Belegyezésem nem kell?

Tiszteltek! Édesapám elhunyt, és sok intézkedni való van utána. Ebből azonban én semmit nem tapasztalok, mert az élettársa szinte mindent elintéz. És bavallom öszintén, hogy ez nekem furcsa. Minden ügyet elintézhet úgy, hogy nekem, mint egyetlen egyenesági leszármazottnak ne kelljen a beleegyezése? (pl.: boncolás, én sem döntöttem volna másként, mint ahogy apu élettársa döntött, de azért azt gondoltam volna, hogy egy ilyen esetben vérszerinti hozzátartozónak kell döntenie).

köszönöm a segítséget!

A hagyatéki eljárásról Te fogsz kapni értesítőt

A hagyatéki tárgyalás érdekel most a legkevésbé, mert szegény apukámnak nem volt sok. Engem inkább az érdekel komolyabban, hogy mivel nem voltak házastársak, és élettársi (együttélési) viszony sem olyan régen alakult ki, elég annyit mondani bármilyen helyen hivatlban, hogy az élettársa, és máris intézkedhet. Az élettárssal semmi bajom, mert kedvelem, de pl.: én az apukámat nem engedtem volna templomi kápolnába temteni, mert nem szerette, és az anyukájával együtt szeretett volna nyugodni.

Akkor talán le kellene ülni az élettársával beszélgetni...

Tehát akkor ezek szerint elég, ha annyit mond, hogy ő az élettárs.

Szerintem nem elég. Az egy dolog, hogy elfogadták azt, hogy ő erre hivatkozott, azonban elvileg kizárólag az örökös lehetne jogosult dönteni az elhunyt hozzátartozó eltemettetéséről stb. Viszont ez igy sehol nincs leirva tudomásom szerint - Ptk. is csak arról rendelkezik, hogy a hagyatéki terhek az örökösöket terhelik. Az élettárs jelen esetben megbizás nélküli ügyvivőként jár el szerintem, ami azt jelenti, hogy ha ezzel kárt okoz, perelhető. Kérdés, milyen kár az, hogy nem oda és nem ugy temették el az elhunytat, ahova, és ahogy szerette volna az örökös. Talán nem vagyoni hátrány kategóriában elmegy.

Kérdés, hogy még milyen ügyeket intéz az élettárs. Bejelentheti pl. a nyugdijfolyósitónál, hogy elhunyt. Ezzel senkinek nem sérti a jogait. Tehát egy csomó mindent megtehet, de pl. halotti anyakönyvi kivonatot nem állithatnak ki a részére, hiszen ahhoz bizonyitania kell az élettársi mivoltot, nem elég, hogy azt mondja, de esetleg elegendő lehet, ha büntetőjogi felelőssége tudatában nyilatkozik igy. Tehát amit leirtál, az igen kevés annak eldöntésére, hogy jogszerüen járt-e el valaki vagy sem. Mindenesetre, ha ugy gondolod, kérdezd meg pl. a papot, hogy kinek a hozzájárulásával engedélyezte a kápolnába való temetést (kiváncsi lennék, mit mondana erre). Megjegyzem a kánonjogi szabályokat nem ismerem, de szerintem bajban lesz a válasszal.

Apu és élettársa 20 éve vannak együtt, de talán közel 10 éve éltek egy fedél alatt. Szüleim elváltak, és pl.: kérte a bírósági ítéletet a válásról -amit még 1986-ban mondtak ki-, hogy a halotti anyakönyvi kivonat intézése elindulhasson. Ezek szerint a halotti anyakönyvi kivonatot kérheti magának, és ha nekem kellene valamiért ez az okmány, akkor nekem el kell tőle kérni, vagy nekem is kell kérvényeznem egyet? Amilyen egyszerűnek indult, ahhoz képest igen szövevényes lett...

Igen, kérhetsz egyet. Ha a jogi érdekeltségét tudja bizonyitani, akkor nyilvánvalóan kiadnak neki is, hiszen mint élettársnak is lehetnek intéznivalói. De csak bemondásra, hogy "én voltam az élettárs", ez nem müködik, vagy legalább is nem szabadna müködnie.