatásköri rendszerben eljáró hatóságok együttműködésének szervezeti rendjét, illetve kötelezően kiterjeszti az együttműködést az általuk az Fttv. alapján indított eljárásokra.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a jogalkotó által mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását állapította meg, és a mulasztást elkövető Országgyűlést felhívta a hiányzó szabályozás 2024. június 30-ig történő pótlására.
