Egyéves az új Polgári Perrendtartás - Lehetőségeket vagy akadályokat teremt az új törvény? - Szakértők válaszolnak | Budapest, 2019. március 20. szerda | Regisztráljon most!

Fórum Végrehajtási jog régebbi elöl     új hozzászólás


Végrehajtási jogi fórum

realitás # e-mail 2019.01.21. 18:47

Tisztelt Fórumozók!
Segítségeteket információ terén, esetleges tapasztalatotokat szeretném kérni egy végrehajtási ügyben.
Előrebocsátom, tudom nem vagyok vétlen. 2013. évi gépjárműlízing tartozásom van.
2016 óta nem tartózkodom a bejelentett lakcímemen,és a kapcsolatot sem tartom ott senkivel. Más állandó lakcímem nincs és tartózkodási helyem sincs. Lakok, ahol tudok és semmim nincs. Az előző munkahelyem megszűnt, nagy szerencsével el tudtam helyezkedni, na nem nagy bérért, ezt mondanom sem kell. Jelenlegi munkahelyem első fizetésénél lepődtem meg, amikor 85.000,- Ft-ot utaltak a számlámra. Először azt gondoltam, nem tartották a szavukat és még a minimálbért sem fizették ki. Amikor a bankszámlámról fel akartam venni az átutalt munkabért, akkor döbbentem meg, hogy csak 35.000,- Ft-ot tudok felvenni. Bementem a pénzintézetbe, ott tudtam meg, hogy inkasszót nyújtott be a végrehajtó a bankszámlámra és gondolom a fizetésem is azért lett az 1/3-val kevesebb.
Ha valaki válaszolni tudna a következőkre, megköszönném:

  • A végrehajtót nem tudom elérni, az Országos Bírósági Hivataltól töltöttem le az elérhetőségét, de a telefont a megadott időben nem veszi fel. Hogyan tudom elérni?
  • A végrehajtó a fentieket megteheti úgy, hogy nincs tudomásom arról, hogy végrehajtási eljárás indult ellenem?
  • A munkáltatómnak kellett volna értesítenie a letiltásról?
  • Jelen pillanatban semmit nem tudok az egészről - azon kívül, hogy saját hiteljelentést kértem és onnan tudom a körülbelüli összeget. Honnan informálódhatok?
  • Megindult végrehajtási eljárásban lehet-e még egyezkedni a lízing céggel, vagy lehet-e a végrehajtást szüneteltetni?
  • Elég kilátástalan a helyzet, ugyanis a maradék 35.000,- Ft-ból nem tudom fedezni a megélhetésem, nem hogy a lakhatásom!
  • Még a tényhez tartozik, hogy semmim sincs, se lakásom, se megtakarításom.

Köszönöm, ha valaki tud biztatót írni, kérem ne kritikákkal minősítsenek, mint írtam, tudom, én tehettem volna a legtöbbet, de a jelenlegi helyzetem a felvázolt.Hátha van még valami kiút ebből a helyzetből.

dormantamas # e-mail 2019.01.18. 21:36

Kedves drbjozsef!

Ha minden időbeli pontatlanságot kijavítanának, de megerősítik a helyettes átvételt, a jogerőt, és a végrehajtást, az jobb lenne.

Értem én, hogy bosszantó ez a pontatlanság, ha nincs valami előttünk ismeretlen oka, de az ügy érdemén, ha jól értem, nem nagyon változtatna.

Jelenleg a végrehajtási eljárás ugyanúgy folyik, mintha ez történt volna. a bíróság bár a fizetési meghagyást megtámadtam, nem volt hajlandó a VH-t felfüggeszteni az FMH ügy elbírálásáig. Időközben a banki bekapcsolódást is villámgyorsan lezavarták, alig egy hónap alatt, míg az FMH ügy perként megindult, a bírák elfogultságot jelentettek, majd az ügy más bíróságra való áttétele rendeződött... Érdekes volt, hogy a végrehajtásban benyújtott beadványaimra hónapokig vártam a választ, a bekapcsolódásiban hetek alatt történtek a levélváltások.

Szóval ha úgy vesszük ez már nem oszt, nem szoroz. Inkább csak mélységesen elszomorít, és valahol megijeszt, hogy ilyen minőségű irományok alapján ítélkeznek. Olyan érzésem van, hogy el sem olvasták a fellebbezésem. Én ez előtt, bár a jogalkotókban devizaadós érintettség okán egyáltalán nem, a bíróságokban, és bírákban bíztam. Hittem benne, hogy a bizonyítékok, okiratok, és a tények alapján az ügyeket körültekintően bírálják el. Ebben a hitemben az utóbbi egy év véglegesen megingatott, de még mindig szeretnék újra bízni. Az elutasító végzés ellen fellebbeztem, de nem igazán remélek tőle semmit. Nagyon úgy néz ki, hogy az FMH-t jogerősnek tekintik. Sokat gondolkodtam azon is, hogy egyszerűen benyeljem az egészet, csak azért, hogy vége legyen, de bár az én korábbi hibámból indult az ügy, mostanra már átbillent a morális mérleg nyelve, és emiatt nem akarom annyiban hagyni...

dormantamas # e-mail 2019.01.18. 21:08

Kedves Vadsuhanc! Erről van szó. Én egész addig nem ugráltam, míg úgy éreztem, korrekt módon folyt az eljárás. Amint azonban mikor bizonyosságot szereztem a visszaélésekről, már morális alapon is arra az álláspontra jutottam, hogy elég volt, és elkezdtem felderíteni az ügy részleteit, és megpróbáltam megragadni minden lehetőséget az ellenállásra. A válaszod alapján úgy tűnik valóban ilyen elszomorító a helyzet, és a gyakran emlegetett jogbiztonság is csak ábránd a jelenlegi igazságszolgáltatásban.

dormantamas # e-mail 2019.01.18. 20:59

Kedves wers! Tisztában vagyok vele, hogy hibáztam, de azóta én a végrehajtásban a végrehajtást kérőnek jogosan megjáró összeget, kamatostúl megfizettem. Az történt ugyanis, hogy mikor a végrehajtási eljárásról, évekkel később értesültem feltételeztem, hogy volt egy MOKK-os levél, ami átvételre került. És akár én magam is lehettem olyan bolond, hogy figyelmen kívül hagytam. Ezért felvettem a kapcsolatot a végrehajtás kérővel, és részletfizetési megállapodást kötöttem vele. Ennek az volt a feltétele, hogy a végrehajtónál megfizetem a végrehajtási költségeket, majd a megállapodás szerint befizetem a részleteket, cserébe ők a végrehajtást szüneteltetik. Én ez alapján elkezdtem fizetni. Majd hirtelen azt vettem észre, hogy a végrehajtó ennek ellenére továbbra is inkasszál, és letilt, azaz a végrehajtás kérő saját részről elfelejtette felfüggesztetni az eljárást. Ennek eredményeképp a részletfizetést beszüntettem. A követelés pedig letiltásból térült tovább. Aztán megszűnt a munkahelyem, és bár vállalkozó voltam egy ideig, majd ismét munkába álltam, évekig nem halottam sem a végrehajtóról, sem a végrehajtást kérőről. Az ügy 2017-ben éledt fel, egy inkasszóval, és pár nappal később egy banki értesítővel, hogy a végrehajtó zálogjogosultként a végrehajtásba hívta a bankot, amely a hibátlanul törlesztett kölcsönünk felmondását eredményezheti. Aztán egy véletlen révén értesültem róla, hogy a végrehajtó levelezni próbált velem, egy olyan címen, ami már közel tíz éve nem bejelentett lakcímem, úgy, hogy a lakcímváltozásról már csak azért is tudnia kellett, mivel, nála fizettem meg a végrehajtási költségeket, és emiatt több levelet is váltottunk a több mint 10 éve aktuális, bejelentett lakcímemen. Végül ez vezetett oda, hogy hosszas küzdelem árán betekinthettem a végrehajtási aktába, és az ott fellelt iratokból kiderültek a végrehajtó egyéb ügyeskedései, illetve a fiktív tartalommal kiállított iratok, illetve kiderült, hogy az FMH-t a bíróság adta ki anno... Hosszú volna leírni, és korábbi posztokban már megtettem. De a lényeg, hogy a fellelt iratokból kiderült, hogy a követelésnek csak egy része volt jogszerű, illetve, hogy a fizetési meghagyás kibocsájtását megelőzően is elévült, majd a végrehajtásban ismét. A végrehajtást kérőtől megkértem a kimutatást a befizetéseimről, és a fellelt iratok alapján, úgy éreztem, hogy ami jogszerűen megjárt a végrehajtás kérőnek, annak többszörösét törlesztettem, a jogszerűtlenül kreált, és tovább duzzasztott követelést ezek után már nem kívánom benyelni, főleg nem egy olyan végrehajtó eljárásában megfizetni, aki a saját irataiból megállapítható módon, visszaél a hivatalával... Vagyis, bár hibáztam, anno úgy érzem megfizettem amit kellett. Nem arról van szó, hogy nem volt bennem törlesztési szándék, és ki akartam bújni a felelősség alól, csupán arról, hogy ha már rám is jogvesztő határidők vonatkoznak, akkor mikor a végrehajtást kérő mulasztja el a szintén jogvesztő határidőt, vele szemben is érvényesíthető legyen a jog. Én azt tartom rosszhiszeműségnek, hogy az a kiinduló feltételezés, hogy ha valaki adósként kerül a végrehajtási eljárásba, akkor az folyton csak a megúszásra játszik, kibúvókat keres. Én egész addig nem tettem így, míg az végrehajtást kérő fel nem rúgta a megállapodást, és a végrehajtó eljárását jogszerűnek éreztem.

Vadsuhanc #   2019.01.18. 18:19

A közokirat-hamisítás közokirat-hamisítás függetlenül attól, hogy dormantamas tartozott vagy sem. Olvasatomban Ő sem azt sérelmezi konkrétan, hogy azt állítják tartozik hanem azt, hogy valótlan megállapításokat tartalmaz a körokirat.

Nekem két tárgyalás sem volt elég arra, hogy a bírónak bebizonyítsam azt a tényt, hogy öt év nem 66 hónap. A másodfok utasította diszkréten annak megállapítására, hogy az ítélet miért állítja, hogy öt év az 66 hónap. A megismételt eljárásban a keresetet elutasította a bíró.

Ha valakit érdekel mint az első fokon született mint a Törvényszék ítéletét és döntését meg tudom küldeni mielőtt azt állítaná valaki, hogy hazudok.

wers # e-mail 2019.01.18. 16:07

dormantamas, nem semmi sincs rendben. Ott kezdődik, hogy te igénybe vettél egy szolgáltatást, amit nem fizettél ki.

Háborogsz, mert a szolgáltató ezt nehezményezi. Bocsi, de a kábítást én nem veszem be, ti anno édesapáddal együtt magasról tettetek az egészre, és most itt tartotok. Miattam úgy szépíted, belemagyarázol, egérutat és kiskapukat akarsz keresni, ahogy akarod. Majd talán találsz valakit, aki könnybelábadó szemel értékeli.
Azt se próbáld nekem vagy bárkinek bemesélni, hogy a történet egy figyelmen kívül hagyott fizetési meghagyással kezdődött, gyanítom, hogy előtte kaptatok jó pár levelet, hogy emlékeztessenek az elmaradásra. Ha mégsem, magadnak is emlékezni kellett volna, hogy jöttek a számlák, és nem lettek befizetve.

drbjozsef # e-mail 2019.01.18. 14:20

Tamas,

Ha minden időbeli pontatlanságot kijavítanának, de megerősítik a helyettes átvételt, a jogerőt, és a végrehajtást, az jobb lenne.

Értem én, hogy bosszantó ez a pontatlanság, ha nincs valami előttünk ismeretlen oka, de az ügy érdemén, ha jól értem, nem nagyon változtatna.

József:laikus paraszt, dilettáns hozzászóló.
Fórumból való jogi tájékozódás kockázatokat és mellékhatásokat rejthet.

dormantamas # e-mail 2019.01.18. 14:16

Ok. Akkor örülök, hogy megnyugodtál.

Én nem lettem nyugodtabb. De a reakciókból úgy tűnik hogy az ügyemben ezek szerint minden rendben van. Simán megállja a helyét egy ilyen indoklás, sőt rosszhiszemű vagyok, mert nem akarom szó nélkül tűrni, hogy egy az ügyemben véleményem szerint bűncselekményt elkövető végrehajtónak kellene egy még a fizetési meghagyás kibocsájtása előtt, majd a végrehajtásban is elévült követelést kifizetnem. Naívan arra gondoltam, hogy az olyan apróságokat, mint az időrendiség, vagy az okiratokkal igazolt tények, a bíróság nem fogja végzésben felülírni, megmásítani, és képes megállapítani, hogy az október 29-én kelt iratot képtelenség október 3.-án átvenni, a három hónap, az nem 75 nap, a 14 pedig nem lehet egyenlő 15-tel.

wers # e-mail 2019.01.18. 13:54

Megnyugodtam, hogy már nem maradt ki semmi.

dormantamas # e-mail 2019.01.18. 13:35

Ami kimaradt: a tértivevényt az eljárásban csatoltam, és arról is világosan leolvasható, hogy a kézbesítés dátuma sem október 2, se nem október 3.

dormantamas # e-mail 2019.01.18. 13:30

Kedves wers, gerbera317! Köszönöm! :) De viccet, és az egész FMH eljárást félretéve... A kutya ott van elásva, hogy a bíróság egy ilyen indoklással utasított el. Ez az ami dühítő, és aggasztó. Ilyen a bírósági eljárás minősége? Ez normális? Ha az indoklásban pl leírják, hogy édesapámat ez esetben valamilyen indokkal helyettes átvevőként kezelik, és emiatt a kézbesítés részemre meg történt, akkor tudomásul veszem és hagyom az egészet. de az indoklás képes leírni hogy az FMH 2009. október 29.-én kelt, de azt 2009. október 2. már kézbesítették is részemre!! Néhány bekezdéssel később képes leírni, hogy a kézbesítés napja 2009 október 3. volt, és az ezt követő 15. nap október 17. Képes azt leírni, hogy október 18. és január 1. között 90 nap telt el. A törvényszék pedig ezt az indoklást helyben hagyja, szó szerint átveszi!! A bíróság pedig erre hivatkozással, azonos, szóról-szóra átvett indoklással egy újabb végzésben elutasítja azt az ellentmondást, amit előző végzésében még igazolási kérelemként kezelt. Mindezt úgy, hogy egy perként megindult eljárás valahogy peren kívüli eljárássá alakul... És persze ezt illenék simán tűrni, lenyelni, és elfogadni? Ha a bíróság azt mondja, a törvényszék pedig leokézza, akkor létezik az időutazás, és átvehető egy még meg sem írt irat? Ez az én igazi problémám az üggyel, és nagyon nehezemre esik elhinni amit a végzésekben olvasok. Jogbiztonság? Mert ez valahol erről is szól, ezek után... Én szégyellem magam a bíróság végzéseit olvasva... mert ezt az indoklást kritikán alulinak tartom, és megijeszt, hogy egy ilyen minőségű határozat joghatást válthat ki ma Magyarországon. Egyébként a végzéseket anonimizált formában az érdeklődők számára szívesen megküldöm, ha szörnyülködni kívánnátok. Én sem hinném el, hogy ilyen van, ha nem részemre küldték volna meg ezeket a végzéseket.

wers # e-mail 2019.01.18. 13:07

anno ő volt az átvevő, de valamiért nem foglalkozott vele. Mivel ellene később nem is indult eljárás, úgy gondolta, hogy valami tévedés lehetett.

Rendben. Biztos méltányolni fogja ezt valaki. A végén elnézést is fognak tőled kérni.

dormantamas # e-mail 2019.01.18. 13:03

Kedves drbjozsef! Valószínű igazad van. Ha a bíróság erre hivatkozik az indoklásában, lehet, hogy el is fogadtam volna azt. De azért, úgy gondolom, ismerve édesapám, hogy azonnal értesített, és erélyesen leteremtett volna, ha úgy gondolja, hogy az irat nekem szól. Sőt ez esetben valószínű segített is volna az ügy mielőbbi rendezésében. Mikor a bíróságon iratbetekintéskor megkaptam a dokumentumokat, és láttam, hogy valószínűleg ő vehette át, beszélgettem vele, de még csak nem is emlékezett a dologra. Csak az tértivevényen lévő jellegzetes aláírás alapján mondta, hogy lehetséges, hogy anno ő volt az átvevő, de valamiért nem foglalkozott vele. Mivel ellene később nem is indult eljárás, úgy gondolta, hogy valami tévedés lehetett. Én pedig csak évekkel később értesültem arról, hogy ellenem folyamatban van egy eljárás, arról pedig, hogy ez az FMH az alapja, csak márciusban.

wers # e-mail 2019.01.18. 12:58

:)

gerbera317 # e-mail 2019.01.18. 12:56

Ja, szerintem is igaza van. Dormantamas! Igazad van! Hajrá!

wers # e-mail 2019.01.18. 12:53

Honnan kellett volna tudnia, hogy nem neki szól?

Gyanítom addig fogod ezt itt tovább nyújtani, tekerni, forgatni, ameddig valaki nem írja neked, hogy igazad van. Így én most megteszem.:

dormantamas, igazad van.

És már lassan a nap is kisüt, ezt is elintéztem.

Szép hétvégét!

dormantamas # e-mail 2019.01.18. 12:46

Kedves gerbera317. Miért rosszhiszeműség részemről, részünkről, hogy ő a kapott iratokat kézhez vette, és elmulasztott ezeknek ellentmondani, anélkül, hogy erről értesített volna engem, aki ez időben kollégistaként kilométerekre laktam? Amennyiben édesapám a kézhez kapott irat alapján csak egy pillanatra is arra a következtetésre juthatott volna, hogy az nem neki szól, esélyes, hogy azonnal értesített volna. Sőt, minden bizonnyal gondoskodott volna róla, hogy megkapjam a magamét. Ahogy rendszerint meg is kaptam ha hülyeséget követtem el. Ahogy korábban is írtam, az irat sem születési időt, sem édesanya nevét, sem születési helyet nem tartalmazott, de még csak a szerződéshez kapcsolódó telefonszámot sem. Honnan kellett volna tudnia, hogy nem neki szól? Hogy miért nem vette komolyan, vagy mondott ellent, nem tudom, de honnan is kellene tudjam, ha nem is tudtam az egészről? Hogyan mondhattam volna ellent egy olyan iratnak amit nem is kaptam soha kézhez, amiről nem is értesültem? Hogyan mulaszthattam határidőt, ha a dokumentum nekem nem lett megküldve? Biztosíthatlak, ha én ekkor otthon lakom, és értesülök a dologról, az ügy valószínűleg nem jut el a végrehajtásba, de ha mégis, akkor én a saját hibáimért vállalom a felelősséget, és kifizetem ami jár. A végrehajtási eljárásban azonban azért nem vagyok erre hajlandó, mert az ügyben a végrehajtó vérlázító, és büntetendő dolgokat művelt, büntető feljelentést tettem, és emiatt elvből nem vagyok hajlandó alávetni magam az általa foganatosított eljárásnak. Ráadásul a végrehajtási aktából egyértelműen megállapítható, hogy a követelés a végrehajtásban is elévült, és emiatt a végrehajt.ás megszüntetésére és korlátozására pert indítottam

dormantamas # e-mail 2019.01.18. 12:10

Kedves fórumozók. A helyzet az, hogy a dokumentum egyáltalán nem tartalmaz olyan személyes adatot, ami alapján megállapítható, hogy melyikünk részére szól. A fizetési meghagyást kérelmező társaság egyszerűen csak a nevet, a lakcímet, és a követelés összegét, valamint annak jogcímét " előfizetői szerződésből eredő díjtartozás" adta meg a formanyomtatványon. A fizetési meghagyás kibocsájtása iránti kérelméhez egy folyószámla kivonatot csatolt, azonban ezen sem szerepel a néven, és a lakcímen túl egyéb azonosító. Még csak a az előfizetői szerződéshez tartozó telefonszám sem. Egy időben mindketten az adott telekommunikációs cég ügyfelei voltunk, így még a kérelmező személye sem volt alkalmas arra, hogy megállapítható legyen, melyikünk a kötelezett. Ha az iratot helyettes átvevő veszi át, azt tudtommal jelölni kell a tértivevényen. Ilyen nincs, a fenti okokból. Ha a kézhez kapott, és a bíróság eljárásában szereplő valamennyi irat alapján akár édesapám is lehet az eljárás kötelezettje, és ő az aki a dokumentumokat címzettként átvette. Akkor kivel szemben emelkedett jogerőre a fizetési meghagyás? Aki az eseményekről nem is értesült? Akinek igazoltan nem került megküldésre az irat? A bíróság és a posta szemszögéből is az iratot annak címzettje vette át. Az átvevő szemszögéből is úgy tűnt ő a címzett. Faramuci helyzet... mindenesetre leginkább azért, mert ha én erről akkor értesülök, a fizetési meghagyásnak ellentmondhattam volna. Ahogy tettem ezt abban a pillanatban, amint először a kezembe került az irat, hiszen a mellékelt számlakivonatról leolvasható, hogy elévült a követelés. Ami a megindult per áttételét követően történt, konkrét dátumokkal: Az elsőfokú bíróság az értesítésem nélkül nemperes eljárásként kezelte az áttett ügyet. Indoklásában valamiképp megállapította, hogy a beadványomhoz csatolt tértivevény szerint 2009 november 3. napján kézbesített, 2009. október 29. napján keletkezett fizetési meghagyást én az egyik bekezdés szerint 2009. október 3. napján, egy másik bekezdés szerint október 2. napján átvettem. Ezt a törvényszék helyben hagyta! Az indoklás azon bekezdése ami az ellentmondásra nyitva álló határidőt számolja, épp az október 3.-ai dátumra hivatkozik, de az ellentmondás benyújtásának határidejét október 17.-ében állapítja meg. Majd az igazolási kérelem előterjesztésének határnapját 2008 október 18-napjától számítva, 2010 január 1.-ében jelöli meg. Ez, akárhogy is számoljam nincs meg 90 nap. A törvényszék pedig simán helyben hagyta, annak ellenére, hogy a fellebbezésemre minden egyes elszámolásra, téves megállapításra, a helyes számításokat is elvégezve kitértem. Ez normális? Még az sem érdekel, ha a végzés rendelkezéseit helyben hagyják, de hogy az indoklás is csont nélkül átcsússzon, sőt szó szerint, a számítási hibáival átemelésre kerüljön a törvényszéki határozatba?!

wers # e-mail 2019.01.18. 09:36

Az, hogy a borítékon név és cím volt, addig mindkettő feltételezhette, hogy ő a címzett, de kibontás után szinte kizárt, hogy egy hivatalos iratban csak ennyivel azonosították.
Elég valószínű, hogy apát és fiát nem egy anya vagy azonos nevű anya szülte egy helyen és időben.

gerbera317 # e-mail 2019.01.18. 09:25

Az egy lakcímen élő azonos nevű személyek nem élveznek kiváltásgokat a nevüket észszerűbb módon viselőkkel szemben. Nem bújhatnak egymás mögé, nem mutogathatnak egymásra. Ha az egyik átvett a másik helyett valamit, akár helyettes átvevőként, akár jóhiszeműen saját magát tekintve címzettnek, a továbbiakban felelősséggel tartozik az átvételért. A józan ész is azt diktálja, hogy ha az apa átvesz valamit, azt hivén, hogy ő a címzett, és felbontás után arra a következtetésre jut, hogy mégsem ő a címzett, akkor fel kell merülnie benne annak, hogy a címzett akkor talán az azonos nevű fia. Ha utólag azt vallja, hogy "hát ez fel sem merült bennem", azt anyukájának magyarázza, de ne a bíróságnak. Mert ilyen nincs, ennyire debil nem lehet valaki, itt egyértelműen rosszhiszeműséget kell vélelmezni, és ezt a vélelmet bizony nagyon nehéz megdönteni.
Úgyhogy dormantamas kizárólag az azonos nevű apja ellen élehet polgárjogi igénnyel, de nem mentesül a fizetési meghagyás jogosultjával szembeni kötelezettsége alól.

drbjozsef # e-mail 2019.01.18. 07:52

Én nem értek hozzá, de ha az azonos nevű édesapád a te lakcímeden vette át a te küldeményedet, akkor az szabályos kézbesítésnek számít. Jogilag átvetted, aki itt hibázott, az az édesapád, hogy nem juttatta el neked.
(335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet 16§(3))

A dátumok, határidőkre nem tudok mit mondani. Ha két különböző fokú bíróság is így gondolja, akkor lehet, hogy nálad nem stimmel valami. (azon kívül, hogy a fenti okok miatt lehet nem is számít).

József:laikus paraszt, dilettáns hozzászóló.
Fórumból való jogi tájékozódás kockázatokat és mellékhatásokat rejthet.

dormantamas # e-mail 2019.01.17. 22:13

Az alábbi eset esett meg velem, és kíváncsi volnék a fórumtársak véleményére az üggyel kapcsolatban. Próbálok röviden, tömören fogalmazni, de így is hosszú lehet a sztori. A lényeg. 2009 végén lezajlott egy fizetési meghagyásos eljárás, még a régi, bírósági hatáskörben, anélkül, hogy erről nekem tudomásom lett volna. A követelés alapja, mobiltelefon előfizetői szerződésből eredő díjtartozás. (Nem részletre vásárolt készülék, stb... kizárólag telefonszámla...) Ezt követően végrehajtási eljárás indult ellenem, amiről éveken át nem volt tudomásom. Csak 2013-ban értesültem róla, mikor a végrehajtó lefoglalta egy cégbeli tulajdonrészem. A végrehajtási eljárás a mai napig folyik, és egyes részleteivel kapcsolatban több alkalommal posztoltam már.
A lényeg, hogy csak 2018 márciusában kaptam kézhez az első olyan dokumentumot ami a 2009-ben lezajlott fizetési meghagyásos eljárásra ügyiratszámmal is hivatkozik. Ennek nyomán sikerült betekintenem a fizetési meghagyásos eljárás irataiba a bíróságon, és ekkor derült ki, hogy a fizetési meghagyásos eljárás során a fizetési meghagyásból, sem annak mellékleteiből nem derül ki, hogy az irat címzettje én voltam, vagy azonos nevű édesapám. A fizetési meghagyást édesapám címzettként vette át, de valamiért figyelmen kívül hagyta, emiatt az jogerőre emelkedhetett.
Ezt követően indult meg a végrehajtási eljárás, immár ellenem. A bíróságon fellelt a fizetési meghagyásos eljárás során keletkezett iratokból tehát ma sem megállapítható, hogy melyikünk az meghagyás kötelezettje. Az átvevő személyére is csak a tértivevényen található aláírás utal. Ki ellen vált jogerőssé a meghagyás? Az akkori szabályozás hiányosságai miatt a fizetési meghagyás kibocsájtásakor a név és a lakcím megadása volt csak kötelező, azonban ez esetünkben két személy is lehetett, a bíróságnak pedig ugyanúgy nem volt lehetősége megállapítani, hogy melyikünk a kötelezett, vagy ki volt az irat átvételére jogosult, ahogy az átvevőnek sem.
Mikor az iratokat a bíróságon felleltem, a mellékletekből világosan kiderült, hogy a kibocsájtást kérő egy korábban már elévült követelést kívánt bírósági úton behajtani. Ha 2009-ben az irat részemre kézbesítésre került volna, annak határidőben ellentmondok. Az ügy sosem jutott volna a végrehajtásig. Ez alapján az iratok felleltét követően a fizetési meghagyásnak az elévülésre való hivatkozással az első bírósági panasznapon ellent mondtam, és az elévülés tényét a fizetési meghagyás mellékletét képző számlakivonattal valószínűsítettem, mert az azon szereplő tételsorból világosan látszott, hogy mikor következett be a téves teljesítés, mikor szűnt meg a szolgáltatás, és hogy az elévülési idő leteltét követően mikor került további díjtétel felszámolásra, majd ugyanazon a napon bíróságra a fizetési meghagyás kibocsájtása iránti kérelem.
Az ellentmondásomat a bíróság igazolási kérelem előterjesztése nélkül befogadta, és az ügyet polgári peres eljárásként megindította. Ez meglepett, de örültem neki. Kértem, a bíróságot, hogy az immár perben vitatott fizetési meghagyás alapján megindult végrehajtási eljárást a per befejezéséig függessze fel. Aztán jött a fordulat, mert a végrehajtási eljárásba időközben bejelentkezett a zálogjogosult pénzintézet. A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmemet pedig a bíróság ezt követően elutasította. Ugyanekkor pedig a polgári ügyben a bíróság bírái elfogultságra hivatkozással kizárásukat kérték, és a per iratait a törvényszékre továbbították, aki azt egy másik bíróság hatáskörébe rendelte. A másik járásbíróság az ügyben kibocsájtott első végzésével elutasította az általam soha elő nem terjesztett igazolási kérelmet. Indoklásában arra hivatkozva, hogy az ellentmondásomat ő igazolási kérelemként értékeli, de azt hivatalból elutasítja, mert elkésett, illetve mert én a fizetési meghagyást 2009-ben átvettem. Az indoklásban a bíróság amúgy az átvétel időpontját bekezdésenként eltérő, és egyúttal, a fizetési meghagyás keletkezése előtti dátumokra datálja, majd ebből számítja az ellentmondásra és az igazolási kérelem előterjesztésére vonatkozó határidőket, rosszul, mert a számításaiban matematikai hibákat vét.
Az indoklás hibáira, és arra tényre hivatkozással, hogy a tértivevény által igazolt módon a küldeményt nem én vettem át, illetve hogy a jegyzőkönyvben rögzített módon szándékosan nem terjesztettem elő igazolási kérelmet, a végzést megfellebbeztem. A napokban kaptam kézhez a fellebbezésem eredményét; a törvényszék a végzést annak indoklásával, az abban foglalt valótlanságokkal, tévedésekkel, és számtani hibákkal együtt hatályban hagyta. Egyúttal az adott bíróság megküldte a korábbi végzésének záradékát, valamint az immár az ellentmondásomat elutasító végzését, melynek indoklásából ismét megtudhattam, hogy a bíróság álláspontja szerint a fizetési meghagyást valamilyen módon még annak kibocsájtása előtt átvettem, a 15 nap, tulajdonképpen csak 13, a három hónap 47 nap, továbbá a perként megindult, és áthelyezett ügy mostanra peren kívüli üggyé vált. Az elutasító végzést természetesen megfellebbeztem. Ez az eljárás amúgy normális? Helyben hagyható egy határozat a törvényszék által, ha az indoklása ilyen mértékű tévedéseket tartalmaz? Összekever dátumokat, elszámolja a határidőket, és képes leírni, hogy a hivatalos iratot, annak megkeletkezése előtt átvettem? Az ellenkezőjét bizonyító tértivevény ellenében? Átalakulhat egy perként megindult eljárás, nemperes eljárássá? Nem kellene erről a feleket valamilyen módon értesíteni? Indokolni?

gerbera317 # e-mail 2019.01.02. 21:52

Most mit vagy úgy oda? Minden bizonnyal olyan gagyi tucatneved van, hogy akkoriban három másik is született naponta ugyanilyen névvel, amiből az egyiknek még az anyja neve is ugyanaz. Örülj neki, hogy adott esetben úgy tűnhetsz el a hatóságok szeme elől, ahogy nem szégyellsz. Viszont hátulütője is lehet ennek - ezt már ismered.
Milyen révészt? Ez itt egy jogi fórum. Ha az érdekel, ki viseli a perköltséget, akkor: Pp. 540. § A pernyertes felperes perköltségét a pervesztes alperes csak akkor téríti meg, ha a foglalásnál jelen volt, és rosszhiszemű magatartást tanúsított.
Ez nem hangzik túl jól, mi? Azonban ha ügyes vagy és jó a fogalmazókád, akkor ebből mégiscsak kihozhatod, hogy a végrehajtást kérő rosszhiszemű volt. Na nem a foglalásnál (hiszen ott sem volt), hanem a végrehajtási kérelem beadásakor, amikor nem közölt elég azonosító adatot az adósáról (Vht. 11. §). A Pp. fenti szakaszába ugyanis bele lehet magyarázni hogy nyelvtani értelmezés szerint egyáltalán nem biztos, hogy a rosszhiszeműséget a foglalásnál kell tanúsítani, hanem egyébként, tehát a vh-kérelem baeadásakor, tehát: "az alperes csak akkor téríti meg, ha a foglalásnál jelen volt, és [egyébként] rosszhiszemű magatartást tanúsított.
Az sem lenne hátrány, ha ezt inkább ügyvédre bíznád.

bigali # e-mail 2019.01.02. 20:26

Köszönöm a választ. A további kérdésem az, hogy ebben az esetben ki fizeti a "révészt"? Nekem semmi közöm a végrehajtást kérőkhöz sem és az adóshoz sem.Csupán annyi hogy őt is XY-nak hívják.Én még mindig azon pörgök, hogy hogyan foglalhatott le úgy üzletrészt, hogy meg sem győződött arról hogy az adós és az üzletrész tulajdonosa egy ugyanazon személy?Ezt az íróasztala mellől tette meg.Nem tévedésből, hanem nemtörődömségből, hagyag munkavégzésből.

gerbera317 # e-mail 2019.01.02. 19:58

Ha nem te vagy az adós, mégis a te üzletrészedet foglalták le, akkor igényperrel háríthatod el a helyzetet. Az igénypert a végrehajtást kérő ellen kell megindítani; a keresetet annál a bíróságnál kell megindítani, amelyik mellé a végrehajtó ki van nevezve.
Nem gdpr, nem kártérítés, nem végrehajtási kifogás hanem igényper. Vágod?