temetési költség megosztása

Édesapám hagyatéki tárgyalása 2 hét múlva lesz.
4 örököse van (a 4 gyermeke), akik fejenként 1/16-od házrészt örökölnek. A temetés költségeit 3 örökös állta, a negyedik hallani se akart róla. (szerinte az a házastárs feladata, neki ahhoz semmi köze, és ahhoz se, ha mi saját elhatározásunkból segítünk).
Úgy tudom, kérhetjük hogy az örökségből térítse meg a rá eső részt, de hogyan működik ez, ha az örökség egy ház, aminek több tulajdonosa van, s a felén haszonélvezet is van? Esetleg később visszavághat azzal, hogy akkor azonnal adjuk el a házat és kéri a részét belőle? Kötelesek vagyunk-e akkor eladni a házat? (a haszonélvezet az ő részét is terheli, de nem a teljes részét).

Másik kérdésem, hogy érvelhet-e azzal, hogy a temetést "túl drágán" intéztük, (mivel több mindenből nem a legolcsóbbat választottuk, sőt még nem is átlagosat) és "mi döntöttünk úgy, hogy azt ki tudjuk fizetni, ő túlzásnak érzi".
Köszönöm szépen a választ.

A temetési költségeket a hagyaték terhére kell kielégíteni, ezt ahagyatéki tárgyaláson be kell jelenteni, azt is ki viselte eddig aköltségeket, és majd levonják attól, aki vonakodik fizetni.

Az öröklés folytán osztatlan közös tulajdonúvá váló ingatlan esteleges értékesítése vagy az egyik tulajdonos részének atöbbi általi felvásárlása már más téma, mindkettőre lehetőség van, a bíróság csak végső esetben kötelezi az ingatlan értékesítését és a bevétel megosztását.

H atúlságosnak érzi, majd pert indít, ezt aközjegyző nem veheti figyelmebe, ő ebben akérédsben nem dönthet.

Segítséget szeretnék kérni.
Nagymamám tanácsi lakásban lakott, melyet annak idején meg lehetett vennie bárkinek.
Mivel nagymamámnak nem volt pénze, én vettem meg, enyém a lakás, de övé a haszonélvezeti jog.
Én sokáig albérletben laktam, aztán úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk.
Elcseréltük nagyobbra a lakást, melyre hitelt vettem fel, a mai napig én fizetem.
Nagymamámnak három gyereke van és azt mondják, hogy mivel én lakom nagymamámmal, nekem kell majd eltemettetnem, ők nem fogják.
Kérdésem, hogy ez tényleg helyrajzi kérdés lenne? Nekem is van anyukám, akit majd eltemettetek, ha eljött az ideje, de nem hiszem, hogy nagymamám temetése is az én feladatom lenni, mikor van három élő gyermeke.
Nem is tudnám miből kifizetni, mert hónapról hónapra élek a gyerekemmel.
Köszönöm!

Elfelejtettem írni, hogy én nagymamám unokája vagyok. Hátha ez is számít.
Köszönöm.

Kedves Andra!

Ha a nagymamájának nincs semmi pénze a bankban, amely a hagyaték tárgyát képezné, és fedezné a temetési költségeket, akkor bajban van. Esetleg az „utolsó havi nyugdíja ”lenne a megmentő.

Mivel a lakás az ön nevén van, a nagymamája csak haszonélvező az új lakásban, akkor a nagyi három élő gyermeke nem örökölnek semmit az anyjuk után (hacsak nem marad utána ingóság pl. arany, tévé, bútor stb.). Érthető, de nem erkölcsös, hogy ezért nem szállnak bele a temetési költségekbe.

Örüljön neki, hogy a nagymamája megengedte, hogy megvedd a lakását olcsón (! hiszen tanácsi lakást megvenni mindig olcsóbb, mint egy öröklakás megvétele) és a nagymama másik három gyereke pedig nem kap semmit. Illik, hogy ha a veled élő nagymamáddal bármi történik, őt eltemesd. Az önkormányzatnál lehet kérni temetési segélyt, ha a feltételeknek megfelelsz.
Tapasztalatom szerint sok idős ember kis pénzt rak félre nyugdíjából saját eltemetésére, hogy családja terhe ne növekedjen. Ha nem elég a pénz, akkor a családja kiegészíti. Nem szégyen ez, sokan csinálják.

Ha úgy érzi, hogy írásom ellenére ki akarja harcolni, hogy a nagymamáját a gyermekei temessék el majd, beperelheti őket nem sok eséllyel (még jobban feldühíti őket, ha megmondták, nem fizetik, akkor nem fizetik), majd azt fogják mondani, hogy a lakását is rádhagyta annak ellenére, hogy te vetted meg. Nincs hagyaték, amiből lehetne fizetni a temetési költségeket.
Sajnos a mai világban az a rend, hogy aki nem kap semmit az örökségből, azért mert azt másra hagyta, az soha nem fizeti a temetési költségeket.

Üdv: Jolly

Kedves Jolly!
Köszönöm szépen a gyors választ.
Egy kicsit meglepődtem, hogy ez tényleg így "működik".
És nem tartom erkölcsösnek, hogy ha nem öröklök semmit, akkor nem temetem el a saját szüleimet.
Szerintem azért, hogy megszült, felnevelt ez lenne a minimum, de hát nem vagyunk egyformák.

Nagymama biztos, hogy egy fillért nem tesz félre a temetésére.
Amit örökölhetnek a gyerekei az a bútorai, a tévéje és a kevéske kis arany ékszere.

Pereskedni egyáltalán nem akarok, ha ez a rend, akkor ez a rend, tudomásul veszem, még ha nem is tartom erkölcsösnek.
Akkor se lett volna egy szavam se, ha én örököltem volna a lakást, mert akkor ez lenne a minimum.
Nekem ez azért volt furcsa, mert a saját pénzemen vásároltam meg azt a lakást és nem ajándékba kaptam.
De tudomásul veszem, hogy az én feladatom lesz.

Köszönöm szépen a gyors választ!

Szia Andra!
A magam részéről nem értek egyet Jollyval. A polgári törvénykönyv szerint az örökhagyó illő eltemetésének költsége a hagyatéki tartozások körébe tartozik. A hagyatéki tartozásért az örökség erejéig az örökösök felelnek. Ha a nagymama végrendelet nélkül hal meg, akkor a törvényes öröklés szerint a gyermekek örökölnek (az unoka nem). Tehát szerintem elsősorban a gyerekeknek kell gondoskodni az illő eltemettetésről. (Nyilván ez az elmélet.)

Nem értek egyet azzal, hogy ha nincs örökség, akkor érthető, hogy nem akarják eltemetni a szülőt.

Ha pedig a lakást te vetted meg, akkor az semmiképpen nem örökség, és nem is ajándék.

Tehát, szerintem próbáljatok meg megegyezni a költségekről, illetve a segély igénybevétele is megoldás lehet.

Kedves Kála!

Nagyon köszönöm a válaszodat!
Nagymamának nincs végrendelete, ez biztos. Az ingóságait, az esetleges félretett pénzét így szerintem a gyerekei öröklik.
Amúgy se tartanék rá igényt.

Ez nekem is furcsa volt, hogy erre nincs törvény, hanem "ez a szokás"?
Én azért akadékoskodtam, mert nem ingyen kaptam azt a lakást, hanem a saját pénzemen vettem meg. Így akár egy vadidegen lakását is megvehettem volna, akkor azt a vadidegent is nekem kellene eltemetni?
Örökölni nem fogok, a lakást sem ajándékba kaptam, ezért nem éreztem jogosnak, hogy engem terheljen a temetés költsége.
Az természetesen egy dolog, hogy esetleg azt mondom beszállok én is temetés költségeibe, de hogy kizárólag én álljam a költségeket, nem tartom igazságosnak.

Köszönöm szépen neked!

Jolly-nak ettől még igaza van, tényleg ez a szokás. Az más kérdés, hogy mit lehet behajtani. Kála ezek szerint Te nem Jolly-val nem értesz egyet, hanem a szokással. Mindenesetre az is szokás, hogy ha valaki kap egy lehetőséget, hogy megvásárolhatja a nagymamája önkormányzati lakását, akkor gondoskodik is a nagymama eltemettetéséről, vagy legalább is megosztja a költségeket a többi örökössel. ű

Mivel a lakást vásároltad és nem ajándékba kaptad, ez tényleg nem ajándék, de a lehetőség, hogy Te vehetted meg és nem valamelyik gyereke, az ajándék. Hisz bármelyik gyermeke részére megengedhette volna, és nyilvánvaló dolog, hogy Te jóval olcsóbban vetted meg mint önkormányzati lakást, mintha a piaci viszonyok közt vásárolsz egy lakást.

Szomoru, ha utólag már nem érzed magad hálásnak mindezért. Megértem, hogy rosszul állsz anyagilag, de a nagymama egyenlőre még él, és talán kevesebb jövedelemből, mint Te.

Természetesen jogilag megteheted (ebben Kala-nak van igaza), hogy nem fizeted a temetési költségeket, de a legjobb az, amit tanácsolt. Ülj le a rokonokkal, beszéld meg. Ha ugy érzed, hogy nem számithatsz rájuk, akkor majd a hagyatéki eljárásban érvényesited a követelésed az általuk örökölt vagyontárgyakkal szemben, de legalább el tudod kezdeni a gyüjtést a temetésre. Érdemes megérdeklődni, hogy mennyibe kerül a hamvasztás, hisz nyilvánvalóan elegendő a legolcsóbb temetési mód, de mégis szomoru, hogy a nagymama életében már arról folyik a vita, hogy lesz-e aki eltemetteti.

Az mindenesetre megnyugtató, hogy ha nem lenne rá hajlandó senki, akkor köztemetéssel az önkormányzat eltemetteti, viszont utána a költségeket ráterheli a temettetésre köteles személyre (már amelyik önkormányzat megteszi. Nem szokás ugyanis, de a lehetőség adott erre.)

Kedves derill neked is köszönöm szépen a választ.
De még mielőtt valami szörnynek lennék kikiálltva, vagy hálátlannak, el kell ,hogy mondjam, hogy egyik gyereke és egyik unokája sem nyitotta rá nagymamámra soha az ajtót a húgomon és rajtam kívül.
De a lakás viszont kellett volna nekik.
Nem hiszem, hogy ez szebb dolog lenne, mint hogy én ezt most megkérdeztem.

Amúgy a nagymamám naponta átkoz meg valamivel, most legutóbb éppen azt kívánta, hogy legyek rákos, pedig hidd el, hogy mosok rá, főzök rá, a végtelenségig alkalmazkodok hozzá. Nem hiszem, hogy ezt érdemelném. De ez már az én keresztem, tudom. Csak nem szeretném, ha úgy ítélkeznél, hogy nem ismered a hátteret.

És 81 évesen nem hiszem, hogy olyan nagy bűn, hogy a temetése is szóba jött már. EGyébként sem én hoztam fel a témát, hanem az egyik gyereke.

Hamvasztatni biztos, hogy nem fogom és a hagyatékára sem tartok igényt.
Köszönöm neked is a választ.

Andra, röviden még írnék, hogy ha a nagyi három gyermekének álláspontját nem sikerült megváltoztatnod, és ráadásul az ingóságokat is el akarják venni tőled, ezentúl mégsem fizetnek, akkor ne hagyd magad, azt kell tenned, amit derill nemrég üzent neked tanácsokat erről! A hagyaték értékéből is lehet eltemettetni a nagymamát.

Érzésem szerint derill nem ítélkezett feletted, csak jót akart neked, és sajnálom, hogy máris megbántottnak érzed magad. Gondolj bele, ezzel sem akarlak megbántani, mi van, ha megéri a 100-adik évét a nagyi?

Nem szeretnék beszólni életedbe, de azért leírom: megértelek és „pszichológiai tapasztalatom ”is van, hogy aki együtt él egy nagyon idős emberrel, a gondozó sokszor van megterhelve fizikailag és lelkileg egyaránt. Ne végezz állandóan otthoni munkát, sétálj sokat a szabadban a gyermekeiddel, stb.

Remélem, hogy sikerül majd e különböző, megterhelő gondokat megoldanod!

Üdv: Jolly

Elnézést, ha megbántottalak, nem ez volt a cél. Inkább az, hogy gondolkozz el ezen. Egyébiránt "mások alávaló tettei sem szentesitik a mienket".

Sajnos igy szokott lenni, amikor valaki megöregszik, nem nagyon törődnek azzal, hogy korábban milyen volt (bár lehet, hogy már akkor is elviselhetetlen volt).

Az, hogy öregen kibirhatatlan, sajnos szintén előfordul. Ez időskori üldözési mánia lehet, mindenkitől fél, mindenkiről azt gondolja, hogy rosszat akar neki, a halálát akarja.

Sajnos az állapota nem fog javulni, sőt, erőteljesen romolhat. Ez esetben felmerülhet a gondnokság alá helyezés, és pszichiátriai otthonban történő elhelyezés is, ami egyrészt rossz neki, másrészt jó, mert állandó orvosi felügyelet alatt van.

A hamvasztással nem tudom mi a gondod, én jónak tartom.

Kedves Jolly, köszönöm szépen a tanácsodat.

Tényleg nagyon nehéz egy idős emberrel együtt élni és ezt csak az tudja igazán, aki már volt ilyen helyzetben. Idegileg nagyon felőrli az embert. Ráadásul az én nagymamám világ életében ilyen rosszindulatú volt, nem is lett volna szabad vele összeköltöznöm, gondolhattam volna, hogy nagyon nehéz lesz vele.
De úgy gondoltam, ha én mindent megteszek, amit lehet, akkor olyan rossz csak nem lehet.
Hát tévedtem, de ez már az én problémám.
Lehet, hogy derill válaszára egy kicsit érzékenyebben reagáltam a kelleténél, de úgy éreztem, hogy elitél, amiért ezt megkérdeztem.
Pedig tényleg nem arról van szó, hogy nem akarok részt vállalni az egészből, csak úgy gondoltam, hogy ez nem kizárólag az én feladatom lenne.
De ha az enyém, azt is tudomásul veszem.

Tudom, hogy segíteni akartok és hálás is vagyok érte.
Köszönöm szépen!

Kedves derill!

Semmi baj, lehet, hogy én értettelek félre. Ez esetben én kérek elnézést tőled.

Nekem semmi bajom a hamvasztással. Sőt, magamnak is ezt kértem a családtól, ha meghalnék.
Tudom, hogy olcsóbb, viszont a gyerekei biztosan nem engednék, hogy hamvasztassam a nagymamát.
És tudom, hogy azt sem engednék, hogy pszihiátriai otthonba küldjem, ha esetleg odáig fajulnának a dolgok.
Viszont az otthoni ápolását nem tudnám felvállalni, mert nekem dolgoznom kell, hogy a gyerekemet el tudjam látni.
Nem könnyű helyzet.

Megkérdezhetem, hogy mit jelent az, hogy gondnokság alá helyezni?

Neked is köszönöm a segítséget!

Ha a gyerekek nem engednék, hogy hamvasztasd, nyilvánvalóan akkor kifizetik a temetés költségeit, ha nem, akkor nincs beleszólásuk a Te rovásodra. Ugyanez vonatkozik a pszichiátriai otthonra. Ha nem tetszik nekik, elvihetik a mamát, és gondozhatják ők. Ha egyszer Te nem tudod, nem várhatják tőled erőn felül. Ráadásul ez már nem erkölcsi kérdés, sajnos az idős kori elbutulás, szenilitás, üldözési mánia olyan mértékig fajulhat, hogy lehetetlenné teszi az együttélést.

A gondnokság alá helyezés esetén két lehetőség van, cselekvőképességet korlátozó, vagy kizáró gondnokság. A korlátozó az enyhébb, kb. olyasmi, mint a 14-18 év közötti gyerek esetén. Neki is van beleszólása dolgokba, de nem mindenbe. Lehet ügykörökre korlátozva, pl. nem választhatja meg a tartózkodási helyét - amikor pl. pszichiátriai otthonban kell elhelyezni, ezt mindenképpen korlátozni kell, és az egészségügyi önrendelkezési jogát is, mert mindenképpen orvosi vizsgálatok kellenek hozzá. Ha azt megtagadja, akkor nyilván nem kerülhet pszichiátriai otthonba. Ez esetben tehát lesz egy gondnoka, akivel közösen döntenek ebben a kérdésben. Ha a gondnok és a gondnokolt nem tudnak egy kérdésben megegyezni, akkor a gyámhivatal dönt.

A kizáró gondnokság esetén a gondnokoltnak nincs beleszólása - azért persze a véleményét figyelembe kell vennie a gondnoknak.

Tehát a lényege, hogy van egy személy, aki a gondnokolt helyett intézi az ügyeit, és ő dönti el, hogy a gondnokoltnak mi a legjobb, mivel a gondnokolt erre nem képes. Sem az ügyei intézésére, sem arra, hogy belássa, hogy például egyedül nem maradhat a lakásban, mert mondjuk képes felgyujtani, tehát felügyeletre van szüksége. Ezt nyilván nem köteles a gondnok ellátni, tehát ilyen esetben a gondnokolt állapotától (és jövedelmétől) függően vagy pszichiátriai betegek otthonába kerül, vagy mondjuk gondozó személyt fogadnak mellé. Ez igy elég bonyolult, és hosszadalmas elmagyarázni, és minden ügy más.

A gondnok veszi fel a gondnokolt jövedelmét (nyugdiját), és gondoskodik a gondnokolt ellátásáról (pl. befizeti étkeztetésre, ha a gondnokolt nem képes már főzni saját magára). A gondnokolt vagyonával a gondnok rendelkezik. Természetesen számadási kötelezettsége is van vagy lehet, ez attól is függ, hogy mennyi a gondnokolt jövedelme, van-e vagyona, meg attól is, hogy rokona-e a gondnokoltnak.

A 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet foglalkozik a gondnokság részletes szabályaival, egyébiránt a Ptk. eleje tartalmazza a cselekvőképességről szóló szabályokat. Ha van rá módod nézd át.

Kedves derill!

Köszönöm szépen a válaszodat és a segítséget!
Itt még szerencsére nem tartunk, de sosem lehet tudni mit hoz a jövő, legalább már ezt is tudom.

Köszönöm még egyszer!