Az amerikai-magyar kettős adóegyezmény 2024. január 1-jei megszűnése miatt a magyar cég USA-ból származó bevételei főszabály szerint 30% forrásadó alá esnek. Ez szinte minden bevétel-típus tekintetében igaz lehet. Vagyis nemcsak azok járnak rosszul az egyezmény megszűnése miatt, akik befektetésekkel (például részesedések, ingatlanok, kölcsön követelések) rendelkeznek az USA-ban, hanem azok is, akik például az ottani vevőik részére értékesítenek szolgáltatást. – Torma Levente, a DLA Piper Hungary adójogi csoportjának vezetője az adóegyezmény megszűnésének hatásait járja körül, a magyar piacot vizsgálva.
Megfojthatja a magyar innovációt az amerikai kettős adóegyezmény felmondása?
A technológia, a tudás a modern gazdaság féltve őrzött kincse. Gondoljunk csak arra, hogy mekkora tudás összpontosul a használati tárgyainkban, például egy modern autóban, egy számítógében, egy telefonos applikációban, vagy akár az IKEA-ban vásárolt bútorban. Ezeknek a megalkotása elképesztő tudást és gyakran nagy tőkét igényel. E tudás birtokosa ma jellemzően a gazdaságilag fejlett világ: az Egyesült Államok, Nyugat-Európa, Japán, Kína, Dél-Korea.
A világ szinte minden országa ösztönzi a technológia fejlesztését jellemzően közvetlen támogatással, adókedvezményekkel, infrastrukturális beruházással, oktatással, a közigazgatás hatékony szervezésével, a munkaerő hatékony mozgósításával, elektronikus átállással stb., mivel az értékes technológia biztosíthatja az adott ország gazdasági növekedését, jólétét, munkahelyek teremtését. Ráadásul a technológia gyorsan változik.
A technológiát nem csak létrehozni kell, az akkor válik értékké, ha van rá igény és fizetőképes kereslet. Nem véletlen, hogy a technológia akkor életképes, ha már bizonyított a fejlett világban. Egy magas technológiát fejlesztő vállalkozás nem rúg labdába úgy, hogy nincs vevője Észak-Amerikában, a fejlett világ legnagyobb fizetőképes piacán. Jellemzően ez jelenti a kaput a globális gazdaság felé. Persze léteznek technológiák, amelyek kisebb piacokat, országokat, régiókat szolgálnak ki, de a magasan fejlett technológia és az azt kiszolgáló technológiák piaca globális.
Vajon mi az összefüggés az amerikai-magyar kettős adóegyezmény megszűnése és a magyar vállalkozások technológia-fejlesztési képessége (és így a magyar gazdaság fejlődési potenciálja) között? Ha az egyezmény megszűnése miatt bizonyos típusú magyarországi innováció hátrányt szenvedhet, akkor ezt a hátrányos helyzetet vajon hogyan lehet feloldani? Milyen stratégiát kell kialakítani a magyar vállalkozásoknak a megváltozott környezetben?
A magyar gazdaság növekedési potenciálját azok az induló (start-up) vállalkozások jelenthetik, amelyek innovatív ötletekből olyan technológiát fejlesztenek ki, amelyre van igény a világgazdaságban. Ezek a vállalkozások rendkívül értékesek Magyarország számára, mert olyan műhelyek, ahol a tudást az ott dolgozók együtt fejlesztik, azt megosztják egymással, és összemérik magukat a világ más tájain dolgozó szakmai műhelyekkel, azokhoz kapcsolódnak, míg másokkal versenyeznek a vevőkért a piacon. Ezen vállalkozások közül kerülhetnek ki azok, melyek hozzájárulhatnak egy nagyobb közösség, vagy akár az egész ország jobb boldogulásához.
A startupok számára gyakran kulcsfontosságú az amerikai piac, hiszen jellemzően ott vannak a fizetőképes vevők. De igaz ez a már érett, fejlett technológiát alkalmazó magyar központú vállalatokra is: például gyógyszeripari cégekre, szoftver fejlesztőkre, autóipari technológiát fejlesztő és gyártó cégekre, sőt mindezeken túl a kereskedőkre is.
Az amerikai-magyar kettős adóegyezmény megszűnése miatt a magyar cég USA-ból származó bevételei főszabály szerint 30% forrásadó alá esnek. Ez szinte minden bevétel-típus tekintetében igaz lehet.
Vagyis nemcsak azok járnak rosszul az egyezmény megszűnése miatt, akik befektetésekkel (például részesedések, ingatlanok, kölcsön követelések) rendelkeznek az USA-ban, hanem azok is, akik például az ottani vevőik részére értékesítenek szolgáltatást. Amíg e bevételek 2013-ban jellemzően egyáltalán nem estek forrásadó alá az USA-ban, vagy csak alacsony (például osztalék esetében 5%/15%) forrásadót kellett fizetni, addig 2024-től a forrásadó főszabály szerint 30%-ra növekszik. Ez például egy egyesült államokbeli vevő részére szoftvert licenszbe adó magyar vállalkozás számára azért fájdalmas, mert az eddigi 100 egységnyi bevétel helyett 2024-től már csak 70 egységnyi bevétellel számolhat. Mindez versenyhátrányt jelent egy hasonló tevékenységet végző német, ír, luxemburgi, holland, svájci, vagy angol társasággal szemben.
Mit tehetnek a vállalatok?
Kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy a tevékenységet átvigyék egy másik országba, amelynek előnyös a kettős adóegyezménye az USA-val, és amely nem engedi a jogdíj forrásadóztatását. Ez egy szoftver esetében egyszerűnek tűnhet elsőre, például átruházzuk a szoftvert például egy angol társaságra és majd ez fogja licenszbe adni az amerikai vevőknek. Ám ennek az egyszerűnek tűnő gondolatnak a kivitelezésekor számos akadályba ütközünk: az első probléma az, hogy az amerikai-angol kettős adóegyezmény csak szigorú feltételek teljesítése esetében engedi alkalmazni a kettős adóegyezmény kedvezményeit (például a 0%-os forrásadót a licenszdíjon). E feltételek teljesítéséhez a magyar cégnek „angol céggé” kell válni. Ez pedig egy nehéz és költséges folyamat, mivel egy ismeretlen ország szabályinak megfelelő módon kell átalakítani a működést, amely számos újabb megoldandó problémát vet fel, amiket kezelni kell. Ez leköti a menedzsment idejét és figyelmét és forrásokat von el a fejlesztéstől, ami rontja a versenyképességet. Ezzel a magyar vállalkozás versenyelőnye kerülhet veszélybe, nevezetesen az, hogy hasonló hatékonyság mellett alacsonyabb költséggel képes fejleszteni (alacsonyabb bérköltségek, működési költségek és a viszonylag alacsony társasági jövedelemadószint miatt). Azok a magyar központú cégek, persze, akik már érettebb fázisban működnek, és ezért a világ több országában van jelenlétük, valamivel egyszerűbb helyzetben vannak, lehet, hogy éppen akad olyan csoport-vállalat, amely alkalmas arra, hogy megszerezze a szellemi tulajdont (IP-t), esetleg azt tovább fejlessze és hasznosítsa az amerikai vevők részére.
Egy másik probléma éppen Magyarországon merülhet fel: ha a vállaltcsoporton belül átadjuk az IP-t, vagy valamely tevékenységet átruházzuk, vagy csak egy szerződéses pozíciót engedünk át egy külföldi csoportvállalat részére, akkor ez főszabály szerint adóköteles Magyarországon, mivel egyik állam sem engedheti meg, hogy adott „profit-potenciál”, melyhez adóbevétel kapcsolódik adózatlanul hagyhassa el az országot.
Ráadásul, ha a kutatás fejlesztés ugyan Magyarországon marad, de az IP külföldre kerül, akkor számos kedvezménytől eleshet egy magyar vállalkozás. Az OECD épp a kutatás fejlesztési tevékenység és az IP licenszbe-adási tevékenység helyszínének szétválasztását kívánta megakadályozni a BEPS szabályokkal.
Alternatív stratégiák keresése
Léteznek persze más stratégiák is a „dzsungel-harcos” módszertől (például LOB klauzulát nem alkalmazó kettős adóegyezményekre hagyatkozás) a szofisztikált megoldásokig (például a fejlesztések során alkalmazott költségmegosztási és hasznosítási un. CCA modellek bevezetésével, vagy fióktelep létrehozatalával) és persze köztes megoldások is vannak az adott vállalkozás adottságaihoz és preferenciáihoz igazodóan.
A külföldi központú multinacionális cégek esetében – sajnos – a logikus stratégia jellemzően az, hogy az eddig magyar adóbevételt biztosító tevékenység egy másik országba kerül átadásra, ahol kedvezőbbek az adózási feltételek. Illetve annak a mérlegelésekor, hogy adott tevékenységet (mely magas technológiát képvisel és vevői között lehet amerikai) itthon, vagy valamely más környező országban végezzenek-e várhatóan Magyarország versenyhátrányba kerül. Kérdés, hogy ezt a hátrányt vajon le lehet-e dolgozni akár más komparatív előnnyel, akár „kulcsra-kész” adózási stratégiával?
Mindenesetre az amerikai-magyar kettős adóegyezmény megszűnése miatt új stratégiákat kell alkotni azoknak a vállalkozásoknak, amelyek kapcsolatba kerülnek amerikai vállalatokkal vagy akár magánszemélyekkel a működésük során. Nagy segítség lenne ebben az adóhatósági támogatás, akár csak az egyértelmű, vállalkozásbarát jogértelmezés tekintetében.
Vajon eljön az az idő, amikor a közvetlen adók olyan szinten harmonizáltak lesznek az EU-ban, ahol már elkerülhetetlen az egységes külső nemzetközi adópolitika, és ahol az EU minden egyes tagállama hasonló feltételek mentén köt kettős adóegyezményt harmadik államokkal? Lehet, hogy ez állna összhangban a szabadpiaccal, valamint az EU által védett szabadságok biztosításával? A magyar-amerikai kettős adóegyezmény – amíg hatályban volt – jelentős előnyt biztosított Magyarország számára más EU tagállamokhoz képest. A szerződés megszűnése viszont azt is eredményezheti 2024-től, hogy a korábban kedvezőtlenebb adóegyezményekkel rendelkező országok is jobb lehetőségeket biztosíthatnak majd. Vajon milyen stratégiával lehet ezt a hátrányt leküzdeni?
Torma Levente, a DLA Piper Hungary adójogi csoportjának vezetője:
