Az alperes kártérítési felelősségének megállapíthatósága szempontjából alapvető jelentőségű kérdés, hogy az alperes jogelődje korábban jogszerűen, az eljárására irányadó jogszabályoknak megfelelően járt-e el – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/148/2023. számú, bírói döntést megsemmisítő határozatában.

 Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria mint felülvizsgálati bíróság támadott részítéletét.

Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozók egy ingatlan adásvételi szerződéstől elálltak, és keresetben kérték káruk megállapítását az alperesekkel szemben, hivatkozással arra, hogy az általuk vásárolt társasházi lakások környezeti szennyezettsége, és az ott bekövetkezett robbanások miatt a lakások használhatatlanok.

Az alkotmányjogi panasz szerint sérült az indítványozók tisztességes bírósági eljáráshoz való joga egyfelől azért, mert a Fővárosi Ítélőtábla nem vizsgálta, hogy az egyik alperes jogelődje kifejezetten tudott a terület szennyezettségéről, másfelől a támadott kúriai részítélet sem tér ki az említett alperes egy korábbi magatartása jogszerűségének vizsgálatára, pedig az az indítványozók álláspontja szerint döntő jelentőségű.

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a Kúria támadott részítélete valóban nem tartalmazott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megfelelő indokolást az említett alperes egy korábbi, szakhatóságként történő eljárásával kapcsolatos felelőssége kérdésében. A Kúria ítélete kétséget kizáróan rögzíti, hogy az indítványozók a felülvizsgálati kérelmükben az alperes jogelődjének tevékenysége, illetőleg nyilatkozatai jogellenességét állították, a támadott ítélet ugyanakkor a felülvizsgálati kérelem ezen elemével kapcsolatosan semmilyen megállapítást nem tesz: sem azt nem rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelem ezen eleme érdemben ne lenne elbírálható, sem pedig indokolást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy azt a Kúria milyen indokok alapján bírálta el.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint

az alperes kártérítési felelősségének megállapíthatósága szempontjából alapvető jelentőségű kérdés, hogy az alperes jogelődje korábban jogszerűen, az eljárására irányadó jogszabályoknak megfelelően járt-e el, a Kúria azonban erre a kérdésre érdemi választ nem adott.

Az Alkotmánybíróság ezért a támadott ítéletet megsemmisítette, mivel az megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó indokolási kötelezettséget.