Alkotmánybírósági mustra – Legalább helyett lehetőleg

2014.11. 3. Jogi Fórum / Munkatársunktól

Nemzetközi jogba ütközik az Alkotmánybíróság szerint a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló miniszteri rendelet egyik rendelkezése, mert a fogvatartottak részére biztosított mozgás-, illetve légtér minimális mértékét nem kötelező jelleggel határozza meg.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozatai

● AB határozat jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközéséről (III/1292/2014.)
Az Alkotmánybíróság október 27-én hozott határozatában megállapította, hogy a fogvatartottak többszemélyes elhelyezése esetén biztosítandó mozgás-, illetve légtér mértékéről szóló jogszabályi rendelkezés nemzetközi jogba ütközik és alaptörvény-ellenes, ezért 2015. március 15-i hatállyal megsemmisítette. A Fővárosi Törvényszék eljáró bírája a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdésének vizsgálatát kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál. A kifogásolt rendelkezés értelmében a zárkában elhelyezhető fogvatartotti létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg hat köbméter légtér, és lehetőség szerint a férfi elítéltek esetén három négyzetméter, a fiatalkorúak, illetve a női elítéltek esetén három és fél négyzetméter mozgástér jusson. A rendeletben 2010. november 24-i hatállyal cserélték fel a korábbi jogszabály szövegének „legalább” kitételét a „lehetőleg” és „lehetőség szerint” kifejezésekkel. Az Alkotmánybíróság megállapította: az Európai Emberi Jogi Egyezményben és az Alaptörvényben is szabályozott embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmából levezethető követelmény, hogy a többszemélyes zárkában fogvatartottak részére biztosított élet-, illetve mozgástérnek minden esetben elérje azt a minimális mértéket, amely elhelyezésüket az emberi méltóságuk sérelme nélkül biztosítja a büntetés-végrehajtási intézetben. E követelmény feltétlen jellegéből következik, hogy a fogvatartottak részére biztosított mozgás-, illetve légtér minimális mértékét kötelező jelleggel kell a jogszabályban meghatározni. A határozat indokolása szerint a támadott rendelkezés nem felel meg az Egyezményből és az Alaptörvényből eredő követelménynek, sérti az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmát, mert nem feltétlenül kötelező erővel írja elő a zárkák minimálisan megkövetelt méretét, és így lehetővé teszi a fogvatartottak elhelyezését olyan zárkában is, amelyben a minimális élettér nincs biztosítva. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Salamon László és Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/880/2012.)
Az Alkotmánybíróság október 27-én elutasította az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény – 1998. június 16-tól 2004. január 1-jéig hatályban volt – 25. § (2) bekezdése f) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítványt. A panaszos indítványában előadta, hogy az ügyében eljáró bíróság a támadott rendelkezést úgy alkalmazta, hogy az adófizetés megfizetésére köteles részvénytársaságot irányító társaság mögöttes felelősségét nem állapította meg, mivel erről az adóhatóság nem hozott határozatot. Az alkotmányjogi panasz szerint az alkalmazott jogszabály indokolatlan különbséget tett mögöttes felelősök között a velük szembeni fellépés lehetősége szempontjából azon az alapon, hogy adózásból származó tartozásokért vagy egyéb adósságokért felelnek. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a támadott szabályozás az államot megillető adókövetelések tekintetében kötötte egy külön hatósági aktus meghozatalához a mögöttes felelősség beálltát. Nem jelent diszkriminációt, ha az állam a saját követelései érvényesítését a saját tulajdonában levő társasággal szemben feltételhez köti. A szabályozás semmiféle hátrányt nem jelent a magánjogi úton létrejött követeléseknek érvényesítése szempontjából, mivel az államot megillető adókövetelések közjogi jogviszony alapján illetik meg az államot; a magánjogi követelések a másik csoportot alkotják. A határozathoz Balogh Elemér, Juhász Imre, Kiss László, Lévay Miklós és Paczolay Péter alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Salamon László)

● AB határozat az Alkotmánybíróság öttagú tanácsainak összetételéről [1003/2014. (X. 9.) AB Tü. határozat]

Az Alkotmánybíróság október 7-én hozott, az öttagú tanácsok összetételéről szóló határozata alapján Kiss László, Lévay Miklós és Stumpf István alkotmánybírók lettek tanácsvezetők. A három öttagú tanács összetétele a következő:

Az 1. öttagú tanács tagjai:
Kiss László, tanácsvezető alkotmánybíró,
Balsai István, alkotmánybíró,
Juhász Imre, alkotmánybíró,
Paczolay Péter, alkotmánybíró,
Sulyok Tamás, alkotmánybíró.

A 2. öttagú tanács tagjai:
Stumpf István, tanácsvezető alkotmánybíró,
Balogh Elemér, alkotmánybíró,
Pokol Béla, alkotmánybíró,
Szívós Mária, alkotmánybíró,
Varga Zs. András, alkotmánybíró.

A 3. öttagú tanács tagjai:
Lévay Miklós, tanácsvezető alkotmánybíró,
Dienes-Oehm Egon, alkotmánybíró,
Lenkovics Barnabás, alkotmánybíró,
Salamon László, alkotmánybíró,
Szalay Péter, alkotmánybíró.

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának határozatai
(Lévay Miklós tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Salamon László és Szalay Péter)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1001/2014.)
Az Alkotmánybíróság tanácsa október 27-én az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában elutasította a Budapest Környéki Törvényszék 14.Bf.860/2013/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó előadta, hogy kábítószerrel való visszaélés és más bűncselekmények miatt letöltendő szabadságvesztés büntetésre ítélte őt a Budapest Környéki Törvényszék. Álláspontja szerint sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, mert a bizonyítási eljárásban nem volt részére biztosított, hogy a terhére szóló vallomást tevő tanúhoz a védője kérdést intézzen, és kifogásolhassa a vallomását. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. Az határozat indokolása szerint a tisztességes eljárásnak általánosan és nem vitatottan elismert eleme a fegyverek egyenlősége, amely a büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. Az Alkotmánybíróság – az Alaptörvény szabta hatásköri korlátaira figyelemmel – bírói döntéssel szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszeljárásban azt nem vizsgálja, hogy konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e, a bíróság a döntés indokolásában megjelölt bizonyítékokat és megjelenő egyéb érveket helytállóan értékelte-e, mivel a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat. Az Alkotmánybíróság az első fokú és a másodfokú ítélet ismeretében úgy értékelte, hogy az indítványozó és védője az eljárás során nem voltak korlátozva abban, hogy érveiket akár írásban, akár szóban előadják. A bíróságok ezen előadásokat, valamint az ügyben felmerült egyéb bizonyítékokat is nagy körültekintéssel, behatóan vizsgálták. (Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós)

● AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről (IV/1672/2014.)
Az Alkotmánybíróság tanácsa október 7-én megállapította, hogy a Szegedi Ítélőtábla Pk.I.20.821/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az ügy előzménye: az indítványozó – mint Fóktő község egyik polgármesterjelöltje – a választókhoz eljuttatott szórólapján kifejtette, hogy az önkormányzati hivatalban a dolgozók „minden nap összeszorult gyomorral veszik fel a munkát”. A szórólap idézett szövegrésze ellen a kritizált személy, a jelenlegi polgármester kifogással élt, amelynek Foktő Község Helyi Választási Bizottsága helyt adott és megállapította, hogy az indítványozó megsértette a választási eljárásról szóló törvényben foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. A fellebbezés folytán eljárt Bács-Kiskun Megyei Területi Választási Bizottság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelynek nyomán a Szegedi Ítélőtábla a Bács-Kiskun Megyei Területi Választási Bizottság határozatát ugyancsak helybenhagyta. Az indítványozó álláspontja szerint az ítélőtábla végzése ellentétes az Alaptörvény XI. cikkében foglalt szabad véleménynyilvánítás alapjogával, mert a szórólapban a közvélemény megjelenítése történt, ami véleménynyilvánítás, nem pedig tény állítása. Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt, emlékeztetve, hogy a közügyek szabad megvitatásához fontos társadalmi érdek fűződik. A határozat indokolása szerint figyelemmel kell lenni arra, hogy a panaszos a vele versengő személlyel szemben milyen jellegű megnyilvánulással élt. Miután egy polgármester úgy közszereplő, hogy a helyi közhatalom gyakorlásában vesz részt, a kritizáló nem lépi túl a közügyek megvitatásának kereteit, ha éppen vezetői tevékenységét minősíti. A személyiségi jogait is érintő kritika különös indokoltságát az jelenti, hogy a polgármester-jelölti minőségében megnyilvánuló panaszos éppen az ilyen stílusú vezetői tevékenységtől akart elhatárolódni. A véleménynyilvánítás szabadsága fokozottan érvényesül olyan értékítéletekkel kapcsolatban, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. (Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/884/2014.)
Az Alkotmánybíróság tanácsa október 7-én elutasította a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény 35/A. §-a és 66/A §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az indítványozó külföldi székhelyű gazdasági társaság alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a támadott rendelkezések 2014. január 1-től maximált díjat vezettek be egyes készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel kezdeményezett belföldi fizetési tranzakciók során az elfogadó bankok által a kibocsátó bankoknak fizetendő díjra. Az indítványozó szerint a bevezetett díjmaximum megállapítása az Alaptörvény M) cikkéből levezetett szerződési szabadság, illetve gazdasági verseny szabadsága, valamint a B) cikk (1) bekezdésének, a jogbiztonságnak a sérelmét okozza. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint a támadott rendelkezések a gazdasági jogalkotás alkotmányos keretein belül maradva, egy adott piac működésének feltételrendszerét kívánták a jövőre nézve módosítani. A gazdasági jogalkotás terén az államnak viszonylag széleskörű döntési szabadsága van. A szerződési szabadság olyan alkotmányos védelem alatt álló jog, melynek korlátozási lehetősége is szélesebb körű, mint az alapvető jogok esetében. Ennek határa a jogállamiság követelményének alapvető érvényesülésénél húzódik, melyet a támadott szabályozás sem lép át. Az Alkotmánybíróság szerint a jogszabály-módosítás a hatálybalépését megelőző időszakra nem állapított meg kötelezettséget, illetve azt nem tett terhesebbé, jogot el nem vont, nem korlátozott, magatartást nem nyilvánított jogellenessé. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az adott gazdasági tevékenység folytatásának feltételrendszerében bevezetett módosítások nem ütköztek a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába. (Előadó alkotmánybíró: Salamon László)

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG