Akadályozható-e nemzeti bíróság abban, hogy kérdezzen az Unió bíróságához? - Magyar ügy az Európai Bíróság asztalán

2021.04.15. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Az uniós jog elsőbbsége alapján valamely nemzeti bíróságnak figyelmen kívül kell hagynia minden olyan nemzeti szabályozást vagy bírói gyakorlatot, amely sérti azon lehetőségét, hogy kérdést intézzen a Bírósághoz - Pikamäe főtanácsnok véleménye szerint.

A főtanácsnok indítványa a C-564/19. sz. ügyben IS

A magyar szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a legfőbb ügyész a Kúriánál valamely alsóbb fokú büntetőbíróság előzetes döntéshozatalra utaló határozatával szemben a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslattal éljen, valamint a Kúriának a törvénysértő jelleget megállapító határozata, amelyek sértik a fent említett lehetőséget, összeegyeztethetetlenek az uniós joggal.

2015-ben a magyar hatóságok őrizetbe vettek egy svéd állampolgárt, majd gyanúsítottként hallgatták ki lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés vétségének gyanúja miatt. A terhelt kihallgatásán, amelyet követően szabadon bocsátották, tolmács közreműködésével közölték vele a gyanúsítást. Azóta Magyarországon kívül tartózkodik, és a magyar hatóságok által küldött idézés „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza.

Az ügyészség a szóban forgó bűncselekménnyel kapcsolatban pénzbüntetés kiszabását indítványozza, így a büntetőeljárást lefolytató Pesti Központi Kerületi Bíróságnak a nemzeti jog szerint a terhelt távollétében kell lefolytatnia az eljárást, akit azonban kirendelt védő képvisel.

Mivel e bíróság szerint semmilyen információ nincs arra vonatkozóan, hogy a terhelt kihallgatásán közreműködő tolmácsot milyen módon választották ki, és a képességeit hogyan ellenőrizték, sem pedig arra vonatkozóan, hogy a tolmács és a terhelt megértette-e egymást, kétségei vannak afelől, hogy a magyar hatóságok tiszteletben tartották-e a büntetőeljárás során a terhelteket az Unióban megillető jogokkal kapcsolatos irányelveket.1 Így e bíróság ezen irányelvek rendelkezéseinek értelmezését kéri a Bíróságtól a megfelelő minőségű tolmácsoláshoz való jognak és a váddal kapcsolatos tájékoztatáshoz való jognak a terhelt távollétében folytatott eljárás sajátos esetére vonatkozó terjedelmével kapcsolatban.

Ezenkívül a nemzeti bíróság azzal kapcsolatban vár választ a Bíróságtól, hogy a bírósági elnököknek az Országos Bírósági Hivatal (OBH, Magyarország) – az Országgyűlés által kinevezett – elnöke által ideiglenes megbízással történő közvetlen kinevezése, és a magyar bíráknak a rájuk ruházott feladatok jelentőségéhez képest állítólagosan alacsony javadalmazása sérti-e az uniós jogban rögzített bírói függetlenség elvét.

Végül a magyar bíróság arra is választ vár, hogy ellentétes-e az uniós joggal egyrészt az, hogy a Kúria a legfőbb ügyész indítványára az előzetes döntéshozatalra utaló végzését – annak a jelen ügyre vonatkozó jogi hatályát nem érintően – törvénysértőnek minősíti amiatt, hogy az előterjesztett kérdések nem relevánsak az alapügy megoldása szempontjából, illetve másrészt az, hogy a kérdést előterjesztő bíróval szemben ugyanezen okok miatt fegyelmi eljárást kezdeményeznek. 

Indítványában Priit Pikamäe főtanácsnok emlékeztet arra, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságának feltétele, hogy a Bíróság által meghozandó határozat szükséges legyen a kérdést előterjesztő bíróság által az előtte folyamatban lévő ügyben kialakítandó ítélete meghozatalához. Mindenekelőtt úgy véli, hogy a bírósági elnököknek az OBH elnöke által ideiglenes megbízással történő közvetlen kinevezésére és a bírák javadalmazására vonatkozó kérdések a szóban forgó büntetőeljárás kimenetele szempontjából irrelevánsak, éppen ezért elfogadhatatlanok.

Ugyanezen indokkal a főtanácsnok azt javasolja, hogy a Bíróság nyilvánítsa elfogadhatatlannak a kérdést előterjesztő bíróval szembeni fegyelmi eljárás kezdeményezésének jogszerűségével kapcsolatos kérdést, miután ráadásul az említett eljárást kezdeményező aktust időközben visszavonták, és az eljárást megszüntették.

Továbbá a főtanácsnok úgy értékeli, hogy a Kúria vitatott ítélete és az alapul szolgáló nemzeti szabályozás sérti a nemzeti bíróság azon lehetőségét, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljon a Bírósághoz, és ezáltal hátráltatja az előzetes döntéshozatali mechanizmus működését. E tekintetben a főtanácsnok emlékeztet arra, hogy ez a mechanizmus a nemzeti bíróság és a Bíróság közötti párbeszéden alapul, amelynek megindítása teljes mértékben a nemzeti bíróságnak az említett kérelem helytállóságára és szükségességére vonatkozó mérlegelésétől függ. Ezzel kapcsolatban a főtanácsnok hangsúlyozza, hogy kizárólag a Bíróság hivatott e mérlegelés megalapozottságát értékelni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságának vizsgálata keretében. Következésképpen a főtanácsnok megjegyzi, hogy az uniós jog elsőbbsége alapján a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelmen kívül kell hagynia ezt az ítéletet, illetve az alapul szolgáló nemzeti szabályozást.

Végül a főtanácsnok úgy véli, hogy bár az uniós jog konkrét eredménykötelezettséget ír elő a tagállamok számára a tolmácsolás minőségét illetően, a megfelelő képesítéssel rendelkező független tolmácsok nyilvántartásának létrehozását nem teszi kötelezővé. Mindazonáltal a gyanúsítottaknak vagy a vádlottaknak biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy panaszt tegyenek a büntetőeljárásban számukra biztosított tolmácsolás minőségével kapcsolatban.

Ugyanígy, amennyiben a gyanúsítottakat vagy a vádlottakat őrizetbe veszik, illetve fogva tartják, az uniós jog megköveteli, hogy az általuk értett nyelven tájékoztassák őket a bűncselekményről, amelynek elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják őket. Amennyiben a tárgyalás megtartásáról előzetesen tájékoztatott, és ügyvéd által képviselt terhelt távollétében hoznak ítéletet, ezen ügyvéd számára lehetővé kell tenni, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság előtt vitassa, hogy a tájékoztatáshoz való jogot a büntetőeljárásban miként alkalmazták, ideértve a terheltnek a gyanúsítással vagy a váddal kapcsolatos, az általa értett nyelven történő tájékoztatását.

Azt a kérdést illetően, hogy a büntetőeljárás valamely későbbi szakaszában pótolható-e a terheltnek a váddal kapcsolatos és a nyomozati szakban elmaradt tájékoztatása, a főtanácsnok kiemeli, hogy e tájékoztatás érvényesen nyújtható a terheltet képviselő ügyvéd részére, mégpedig legkésőbb akkor, amikor a vád megalapozottságára vonatkozó tárgyalás a nemzeti bíróság előtt ténylegesen megindul.

______________________________________________________________________________

A Legfőbb Ügyészség főtanácsnoki indítvánnyal kapcsolatos közleménye

Polt Péter legfőbb ügyész nem sértett jogot, amikor 2019-ben jogorvoslati indítvánnyal élt a törvényesség érdekében a Pesti Központi Kerületi Bíróság egyik végzésével szemben.  A főtanácsnok most ugyanazokat a megállapításokat tette a kerületi bíróság végzésével kapcsolatban, mint amelyekre a legfőbb ügyész a jogorvoslati indítványában hivatkozott.

A legfőbb ügyész a korábbi jogorvoslati indítványában - amelyet a Kúria is osztott - rámutatott, hogy nem lehet előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni, ha a felmerült kérdés az ügy szempontjából nem releváns, a folyamatban lévő ügy kimenetelét nem érinti.

Az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka ugyan vitatta azt a magyar szabályozást, amely lehetővé teszi, hogy a legfőbb ügyész a Kúriánál jogorvoslattal éljen az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező bírói végzéssel szemben, ugyanakkor tartalmában döntően egyetértett a legfőbb ügyész indítványával. A bírósági vezetői pályázatok elbírálási gyakorlatára és a bírák javadalmazására vonatkozó kerületi bírósági kérdésekről ugyanis a főtanácsnok maga is azt állapította meg, hogy a szóban forgó lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés miatt indult ügy kimenetele szempontjából irrelevánsak.

Hamisak azok az egyes médiumokban megjelent állítások, hogy a legfőbb ügyész meg akarta akadályozni, hogy az érintett bíró az Európai Unió Bíróságához forduljon. Egyrészt azért, mert az érintett bíró a legfőbb ügyész jogorvoslati indítványa előtt már egyébként is az Európai Unió Bíróságához fordult. Másrészt a kérdéses jogintézmény nem alkalmas arra, hogy ezen lépést megakadályozza, mivel kizárólag a törvénysértés megállapítására szorítkozik.

Budapest, 2021. április 16.

______________________________________________________________________________

 1A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20-i 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, és a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA
ELŐZETES DÖNTÉSHOZATALI ELJÁRÁS