Tisztelt jogászok!
Próbálok rövid lenni, bár a téma bonyolult. A válás után kb. egy évvel elköltöztem 350 km-re. A kétheti egy hétvégét az esetek 99 százalékában betartom, a gyerekek szeretnek velem lenni, szívesen vállalják az 1400 km autózást is (oda-vissza 2x). Ez persze nekem nem kevés idő, sem pénz. Anyukával nem könnyű egyezkedni, nem rugalmas és valahogy az az érzésem, hogy mindent megtesz, hogy én a legtöbbet kocsikázzak. Próbálnám a szüneteket úgy megoldani, hogy lehetőleg egy hét szünetért ne kelljen kétszer elmennem a gyerekekért.
Jön a téli szünet.
A bírósági végzés ide szóló passzusai:
Az apa jogosult időszakos kapcsolattartásra "Az őszi, tavaszi, téli szünet első felében a kezdő nap 8.00 órájától a zárónap 18.00 órájáig"
valamint: "minden páratlan évben december 26-án 8.00 órától december 27-én 9.00 óráig".
Javaslatomat, miszerint tudjuk le egyben az egészet Dec. 19-től 24. 18 óráig elutasította. Az ő értelmezése szerint 21-től 23. 18 óráig, illetve 26 reggeltől 27-ig tart. Próbálnám mondani, hogy hadd ne kelljen kétszer lemennem, hajthatatlan, ragaszkodik a papírformához. Ez egyébként 3 éve így megy.
Végső elkeseredésemben azt mondtam, hogy rendben, tartsuk magunkat a papírformához, oké, hogy szerinte a téli szünet nem 19-én kezdődik, hanem 21-én. Akkor 21-től 31-ig (szerinte akkor van a vége), az 11 nap, fele 5 és fél.
Ergo alapból az enyém 21-től 26 délig, plusz még a külön rendelkezés szerint 26 reggeltől 27-ig. Tehát 21-27...
És akkor egy héten csak 1400 km, nem 2800.
A kérdésem az lenne, hogy az érvelésem jogilag mennyire állja meg a helyét?
Köszönök előre is minden segítséget!
