2003 karácsony estéjén mindenkitől elzárva orvosi segítség nélkül meghalt a lányom. A férje csak a halál beállta után kb. 15-20 perccel hívta a mentőt. A hatóság nem találta bűnösnek. Gyermekük nem volt végrendelet nem maradt (nem került elő). A törvény szerint az örökös a házastárs...A hagyaték : egy plusz két félszobás lakás berendezve és egy kétállásos garázs, valamint a lányunknak általunk vásárolt hobbitelek.
A lakásban maradt a családunk tulajdonát képező több tárgy, amit a vejünk nem adott nekünk vissza.
Velünk minden kapcsolatot meg szakított, ezért én levélben kértem a városi jegyzőt, hogy szeretnénk jelen lenni a hagyatéki eljáráson. A jegyző úr nem válaszol, még egy levelet írtam arra sem válaszol, majd a közjegyzőhöz mégiscsak meghívtak, ott azonban már minden el volt intézve nekünk semmi beleszólásunk nem lehetett. A lakásban levő ingóságot egyáltalán nem vették leltárba.
A lányom egy kétszemélyes kriptába nyugszik, ami félig kész. A földfeletti betonkeret kölcsönkapott betonlapokkal van lefedve, hogy ne ázzon be fóliával van letakarva, de a férj azzal sem törődik, hogy időnként a fóliát kicserélje. Többször kértük levélben (telefonját kikapcsolta) hogy beszéljük meg a sir befejezését de ő nem válaszol sehogy nem tudunk vele kapcsolatot teremteni. Közben most tudtam meg, hogy már egy éve eladta a garázst lett volna tehát miből megcsináltatni a sírt. Lehet hogy neki csak jogai vannak az örökségre kötelessége nincs?
Szeretném még tudni, hogy nekünk, mint idős szülőknek, lehet-e igényünk a lányunk hagyatékára, továbbá a testvérek kérhetik-e az örököstől, hogy arányosan járuljon hozzá a szülő tartáshoz, ill. gondozáshoz. Egyetlen vágyam, hogy bármi áron érvényesíthessem lányom akaratát mi szerint, Õ abban a tudatban volt, hogy utána a testvérei örökölnek, ezt ő többször is kijelentette, amit én több személlyel tudok bizonyítani. A férje, amíg a lányom beteg volt, (5 nap) senkit nem engedett a lakásba a telefont sem vette fel mi a betegségéről sem tudtunk, főleg nem tudtunk vele kapcsolatot teremteni minket is csak akkor hívott amikor már meghalt. 49 éves volt. 73 éves vagyok, a férjem 80.
A lányunk halálával a mi életkörülményeink jelentősen megváltoztak.
Kérdésem:
- Meg kellett volna-e hívni minket a hagyatéki eljárásra?
- Figyelembe lehet-e venni szóbeli akaratát, amit szóban megfogalmazott?
- Az örökös köteles-e a félig kész sírt, rendbe tenni?
- A lányunk helyett az örökös tartozik-e arányosan a szülőkről gondoskodni?