Elköltözés

Jó napot mindenkinek.

16éves vagyok.A problémám hogy elszeretnék költözni otthonról,de tudom hogy önállóan csak 18 éves koromtól dönthetek így.Olvastam egy oldalon hogy a gyámügyi hatóság jóváhagyásával már 16 éves kortól ez megtehető.Azt szeretném kérdezni a nállam jobban hozzáértőktől hogy ez lehetséges e és hogy milyen dolgoknak kell megfelelni.Új lakóhely az már volna de a szüleim nem igazán díjjazzák az ötletet.Szeretnék a saját sarkamra állni,de sajnos a szüleim nem értik meg hogy modern világot élünk és nem érzem magam elmaradottnak a 18 éves társaimmal szemben.Szóval arra lennék kiváncsi hogy ez megtehető e legális úton?

Köszönöm a válaszokat(egy 16 éves lány)

tanulsz?dolgozol?
16 éves korig vagy iskola köteles,ha addig befejezted a 8 ált.iskolai osztályt,menj el középsuliba,koleszba,vagy vállalj munkát,-nővérszálló-esetleg férjhez mehetsz,de ez nem túl jó ötlet.Ezek persze csak ötletek,a jogászok majd megmondják...gyámügy,gyivi-akkor inkább várj még

Kérem válaszoljatok :(

Igen, a gyámhivatal engedélyezheti neked, hogy elköltözz otthonról. A te korodban teljesen érthető, ha a saját lábadon szeretnél már állni, függetlenül a szülőktől. De tudod, van az a bizonyos csúf dolog, úgy hívják, hogy pénz. Sajna minden pénzbe kerül a világon. Ha otthon laksz, akkor a szüleid biztosan gondoskodnak rólad, biztosítják a szobádat, a kajádat, ruhádat. Nem tudhatom, csak feltételezem, ha nem otthon laknál, akkor fizetned kellene a lakóhelyért. Van jövedelmed, amiből finanszírozni tudod a kiadásaidat?
Kérlek, válaszolj, engem is nagyon érdekel, hogy mit csinálsz, tanulsz-e még, vagy már dolgozol stb.

Ez azért sem utolsó kérdés, mert a gyámhivatal ezt is vizsgálhatja, bár a fő szempont az érettség.

Kedves pappa és többiek

Van 1 párom aki jómódú családban él,nekik elmeséltem hogy milyen dolgokon megyek keresztül.A szüleim együtt laknak de mégis külön életet élnek és a legrosszabb hogy semmibe veszik a szavaimat,mint ha mindketten csakis a saját dolgukkal lennének elfoglalva és ez már több éve húzódik.A párom édesanyja szerint mindenféleképp az az első ha a szüleimre hallgatok de mivel szeret annyira hogy mellém álljon ha én kérem ezért felájánlotta hogy ha nincs más megoldás akkor szívesen látnak persze csakis legális úton hisz énsem kívánnám hogy ez miatt bajuk essen.Mindössze annyi kikötésük van hogy folytatom a tanulmányaimat hisz szeretnék majd később lediplomázni de úgyérzem a jelen körülmények között nem fog menni hisz minden napom ezzel telik hogy a költözés van a szemem előtt.Sokan most biztos azt gondolják hogy ez csak egy szerelem ami majd elmúlik stb de bátran kimerem jelenteni hogy elég régóta tart ez a dolog és biztos alapokon van.Kedves pappa tehát végülis még tanulok.Sokan biztos kételkednek hogy mennyire vagyok érett,de hozzáteszem,akkor tanul az ember a legtöbbet amikor magára van utalva.

Nos, ha így áll a dolog kedves Virág, akkor a párod édesanyjával menjetek el a gyámhivatalba, és kérd, hogy engedélyezzék az otthonról való elköltözésedet.
Nagyon örülök neki, hogy diplomázni akarsz és a legfontosabbnak a tanulást tartod.
Sok sikert!

Köszönöm pappa

Azért én nagyon kiváncsi lennék arra, hogy ebben a fena nagy elmehetnékjében otthonról, úgy néhány év múlva mit is fog csínálni: tanul-e még vagy már pelenkázza a gyereket...

Ahogy ObudaFan írta az utolsó mondatában: "... fő szempont az érettség."

Kedves Virág: akárhogy is van nálatok mostanság otthon, de a szüleidet tervezed elhagyni - nem semmi! Aztán ha netán majd téged hagy el a jelen jómódú barátod (...), elmondhatod magadról: kétszeresen is elrontottad az életedet, nagyon fiatalon már.

Így a jelen 16 éveddel inkább okulj mások bajából, semmint a saját károdra.

Tanulni (= iskolázni) neked otthon úgy is lehet/ne/, hogy a szüleid bizonyos értelemben külön élik életüket.

"Lebabázni" előbb lehet mint lediplomázni...
Az egyik könnyen megy, a másikhoz sok elszántság és kitartás kell.

JÓL FONTOLD MEG a lépésedet: ha most 16 évesen beteszed magad mögött a szűlői ajtót, nem biztos hogy az később kinyílik előtted.

kedves monalisa1. Csak tudod az embernek mikor azt mondják hogy ne menj suliba mert takarítani kell mert ebédre rokonokat várunk,illetve nevetséges dolgokat tesznek. pl volt egy olyan eset hogy 1 hétre elvették a mobiltelefonomat ( egy 16 évesnek! ) mert lekéstem a vonatomat és 1 órával később értem haza,szóval ez nevetséges még így 16 éves fejjel is.De számtalan történetet letudnék még írni. 2 éve ezen jár az eszem hogy elköltözök,hidd el nincs mit ezen gondolkodnom és úgyérzem akkor rontom el az életem ha itt maradok. Minap az apám azzal állt elő hogy ha leéretségizem munkát kell keresnem hisz lekell tennem az asztalra némi pénzt.Annyira nevetséges ez,egyálltalán nem érdekli hogy tovább akarok tanulni. És tudod mi a legrosszabb? Az hogy nem élünk annyira rosszul hogy nekem is muszály lenne elmennem dolgozni 18 évesen. Rendszeresen próbálok "értelmes" beszélgetéseket összehozni én és a szüleim között de hiába,erre egy példa hogy anyám azért nem szólt hozzám 2 napig mert én normálisan elmondttam neki hogy 18 éves koromban férjhez szeretnék menni. A mi a barátomat illeti nem félek hogy elhagy hisz 3 éve tart a kapcsolat és ez alatt semmi gond nem volt köztünk. Tartom annyira szava hihetőnek a párom hogy nem dobna el csak úgy magától. Van még itt 1 dolog amit nem szívesen írok le hisz megbántok vele egy embert. Az hogy gondoltam biztosítékra,van 1 báttyám aki ugyanez miatt ment el otthonról és ma boldog családapa,ha minden kötél szakad ők is szívesen látnak. De elsősorban a barátoméknál szeretnék lakni hisz ott mindent megkapok ami szükséges és nem túlzás. Szeretnék még 1 dologra választ kapni. A gyámhatóság milyen indokokat fogad el? Olvastam hogy nyomós indoknak kell lennie hogy megadja vagyis elfogadja a kérelmet. Köszönöm

Szia, remélem, elmentél suliba takarítás helyett, hiszen neked az a legfontosabb dolgod. Szó sincs róla, hogy érettségi után dolgozni kezdj továbbtanulás helyett. Egy érettségivel manapság nem lehet nekiindulni az életnek.
Amiről viszont lebeszélnélek: az a 18 éves korban való férjhez menés. A házasság nagyon komoly dolog, érzelmi és anyagi szövetség lehetőleg egy egész életre. Házasságon jobb akkor gondolkodni, amikor már megvan a szakmád és a lehetőséged arra, hogy legalább magadat fenn tudd tartani. A házasságban az ember felelős a másikért, a közös életben bajok is jöhetnek és akkor is helyt kell állni.
Tudom, hogy nem örülsz neki ami mondok, de 16 évesen még tényleg gyerek vagy és még jó ideig lelki-anyagi támogatásra lesz szükséged. Nagyon sajnálom, hogy a lelki támogatást nem kapod meg a szüleidtől, de sajnos nagyon sok gyerek van hasonló helyzetben. Sokakat nem értenek meg otthon, nem beszélgetnek velük és nem tartják fontosnak, hogy a gyerek véleményét figyelembe vegyék a saját jövőjével kapcsolatban.
Most úgy néz ki, hogy a párod édesanyja melletted áll és hajlandó neked az elkövetkezendő évekre biztositani, amire szükséged van. Ez óriási felelősség, és biztosan tudja, miért vállalja, és el ezt is fogja mondani a gyámhatóságnál.
Igy hát a gyámhatóságra menjetek együtt és mondjátok el a teljes igazságot. Sem elvenni nem kell belőle, sem hozzátenni.