“A gyermekközpontú válás nem jogintézmény, nem eljárási kategória és nem technikai megoldás. Sokkal inkább olyan szemléleti keret, amely a válás folyamatát nem kizárólag a felnőttek konfliktusaként, hanem a gyermek életét alapvetően érintő változásként értelmezi.”
A tanulmány célja annak bemutatása, hogy a válás minősége miként válik gyermekvédelmi kérdéssé a családjog területén. A szerző a gyermekközpontú válás szemléletét nem új jogintézményként, hanem olyan értelmezési és gyakorlati keretként vizsgálja, amely a válási folyamat egészét a gyermek legfőbb érdekének tükrében helyezi el. A tanulmány jogi, pszichológiai és gyakorlati szempontok összekapcsolásával elemzi a gyermek jogalanyiságának érvényesülését, a szülői együttműködés jelentőségét, valamint a bíróság garanciális szerepét a válás jogi lezárásában. A Szerző célja annak igazolása, hogy a gyermekközpontú válás nem többletkövetelmény, hanem minimumelvárás: olyan szemléleti és gyakorlati eszköz, amely nem szünteti meg a válással együtt járó veszteséget és sérülést, de képes annak mértékét enyhíteni, a gyermekre nehezedő lelki terheket csökkenteni, és ezáltal hozzájárulni a válás okozta traumák hosszú távú következményeinek megelőzéséhez.
A Szerző bírósági titkár.