Küzdősportok

Fórum → joghallgatók
régebbi elöl     új hozzászólás

Grád András # 2009.03.23. 19:05

Kedves Zoli meg Ildikóka82!

Teljesen egyetértünk abban, hogy gyermekvállalásra szükség van, talán a legfontosabb az ember életében, hogy a gyermekben rengeteg öröme lehet az embernek, hogy sok minden a hozzáálláson múlik stb. Csak azzal nem tudok azonosulni, ha nekem meglehetősen álszentnek tűnő módon azt hirdeti valaki, hogy mindebben semmi frusztráció és probléma nincsen, hisz minden csak elhatározás kérdése stb., tréfa, móka és kacagás az egész, miközben a szemem láttára mennek tönkre házasságok ezrei mindebben. A népet állítólag nem lehet leváltani. Ergo célszerűbb felvilágosítani őket a várható problémákról, mert ettől könnyebben tudnak majd megbirkózni velük. Az egészet kb. emiatt írtam le, ha már szóba került. Üdv:

dr. Grád Andrásügyvéd - egyetemi tanár1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.06-30-280-1846www.kapcsolattartas.hu

Grád András # 2009.03.23. 18:55

Kedves Avelina!

Igazán nem szívesen zavarom meg erkölcsi magaslatán, amint éppen körülhordozza komor sastekintetét a gonosz, önző stb. szülőkön, akik nem átallják úgy gondolni, hogy a gyerekekkel bizonyos problémák óhatatlanul együttjárnak, és ennek nem feltétlenül kötelező örülni. De - meglehet Ön szerint szülőnek nem vagyok való - mégiscsak emlékeztetném rá, hogy más dolog pár hónapig (ha jól tudom 1 tanév = 8-9 hónap) baby-sitterkedni napi pár órát, mint felnevelni néhány gyermeket. (Talán az a család sem teljesen véletlenül fogadott fel baby-sittert, ha jól sejtem! Remélem naponta kiosztotta őket!) Úgyhogy szíves engedelmével én mégiscsak megmaradnék eredeti javaslatomnál: Térjünk vissza a témára, ha már felnevelt pár gyermeket! Addig is minden jót kívánva üdvözlettel:

dr. Grád Andrásügyvéd - egyetemi tanár1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.06-30-280-1846www.kapcsolattartas.hu

Avelina # 2009.03.23. 18:36

Kedves Grád András!

Nagyon kedves öntől, hogy figyelemmel kíséri a hozzászólásaimat de túl hamar vonta le a következtetéseket.A hozzászólásomat Imphez intéztem kifejezve ezzel azt, hogy tetszik a gondolkodása és nem teherként, nyűgként gondol a leendő gyermekére aki megfosztja őt attól, hogy a gondtalan életét élje (ami sokkal könnyebb lenne gyerek nélkül).A gyerek nem fogja megetetni és tisztába tenni magát, nem lesz önálló már kétévesen , a gyerek önző énközpontú ,mert gyerek.A probléma ott kezdődik , hogy ha a szülő is önző.

"Úgyhogy kedves Avelina! Javaslom, hogy először legyen egyszer gyermeke, aztán majd visszatérünk a problémára!"
Nyugodtan térjünk vissza rá most.
Az egyetem alatt egy angol családnál dolgoztam babysitterként 2 hetes iker fiúkra vigyázva 1 évig.Nagyjából du 2-3 között haza érkeztem és kb 4-től vigyáztam a gyerekekre , persze ha éjszaka felébredtek én mentem, orvoshoz én vittem őket volt, hogy egymás sírására keltek fel.Persze nem a sajátom és én pénzt kaptam érte de mi a különbség a szülő és a babysitter között olyan megközelítésben, hogy ha én ugyanúgy nem aludtam egész éjszaka és másnap teljesítenem kellett a suliban?Valóban úgy gondolja, hogy nem tudom milyen egy fogfájós, hasfájós üvöltő gyerek duplán ?Ez kiábrándíthatott volna a gyermekvállalásból de nem így történt. Ha egyszer lesz már tudom mivel jár és nem nyűgként fogom fel " hogy nem igaz hogy már megint éhes vagy hajnal 2 van?!!".Kevés olyan szép dolog van mint egy kisembert látni először elindulni járni vagy amikor először nevet.Nekem továbbra is az a véleményem, hogy vannak emberek akik nem valók szülőknek. Ha nyűg a gyerek akkor ne vállaljon, menjen a dolgozószobába és elmélkedjen.Jobb mint egy önző szülő aki csak arra gondol mennyi időt vesz el tőle az a nyavalyás bömbölő kölyök.A gyerekért áldozatot kell hozni .

"Amikor valaki már ötödik napja nem aludt csak 1–2 órát, leeesik a lábáról a kimerültségtől, a gyermekről nem az ajándék."
Vajon az szülő mit szól aki a hét minden napján ezt éli át, akinek a gyerek minden reggel összemaszatolja a haját, ruháját?Vajon az a szülő mit szól aki nem csak este 6-tól veszi át a gyereket hanem egész nap vele van?

You have to live the way you think, otherwise you'll end up thinking the way you lived.

Impossible # 2009.03.23. 18:26

Ildi,

szerintem ha nagy családot szeretnél, legyen nagy családod. A legfontosabb, hogy az ember ne adja fel az álmait. És attól még, hogy ez sokak számára nyálasan hangzik, és hülyeségnek tűnik, igaz.

"Mégis én úgy érzem, hogy a gyermek valahol a „végső cél“, (tudom, hogy ez elég hülyén hangzik)"

Szerintem nem hangzik hülyén, sőt, erre a hozzáállásra lenne szüksége a társadalomnak is.
Azok számára hangzik hülyén ez a mondatod, akik nem értik, miért és mennyire fontos a család.

Impossible # 2009.03.23. 17:20

Ildi,

köszi az elismerést.

Avelina,

örülök, hogy tetszett. :)

Tanárúr,

szóval kikövetkeztette a dolgokat. Örülök, hogy ennyire figyeli, amiket írok. A hallgatóknak is erre a figyelemre lenne szükségük a tanáraik részéről szerintem, sajnos gyakrnak nem kapják meg.

Köszönöm a meghívást. Itt fórumon nagyszerűen ki tudom fejteni a gondolataimat, hiszen itt van idő átgondolni, és senki sem vág közbe. Úgy vettem észre, hogy itt általában kisebbségi véleményt képviselek, gyakran teljesen egyedül, és ha a találkozón kb. 10-en lennének "ellenem", könnyen tűnhetne úgy, hogy amit mondok, az hülyeség. Pedig nem az. :D Azt pedig nem várhatom el egy az enyémmel ellenkező véleményen lévő "tömegtől", hogy türelmesen hallgasson, és egyenlő eséllyel engedjen szóhoz jutni. Szóval "technikai problémák" merülnének fel. Egy jól összeszokott társaságban, olyanban, amit már közösségnek lehet nevezni természetesen nem lenne ilyen "technikai probléma", de ez csak hosszútávú és kölcsönös alkalmazkodást igénylő munka árán érhető el az én véleményem szerint. Erre pedig - a fórumon tapasztaltakból kiindulva - nem mindenki vevő.

Végül, de nem utolsó sorban a házasságos-gyerekvállalásos dologhoz:
az egyik unokatestvérem és felesége nagyszerűen elvan a gyerekkel, nem pnaszkodnak, és nem érzik tehernek azokat a nehézségeket, amik számukra is felmerülnek. Ugyanazt a dolgot meg lehet élni sokféleképpen. Van olyan szegény ember, aki bosszankodik amiatt, hogy nincsen több pénze, és van olyan szegény ember is, aki a szegénységben nem a pénz hiányát, hanem azokat a lehetőségeket látja, amik az ő számára örömteli pillanatokat hozhatnak. Hozzáállás kérdése az élet szerintem, és a hozzáállásunktól függ az élet - és annak dolgai, mint pl. házasság, gyerekvállalás - értékelése is.

Ildikóka82 # 2009.03.23. 17:07

Kedves Grád Úr!

Nagyon sok mindenben egyetértek azzal, amit Ön leírt, pont emiatt az okok miatt alaposan meggondolom, hogy kivel házasodom össze és hogy hány gyermekem is lesz (valószínű csak egy, pedig nagy családot szerettem volna). Mégis én úgy érzem, hogy a gyermek valahol a "végső cél", (tudom, hogy ez elég hülyén hangzik), hisz ő miatta (is) építjük ki az életünket és szerintem teljesen értelmetlen valahol az élet, ha nincs kinek továbbadni értékeinket, érzéseinket, tudásunkat stb.

Iwikó

Grád András # 2009.03.23. 16:27

Kedves Avelina!

Ez mondjuk gondolatnak lehet, hogy gyönyörű, az élet viszont sajnos kicsit másképp működik. Ez engem némileg arra emlékeztet, mintha egy egyéhező hajléktalannak próbálnánk au impresszionista feltészet szépségeiről előadást tartani. Nem igazán ez most az ő problémája. :-) Amikor valaki már ötödik napja nem alud csak 1-2 órát, leeesik a lábáról a kimerültségől, a gyermekről nem az ajándék, és a pont ugyanolyan fáradt és ingerlékeny párjáról nem a hitvesi szeretet jut elsőnek az eszébe! :-) Úgyhogy kedves Avelina! Javaslom, hogy először legyen egyszer gyermeke, aztán majd visszatérünk a problémára! Bocs a kiábrándításért! Üdv:

dr. Grád Andrásügyvéd - egyetemi tanár1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.06-30-280-1846www.kapcsolattartas.hu

Avelina # 2009.03.23. 16:19

Kedves Impossible!

Sosem gondoltam volna , hogy ezt fogom mondani de tetszett amit írtál.:)
"A gyerek a házasság nagy ajándéka, érdemesebb így tekinteni rá, mintsem a problémák eredőjére, és egy ilyen nagy ajándék mellett eltörpülnek az Ön rizikófaktorai. Ha a szülők szeretik egymást, és a gyerekükre így tudnak tekinteni, a nehézségekben nem rizikófaktort, hanem azt az áldozatot láthatják, amit szükséges, de érdemes is meghozni."

You have to live the way you think, otherwise you'll end up thinking the way you lived.

Grád András # 2009.03.23. 16:12

Kedves Zoli!

Hogy honnét tudtam, hogy nincs gyereke és nem volt katona? Ez a kérdés azt juttatta eszembe, amely egykor a tárgyalómban még bíró koromban hangzott el: Az egyik ügyfél kérdezte, mennyi illetéket kell lerónia a bontáshoz (még volt békítés). Mondom ötezret. És milyen címletekben? Mondom: Mindegy! És a beadvány melyik részére kell ragasztani? Mondom: Ugye maga mérnök? Pasi: Honnét tetszett tudni?

Maradjunk abban, amit szoktam monani: A pszichológia olyan mint a gravitáció, akkor is működik, ha nem hiszünk benne! :-) És még el sem kell hozzá végezni, sokaknál anélkül is bejön! (Nekem személyes pechem, hogy nem születtem ilyen emberi intelligenciával, ergo nekem tanulnom kellett.) :-) Tényleg eljöhetne a következő találkozóra, talán kezdi elhinni, hogy senki sem enné meg, ugrana neki stb... Üdv:

dr. Grád Andrásügyvéd - egyetemi tanár1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.06-30-280-1846www.kapcsolattartas.hu

Legislator # 2009.03.23. 15:04

Én kezdetektől fogva azt tartom, hogy érdemes odafigyelni erre a fiúra. Csak nem sokan hisznek nekem. Ó, váteszi lelkem:-).

Sunshine after the rain.

Ildikóka82 # 2009.03.23. 14:56

Imp,

érdemes odafigyelni Rád :) Nem is hittem volna, hogy ilyen gondolataid is vannak. Egyébként én nem annyira hiszek a házasságban (no persze nem dobnám a barátom fejének a gyűrűt, ha megkérné a kezem :)

Iwikó

Impossible # 2009.03.23. 14:28

De megy. :D (Nézz körül, hogyan...) lol

Kacsa1111 # 2009.03.23. 14:26

„A gyerek a házasság nagy ajándéka,”

mi köze a házasságnak a gyermekvállaláshoz?
anélkül nem megy vagy mi?:)

Kacsa11

Impossible # 2009.03.23. 14:22

Kedves Tanárúr,

"lám, Impy (aki szerintem egyáltalán nem hülye!)"

Köszönöm az elismerést. Komolyan jól esett. :D
Egyik nagyapám jut erről eszembe, aki egyszer azt mondta: "nemis vagy te olyan hülye!"
És ugye itt a tartalom, a mondanivaló a lényeg, nem maga a kifejezés módja, ezért értékeltem az ő részéről is.

Egyébként nem szükséges Impyzni, ezt eléggé életidegennek érzem, szólítson nyugodtan Zolinak, az természetesebb. :)

Tényleg nem voltam katona, és gyerekeim sincsenek, de hogy ezt Ön honnét tudja, az rejtély. :D

Köszönöm a "rizikófaktorok" bő kifejtését, szerintem is tisztában kell lenni azokkal a problémákkal, amik a házasság alatt felmerülhetnek, ezért is tartom fontosnak a házasságra való készülést és a házasság lényegének helyes felfogását. Ez az alap, és biztos alapra az ember könnyebben épít.
Különösebb nehézség nélkül belátható, hogy nem a gyerek és nem a gyerek vállalása a rizikófaktor, ezért nem a gyereket kell "kiküszöbölni", mint valamiféle problémát. A gyerek a házasság nagy ajándéka, érdemesebb így tekinteni rá, mintsem a problémák eredőjére, és egy ilyen nagy ajándék mellett eltörpülnek az Ön rizikófaktorai. Ha a szülők szeretik egymást, és a gyerekükre így tudnak tekinteni, a nehézségekben nem rizikófaktort, hanem azt az áldozatot láthatják, amit szükséges, de érdemes is meghozni. Hozzáállás kérdése az élet, és aki helyesen áll hozzá, az képes elválasztani a lényeges dolgokat a lényegtelenektől, és a lényegtelen dolgok között is meglátja a lényeget - én ilyennek látom a "házassági rizikófaktorok" és a házasság közti viszonyt is: nem a rizikófaktor az elsődlegesen fontos, hanem a házasság.

Legislator # 2009.03.23. 10:22

Már csak egy lakásvétel-topikot kellene lassan nyitni:-), és azt mondhatnók, hogy minden jelentős problémáról van fórum.

Sunshine after the rain.

Avelina # 2009.03.23. 10:18

Kedves Grád András!

Nem tartom önt szexistának, nem is kívántam ebben a színben feltüntetni, én sem vagyok feminista. Soha nem címkéznék meg senkit sem egyetlen hozzászólás alapján,se jogom se természetem sincs ehhez.Talán csak úgy vélte "férfiak egymás között beszélnek", ezzel nincs is semmi baj.Csupán csak ki akartam egészíteni a megkezdett gondolatát az érem másik oldalának megmutatásával.A házasság az élet egyik nagy próbatétele érdemes olyan társat választani aki mellett nem utálom meg önmagam.

Üdv:Avelina

You have to live the way you think, otherwise you'll end up thinking the way you lived.

Avelina # 2009.03.23. 10:05

Kedves Kacsa!

Ezzel egyetértek csak sajnos több idősebb rokonomon keresztül tapasztalom , hogy kisgyermekes anyukákat nem szívesen foglalkoztatják.A gyermekbarát Svédországban a szülő rendelkezhet úgy, hogy csak félmunkaidőben, esetleg negyed vagy háromnegyed műszakban dolgozik. Akár úgy, hogy hétfőtől szerdáig a munkahelyén van, a hét többi napját otthon tölti.
A 480 napos anyasági segély a gyermek 8 éves koráig vagy az első osztály befejezéséig vehető igénybe, és sokan élnek is ezzel a lehetőséggel.Hogy mi ennek az eredménye? Ezek a nők sokkal motiváltabbak mind a szülésre, mind a munkára. A magas születésszám miatt Európában Svédországot tartják pozitív példának, manapság szinte divat három gyereket szülni. Egy tavaly végzett felmérés szerint viszont Magyarország Európában az utolsók között van a kisgyermekesek foglalkoztatásában.

Üdv:Avelina

You have to live the way you think, otherwise you'll end up thinking the way you lived.

Grád András # 2009.03.23. 10:02

Kedves Avelina!

Szeretnén, ha nem tűnnék fel valamiféle hülye szexista színében (igaz, a tüzes feministákról sem vagyok jobb véleménnyel)! A fiúk megjegyzéseire reflektáltam, ha történetesen Ön írt volna valami hasonlót, azt írtam volna, hogy ne legyen túlzottan optimista a pasikat illetően! :-) Többeknek: A dolog érdemét tekintve változatlanul úgy vélem, hogy mindezekkel a rizikófaktorokkal együtt is kell, érdemes gyermeket vállani, de ha ezeket nem ismerjük, sokkal nagyobb valószínűséggel megy rá a házasságunk! A gyermekvállalás rengeteg frusztrációval jár, az meg köztudottan agressziót szül. Ha azoban valaki felkészül minderre, jobbak az esélyei. Kedves Kacsa! Nem feltétlenül kell hülyének lenni szerintem ahhoz, hogy valaki rózsaszínű tévképzetekkel rendelkezzen a gyermekvállalással kapcsolatban, lám, Impy (aki szerintem egyáltalán nem hülye!) is olyasmit írt, hogy az a házasság csúcsa, kiteljesedése stb. Üdv:

dr. Grád Andrásügyvéd - egyetemi tanár1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.06-30-280-1846www.kapcsolattartas.hu

Kacsa1111 # 2009.03.23. 08:54

Kedves Avelina,

„A beszélgetések a pelenkáról, orvosról , védőoltásról szólnak más kismamákkal.Ron­dának és butának tartja magát aki egész nap gagyog a gyerekkel.Komolyan nem csodálom ha depressziós lesz egy nő.”

pont ezért tartom jónak azt, hogy az anyukák kb fél-egy év után napi 4 órában vissza mennek a "bányába"...
de sajna a részmunkaidős foglalkoztatás kishazánkban nem oly nagy divat mint a nálunk boldogabb országokban...

Kacsa11

Avelina # 2009.03.23. 08:42

Kedves Grád András!

Fiatal vagyok a házassághoz és a saját gyermekhez mégis van róla egy kialakult véleményem.Egyetértek önnel a rizikófaktorokról szóló hozzászólásával
Bár azzal nem , hogy:
"Ti még fiatalok vagytok és optimisták a nőket illetően"
Miért kell a nőkkel optimistának lenni?Talán a férfiakkal nem?Egy nő sok mindent feláldoz akkor amikor a pár gyermeket vállal.Elsősorban a karrierjét, másodsorban a barátokat(őszintén ki hív el egy baráti összejövetelre egy szoptatós kismamát,egy pár hetes csecsemővel.)Harmadsorban az alakját ami sosem lesz ugyanaz, emiatt 0 önbizalom.Mindemellett tépelődik, egyedül van hiszen a nagymama, barátnő sincs ott egész nap. A beszélgetések a pelenkáról, orvosról , védőoltásról szólnak más kismamákkal.Rondának és butának tartja magát aki egész nap gagyog a gyerekkel.Komolyan nem csodálom ha depressziós lesz egy nő.A férjnek az a nehézsége, hogy minden anyagi felelősség ráhárul, sokat dolgozik de legalább felnőtt emberek között van és nem forog minden gondolata a gyerek körül.Tisztelet a kivételnek de kevés az a a férj aki 9-10 órás munka után felkel a bömbölő kicsihez hajnal 2-kor.

"Végre annyit ehetek, amennyi csak belém fér!“ :-) Bontás borítékolva, nem maradok munka nélkül! :-)"

Ehhez csak annyit fűznék hozzá,hogy többször voltam koszorúslány és ez annyit jelent, hogy mivel a ruhát nem ránk szabják minden grammra vigyázni kell.Valószínűleg előtte hetekig koplalt,és most már ehet rendesen.Azért remélem azt ön is tudja , hogy egy nőnek is vannak kételyei a hitvesét illetően: sörhas,durva kopaszodás,fiatal asszisztensnő,hosszan elnyúló tárgyalások, üzleti utak,feltűnően bámulja a fiatal lányokat a felesége mellett..Plusz egy nőnek a negyvenes éveiben sok erőfeszítésébe kerül , hogy jól nézzen ki de egy férfi az őszülő halántékkal az érett tekintetével stb jól néz ki.Még ők egyre jobban néznek mi nem.Akkor kinek rosszabb?:)
(Mielőtt rákezdenél Impossible , nem nincs apakomplexusom:D)

Uhh beszéltem..:)

Tisztelettel:Avelina

You have to live the way you think, otherwise you'll end up thinking the way you lived.

Sz.Márton # 2009.03.23. 08:17

Tisztelt dr. Grád András!

Bár pontokba szedte, de alapjaiban tökéletesen egyetértek a véleményével! A menekülés az előrelátás, az önérzet és a böcsesség! József Attila szellem és szerelemként képzelte el. A jövő az irányitott érzelmeké, (meg sok minden másé amire gondolni is rossz) de sajnos néha elbotlunk. Az is legalább valakinek jogi ügy lehet!

Üdvözlettel:

Sz. Márton

Legislator # 2009.03.23. 07:41

Eddig sem volt sok kedvem az egészhez, de amit itt Grád professzor leírt, valóságos horror:-))).

Sunshine after the rain.

Kacsa1111 # 2009.03.22. 23:02

Kedves Grád András,

„A még gyermektelen emberek (mint nyilván Ön is) fejében a gyermekvállalás kizárólag mint afféle csoda, felemelő érzés, felmagasztosulás stb. szerepel.”

aki ezt hiszi az hülye...
nem kell hozzá hatalmas lángelme, hogy lelki szemeinkkel lássuk az általad részletezett szitut.

tehát én kivenném a 7 pontból a téves elvárásrendszert...
a szülők sem feltétlenül negatív irányban hatnak...megfelelő bölcsességgel rendelkező szülők esetén legalábbis:)

viszont a maradék is bőven elég, hogy "felőrölje" a kapcsolatot...és még lehetne folytatni a sort:
pl. szülés utáni depresszió, majd a későbbi "sosem vagy itthon velünk" sem a kapcsolat fennmaradásának irányába hat...

amit én láttam barátok, ismerősök, rokonok esetén az, hogy a gyermek 3-4-5 éves koráig eléggé gyakran bomlik fel a kapcsolat...ami eddig kitart, az meg is marad viszont.

Kacsa11

Grád András # 2009.03.22. 22:33

Kedves Impy (ha nem veszi rossz néven tőlem ezt a Leg-től átvett megszólítást)! :-)

Szívesen elmagyaráznám, bár kicsit hosszú, de megpróbálok a lényegre szorítkozni.

Először is: A még gyermektelen emberek (mint nyilván Ön is) fejében a gyermekvállalás kizárólag mint afféle csoda, felemelő érzés, felmagasztosulás stb. szerepel. De ebben tudatosan megtévesztő reklámok is bűnösek: Azt a hamis látszatot keltik, hogy ha az X tápszert, az Y pelenkát vesszük, gyermekünk és a magunk élete tréfa, móka és kacagás lesz.

Ehhez képest a valóság a következő, és itt jönnek most a rizikófaktorok:

  1. Téves elvárásrendszer. A hatalmas és hamis (lásd reklámok) elvárások eleve védtelenebbé teszik az embert még az egyébkéntinél is.
  2. Szabadidő. A gyermekszületést követően a szülők szabadideje a korábbihoz képest drámaian lecsökken, a csecsemő- és kisggyermekkor lényegében a 24 órás szolgálatról szól. Szabadidő ha valaki rokon rávehető (feltéve hogy elég közel lakik), vagy ha megfizetik a bíby-sittert, amihez a legtöbb helyen nincs pénz.
  3. Pénz. A korábban volt pénz mennyisége a feleség kiesésével a munkából drámaian lecsökken, miközben a kiadások roppant módon megnőnek (pelenka, bébiétel, kelengye stb.) Az életszínvonal-esést senki sem éli meg boldogságként.
  4. Kialvatlanság. Ön nem volt katona, én sajnos igen. Csak 40 napon át voltam folyamatosan őrségben, egyik nap 7 órát alhattunk, a másikon 2-t. Ez így leírva valószínűleg nem hat szörnyűnek, a valóságban viszont elképesztő szinten okoz személyiség-torzulást. Az alvás-depriváció a gyermek mellett nem 40 napig tart, hanem sokkal tovább!
  5. Párkapcsolat. A szülést követően a nők egy jó része biokémiai okokból depresszióssá válik, de még akik nem, azok is értelemszerűen a baba felé fordulnak minden energiájukkal, az apa ebből szükségképpen eléggé kiszorul, még akkor is, ha mondjuk ő fürdet stb. Az apák ezt nehezen szokták megélni, tipikusan tudatosan vagy tudat alatt féltékenyek lesznek a babára.
  6. Szex. Már a terhesség sem a szexről szól, de a szülést követően ennek végképp egy időre befellegzett. A szoptatás alatt a nők biokémiai okokból sem kívánják a szexet, a gátmetszés sem serkenti a szexuális étvágyat. Persze itt nem részletezett de nyilván elképzelhető módszerekkel mindez áthidalható, de mégsem ugyanaz, mint a megszokott.
  7. Szülők. A legtöbb szülő olthatatlan vágyat érez, hogy a gyermek megszületését követően minél többet átadjon saját tapasztalataiból, de a fiatal anya legtöbbször nem feltétlenül lesz boldog tőle, ha az anyósa 5 percenként kijavítja, hogy mit hogyan kell csinálni. Gerjed a feszültség.

Kedves Impy! Elég ennyi, vagy még soroljam? Tehát próbáljon meg elképzelni egy rózsaszínű elvárásokkal rendelkező párt, akinek a gyermek születését követően nincs egy perc szabadideje, állandóan kialvatlanok, nincs pénzük, frusztráltságukban egymást okolják, miközben a szex sem az igazi, és ekkor még jön az anyós a jobbnál jobb ötleteivel. Persze ez mind nem azt jelenti, hogy a gyermekben nem lelik örömüket, nem lesznek boldog pillanataik, de azért legyünk őszinték, a gyermekkel kapcsolatos felhőtlen boldogság nem egészen ilyen. Én is örülök, hogy vannak gyermekeim, de valahogy nem sírom vissza ezt az időszakot. Persze kellő toleranciával stb. minezek a nehézségek áthidalhatók, de szó nincs "a házasság boldog kiteljesedéséről", sok feladat, sok stressz, és néha egy kis boldogság. Aztán a kevésbé toleráns pároknál mindezek a problémák előbb-utóbb felőrlik a kapcsolatot... De szerencsére nem mindig, és kívánom, hogy ez Önnek is sikerüljön, nekem sikerült! Üdv:

dr. Grád Andrásügyvéd - egyetemi tanár1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.06-30-280-1846www.kapcsolattartas.hu

Kacsa1111 # 2009.03.22. 20:34

Kedves Impossible,

ha majd lesz gyereked, vagy akár csak a barátaidnak lesz, akkor megtudod...

egyébként a pszichológus nem orvos...szemben a pszichiáterrel.:)

mi a helyes gondolkodás a házasságról? és miért szűkíted házasságra? miért nem terjeszted ki általában a párkapcsolatokra?

Kacsa11