Az anyagi jogi (elévülési) határidő eltelte ellenére alkalmazott hatóság szankció – az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint – alaptörvény-ellenes – szögezi le a Testület IV/1365/2023. számú, bírói döntést megsemmisítő határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria mint felülvizsgálati bíróság támadott végzését és a Győri Törvényszék támadott ítéletét.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozót mint felperest halvédelmi bírsággal sújtotta az illetékes alperesi hatóság. A bírósági eljárás megismétlését követően az indítványozó keresetét a bíróság elutasította, megállapította, hogy a hatóság az alapos bizonyítás és a bizonyítékok helyes mérlegelése alapján okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az indítványozó által elkövetett jogosulatlan halászat megvalósult. A törvényszék ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem befogadását a Kúria mint felülvizsgálati bíróság megtagadta.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírói döntések sértik az Alaptörvény azon rendelkezését, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény szerint,
ha a hatóság a hivatalbeli eljárásban az ügyintézési határidő kétszeresét túllépi, a jogsértés tényének megállapításán és a jogellenes magatartás megszüntetésére vagy a jogszerű állapot helyreállítására kötelezésen túl egyéb jogkövetkezményt nem alkalmazhat.
Az indítványban kifejtettek szerint, ennek megfelelően, az indítványozóval szemben az alperes szankciót nem alkalmazhatott volna. Az elbírált cselekmény hatóság általi tudomásszerzése és a másodfokú határozathozatal között több mint három év telt el, ekként a megismételt eljárásban az alperes jóval túllépte az ügyintézési határidő kétszeresét.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az indítványozó által sérelmezett hatósági, majd bírósági eljárásban a szankció alkalmazására valóban nem a hároméves objektív elévülési határidőn belül került sor, mivel a másodfokon eljáró kormányhivatal a megismételt eljárásban a jogsértő cselekmény elkövetését követő három éven túl hozott anyagi joghatás kiváltására alkalmas határozatot. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy
anyagi jogi (elévülési) határidő elteltére tekintettel a hatóságok már nem alkalmazhattak volna szankciót, a bírói értelmezés azonban a szankcióalkalmazási határidő elmulasztásához nem fűzte azt a következményt, hogy a határidőt túllépő hatóságok szankcióalkalmazási lehetősége elenyészik, ami az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alaptörvény-ellenes.
Az Alkotmánybíróság ezért a támadott bírói döntéseket megsemmisítette.
