José Socrates, a portugál ügyvezető kormány vezetője szerda (2011. április 6.) este bejelentette, hogy országa pénzügyi segítségért fordul az Európai Unióhoz. Előzőleg a kormány heteken keresztül tagadta, hogy az ország Görögországhoz és Írországhoz hasonló uniós hitel felvételére kényszerülne.
Esti televíziós beszédében az ügyvezető miniszterelnök elmondta: “Mindig azt mondtam, hogy külföldi segítséget csak végső esetben fogunk kérni. Most eljött ez a pillanat. Mindent megpróbáltunk, de eljutottunk arra a pontra, amikor a döntés halogatásával csak még nagyobb kockázatnak tennénk ki az országot.”
Az Európai Bizottság gyors válaszában pozitívan nyilatkozott a segítséget illetően. Késő este kiadott közleményében José Manuel Barroso úgy fogalmazott, hogy a lehető leggyorsabban és a vonatkozó szabályoknak megfelelően fogják megvizsgálni a portugál kérelmet. A portugál helyzetet megvitatják az európai unió pénteken Gödöllőn tárgyaló pénzügyminiszterei is.
Várhatóan – Görögországhoz és Írországhoz hasonlóan – ezesetben is bevonják az Európai Központi Bankot és a Nemzetközi Valutaalapot a finanszírozásba. Előzetes becslések szerint az ibériai országnak 60-80 milliárd euró közötti összegre lesz szüksége. (Előzőleg Írország 85, Görögország pedig 110 milliárd eurós támogatásban részesült.)
A lisszaboni vezetés azt követően kényszerült a kölcsönfelvétel bejelentésére, hogy a parlament nemrégiben elutasította a megszorító intézkedések bevezetését, ami miatt romlott az ország pénzügyi helyzete, elkerülhetetlenné téve a segítségkérést.
Socrates március 23-án, a megszorító intézkedések parlamenti leszavazását követően mondott le a balközép kisebbségi kormány vezetéséről. Az új választásokat június 5-én tartják. Az ellenzéki jobboldali szociáldemokrata párt ellenezte a megszorító intézkedéseket, azonban most jelezték: támogatják a hitelfelvételt. Az EU-IMF-EKB hármassal való megegyezéshez ugyanakkor várhatóan a korábban tervezettnél is nagyobb megszorító intézkedésekre lesz szükség. Portugáliának ugyanakkor még mindig olcsóbb az EU-tól és az IMF-től hitelt kérni, mintha a piacokról próbálnák beszerezni azt.
A gazdasági krízishelyzethez politikai bizonytalanság is társul: az elemzők szerint ugyanis egy átmeneti kormánynak nincs felhatalmazása a külföldi hitelezőkkel kötött megállapodás megkötésére, és az egyezményt a már feloszlatott parlamentnek is ratifikálnia kellene. Brüsszel, Frankfurt és Washington számára is bizonytalanságot teremtene, ha olyan megállapodás születne, amely visszatetszést kelthet a választók körében, hogy aztán a júniusi választás után hatalomra kerülő új vezetéssel rögtön újra is kelljen tárgyalni a megállapodást.
Kérdéses továbbá az is, hogy a választási kampány közepette milyen gyorsan lehet megállapodni a pontos feltételekről. Az idő mindenesetre szorít, ezért a pénzügyi szakemberek azt javasolják, hogy a kormány vegyen fel áthidaló kölcsönt az EU-tagállamoktól, és csak a választás után kössék meg a teljes értékű egyezményt.
Múlt hónapban Lisszabonban az 1974-es demokratikus átalakulás utáni legnagyobb tüntetésre került sor a megszorítások ellen. A pénzügyi segítség ellentételezéseként várható megszorító intézkedések még ennél is nagyobb tömegeket vonzhatnak majd Lisszabon utcáira.
