A 2008 őszén az Országgyűlés elé került új Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat vitákat váltott ki mind az országgyűlési képviselők, mind a jogászok köreiben. Ennek kapcsán bemutatjuk a tervezet fogadtatását.
A Jogi Fórum kiemelten fontos kérdésként kezeli az új magánjogi kódexünket. A Jogi Fórum által a témában tartott konferencián is kiderült: sok a rendezetlen kérdés és felmerülő javaslat az új Ptk. körül. A következőkben összefoglaljuk az új Ptk. kodifikációs állomásait, a tervezet parlamenti fogadtatását, valamint a képviselők által hivatkozott jogtudósi responsumokat is.
Honnan indultunk?
Amint arról többször is beszámoltunk az új Ptk. tervezése egyidős a rendszerváltással. A rekodifikációs munkálatokat 2007. szeptemberéig a Kormány által megbízott Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság, illetve a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság irányította. 1999 májusáig, alkotmánybíróvá választásáig mindkettő elnöke Harmathy Attila volt, ezt követően Vékás Lajos töltötte be e tisztségeket.
A Szerkesztőbizottság 2002-ben közzétette az új Polgári Törvénykönyv koncepcióját, majd 2003-ban annak a beérkezett észrevételek alapján átdolgozott változatát, utóbbit Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája címen (Vitatervezet). Amint arról korábban is beszámoltunk a Szerkesztőbizottság 2006 folyamán, az Igazságügyi Minisztérium honlapján folyamatosan (könyvenként) közzétette az új Polgári Törvénykönyv szövegének indokolt tervezetét. A Szerkesztőbizottság arra készült, hogy a beérkezett észrevételek alapján 2007 végére második, átdolgozott tervezetet ad át az Igazságügyi Minisztériumnak.
2007. szeptemberében azonban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium – nem várva be a második, átdolgozott szerkesztőbizottsági tervezet elkészültét – magához vonta az első tervezet átdolgozásának feladatát. A munkát jelenleg Gadó Gábor, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium igazságügyi és civilisztikai szakállamtitkára irányítja. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium 2007. október 29-én tette közzé a 2006-ban megjelentetett, szerkesztőbizottsági tervezet átdolgozott változatát. E változat indokolást nem tartalmazott, viszont nagy vitát váltott ki. A törvényjavaslattá érett kodifikációs opuszt a kormány 2008. június 5-én nyújtotta be5 az Országgyűlésnek.
Házon belül
A tervezet általános vitája 2008. szeptember 16-án kezdődött a parlamentben. Szeptemberben a parlament alkotmányügyi bizottsága előtt Draskovics Tibor úgy fogalmazott: „bizonyos értelemben a rendszerváltás befejezése lesz az új Ptk. elfogadása (…) a polgári jogviszonyok szabályozásában“. A miniszter szerint a legfontosabb, hogy az új Ptk. „a mainál egyértelműbben juttatja kifejezésre az ember, a polgár autonómiáját, személyiségének és tulajdonának védelmét, szorítja az államot arra a körre, ahol az állam jelenléte, cselekvése valóban indokolt“. Azt, hogy a kódexet nem lesz könnyű átvinni a Tisztelt Házon már az is jelezte, hogy még ezen a bizottsági ülésen a Fidesz és a KDNP kifejezte, hogy elfogadhatatlanak tartja többek között a javaslat gyűlöletbeszédre és bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó részét, amely szerintük alkotmányossági aggályokat vet fel. A Ptk. plenáris vitáján a helyzet fokozódott: a bírálók hangsúlyozták, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényi szabályozás az Alkotmánybíróság (AB) előtt van. Erre az igazságügyi miniszter kifejtette, hogy semmi ésszerű indoka nincs annak, hogy az Országgyűlés ne folytassa le a vitát, hisz a kódex várhatóan 2010. január 1-én lép hatályba, és ha az AB a szabályozást alkotmányellenesnek találja, van lehetőség korrekcióra. Október 14-én a Fidesz kezdeményezésére (átmenetileg) levették a Ptk. tárgyalását a napirendről: arra hivatkoztak, hogy a képviselőcsoport meghallgatta Vékás Lajos véleményét és kifejtették, hogy a tervezetet a jelenlegi formájában elfogadhatatlannak tartják, és továbbra is tiltakoztak a bejegyzett élettársi kapcsolat ellen. A következő héten (október 21.) folytatódott a tárgyalás, azonban az álláspontok nem közeledtek. Az ellenzéki pártok ismét hivatkoztak Vékás Lajos véleményére, valamint arra, hogy az új Ptk. „nem érett meg az országgyűlési döntéshozatalra, módosító indítványokkal nem korrigálható; amit a kormány elmulasztott, a parlamentben nem pótolható”. A kormány azonban arra buzdította a képviselőket, hogy „módosító indítványokkal tegyék együtt jobbá a javaslatot.”
Responsum
„Ha már új Ptk.-t alkotunk, nagymulasztás volna, nem a korszerű nemzetközi trendet követni, hanem beérni az öreg kódex tatarozásával!” (Vékás Lajos)
Bár a kormány (2007 szeptember) magához vonta a tervezési munkálatokat, a korábbi kodifikátorok (mindnek előtt Vékás Lajos) nem maradtak ki a tervezés szellemi folyamatából. A Szerkesztőbizottság Vitatervezetének szerzői elhatározták, hogy a hivatalos kodifikációs munkálatokkal párhuzamosan Szakértői Javaslatot készítenek [így meg is jelent a Vékás Lajos (mint szerkesztő) által jegyzett Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. (Complex Kiadó, Budapest 2008.) című kötet, a Szakértői Javaslat elvi kérdéseit Vékás Lajosnak a Magyar Jogban Az új Ptk. Szakértői Javaslatának elvi kérdései (Magyar Jog LV(2008), 65-76. o.) címmel írt tanulmánya foglalja össze]. Vékás Lajos kifejti tanulmányában: „A Javaslat közzétételének legfőbb célja az volt, hogy – hivatalos támogatást remélve – a lehető legtöbb kérdésben jótékonyan befolyásolják a törvényhozás menetét. Emellett a szerzők azt is szándékolták, hogy egy közel évtizedes munka eredménye (…) ne maradjon ismeretlen az útókor számára.”
Vékás Lajosnak a törvényjavaslathoz fűzött konkrét véleményét a Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. kormányjavaslatához (in Magyar Jog 55. évf. 9. sz. / 2008, 577-590. o.) című legújabb tanulmánya foglalja össze.
A professzor mindenek előtt a törvényjavaslat koncepcionális deficitjére világít rá: utalva a kormány által elfogadott előzetes Koncepció szellemiségére („A döntően magánjogi normákkal rendezett életviszonyokat a törvénykönyvben kell elhelyezni.”). „Ezzel a koncepcionális alapállással – írja Vékás Lajos – szöges ellentétben a Javaslat nemcsak a gazdasági társaságok szabályainak integrálásáról mond le, hanem az egyesületre vonatkozó normák beépítését sem vállalja. Így csak egyetlen jogi személy-típusra, az alapítványra vonatkozó rendelkezések árválkodnak a Javaslatban. Még feltűnőbb, hogy milyen vérszegényre sikerültek a jogi személyek általános szabályai. Ha már új Ptk.-t alkotunk, nagymulasztás volna, nem a korszerű nemzetközi trendet követni, hanem beérni az öreg kódex tatarozásával!” A szerző hiányosságként tételezi továbbá telekkönyvi jog mellőzését is, felhívja a figyelmet arra is, hogy a törvényjavaslat nem integrálja az áruk és szolgáltatások közvetítésére irányuló sajátos megbízási viszonyokra vonatkozó szétszórt normákat.
Vékás Lajos szerint a tervezet elvágja köldökzsinórt a szellemi alkotások és egyéb szellemi javak védelmére vonatkozó külön törvényekhez. A professzor a törvényjavaslat bátortalanságának tudja be, hogy Vitatervezetnek néhány kiérlelt újítását meggyőző indok nélkül elveti [pl. a felelős őrzés; a nem tulajdonostól való szerzés; a házastárs (a bejegyzett élettárs) és a szülők törvényes öröklési jogi helyzete területein]. Vékás Lajos több olyan, általa merésznek nevezett újítást is kiemel a tervezetből, amelyek „gyakorlati alkalmazhatósága több vonatkozásban is komoly kételyeket támaszt”: így pl. a cselekvőképesség teljes újraszabályozása; a házasság közjegyző általi megszüntetése. Kritikával illeti törvényjavaslat nóvumai közül az ún. értelmező rendelkezéseket, mondván: „az itt adott meghatározások ugyanis csak részben tekinthetők a megszokott valódi értelmező rendelkezéseknek”.
Vékás Lajos írása kritikai és jobbító észrevételeket is tartalmaz. Itt foglalkozik a szerződésszegés általános megváltoztatásával; a törvényjavaslatnak az érvénytelenség szabályozásával kapcsolatos fogyatékosságaival; a sérelemdíjjal; az előszerződéssel; a versenyeztetési eljárással; a képviselettel és az özvegyi joggal.
A professzor a következőkben vonja le végső konklúzióját: „…véleményem szerint a Javaslat jelenlegi formájában nem fogadható el. Egy polgári törvénykönyv hosszú évtizedekre készül, és ezt az időtállóságot a mai gyorsan változó körülmények között is biztosítani kell. Ehhez a Javaslaténál bátrabb koncepcionális alapállásra, kevesebb elvtelen kompromisszumra és a jelenleginél lényegesen alaposabb technikai kidolgozottságra van szükség. Ez utóbbi követelmény jegyében kell kifogásolni a Javaslat több helyen koordinálatlan fogalom-használatát, helyenkénti ellentmondásait és gyakran igénytelen nyelvezetét egyaránt. Külön is hangsúlyozom, hogy a normaszöveg nyelve egyes esetekben a minimális követelményeket sem elégíti ki. A Javaslat csak megfelelő átdolgozással tehető elfogadásra alkalmassá; e nélkül gondolni sem lehet törvénnyé válására.”
Láthatjuk, hogy a kormány tervezete sem a politikai ellenfelek, sem pedig a jogtudomány művelői között nem aratott osztatlan sikert. A viták koránt sem értek nyugvópontra, ellenkezőleg: szinte azt lehet mondani, hogy most kezdődnek. Ezek fényében kétségessé válik a 2010-es tervezett hatálybalépés – ami a kodifikációs kihívás nagyságát tekintve nem tragédia.
