apai örökség-elévülés

Nagymamám 2003. februárjában halt meg, ekkor édesapám és húga lettek örökösei. Az édesapám múlt héten meghalt, és a nagynéném most állt elő a nagymamám kezelésére költött pénz visszakövetelésével az örökségünk terhére.(ez egy családi ház fele, tanya+ földek negyede)
Kérdésem: Megteheti-e ezt?Milyen követelésekkel állhat velünk szemben ill. a kezelési számláknak van-e elévülési ideje??
Utolsó kérdésem pedig az lenne, hogy van-e joga a nagynénémnek az apai örökségből "kitúrni" minket? És mi hogyan védekezzünk ez ellen??
A válaszokat előre is köszönöm!

A nagynénéd a kiadásait hagyatéki teherként jelentheti be, és vagy elismeritek, vagy nem. Ha elismeritek, akkor meg kell fizetnetek, ha nem, akkor ahhoz, hogy megkapja, pert kell inditania. A perben bizonyitania kell a kiadásait, tehát ha tudja bizonyitani (tanukkal, számlákkal), meg fogják itélni, igy gondoljátok át, mert ez esetben a perköltséget is veszititek. Egyébként is nyilvánalóan jogos az igénye, ha tényleg ő gondozta, tartotta, költött rá, mig apádnak adott esetben egy fillérbe sem került. Elévülés 5 év. Nem kiturásról van szó, jogos igényről. Kiturni nem tud, mert törvényes örökös az apád.

Amennyiben nem tudja cáfolni, hogy a költségeket még akkoriban édesapáddal együtt fizették, akkor elbukta...

Édesapátok ugyanúgy gondoskodott (gondoskodhatott) a nagymamáról és a költségekről, mint a huga.

Ezt támasztja alá, hogy amikor a nagyi meghalt, akkor semmilyen követeléssel nem állt elő az édesapáddal szemben az örökrészt illetően. Az akkori hagyatékátadó végzésben esik erről szó?

Nem ismerek senkit az ügyben, de nyugtass meg, hogy nem akar lehúzni titeket, csak az elmúlt években elfelejtette említeni a követelését...

Most úgy próbál esetleg pénzhez jutni, hogy megpróbál minnél többet kihozni a dologból..

500.000.-Ft-ig ne vitázz, add oda neki!
Többet ér a nyugalom!

Nos nagymamám utolsó fél vagy egy évét kórházban töltötte, főleg az elfekvő részlegen egy állami kórházban. Ezért érthetetlen számomra az ápolási költség. Közben a nagynéni ill. az unokatestvérem megkapta a nagyi nyugdíját, ami kb. 50-60ezer volt,tehát volt miből gazdálkodni. Másrészt még a nagyi meg sem halt, amikor az unokanővérem a barátaival (gondolom nagynéném egyetértésével) kirámolták a házat teljesen. Az arany ékszerek, festmények,bútorok sőt még az ágyneműk is el lettek "takarítva". Ezzel persze akkor még nem tudtam semmit tenni, mivel apu még élt, de ő meg nem foglalkozott vele, nem tudom miért.
Akkor volt hagyatéki tárgyalás, a nagynéném egy szóval nem mondta az ápolási pénzt, de ezidőtájt az unokanővérem ott lakott a házban.
Tehát, ha még igaz is ez a számla dolog (bár megismétlem állami kórházban volt a nagymamám ápolva), és az akkori hagyatéki tárgyaláson nem jelentette be az ilyen igényét, akkor nem értem, hogy most hogy lehet ez érvényes.
Egyébként sajnos apuval nem nagyon voltunk jóban, így nem tudok mindent részletesen, csak a megtalált papírokból következtetek.
Végül: én tudom hogy a nagynéném ki akar minket semmizni, mert a telefonban üvöltött az anyuval a többit sejteni lehet. És ebben az az előnye van, hogy a fontos történetek vagy titkok számomra vagy gyerek voltam és nem emlékszem vagy nem ismerem az adott embereket.
De azért ez mégiscsak vérlázító!

Kerestesd az ingóságokat!!!
Családi ékszerek, festmények...

Most ki lakik a házban és milyen jogon?
Kinek és mennyit fizet?

Kivel kerestessem?? És mit? Amik voltak, nincs leírva sehova, és hogy most sokan tudnak róla, az nem bizonyíték semmire szerintem.
A házban kb. 1 éve nem lakik senki, szerintem minden közmű ki lett kapcsolva, a fürdőszoba plafonja meg beomlott. Ennyit tudok, mivel még egy kulcsot sem találtam apu cuccai között.
Tényleg mi van, ha én egy lakatossal kinyittatom az ajtót?? (Már abban az esetben ha nem találok kulcsot, és a kedves rokonom nem adná oda)
Nekem kezd ez az egész egy szélmalomharcra hasonlítani...

Beszélj a nagynénéddel, hogy amennyiben hagyatéki igénnyel lép fel, Te be fogod jelenteni hagyatékként a lakásban (a nagymamád életében) található ingóságokat, és kérni fogod, hogy annak átadásáról is rendelkezzen a közjegyző. Természetesen a hagyaték eltitkolása büncselekmény - ezt is emlitsd meg neki - tehát amennyiben ezek a tárgyak, ékszerek, festmények nem lesznek meg, akkor büntető eljárást is kezdeményezel, ismeretlen tettes ellen, mivel jogellenesen vitték el a nagymamád ingóságait. Tanukkal lehet bizonyitani, hogy nagymamádnak milyen ingóságai voltak, továbbá azt is, hogy ki vitte el azokat.

Ezen felül kérni fogod tanuként meghallgatni a kórházi ápolókat, hogy hányszor látogatta a nagyit a nagynéni, akkor mit vitt neki pontosan, és kérni fogod az elszámolást a nyugdijáról is. Meglátjuk mit lép.

Mivel örökölted, ezért tulajdonosként bemehetsz a "saját házadba".

Azonnal készíttess állapotfelmérést, értékbecslést, ami kevesebb, mint a hagyatéki hiszen azóta leamortizálódott.

A felújítással elért értéknövekedés, már tisztán a tied...

Mivel birtokban vagy (leszel), te kerülsz előnyösebb helyzetben, mert minden igényét maximum peres úton tudná (részben) érvényesíteni.

Én nem tenném. Ez a stilus ugyanis csak háborut szülne (mindazonáltal az sem igaz, hogy azért, mert örökölted, már be is mehetsz, ugyanis ha pl. már birtokolja valaki, akkor nem mehetsz be csak ugy. A tulajdonjog nem jár ugyanis automatice a használat jogával. Ennek van egy szabályos eljárása: jelzed, hogy birtokba szeretnél kerülni, és kéred, hogy adja ki a kulcsokat, ha nála vannak, amennyiben nincsenek, akkor ezt közölje. Ha nem teszi, figyelmezteted, hogy a birtokba jutás érdekében eljárást kezdeményezel (vagy birtokvédelmi eljárást, ha már voltál birtokon belül, vagy biróságit, ha nem voltál, de igényt tartasz rá, hogy legyél).
Szóval próbáld békés uton, hidd el, sokkal többre jutsz. Ha keménykedsz, ő is keménykedni fog. Ne ijedj meg, tarts ki amellett, ami neked jár, de ne is agressziven akard elérni. Õrizni ugysem tudod az ingatlant - gondolom nem akarsz ott élni - és a tulajdonostársadnak Te is köteles leszel ugyis kulcsot adni neki, igaz, igényelheted a szükséges költségek ráeső részét.

Higgyünk zsirmizsu-nak!

„Végül: én tudom hogy a nagynéném ki akar minket semmizni, mert a telefonban üvöltött az anyuval a többit sejteni lehet.”

Ha ott lakott az unokanővéred, akkor kérdezz rá a kulcsra.

Persze nincs, és nem tudja, hol is hagyhatta el!

A többit már leítuk!

Zoltán: Én hiszek mindenkinek, de nem az számit, hogy kinek hiszek, hanem a tények. Aki kérdez, annak a saját szempontjából mindíg igaza van. Ha az unokanővért hallgatnád meg, ő ugyanilyen hitelesen elő tudná adni a történetet a maga szempontjából, és neki is igaza lenne. (Nagymama tehetetlenül feküdt a kórházba, senki rá nem nézett rajta kivül, ő mosott, főzött rá, hordta be neki a süteményeket, meleg ételt, tisztába tette stb..... és még hallgathatnánk.) Mivel nem voltunk ott, nehéz igazságot tenni.

A legrosszabb egyezség is jobb mindenki számára, mint a legjobb bírói döntés, ezért jobb, ha határozottan, de nem erőszakosan megpróbál megegyezni vele. Erre érdemes ügyvédet igénybe venni, mert neki biztos nem hisz majd, de az ügyvédnek igen, amikor az ecseteli, hogy milyen lehetőségei vannak. Főleg, mert ő is biztosan ügyvédhez fog fordulni.