Egyetértek. Ezek a kiadások nem olyanok, amelyekre kifejezetten a másik fél magatartása indított, hanem egyrészt olyanok, amelyek abból kvetkeznek, hogy el akarod adni az ingatlant, másrészt szükségetelenek. Utóbbi kategóriába tartozik például az ügyvéd megbízása; az ugyanis szokásosan nem az eladó, hanem a vevő feladata, s akkor a kltség is őt terhelné.
Nem áll meg. Ezeket a felmerült költségeket ellenkező megállapodás hiányában mind a vevő, mind az eladó az elfogadható kockázatviselés körében maga viseli. Egyébként is lehetne vitatni itt egyes tételeknél a károsodás bekövetkeztét, és az okozati összefüggést is.
„Van kár?”
Nem ócsó dolog a költözés, pláne ha visszafelé is meg kell tenni. Nem beszélve a költözéssel járó, (jelen esetben tök felesleges) melóról és stresszről, ami pénzben kifejezhetetlen.
Egyébként meg a szó elszáll, írás megmarad, írott szerződés nélkül egy lépést sem... lehet hogy az emberke közben talált egy sokkal jobb lakást, sokkal olcsóbbért, semmilyen szerződés nem köti, így miért is ne állhatna el a bolttól? Szerintem itt meggondolatlanság történt, amit egyszerűbb benyelni, tanulópénznek jó.
van: ügyvéd ktsg, költözés ktsge, na meg annak eszmei értéke, hogy elhajtották a többi vevőt, újra meg kell hirdetni, idő esik ki... Azt ugyan nem tudom, hogy az ő új lakásukkal mi van, ki tudják-e fizetni időben.
Van kár?
Adott egy család, akik vevőt keresnek a lakásukra, találnak egyet, akivel mindenben megállapodnak, kiköltöznek, vevő az üres lakást is megtekinti, megegyeznek hogy másnap az ügyvédnél találkoznak aláírni a papírokat, majd másnap de. 2 órával a találkozó előtt felhívja a vevő az eladókat, hogy vissza az egész, nem kell a lakás, ne menjenek.
Megáll a biztatási kár? -szerintem meg.