A légiforgalom közlekedési rendszerében a légijárművek vezetői egy tulajdonképpeni utasítási rendszerben végzik tevékenységüket, a repülések során engedélyek tucatjait hajtják végre. A biztonság magas fokát hivatott biztosítani, hogy a pilótákon kívül van egy olyan személy is, aki a járműtől ugyan meglehetősen távol, azonban az adott repülés valamennyi lényeges körülményét ismerve navigálja a légtér meghatározott részében a légiforgalmat – ő a légiforgalmi irányító. Egy légi baleset bekövetkezése esetén így több szereplő tevékenységét, adott esetben mulasztását kell vizsgálni, mely tevékenységek lehetnek egymástól függetlenek, avagy éppen egymásból következők, így a felelősség megállapítása is vonatkozhat egy szereplőre vagy többes felelősség is fennállhat.
A műszaki fejlődés eredményeként mind a pilóták, mind a légiforgalmi irányítók munkáját mára már számos műszer, informatikai rendszer segíti, de az emberi tényező jelenléte – szemben a gépjárművekkel – ebben a közlekedési ágazatban megkerülhetetlen. És ahol emberi tevékenység van, ott a hibázás esélye is megvan, amit kizárni ugyan nem lehet, de jogos elvárás a felelősségteljes munkavégzés, a kockázat minimálisra csökkentése.
A légiközlekedés joga katonai és polgári repüléssel foglalkozó szabályrendszerre osztható. Jelen tanulmány a polgári repülés kérdésköreivel foglalkozik behatóbban, ezen belül is a légiforgalmi irányítást veszi górcső alá, ami talán egy kevéssé ismert területe a repülés világának.
A Szerző bírósági titkár.