Alkotmánybírósági mustra – Kártalanítást kaphatnak a pénznyerő automaták korábbi üzemeltetői

2013.10. 7. Jogi Fórum / Munkatársunktól

Az Alkotmánybíróság az elmúlt hetekben több, nagy érdeklődéssel kísért eljárása végére tett pontot: így döntött a korhatár előtti nyugdíjak, a semmisségi törvény és a pénznyerő automaták betiltása ügyében is.

 Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozatai

● AB határozat a korhatár előtti ellátásról és szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény egyes rendelkezéseinek megsemmisítéséről és alkotmányjogi panaszok elutasításáról (IV/2350/2012.)
Az Alkotmánybíróság szeptember 23-án meghozott határozatával elbírálta a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény elleni indítványokat. A testület alaptörvény-ellenesnek ítélte és megsemmisítette azt a szabályt, amelynek értelmében a szolgálati járandóság folyósítását a törvény hatálybalépését megelőzően elkövetett súlyosabb bűncselekmények miatt is szüneteltetni kell. Az indítványokat egyebekben elutasította. Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő magánszemélyek azt kifogásolták, hogy a jogalkotó az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően már megszerzett nyugdíjjogosultságokat megszüntette, helyette szolgálati járandóság folyósításáról rendelkezett. Az alapvető jogok biztosa szintén indítványt nyújtott be, alaptörvény-ellenesnek tartva a törvény több rendelkezését, köztük a szolgálati járandóság szüneteltetésére vonatkozó előírásokat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmánynak – az Alaptörvény „Záró és vegyes rendelkezések” 19. (5) bekezdése folytán 2012 végéig továbbélő – 70/E. § (3) bekezdése felhatalmazást adott arra, hogy a törvényhozó az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátást csökkenthesse, szociális ellátássá alakíthassa, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethesse. Emiatt a szerzett jogok, a tulajdonhoz való jog, illetve a szociális biztonsághoz való jog sérelme nem volt megállapítható. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg továbbá, hogy a szabályozás nem sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mivel az érintett személyek eltérő törvényi kezelésének alkotmányos indoka van: (1) az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltött, illetve az azt még el nem ért személyek eltérő kezelésének alapja maga az Alaptörvény, (2) a korhatár előtti ellátásban és a szolgálati járandóságban részesülők nincsenek egymással összehasonlítható helyzetben, miként (3) a volt országgyűlési képviselők sem a polgármesterekkel és az európai parlamenti képviselőkkel (akiknek az ellátása – szemben az országgyűlési képviselőkkel – nem csökkent a személyi jövedelemadó mértékével), és (4) a korábban szolgálati nyugdíjat kapó személyek között a születési idő alapján tett megkülönböztetésnek ésszerű indoka az előző rendszer (szolgálat felső határa) figyelembevétele, továbbá az, hogy a jogalkotó a változásokkal legsúlyosabban érintett korcsoportnál jelentkező hátrányokat kívánta mérsékelni. A határozathoz Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Balogh Elemér, Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter és Lévay Miklós alkotmánybírák pedig különvéleményt fűztek. (Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon)

● AB határozat a 2006 őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 2011. évi XVI. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés elutasításáról (III/1181/2012.)
Az Alkotmánybíróság a szeptember 30-án hozott határozatában megállapította, hogy a 2006 őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 2011. évi XVI. törvény (ún. semmisségi törvény) nem alaptörvény-ellenes. A testület – a korábbi semmisségi törvények vizsgálatakor kialakított álláspontját követve – úgy ítélte meg, hogy a kivételes jellegű és egy különleges helyzet politikai és jogi kezelésének igényével elfogadott „igazságtételi” célú jogalkotás esetében a büntetőjoggal szemben támasztott alkotmányos követelményeket a semmisség jogintézményének sajátosságaira tekintettel kell érvényre juttatni. Húsz bíró fordult az Alkotmánybírósághoz az ún. semmisségi törvény megsemmisítését kérve. Az indítványozók az Alaptörvény több rendelkezésének, így például a jogállamiság, a hatalommegosztás és a bírói függetlenség elvének, valamint az emberi méltósághoz és a jóhírnévhez való jogoknak a sérelmére hivatkoztak. Az Alkotmánybíróság – a korábban alkotott semmisségi törvényekkel összefüggésben kialakított álláspontját követve – abból indult ki, hogy a törvényhozónak jogában áll politikai céljai megvalósítása érdekében az „igazságtételi” célú jogalkotás, annak azonban összhangban kell állnia az Alaptörvénnyel. A büntetőjoggal szemben támasztott alkotmányos követelmények érvényre juttatása ugyanakkor ilyen esetben kizárólag a semmisség jogintézményének sajátosságaira tekintettel történhet. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogerő olyan áttörése, amely kizárólag az elítéltek javára történt, nem sérti a jogállamiság követelményét. A testület szerint a jogalkotó a hatalmi ágak megosztásának, illetve a bíró függetlenségnek az elvét sem sértette meg azzal, hogy a törvény erejénél fogva semmissé nyilvánította azok elítélését, akiket a 2006. őszi tüntetésekhez kötődő eljárásokban ítéltek el. Bár az Országgyűlés a bíróságokra feladatot rótt, de ezzel nem csorbította azok Alaptörvényben biztosított függetlenségét, önállóságát. Bizonyos esetekben „méltányolható körülmények”-re figyelemmel mérlegelést is lehetővé tett, a döntések ellen pedig jogorvoslatot biztosított. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá: az, hogy a semmisségi törvény a csak a rendőri jelentésre, illetve rendőri tanúvallomásra alapított elítéléseket kívánta jóvátételben részesíteni, nem jelenti a jóhírnév sérelmét, csupán behatárolja a semmisséggel érintett ügyek csoportját, ideértve az aggálytalan rendőri intézkedések eseteit is. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a jogalkotó más utat is választhatott volna (pl. amnesztia-törvény), azonban más államok tapasztalatait is figyelembe véve, a többi lehetséges út bejárása sem garantált volna problémáktól mentes, hatékonyabb megoldást. A rendkívüli és nem ismétlődő helyzetek kezelésekor a társadalmi megbékélés szempontjainak érvényre juttatása során a jogalkotónak kellő szabadsággal kell bírnia, feltéve, hogy az Alaptörvény rendelkezései nem sérülnek. A határozathoz Juhász Imre és Salamon László alkotmánybírák párhuzamos indokolást, Bragyova András, Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybírák pedig különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Kovács Péter)

● AB határozat a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdésének c) pontjával kapcsolatos alkotmányos követelményről és alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/474/2013.)
Az Alkotmánybíróság szeptember 30-án hozott határozatában megállapította: az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott felülvizsgálati eljárást megalapozhatja a törvény 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány. A határozat indokolása szerint a felülvizsgálati eljárás Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában írt feltételének alkalmazása akkor áll összhangban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlan bírói eljárással, ha lehetővé teszi az elfogultságra alapított felülvizsgálati indítvány vizsgálatát abban az esetben is, ha a kizárási ok a jogerős döntés meghozatalát követően merült fel. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria Bfv.I.1412/2012/4. számú végzése és a Kúria Bfv.III.153/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert álláspontja szerint kizárt bíróság járt el az ügyben. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kifogásolt kúriai végzések alaptörvény-ellenességének a konkrét ügyben történő megállapítása nem eredményezhetné az alkotmányjogi panaszban megjelölt sérelem orvoslását. Ennek megfelelően a pártatlan bírói eljáráshoz fűződő jog érvényesítésének sérelme, és így a kúriai végzések alaptörvény-ellenessége a konkrét ügyben nem állapítható meg. A határozathoz Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Balsai István)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának döntése
(Kovács Péter tanácsvezető, Balsai István, Bragyova András, Juhász Imre és Kiss László)

● AB határozat a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/3567/2012.)
Az Alkotmánybíróság tanácsa szeptember 30-án elutasította a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 26. § (3) bekezdése első mondata és a 40/A. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésére, M) cikkére, II. cikkére, VI. cikkének (1) bekezdésére, XIII. cikkének (1)-(2) bekezdésére és XV. cikkének (2) bekezdésére alapított – indítványt és alkotmányjogi panaszokat. A támadott jogszabályi rendelkezések alapján 2012. október 10-ét követően pénznyerő automata kizárólag játékkaszinóban, egy gazdasági társaság által üzemeltethető. A törvénymódosítás alaptörvény-ellenességének megállapítását kérve több alkotmányjogi panasz érkezett az Alkotmánybírósághoz. A Magyar Szerencsejáték Szövetség alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a szerencsejáték iparhoz kapcsolódó tevékenység értékteremtő munkának minősül, amely a 2011. évi adatok szerint mintegy 1100 vállalkozás révén csaknem negyvenezer ember megélhetését biztosította. Az alapvető jogok biztosa – több tucat magánszemély, kisvállalkozás és egy civil szervezet kezdeményezésére – előterjesztetett kérelmében előadta, hogy a támadott rendelkezések sértik az érintett vállalkozók tulajdonhoz való jogát, ellentétesek azzal a követelménnyel, hogy a jogszabályok hatályba léptetésekor kellő felkészülési időt kell biztosítani a jogi környezethez való alkalmazkodáshoz. A határozat indokolása szerint a jogalkotónak a törvényjavaslat indokolásában kinyilvánított azon szándéka, hogy szociális, egészségügyi és gazdasági okokból radikálisan csökkentse a társadalom leginkább veszélyeztetett csoportjai, rétegei hozzáférhetőségét a pénznyerő automatákhoz, közérdekűnek tekinthető és önmagában véve nem ütközik alaptörvényi rendelkezésekbe. Az Alkotmánybíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerencsejátékok formái közül a pénznyerő automaták kiemelt, szignifikáns szerepet játszanak a játékszenvedély és az ahhoz vezető játékfüggőség okozásában. Az Alkotmánybíróság szerint a törvénymódosítás hatályba léptetése valóban nem biztosított felkészülési időt, azt viszont a nemzetbiztonsági kockázat elleni minél sürgősebb fellépés tette szükségessé. Ebben az esetben a felkészülési idő biztosítása a hatályba léptetett jogszabály végrehajtásának hatékonyságát redukálva éppen a jogalkotói szándék ellen hatott volna. Ugyanakkor megjegyezte az Alkotmánybíróság, hogy a jelen ügyben a kártalanítás biztosítása a jogállamiságból eredő elvárás, amelynek a jogalkotó a nemzetbiztonsági kockázattal kapcsolatos eljárás lezárása után eleget tehet. A határozathoz Bragyova András és Kiss László alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Kovács Péter)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának döntései
(Balogh Elemér tanácsvezető, Paczolay Péter, Pokol Béla, Stumpf István és Szívós Mária)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/3265/2012.)
Az Alkotmánybíróság október 1-jén elutasította a Kúria Gfv.XI.30.049/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó csődeljárás alatt állt, amelyben egy bank bejelentette hitelezői igényét, majd az eljárás befejezése előtt ezen igénybejelentését visszavonva kijelentkezett az eljárásból. A csődeljárás lezárását követően az indítványozó ellen a bank közraktári áru kiadása, vagy kártérítés megfizetése iránt eljárást indított a Fővárosi Bíróságon. A gazdasági társaságot a Fővárosi Bíróság kártérítés megfizetésére kötelezte. Az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla hatályában fenntartotta, majd a Kúria is helybenhagyta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifogásolta, hogy a Kúria ítéletében nem alkalmazta a csődtörvény azon rendelkezését, amely alapján a bank peres úton nem érvényesíthette volna követelését. Az Alkotmánybíróság szerint a diszkrimináció alkotmányos szinten abban az esetben vizsgálható, ha a hátrány az azonos helyzetben lévők által alkotott körön belül (homogén csoport) következik be. Jelen esetben azonban az indítványozó a csődeljárás kezdeményezője volt, így nem tartozott homogén csoportba azon hitelezőkkel, akik a csődeljárásban részt vettek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria ítélete nem hozta hátrányos helyzetbe az indítványozót azáltal, hogy a csődeljárásból kijelentkezett hitelező követelésének helyt adott. (Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária)

Az Alkotmánybíróság október 7-i teljes ülésének napirendje

● A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdés a) pont, aa) alpont alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/3861/2012.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontja „ideértve a jövedelemként figyelembe nem vett bevételt és az adómentes jövedelmet is” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a rendelkezés általános és a Kúria előtt Kfv.39.051/2012. számon folyamatban lévő ügyben való alkalmazhatóságának kizárását kérte. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a rokkantnyugdíjas felperest arra kötelezte az önkormányzat és az annak határozatát felülvizsgáló bírói döntés, hogy a rokkantnyugdíjából fizesse meg édesanyja önkormányzati fenntartású intézményben történő ápolását, gondozását. Az indítványozó szerint a rendelkezés ésszerű szabályozási indok hiányában az emberi méltóságot sértően önkényes: a rászorultsági alapon juttatott állami ellátást díjfizetési kötelezettség tárgyává teszi, és így elvonja azt a megélhetési minimumot, amelyet az állam – intézményvédelmi kötelezettsége keretében – minden rászorulónak biztosít.

● Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról 2011. évi CLXXV. törvény 9. § (1) bekezdésének „kényszer-végelszámolására a Ctv. 2012. február 29-én hatályos 116. § (3)-(6) bekezdését, 117. §-át és 118. §-át az e törvényben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/540/2013.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – az egyesülési jogról; a közhasznú jogállásról; valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 9. § (1) bekezdésének „kényszer-végelszámolására a Ctv. 2012. február 29-én hatályos 116. § (3)-(6) bekezdését; 117. §-át és 118. § -át az e törvényben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint alaptörvény-ellenes a hatályon kívül helyezett rendelkezés visszamenőleges alkalmazására irányuló kötelezés, emellett a támadott rendelkezés olyan mértékben homályos, hogy az sérti a jogbiztonság, azon belül is a normavilágosság követelményét.

● A Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. számú ítélet megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/3636/2012.)
Az indítványozó a Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Miután az indítványozó bírót tisztségéből felfüggesztették, munkáltatója megtiltotta az illetmény folyósítását. Emiatt az indítványozó illetmény visszafizetése és elmaradt illetmény megfizetése iránt pert indított munkáltatója ellen. Az első és másodfokú bíróság részítéletében a keresetnek helyt adott. A Kúria viszont elfogadta a munkáltató azon jogi álláspontját, hogy az indítványozót bírói tisztségből való felfüggesztésének a kényszerintézkedéssel érintett időtartamára illetmény nem illeti meg, és a keresetet elutasította. Az indítványozó szerint az ítélet sérti a bírói függetlenséget, ezen belül a bírói tisztséghez méltó javadalmazást.

● A fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló 5/1998. (III.6.) IM rendelettel kapcsolatos utólagos normakontroll indítvány vizsgálata (II/1201/2012.)
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2010. május 28-án benyújtott és 2012. február 6-án megerősített indítványában a fogvatartottak egészségügyi ellátásról szóló 5/1998. (III. 6.) IM rendelet azon rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát kérte, amelyek a fogvatartott egészségügyi ellátásának visszautasításával kapcsolatos önrendelkezési joga korlátozásának eseteit szabályozzák. Az indítványozó szerint az emberi méltósághoz való jogból levezethető önrendelkezési jogra vonatkozó korlátozó szabályokat törvényben és nem rendeletben kellene szabályozni. Továbbá az önrendelkezési jogot szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a szabály, amely előírja, hogy ha a fogvatartott megtagadja az együttműködést, akkor az orvos köteles a vizsgálatot vagy kezelést meghatározott feltételek mellett elvégezni.

● A szövetkezetekről szóló 1992. évi II. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 25/A. § (1) bekezdésének „felszámolás,” szövegrésze felülvizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/3262/2012.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő peres eljárás felfüggesztésével – a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 25/A. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés nem tér ki arra az esetre, amikor egy hitelezői egyezségkötés esetén a felszámolás alatt álló szövetkezet „eredeti” állapotában működhet tovább, vagyis a szövetkezet tulajdonának kisajátítást ilyen esetben is elrendeli. Szerinte mindez sérti az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdését, mert semmilyen garanciális feltételt nem tartalmaz a feltétlen, azonnali és teljes kártalanításra vonatkozóan. A támadott rendelkezés ezen túl sérti a vállalkozás szabadságát és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG