Becsey-jelentés az elektronikus szolgáltatások áfájáról

2006.12.20. Jogi Fórum / Európai Parlament sajtószolgálat

Az EP szerdán elfogadta Becsey Zsolt jelentését. Ez a bizottsági javaslathoz képest egy évvel meghosszabbítaná azt az időszakot, ameddig még hatályban lesz egy tanácsi rendelet, amely a rádiós, televíziós és egyéb elektronikus szolgáltatásoknál hozzáadottérték-adó megfizetésére kötelezi a harmadik országokban bejegyzett, de itt szolgáltató cégeket. Erre azért van szükség, hogy ne kerüljenek versenyhátrányban az európai szolgáltatók.

Az EP szerdán kézfelemeléssel fogadta el a néppárti Becsey Zsolt által jegyzett jelentést „a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték-adóval kapcsolatos” tanácsi irányelv módosításáról. Ezen a területen a parlament konzultációs jogkörrel rendelkezik.

A szövegben kért módosítás arról szól, hogy egy évvel több álljon a Tanács rendelkezésére arra, hogy „az elektronikus kereskedelemre vonatkozó HÉÁ-ról szóló irányelv (2002/38/EK), az egymegállós ellenőrzési csomagot létrehozó javaslat (COM(2004)0728) és az egész HÉA-csomaghoz politikailag kapcsolódó, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyéről szóló javaslat (COM(2005)0334) egyes rendelkezéseit” következetesen alkalmazhassák és harmonizálhassák.

Ehhez a 2002/38/EK irányelv hatályát az EP 2008 vége (bizottsági javaslat) helyett 2009 végéig hosszabbítaná meg.

Az indokolás kitér arra, hogy „a közös HÉA-rendszer létrehozása mérföldkő volt a magasabb fokú gazdasági integráció megvalósítása során, aminek köszönhetően megszülethetett a belső piac. A HÉA-rendszer egy kisebb eleme foglalkozik az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások és a műsorszórási szolgáltatások (vagyis az ún. e-szolgáltatások) egyes típusaira vonatkozó adózási elvekkel.”

„Az elektronikus kereskedelemre alkalmazandó hozzáadottérték-adóról szóló irányelvet (2002/38/EK) megelőzően az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások adózása az eredet-irányelv (77/388/EK) főszabálya (a származási ország elve) alapján történt, amely szerint az elektronikus szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásoknak a származási országuk által meghatározott hozzáadottérték-adó összegét kell felszámolniuk és befizetniük. A harmadik országokban bejegyzett vállalkozásoknak nem kellett hozzáadottérték-adót felszámolniuk, aminek következtében az uniós vállalkozások versenyhátrányba kerültek.”

A 2002/38/EK tanácsi irányelv viszont „a harmadik országokban bejegyzett vállalkozások által nyújtott elektronikus szolgáltatásokat kivonta a származási ország elvének hatálya alól, és rájuk vonatkozóan bevezette a fogyasztás helye szerinti ország elvét. Ez a speciális HÉA-rendszer kötelezővé tette a be nem jegyzett vállalkozások (főleg a harmadik országokban székelő és az EU-ban sem székhellyel sem telephellyel nem rendelkező vállalkozások) számára, hogy jegyeztessék be magukat egy tetszőleges EU-tagállamban (azonosítót kiadó tagállam).”

Az indokolás szerint „az elektronikus kereskedelemre alkalmazandó hozzáadottérték-adóról szóló irányelv meghosszabbításának célja a belső piac megfelelő működésének biztosítása, valamint a tisztességtelen verseny és az EU-ban székelő, illetve a harmadik országokban bejegyzett vállalkozások közötti egyenlőtlen versenyhelyzet esetleges kialakulásának elkerülése”. Ebben a speciális rendszerben az újdonságot az „egy ponton történő ügyintézés” létrehozása jelenti a nem letelepedett vállalkozások számára.

Becsey Zsolt az indokolásban többek között azt a jogbiztonsággal összefüggő témát veti fel, hogy „a harmadik országokban lévő vállalkozásoknak az azonosítót kiadó tagállamban található telephelyükön kívül is nyilván kell tartaniuk elektronikus dokumentációjukat és adóbevallásaikat, arra az esetre, ha az adóhatóságok bármikor megkeresnék őket”.

  • kapcsolódó anyagok
ADÓZÁS
EURÓPAI PARLAMENT
ÁFA