Közbeszerzésről érthetően - fókuszban az elektronikus közbeszerzés | Budapest, 2019. április 4. csütörtök | Regisztráljon most!

A szolgáltatásnyújtás szabadságának alapelve - Gibraltár és az Egyesült Királyság kapcsolata - Az EuB ítélete

2017.06.13. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

A Gibraltáron letelepedett piaci szereplők által az Egyesült Királyságban letelepedett személyek számára történő szolgáltatásnyújtás ugyanis az uniós jog szempontjából olyan helyzetnek minősül, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik.

A C-591/15. sz. ügyben hozott ítélet Gibraltar Betting and Gaming Association kontra Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs

A The Gibraltar Betting and Gaming Association (GBGA) kereskedelmi társulás, amelynek elsősorban gibraltári székhelyű tagjai egyesült királysági és más ügyfeleknek nyújtanak távszerencsejáték-szolgáltatásokat.

2014-ben az Egyesült Királyság a szerencsejátékokra vonatkozó bizonyos adók tekintetében új adószabályozást fogadott el. A „fogyasztás helyén” alapuló ezen új adószabályozás a szerencsejáték-szolgáltatók számára előírja, hogy az Egyesült Királyságban letelepedett személyek számára nyújtott távszerencsejáték szolgáltatás után fizessenek be bizonyos adót.

A „szolgáltatásnyújtás helyének” elvén alapuló korábbi adószabályozás azt írta elő, hogy kizárólag az Egyesült Királyságban letelepedett szolgáltatóknak kellett az ügyfeleik számára az egész világon nyújtott szolgáltatásból származó nyereségük után adót fizetniük.

A GBGA keresetet indított az új adószabályozás ellen a High Court of Justice (England & Wales) (legfelsőbb bíróság, Anglia és Wales) előtt, azzal érvelve, hogy e szabályozás ellentétes az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. cikkében előírt szolgáltatásnyújtás szabadságával.

Az alperes brit adóhatóság azzal érvel, hogy a GBGA nem hivatkozhat az uniós jogrendből eredő jogokra, mivel a Gibraltáron letelepedett piaci szereplők által az Egyesült Királyságban letelepedett személyek számára történő szolgáltatásnyújtás nem tartozik az uniós jog hatálya alá.

Mindenesetre az új adószabályozás megkülönböztetés nélkül alkalmazandó adóintézkedésként nem tekinthető a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának.

A High Court of Justice (Egyesült Királyság) azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága tekintetében Gibraltárt és az Egyesült Királyságot úgy kell-e tekinteni, mintha egyetlen tagállam részét képeznék vagy e téren Gibraltár az uniós jog szempontjából az Egyesült Királyságtól elkülönülő alkotmányos terület jogállásával rendelkezik, oly módon, hogy az egyik és a másik közötti szolgáltatásnyújtást két tagállam közötti kereskedelemként kell kezelni.

A Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a Szerződések rendelkezéseit alkalmazni kell azokra az európai területekre, amelyek külkapcsolataiért valamely tagállam felel. Mivel Gibraltár olyan európai területnek minősül, amelynek külkapcsolataiért valamely tagállam, nevezetesen az Egyesült Királyság felel, az uniós jog alkalmazandó e területre.

Emellett a Bíróság rámutat, hogy az 1972. évi csatlakozási okmány értelmében Gibraltárra az uniós jog bizonyos területein nem alkalmazandók az Unió jogi aktusai. Az említett kivételek azonban nem vonatkoznak a szolgáltatásnyújtás szabadságára. Az EUMSZ 56. cikk tehát alkalmazandó Gibraltárra.

Ezt követően a Bíróság megjegyzi, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók azokra a helyzetekre, amelyeknek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik.

A Bíróság arra következtet, hogy az uniós jog szempontjából a Gibraltáron letelepedett gazdasági szereplők által az Egyesült Királyságban letelepedett személyek számára történő szolgáltatásnyújtás olyan helyzetnek minősül, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik.

A Bíróság megerősíti, hogy Gibraltár nem az Egyesült Királyság része. Azonban megállapítja, hogy e körülmény nem döntő annak meghatározása céljából, hogy két területet az alapszabadságokra vonatkozó rendelkezések alkalmazhatósága céljából egyetlen tagállamnak kell-e tekinteni.

A Bíróság szerint semmilyen olyan tényező nem létezik, amely lehetővé tenné a Gibraltár és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatoknak az EUMSZ 56. cikk alkalmazásában két tagállam között fennálló kapcsolatokhoz hasonlónak tekintését. Az ezzel ellentétes következtetés levonása az e terület és e tagállam közötti, az uniós jog által elismert kapcsolat tagadását jelentené. Az Egyesült Királyság ugyanis vállalta a Szerződéseken alapuló felelősséget más tagállamokkal szemben az uniós jog Gibraltárra való alkalmazásáért és átültetéséért.

Végül a Bíróság megerősíti, hogy az általa levont következtetés nem sérti a belső piac működésének biztosítására vonatkozó célkitűzést, sem Gibraltár nemzeti jog szerinti alkotmányos vagy nemzetközi jogi jogállását. Hangsúlyozza, hogy e következtetés nem fogható fel úgy, mint amely sérti Gibraltár elkülönült és eltérő jogállását.

  • kapcsolódó anyagok
EU
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA