Az egészségügyben dolgozók felelőssége

Az egészségügyi dolzók jogi állásával és felelősségi szabályozásukkal kapcsolatosan szeretnék hozzászólásokat, kérdéseket és javaslatokat kérni.
Sok helyen fogalakoznak a betegjog sérülésével kapcsolatos jogorvoslatokkal, de ki foglalkozik az eü. dolgozó jogainak orvoslásával. Több kérdés felmerül e témakörben. Meddig terjed az orvos, ápolószemélyzet felelőssége, ki állapítja meg? Ptk. 339. § (1) bek. második mondatban található az adott helyzetben elvárható magatartás, ki mondja meg mi az elvárható magatartás?
Szívesen venném, ha csatlakoznátok e témakörhöz.
Üdv

Leginkább jogvita esetén kell megahtározni, hogy mi volt az adott helyzetben általában elvárható magatartás, és ezt a bíróság határozza meg.

Ez rendben is volna, de ki határozza meg, az iü. orvosszakértő, a bíró?
Az orvos szakmai döntését egyrészt támogatja, igazolja a beteg dokumentációja, az orvos kollégái, és a MOK is, amennyiben valóban nem történt szarvashiba, de ki áll ki az ápolószemélyzet mellett? Sok olyan körülmény merül fel munkájuk során, ami egyszerűen kivédhetetlen. Csak egy példa illusztrációnak: a beteg traumás koponyasérülést szenvedett, ezáltal sérült az mozgáskoordinációs központ, valójában tud járni, de nincs egyensúly érzékelés, tehát egyedül nem közlekedhet. A nővér biztonsági hevedert alkalmaz, nem leköti!!
A hozzátartozó kioldja, majd a látogatás végén el felejt szólni a nővérnek, a beteg felkel, elesik, beüti a már eleve sérült koponyáját, majd valaki visszasegíti őt az ágyába, erről a nővérnek nem tesznek említést!! Tudvalevő hogy az ápolószemélyzetnek lényegesen több beteggel kell foglalkoznia, mint ami a normális körülmények között elvárható volna! Tehát a beteg napról napra rosszabbul lesz, a vizsgálatok során kiderül, hogy elesett, belső vérzés következményeként haematoma keletkezett, megoperálják a beteget, de ennek ellnére meghal.
Ki mondja meg, hogy ki a felelős? A beteg kezelőorvosa, a nővér közvetlen felettese, ápolási igazgató. A fenti eset csak egy a sok közül, ki áll ki az ápolószemélyzetért? ki képviseli érdmben őket?

Idézném magamat: "a bíróság határozza meg".

Továbbá egy ilyen ügyben nyilván indulhat büntetőeljárás, akkor majd a védőügyvéd lesz aki kiáll a vádlottért (se itt ugye a felelősség szintje nem az általában elvárhatóság - tehát a bíróság nem anormális, hanem az aktuális körülményeket fogja vizsgálni), és indulhat polgári eljárás, ahol meg fogadni kell ügyvédet, és akkor az majd segít. Mint bárki másnak is bármilyen ügyben.

A bíróság mely felelősségi alakzat alapján határozza meg? Ptk. 339. § alapján, vagy talán fogalakozás körében elkövetett gondatlanság, mulasztás. Mt. 103. §-109. § szerint.
Az rendben van, hogy minden egyes esetet az adott helyzetnek megfelelően kell megítélni, elbírálni, de ki lesz az aki szakmailag kimondja ettől a ponttól kezdődik az ápolószemélyzet felelőssége.

Az egészségügyi dolgozók felelőssége többrétű. Beszélhetünk büntetőjogi, etikai, polgári jogi és munkajogi felelősségről.
E rendszerek ben a felelősség megállapíthatósága eltérően alakul: pl. polgári Ptk. 339.§- kár bekövezte szükséges. büntetőjog- veszélyeztetés is elég lehet.
Aminek szerintem nagyobb szerepet kellene tulajdonítani hasonló esetekben,azok a kompetenciahatárok. Tehát alapvetően azt kellene hangsúlyosabban vizsgálni, hogy kinek a feladatkörébe tarozott az adott tevékenység, önállóan látta-e el, vagy felügyelettel, és a vétkesség mennyiben terheli.

Hogy ki állapítja meg a felelősséget? Mindig az adott felelősségi rendszer szabályai szerint. polgári, büntető -bíróság, munkajogi- munkáltató, jogorvoslati kérelem esetén a esetén bíróság, etikai- szakmai kamara

Szerintem az igazán érdekes kérdés az egészségügyben dolgozók felelősségével kapcsolatban az, hogy miért nem indul büntetőeljárás is akkor, amikor polgári perben megítélik az eü. tevékenység során kletkezett kárért a kártérítést. Hiszen csak a jogellenesen okozott kárt kell megtéríteni. Miután minden kezelésnek van mellékhatása, káros következménye - a műtétekről nem is beszélve - kárt mindenképpen okozunk a betegeinknek. Károkozásunk jogellenességének megállapítása szvsz. logikailag automatikusan involválja a foglalkozási szabályok valamiféle megszegését is.
Hogy van ez?

Segítséget szeretnék kérni.
A feleségem daganatos beteg volt. Több helyen is jártunk orvosnál, kapott kezeléseket, az állapota javult, sokáig jól érezte magát. Ezen felbuzdulva az egyik intézményben egy orvos megtagadta az éppen következő kezelést, arra hivatkozva, hogy szerinte nem daganatos beteg. Hónapokon keresztül jártunk hozzá, de semmi kezelés! A tudtunkon kívül bekérte a helyi kórházból a szövetminta darabot (amiről itt megállapították a degenat létét), elemeztette és megállapították, hogy nem valószínű a daganat. Megkérdőjelezte a korábban feltáró műtétet végzett orvos munkáját is, aki látta a daganatot.
A közelmúltban elhúnyt a feleségem, 100 %-os daganattal ott, ahol korábban is volt!!!

Mit lehet tenni így utólag az ilyen orvos ellen?
Nem igazán pereskedésre gondolok - de ha csak az a lehetséges út, akkor igen!

Valójában a figyelmet szeretném felhívni, hogy vannak ilyen orvosok is, akik megtagadják a kezelést, ezzel megakadályozva az esetleges túl/továbbélési lehetőséget!

Kedves Cascat!
Polgári jogi és büntetőjogi lehetősége egyaránt van. Javaslom, hogy képviseletére kérjen fel ügyvédet - aki orvosszakértő bevonásával szakszerű segítséget nyújthat azÖn számára, igényei szerint.
Polgári jogi lehetőség peren kívül vagy peres eljárásban kártérítési eljárás indítása. Tehet rendőrségi feljelentést is. A két lehetőség nem zárja ki egymást. A polgári jogi kártérítési eljárásban az intézmény felelősségét vizsgálják (kártérítési igényt is előterjeszthet), az intézmény felelősséggel tartozik az általa alkalmazott (közalkalmazott) orvos magatartásáért, szakmai munkájáért. A büntetőjogi eljárásban a kezelőorvos személyes felelősségét.

Köszönöm szépen a választ!
Abban az esetben is lehet valamit elérnünk, ha azt, hogy nem kaphat kezelést - ezt konkrétan nem írta le az orvos, csak szóban utasította el?
Amúgy írásos dokumentumok vannak arról, hogy bizonyos vizsgálatot azért írt elő, mert szerinte a daganat nem daganat, sőt meg van az a lelet is, amit a korábban levett szövetmintáról újfent készítettek, amin az áll, nem valószínű, hogy daganat.
Viszont egyiken sem az ő aláírása van, hanem azé a szakorvosé, aki a vizsgálatot rendezte.
Mi van akkor, ha a kezelő orvos mindent letagad?
Érdemes egy lavinát elindítani?
Kicsit félek tőle, de ugyanakkor óriási az elszántság belülről, hogy lépni kellene!

Sziasztok!
Érdekes a téma.Tudnátok segíteni, hogy hol találok az orvosok jogaival és kötelezettségeivel, valamint "orvos a betegellátásban"témával kapcsolatban cikkeket, tanulmányokat, szakdolgozatokat?Segítségeteket köszönöm!

Olyan kérdésem lenne,hogy édesanyámnak decemberben műtötték a törött könyökét majd ezt követően az orvosok elmondták,hogy jol sikerült a műtét és azóta (8hete gipszben van)többszöri kontroll vizsgálaton sem állapitottak meg rosszabbodást.Mivel folyamatos fájdalmai voltak ezért felkeresett egy pesti szakorvost,aki elmondta hogy az egész műtét ugy ahogy van rossz és egyértelmű jelei voltál már korábban is ennek,ám ezt nekünk senki nem mondta.Most egy komoly műtét előtt áll és akár le is bénulhat a könyöke.Szerintünk ez az orvos hibája,mivel nem vettek észre vagy ha mégis nem szoltak semmit és nem csináltak semmit.
Ilyen esetben be lehet-e perelni a korházat?
Mit kéne tennünk és kit kellene felkeresnünk?
Nem akarjuk hogy ez mással is megtörténjen,hogy egy szimpla kartörésből esetleges bénulás legyen.Nem kívánjuk senkinek sem.SZeretnénk tenni valamit...
A válaszokat előre is megköszönöm és bármilyen segítséget elfogadunk vagy jó tanácsot.

"31337aida"!
Perelni joga van Kedves édesanyjának, mert perképes. Álláspontom szerint nem lenne sikeres a perlés. A perben igazságügyi orvosszakértőt rendel ki a bíróság, aki nyilvánvalóan orvos kollégájának ad igazat.
Önök fizethetik a perköltségét( benne a szakértő munkadíját).

Kedves aida!
Nem a cinizmusom miatt, hanem orvosszakmai meggondolásból mondom, hogy Attilának igaza van. És elsősorban nem az orvosok összetartása miatt, hanem azért, mert nem nagyon lehet bebizonyítani, hogy jobban is meg lehetett volna operálni a könyökét az édesanyjának.
Az, hogy egy nagyarcú "pesti szakorvos" ezt mondja még nem bizonyíték (legfeljebb mérsékelt etikai érzékéra az), de persze elképzelhető, hogy igaza van. Ezesetben a "nagyarcú" jelzőt visszavonnám.
Tudni kell, hogy nagyon kevés csonttörés gyógyul meg "nyomtalanul" a legjobb orvosi kezekben sem, egy könyöktörés, pedig szinte soha. Bármely felkartörés (anatómiai okból) idegsérüléssel és így bénulással járhat, és ez akár lehet műtéti szövődmény is, különösen egy újabb műtété.
Tehát pusztán abból, hogy nem gyógyult meg, ill. hogy vannak fájdalmai nem lehet arra következtetni, hogy az első ellátó NAGYON elrontotta volna.
Márpedig kártérítésre sztem. leginkább csak ebben az esetben számíthatnának.

dr. Zákányi Csaba:
Tisztelettel megkérném, ránézne a "polgári jog" főtopoc-ban a "kórházat perelni" c. csevelyre (2. oldal), az elejére, s mondana véleményt?
Köszönöm, ha megteszi. Orvosi, kórházi jelleg okán a kérdés.
Köszönet.
BataG