A C-255/09. számú, Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet

2011.10.28. Jogi Fórum/ Európai Bíróság

Ellentétes az uniós joggal a másik tagállamban végzett nem kórházi egészségügyi kezelések megtérítésére vonatkozó portugál szabályozás.

A jelentős és költséges orvosi eszközök használatát igénylő kezelések kivételével a tagállamoknak elő kell írniuk a nem kórházi egészségügyi kezelések saját díjszabásuk szerinti megtérítésének lehetőségét, amennyiben azokat másik tagállamban előzetes engedély nélkül végezték Portugáliában – az 1408/71/EGK rendeletben előírt eseteken kívül1– korlátozott a másik tagállamban felmerült, nem kórházi kezelések költségei megtérítésének lehetősége. Ugyanis – noha igaz az, hogy a portugál szabályozás (konkrétan a 177/92. sz. törvényrendelet) előírja a szabályozásban „kiemelten speciálisnak” tekintett és Portugáliában nem elvégezhető nem kórházi kezelések költségeinek megtérítését – e megtérítés feltétele háromszoros előzetes engedély (azaz a kezelőorvos által készített részletes támogató orvosi jelentés, e jelentésnek a kórház orvosigazgatója általi jóváhagyása, valamint a kórházakért felelős főigazgató kedvező döntése) megszerzése. A többi nem kórházi egészségügyi kezelés tekintetében a portugál jog nem írja elő a megtérítés lehetőségét.

A Bizottság – mivel úgy vélte, hogy a nem kórházi kezelések másik tagállamban keletkezett költségei megtérítésének portugál rendszere összeegyeztethetetlen a szolgáltatásnyújtás szabadságával – benyújtotta a kötelezettségszegés megállapítása iránti jelen keresetet. A Bíróság azonban mindeközben – 2010. október 5-én – kimondta2, hogy összeegyeztethető az uniós joggal az, ha valamely tagállam előzetes engedélyhez köti másik tagállamban programozott nem kórházi kezelések megtérítését, amennyiben e kezelések jelentős és költséges orvosi eszközök használatát igénylik. Ezen ítéletet követően a Bizottság e kereset tárgyának felülvizsgálata mellett döntött. Ennélfogva a jelen kereset másik tagállamban végzett, jelentős és költséges orvosi eszközök használatával nem járó3 és az 1408/71 rendelet hatálya alá nem tartozó nem kórházi egészségügyi kezelésekre irányul. A mai napon hozott ítéletében a Bíróság előzetesen emlékeztet arra, hogy a térítés ellenében nyújtott egészségügyi kezelések a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartoznak. Ennélfogva a szolgáltatásnyújtás szabadságával ellentétes minden olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amely a tagállamok közötti szolgáltatásnyújtást nehezebbé teszi a tisztán egy tagállamon belüli szolgáltatásnyújtásnál.

Ebből kiindulva a Bíróság először a portugál törvényrendeletben szereplő, másik tagállamban végzett, jelentős és költséges orvosi eszközök használatát nem igénylő nem kórházi egészségügyi kezelések helyzetét vizsgálta meg. A Bíróság e tekintetben úgy véli, hogy az ilyen jellegű kezelések megtérítésére vonatkozó előzetes engedélyezési rendszer a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását képezi. A Bíróság ugyanis úgy véli, hogy valamely elutasító közigazgatási határozat miatt a költségek megtérítése esetleges elmaradásának kilátása már önmagában alkalmas arra, hogy az érintett betegeket megakadályozza abban, hogy másik tagállambeli egészségügyi szolgáltatót vegyenek igénybe. Ezen túlmenően a jogszabály csak abban a kivételes esetben írja elő a külföldön igénybe vett egészségügyi kezelések megtérítését, ha a portugál egészségügyi rendszer nem rendelkezik kezelési megoldással az e rendszerben biztosított beteg számára. Ez a feltétel – jellegénél fogva – erősen korlátozhatja azoknak az eseteknek a körét, amelyekben az engedélyt megadják. A Bíróság ezután úgy véli, hogy ez a korlátozás nem igazolható kényszerítő érdekekkel, különösen pedig a társadalombiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlyában okozott súlyos kár veszélyének állítólagos fennállásával.

A Bíróság ezzel kapcsolatban jelzi, hogy az elé terjesztett tényezők tükrében az ilyen jellegű kezelések esetében előírt előzetes engedély követelményének megszüntetése nem eredményezné azt, hogy a betegek olyan nagy számban mennének külföldre, hogy az a portugál társadalombiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlyát súlyosán felborítaná. A sürgősségi eseteket kivéve, ugyanis, főként a határ menti régiók betegei, valamint a speciális betegségek kezelésére szorulók mennek külföldre. A Bíróság végül emlékeztet arra, hogy amennyiben a biztosítottak előzetes engedély hiányában vesznek igénybe ellátást egészségbiztosítási pénztáruk országától eltérő tagállamban, akkor annak költségeit csak a biztosítotti jogállás szerinti tagállam
egészségbiztosítási rendszere által garantált egészségbiztosítási fedezet határain belül térítik meg.

Ehhez hasonlóan, a portugál nemzeti egészségügyi rendszer alapvető jellemvonásai sem igazolhatják a szóban forgó korlátozást. A Bíróság e tekintetben többek között arra emlékeztet, hogy a Portugáliához hasonló azon tagállamok, amelyek természetbeni ellátási rendszert hoztak létre (azaz olyan rendszert, amelyben a biztosítottaknak nem az egészségügyi kezelések tekintetében felmerült költségek megtérítéséhez, hanem magukhoz a kezelésekhez van joguk), kötelesek másik tagállamban végzett ellátások költségeinek utólagos megtérítésére irányuló mechanizmusokat előírni.

A Bíróság tehát azt a következtetést vonja le, hogy Portugália – mivel másik tagállamban végzett, jelentős és költséges orvosi eszközök használatát nem igénylő „kiemelten speciális” nem kórházi kezelésekkel kapcsolatos orvosi költségek megtérítésének lehetőségét előzetes engedély megadásához köti – nem teljesítette a szolgáltatásnyújtás szabadságából eredő kötelezettségeit.

A Bíróság másodszor az egyéb egészségügyi kezelések – azaz másik tagállamban végzett, a portugál törvényrendeletben nem szereplő, valamint jelentős és költséges orvosi eszközök használatát nem igénylő és az 1408/71 rendelet hatálya alá nem tartozó, nem kórházi kezelések – helyzetét elemzi. A Bíróság e tekintetben rámutat arra, hogy a portugál jog nem írja elő az olyan kezelések költsége megtérítésének lehetőségét, mint amilyen az általános orvos vagy fogorvos előzetes engedélyezés nélküli felkeresése. Mivel az ilyen jellegű ellátások tekintetében semmiféle lehetőség nincs a megtérítésre, a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy Portugália nem teljesítette a szolgáltatásnyújtás szabadságából eredő kötelezettségeit.

Emlékeztető:

Az uniós jogból eredő kötelezettségeit nem teljesítő tagállam ellen irányuló kötelezettségszegési eljárást a Bizottság vagy más tagállam indíthatja meg. Ha a Bíróság megállapítja a kötelezettségszegést, az érintett tagállamnak a lehető leghamarabb teljesítenie kell az ítéletben foglaltakat. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállam nem teljesítette az ítéletben foglaltakat, újabb, pénzügyi szankciók kiszabására irányuló keresetet indíthat. Mindazonáltal, amennyiben a tagállam nem tett eleget a valamely irányelv átültetésére elfogadott intézkedései Bizottságnak történő bejelentésére vonatkozó kötelezettségének, a Bíróság a Bizottság indítványa alapján már az első ítéletben szankciókat alkalmazhat.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

1 Azaz, amennyiben a portugál társadalombiztosítási rendszerben biztosított munkavállalónak valamely másik tagállam területén való tartózkodása során lesz szüksége egészségügyi ellátásra (váratlan beavatkozások), illetve amennyiben az illetékes intézmény korábban engedélyezte a munkavállaló számára, hogy másik tagállamba utazzon ellátás igénybevétele céljából, az ellátás helye szerinti tagállamban alkalmazandó díjszabásnak megfelelően (előzetesen engedélyezett, tervbe vett kezelések). A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (HL 1971. L 149., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.), amelynek helyébe a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) lépett.

2 A C-512/08. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet, lásd a 97/10. sz. sajtóközleményt.

3 Még közelebbről: a nemzeti jogszabályban kimerítően felsorolt, a klinikai használatra szánt mágneses magrezonanciás képalkotó berendezéshez vagy spektrométerhez, valamint az orvosi szkennerhez hasonló, jelentős és költséges orvosi eszközökről van szó.
 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA