Esély a munkaidős irányelvről való megállapodásra

2008.06. 9. BruxInfo

Az időtényező, a bizottsági eljárástól való félelem és az országkoalíciókban történt átrendeződés nyomán hétfőn minden korábbinál nagyobbnak látszik az esély a munkaidős és a munkaerő kölcsönzéséről szóló irányelvek elfogadására.

Utoljára futhat neki a szlovén elnökség vezetésével az Európai Unió Tanácsa a munkaidős irányelv és a munkaerő kölcsönzésről szóló irányelvek elfogadásának június 9-én, mellyel kapcsolatban erősen megoszlik a tagállamok álláspontja, ráadásul a két rendeletet egy csomagban szeretnék keresztülvinni.

Diplomáciai források szerint amögött, hogy a szlovénok megtartották a két irányelvtervezet árukapcsolásos tárgyalását - melyet tavaly ősszel még a portugálok kezdeményeztek - pusztán kommunikációs és piár célok húzódnak meg. Diplomaták szerint a munkaerő-kölcsönzés kapcsán a „szociálisan érzékeny EU képét” akarják hangsúlyozni, miszerint első naptól kezdve ugyanazok a jogok és bérezés illeti meg az ideiglenes munkaerőt, mint a meghatározott idejű alkalmazásban lévő munkavállalókat. A munkaidőről szóló irányelv esetében ellenben a munkaadóknak és a tagállamok gazdaságainak engednének többet, mivel a jelenlegi tervezet szerint a cégek bizonyos esetekben különleges elbánást alkudhatnának ki maguknak, s a megengedett maximumnál többet dolgoztathatnák az alkalmazottaikat.

A Tanács előre figyelmeztette a hétfőn dolgozó tolmácsokat, készüljenek egy későig elhúzódó tárgyalási napra, mely sejteti, hogy ha sikerül is a megállapodás, nem lesz könnyű szülés az immár hat éve napirenden lévő munkaidőről és a határozott időre szóló szerződéssel foglalkoztatottakról szóló irányelv-tervezetekről szóló javaslatok elfogadása.

A munkaidős irányelv

A szlovén elnökség a munkaidős irányelv kapcsán alapvetően elődjei, a finnek és a portugálok által kidolgozott tervezetekre építkezve próbálja közelíteni az álláspontokat. A britek, a németek és több kelet-európai tagállam által is támogatott maximálisan heti 48 órás munkaidő szabálya alól való kimaradás (opt out) felszámolását igyekeznek elkerülni. A másik csoport a „szociálisan érzékenyebb” államokból álló szövetség, főként Franciaország, Spanyolország, Belgium és Luxemburg, melyek számára nem járható út az opt out megtartása. A szlovén kompromisszumkeresés jegyében a mostani tervezet szerint a heti 48 órás munkaidő a dolgozó kifejezett beleegyezésével (egyéni opt out) haladható csak meg, de ilyen megállapodás sem terjeszthető elő közvetlenül a munkaszerződés aláírását követően és a munkaviszony első négy hetében sem. További korlátozás, hogy a dolgozó beleegyezése alapján megnövelt heti munkaidő sem lehet heti 60 óránál több, kivéve, ha az adott cég kollektív szerződése másként rendelkezik (német kérés), illetve heti 65 óránál több, ha a készenléti időt is munkaidőnek számítják az Európai Bíróság ítéletének megfelelően (lengyel kérés).

Ezt a két korlátozást hét napos munkahetekkel számolva három hónap átlagában kell teljesíteni. Még ilyenkor is érvényesülne azonban az a szabály, hogy a 78 órát soha és semmilyen körülmények között nem haladhatja meg a heti munkaidő. Brit kérésre egy olyan kiegészítés is bekerült a szövegtervezetbe, amely rövid, egymást követő, legfeljebb négy hónapra szóló munkaszerződések esetében is lehetővé teszi ennek a rendszernek a használatát, legfeljebb 12 hónapon keresztül. Ez olyan szakmák bevonását is engedi (eseményekhez kötődő kommunikációs tevékenység, újságírás, auditálás stb.), amelyre rövid ideig tartó, de rendkívül nagy igénybevételt jelentő terhelési csúcsok jellemzőek.

Kritikusai szerint azonban ennek az előírásnak a gyakorlati kikényszerítése igencsak kérdéses. Miként lehetne ugyanis megjósolni például egy kéthetes munkaszerződés megkötésekor, hogy a munkavállaló az év során többet dolgozik-e majd négy hónapnál? Ha ugyanis ez a helyzet, akkor már az általános munkaidő-szabályokat kell alkalmazni.

Az Európai Szakszervezetek Szövetsége (European Trade Union Confederation – ETUC) is aggodalmát fejezte ki a munkaidős irányelv foglalkoztatási tanács elé kerülő verziójával kapcsolatban, mely szerintük nem segíti elő az dolgozók biztonságának és egészségének védelmét, melyre a tervezet eredetileg hivatott volt. Az EUTC szerint a hosszú munkaidő felesleges biztonsági kockázatot generál megfelelő óvintézkedések nélkül, s nem teremt megfelelő egyensúlyt a rugalmasság és a biztonság között.

Az ETUC szerint, ha jelenlegi formájában elfogadásra kerül a munkaidő irányelv, az első olyan szabályozás lép érvénybe, mely ront a dolgozókat védő előírásokon, ellentétes az európai szabályokkal, miközben nem kínál az EU polgárainak és dolgozóinak elfogadható és fenntartható megállapodást a modern, innovatív munkaszervezés terén.

A szlovén kompromisszumos szövegtervezet visszailleszti a munka és a családi élet összeegyezetésének követelményéről szóló előírást is a munkaidőről szóló tervezetbe, amelyet a finn elnökség még szerepeltetett a javaslatában, de amelyet a portugálok már kivettek onnan. Ennek értelmében a munkaadónak kötelessége jó előre tájékoztatni a munkavállalót a munkaidő megszervezésében várható bármilyen változásról. Az alkalmazottaknak pedig joguk lenne kéréseket előterjeszteni a munkaidő-beosztásukkal kapcsolatban, amelyeket a munkaadónak kötelessége lenne megvizsgálni saját szükségleteik és a dolgozó igényei fényében.

A munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelv

Jobb a helyzet a munkaerő-kölcsönzésről szóló (határozott időtartamú munkaszerződéssel rendelkező alkalmazottakra vonatkozó) szabályokkal kapcsolatban. Előzőleg ugyanis sikerült megállapodniuk a brit munkaadói szövetségnek (CBI), a kormánynak és a szakszervezeteknek, s az Európai Szakszervezeti Szövetségnek (ETUC), valamint a BusinessEurope munkaadói ernyőszervezetnek, mely ezáltal szintén támogatja a tervezetet (igaz, a brit kereskedelmi kamara ellenzi az alkut, nem utolsósorban azért, mert az nélküle, a feje felett köttetett). Mivel éppen a londoni kormány volt az, amely eddig a legkeményebben ellenállt bármiféle uniós szabályozásnak e téren, ezért a brit megállapodás az európai patthelyzet feloldásának is kulcsa lehet.

Az alku értelmében már a foglalkoztatás első napjától kezdve érvényesülnie kell annak az alapelvnek, hogy a határozott és határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatottakat azonos elbánás illeti meg. A szociális partnerek azonban derogációkat tárgyalhatnak ki e téren. A tagállamoknak kötelességük, hogy minden olyan kísérletet megakadályozzanak, amely ennek az alapelvnek a felrúgását célozza, s minden tőlük telhetőt megtegyenek e téren és ilyen lépéseikről be is számoljanak az Európai Bizottságnak.

A Bizottság eredeti ajánlásában hathetes haladékot adott az egyenlő elbánást megelőzően a cégeknek az időlegesen alkalmazott munkavállalók esetében, míg a munkaadók valamint a britek, németek, dánok és az írek 12 hónapot szerettek volna elérni. Ezzel ellentétben a szakszervezetek, valamint a franciák és az olaszok a hat hétnél is rövidebb periódust szabtak volna meg, ha egyáltalán engednének ilyen különbségtételt az állandó és a határozott idejű dolgozók közötti bánásmódban. Az EUObserver által látott, szlovén kompromisszumos terv szerint az egyenlő elbánás az első naptól megilleti a határozott idejű szerződéssel dolgozókat, de ez alól a kormányok a szakszervezetekkel és a munkaadókkal kivételeket alkudhatnának ki.

Az Európai Unióban Nagy-Britanniában a legelterjedtebb ez a foglalkoztatási forma, az összes munkavállaló körülbelül 5,1 százaléka dolgozik ilyen keretek között. Máshol azonban, mint például hazánkban nem igazán bevett ez az alkalmazási forma, a foglalkoztatottak körülbelül 2,5 százalékát, mintegy 100 ezer munkavállalót érint összesen. A tagállamok már 2002-óta próbálnak dűlőre jutni az új irányelvről, az egyenlő bánásmód kérdése azonban megakasztotta a tárgyalásokat.

Teher alatt nő a pálma

Ladó Mária, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium integrációs és nemzetközi főigazgatóságának vezetője, a Bruxinfónak nyilatkozva elmondta, hogy a magyar kormány ugyan nem elégedett a jelenlegi szövegtervezettel, ugyanakkor szerinte az eddig a csomagba kötött két irányelv elfogadását blokkoló tagországok egysége felbomlani látszik. Leginkább az olaszok kormányváltása nyomán következett be irányváltás, valamint a szlovénok és a portugálok elnökségi elkötelezettsége miatt, így az eddigieknél sokkal nagyobb esély van a megállapodásra.

A megkérdezett szakértők szerint kemény és komoly tárgyalások várhatóak a munkaidős irányelv esetében, leginkább a britekkel, akik sokat módosítottak eredeti elképzeléseiken és számos kompromisszumot tettek, jelenleg Ladó szerint mégis az a tét, hogy az opt out korlátozása kapcsán ki, milyen pozíciót tud magának a tárgyalások során elérni, mely az egész megállapodás kulcskérdésévé is válhat.

A franciák – mivel ha nem születik megoldás, az ő elnökségi periódusukra marad az egyre égetőbb megoldás – nagyobb kompromisszumkészséget mutatnak, a sikeres megállapodás sem garantálja azonban, hogy könnyebb dolguk lesz. Amennyiben a tagállamok megállapodnak a csomagról, az Európai Parlamenttel az együttdöntési eljárás keretében szintén dűlőre kell jutniuk. A Tanács előtt lévő szöveg azonban számos kritikus ponton ellentétes az EP által tett javaslatokkal. Például míg a képviselők amellett szálltak síkra, hogy az ügyeleti/készenléti idők egésze legyen munkaidő, addig a Tanács megkülönböztet aktív és inaktív munkaidőt, s hasonlóképp a Parlament teljességgel az opt out felszámolása mellett volt, ellenben a Tanács ezt benne hagyná szigorított feltételek mellett. A franciáknak tehát, ha nem is kell a Tanácsban tovább küzdeniük a munkaidős és a munkaerő kölcsönzésről szóló irányelvekkel, akkor is meg kell vívni a maga csatáját az EP-vel, melyre ráadásul gyakorlatilag csak fél éve van az egyre közeledő választások miatt.

Ladó Mária szerint további komoly kényszerítő ereje van annak is, hogy ha nem sikerül a megállapodás, a Bizottság vélhetően visszavonja a javaslatát, mely még csak a kisebbik fenyegetés. „Huszonöt állam ellen megírva a fiókban várakoznak a jogsértési eljárások, melyeket a Bizottság vélhetően már másnap postára is adna” – tette hozzá a főigazgató.

A megállapodás elmaradása nyomán újabb évekkel csúszhat a közös szabályozás létrejötte. S ez ugyan Magyarországra nézve kevésbé fenyegető – mert tavaly az ügyeleti időt átminősítette a magyar kormány munkaidővé – de számos tagállamban ez kellően nagy nyomást jelenthet az aláíráshoz.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG
EURÓPAI BIZOTTSÁG
EURÓPAI PARLAMENT
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA