Új eljárás a sziesztáról szóló népszavazás ügyében.

2007.11. 5. Jogi Fórum / Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság (Ab) október 30-án hozott határozatában az Országos Választási Bizottság 209/2007. (VII. 23.) OVB határozatát megsemmisítette, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasította.

Az OVB a támadott határozatában hitelesítette annak az országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő
ívnek a mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése törvényt alkosson a szieszta bevezetéséről?” A kifogást előterjesztő szerint a kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének. Érvelése szerint az OVB elmulasztotta a munkavégzésre irányuló jogviszonyok sokrétűségének figyelembe vételét, ebből fakadóan – eredményes népszavazás esetén – nem lesz világos a jogalkotási kötelezettség tartalma.

Az Ab a kifogást megalapoznak találta. A határozat indokolásában rámutatott, hogy a hatályos munkajogi rendelkezések ismerik a munkaközi szünet fogalmát. A „szieszta” fogalmát viszont hatályos magyar jogforrás nem tartalmazza. Köznyelvi értelemben a kifejezés déli-koradélutáni, gyakran az ebédet követő – közelebbről meg nem határozott hosszúságú – pihenő -alvóidőnek tekinthető. A siesta egyébként spanyol szó, amelynek eredete – a munkavégzés körében – a latin hora sexta (magyarul: „hatodik óra”) kifejezésre, vagyis arra vezethet vissza, hogy a munka megkezdését követő hatodik órában (esetleg a hatodik órát követően) jár a pihenés. A siesta, mint a nappali alvást biztosító hagyományos pihenőidő elterjedt az egész Ibériai félszigeten, valamint a spanyol hatásnak köszönhetően a Dél-amerikai országokban. A délutáni alvás szokása kialakult még Kínában (xiuxi vagy wushui), Indiában (bhatghum), Olaszországban (riposo), Görögországban, Horvátországban, Máltán, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is. Ezekben az országokban az (egész éves vagy évszakos) elviselhetetlen délutáni hőség indokolja tipikusan ezt a fajta napközbeni pihenő időt. Vannak azonban olyan országrészek (Észak-Spanyolország, Dél-Argentína) illetve ország (Chile), ahol nem a klíma, hanem a meghonosodott kultúra, így például a hagyományosan főétkezésnek számító ebéd eredményezi a hosszabb napközbeni pihenéshez való igényt.

Az Ab a vonatkozó hatályos jogi szabályozás és a „szieszta” fogalmának áttekintése alapján megállapította, hogy a népszavazási kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének. A feltenni kívánt kérdésre egyrészt nem adható egyértelmű választópolgári válasz, mert nem világos, hogy milyen jelleg pihenőidő bevezetését kívánja elérni a kezdeményező: munkahelyen töltendő munkaközi szünetet, hosszabb ebédidőt vagy napközbeni alvás lehetőségének biztosítását a munkahelyen, illetőleg otthon. Másrészt a népszavazás eredménye alapján a jogalkotó nem tudná
eldönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ugyanis a 20-tól 60 percig tartó munkaközi szünetre a hatályos szabályozás is lehetőséget teremt.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG