Precedensértékű döntés a ciprusi ingatlanok ügyében

2009.05. 4. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

Az Európai Bíróság ítélete szerint a ciprusi köztársaság bíróságának ítéletét a többi tagállam akkor is köteles elismerni és végrehajtani, ha az a sziget északi részén fekvő ingatlanra vonatkozik.

A Bíróság C-420/07. sz. ügyben hozott ítélete - Meletis Apostolides kontra David Charles Orams és Linda Elizabeth Orams:

A közösségi vívmányok alkalmazásának felfüggesztése azokon a területeken, amely felett a Ciprusi Köztársaság kormánya nem gyakorol tényleges ellenőrzést, illetve az a tény, hogy az ítélet a gyakorlatban nem hajtható végre azon a területen, ahol az ingatlan található, nem képezi akadályát az ítélet más tagállamokban történő elismerésének és végrehajtásának.

A török csapatok 1974-es invázióját követően Ciprus két részre szakadt. A Ciprusi Köztársaság, amely 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, valójában csak a sziget déli része felett gyakorol tényleges ellenőrzést, míg az északi részen létrehozták az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot, amelyet a nemzetközi közösség – Törökország kivételével – nem ismer el államként. E körülményekre tekintettel a közösségi jog alkalmazását a csatlakozási okmány mellékletét képező jegyzőkönyv a Ciprusi Köztársaság északi részén felfüggesztette.

M. Apostolides, ciprusi állampolgár, az angol Court of Appeal-hez fordult azon peres eljárással kapcsolatban, amely közte és a brit Orams házaspár között folyt, annak érdekében, hogy elismertesse és végrehajthatóvá nyilváníttassa a nicosiai bíróság e tárgyban hozott két ítéletét. Az említett bíróság, amelynek székhelye Ciprus déli részén található, az Orams házaspárt arra kötelezte, hogy ürítsenek ki egy a sziget északi részén fekvő ingatlant, és fizessenek különféle jogcímeken kártérítést a felperesnek. Az Orams házaspár az említett ingatlant harmadik féltől vásárolta meg, azért, hogy azon nyaralót építsen. A ciprusi bíróság megállapításai szerint M. Apostolides – akinek a sziget kettészakadásakor családját elűzték a sziget északi részéről – a jog szerinti tulajdonosa az ingatlannak. Az első, mulasztási ítéletet helybenhagyta egy másik, az Orams házaspár által benyújtott fellebbezést követően hozott ítélet.

A nemzeti bíróság több kérdést terjesztett a Bíróság elé a Brüsszel‑I‑rendelet [1] értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban. A kérdést előterjesztő bíróság főként arra szeretne választ kapni, hogy közösségi jog alkalmazása a sziget északi részén történt felfüggesztésének, valamint annak a ténynek, hogy a kérdéses ingatlan olyan területen található, amely felett a ciprusi kormány nem gyakorol tényleges ellenőrzést, jelentősége van-e az ítélet elismerése és végrehajtása szempontjából, többek között a származási tagállam bíróságának joghatóságát, a megkeresett tagállam közrendjét és a határozat végrehajthatóságát illetően. Ezenfelül, a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy megtagadható-e a mulasztási határozat elismerése vagy végrehajtása azzal az indokkal, hogy az eljárást megindító iratot nem kézbesítették megfelelő időben az alperes részére ahhoz, hogy az felkészülhessen a védelmére, amennyiben ez utóbbinak volt lehetősége jogorvoslathoz való jogának gyakorlására e határozattal szemben.

A Bíróság elsőként megállapítja, hogy a Ciprus csatlakozási okmányában szereplő felfüggesztés csak a közösségi jognak a sziget északi részén történő alkalmazására vonatkozik. Ugyanakkor a szóban forgó ítéleteket, amelyek elismerését M. Apostolides kérte, olyan bíróság hozta, amelynek székhelye a kormány által ellenőrzött területen található. Az a körülmény, hogy ezek az ítéletek olyan ingatlanra vonatkoznak, amely az északi területen található, nem akadálya az előbbiekben említett értelmezésnek, mivel egyrészt e körülmény nem szünteti meg a Brüsszel‑I‑rendelet alkalmazására vonatkozó kötelezettséget a kormány ellenőrzése alá tartozó területen, másrészt ebből még nem következik, hogy a rendeletet az említett északi területen alkalmazni is fogják. A Bíróság így azt állapítja meg, hogy a közösségi jog a sziget északi területén való alkalmazásának felfüggesztése, amelyről a csatlakozási okmányhoz csatolt jegyzőkönyv rendelkezik, nem képezi akadályát a Brüsszel‑I‑rendelet valamely olyan határozatra való alkalmazásának, amelyet a kormány ellenőrzése alá tartozó területen működő ciprusi bíróság hozott egy északi területen fekvő ingatlan vonatkozásában.

Ezt követően a Bíróság egyrészt megállapítja, hogy az alapügy tárgyát képező jogvita a Brüsszel‑I‑rendelet alkalmazási körébe tartozik, másrészt, hogy az a tény, hogy a kérdéses ingatlan azon a területen található, amely felett a kormány nem gyakorol tényleges ellenőrzést, és így a szóban forgó ítéletek a gyakorlatban nem hajthatók végre azon a helyen, ahol az ingatlan fekszik, nem képezi akadályát annak, hogy valamely másik tagállamban az említett határozatokat elismerjék és végrehajthatóvá nyilvánítsák.

E tekintetben egyértelműen megállapítható, hogy az ingatlan a Ciprusi Köztársaság területén fekszik, amiből az következik, hogy a ciprusi bíróság joghatósággal rendelkezett a jogvita eldöntésére, mivel a Brüsszel‑I‑rendelet vonatkozó rendelkezése a tagállamok nemzetközi és nem azok belső joghatóságát érinti.

A Bíróság a megkeresett tagállam közrendjét illetően emlékeztet arra is, hogy a megkeresett állam bírósága – anélkül, hogy ezzel ne vonná kétségbe a Brüsszel‑I‑rendelet célját – nem tagadhatja meg egy valamely másik tagállamból származó határozat elismerését pusztán azzal az indokkal, hogy úgy ítéli meg, hogy e határozatban tévesen alkalmazták a nemzeti vagy a közösségi jogot. A nemzeti bíróság csak akkor tagadhatja meg az elismerést, amikor az említett téves jogalkalmazásból eredően a megkeresett államban való elismerés vagy végrehajthatóvá nyilvánítás az említett tagállam jogrendjének valamely alapvető jogi szabálya nyilvánvaló megsértését képezné. Az alapügyben a Court of Appeal nem hivatkozott az Egyesült Királyság jogrendjének részét képező semmiféle olyan alapelvre, amelyet a szóban forgó ítéletek elismerése és végrehajthatóvá nyilvánítása sérthetne.

Másfelől az a körülmény, hogy a felperesek nehézségekkel szembesülhetnek a szóban forgó ítéleteknek az északi területen történő végrehajtatását illetően, nem fosztja meg azokat végrehajthatóságuktól, és ennélfogva nem akadályozza azt, hogy a megkeresett tagállam bíróságai végrehajthatóvá nyilvánítsák az ilyen ítéleteket.

Végezetül a Bíróság megállapítja, hogy a mulasztási ítélet elismerése vagy végrehajtása nem tagadható meg, ha az alperesnek megvolt a lehetősége arra, hogy gyakorolja jogorvoslathoz való jogát a mulasztási ítélettel szemben, és e jogorvoslat keretén belül lehetősége volt hivatkoznia arra, hogy a keresetlevelet vagy az azzal egyenértékű más iratot nem kézbesítették részére megfelelő időben ahhoz, hogy védekezését előterjeszthesse. Az alapügyben bizonyos, hogy az Orams házaspár ilyen jogorvoslattal élt. Következésképpen a ciprusi bíróság ítéleteinek elismerése és végrehajtása nem tagadható meg az Egyesült Királyságban ezzel az indokkal.

***

[1] A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.).

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA
INGATLANJOG