Küzdősportok

Nem tudom most megmondani, hogy később versenyeznék-e. Először jól ki akarom ismerni, miben áll ez az egész, hogyan néz ki egy edzés, mikkel kell számoljak stb. Pl. semmi esetre sem szeretnék maradandó sérülést szerezni, amennyiben ez szinte elkerülhetetlen, inkább bele sem fogok. A leírásaid alapján azért eléggé durvának tűnik, meg kellene nézni élőben is, hogyan néz ki. Amit videót láttam versenyről, az is eléggé durva, az egyiket pl. úgy fejberúgták, hogy folyott belőle a vér. Namost lehet, hogy nem ez az általános, megszokott és már-már "természetes"-nek mondható menete a dolgoknak, de ha én kapnám azt a rúgást, az meglehetősen elbizonytalanító erővel hatna, különösen akkor, ha a széles mosolyom már csak orvosi beavatkozás segítségével lehet széles életem hátralévő szakaszában. Tehát azért én nem vagyok úgy vele, hogy "mindent a sportért", és egyáltalán nem vagyok hajlandó gondolkodás nélkül bármit beáldozni a siker/előrehaladás érdekében. Inkább azt mondanám, hogy féltem magamat. Nyilván valamennyire be kell vállalni a veszélyt, de lehetőség szerint szeretnék biztonságosan fejlődni. Ha ez ezzel a fajta karatéval nem lehetséges, akkor kihagyom. Ehhez a döntéshez viszont szerintem látni kellene testközelből, mit is választok, vagy mit nem választok.

Szóval köszi, ha megkérdezed az ismerőseidet, de hogy versenyeznék-e, arról (kellő információ hiányában) még fogalmam sincsen.

Egyébként ha már eljutottál zöldig (vagy ki tudja, meddig, mert most is elhallgattad), akkor már szar lehetett abbahagyni. Meg lehet tudni, meddig jutottál el és mennyi idő alatt? :) Csak azért, hogy tudjam magamat hozzá saccolni, hogy mégis nulláról mennyi időbe kerülne eljutni addig. Vagy ha magadról nem szívesen nyilatkozol, akkor az említett danos ismerőseid, akikkel együtt kezdtél, mennyi idő alatt jutottak el odáig?

„Ok, köszi, az jó lenne, ha megkérdeznéd, hogy melyik a jó hely szerintük.”
egykét nap türelmedet kérném, mert fel kell vegyem a kapcsolatot néhány régen látott ismerőssel. Nem akarnál később versenyezni? Mert ha igen, akkor könnyebb lenne olyan klubbot találni, ami küzdés / erőnlét centrikusabb!!

„Namost lehet, hogy hülye kérdés, de barna öv után ugye jön a fekete, szóval ha leteszed az első danos vizsgát, mint barna öves, akkor kapsz feketét?”
abszolút jól érted.

„ És a feketét követően lesznek csíkok az öveden danok szerint, vagy annak ott nincs jele?”
A "csíkok" nem kötelezőek, de azért szokták jelölni. Ahány csík, annyi dan.

„Egyébként akkor ha jól értem, te fehér övnél nem jutottál tovább, igaz?”
Ezt viszont nem egészen jól értetted. Csak azt írtam le, hogy a fehér öv utolsó vizsgáján buktam meg legtöbbször. A kék övön még egyszer elhúztak, utána az összes vizsga elsőre meglett. Komolyan, nem is értem....

Bár én nem voltam az az övvizsgázós típus, nemigen érdekelt, milyen színű öv van a derekamon. Akikkel együtt kezdtem már rég 1-2kyussak, vagy danossak voltak, amikor én pl 6 kyura hosszas dilemmázás után bepróbálkoztam, mivel az kellett egy versenyhez, vagy nemzetközi edzőtáborhoz, vagy valami ilyesmi indokból. Hát régen volt már, na.
Most már talán érted, miért mondom: önvédelem vonatkozásában semmit nem jelent a fekete öv. Ugyanakkorát puffan :)

Ezt persze ők is tudták, úgyhogy elzavartak versenyre, és ott legalább meglepődött az ellenfél jól :) Azt hitték páran, hogy zöld övvel csak valami gyarmati áru illetve vágómarha jön fel a tatamire küzdeni :))) (főleg, mert inkább vékonynak tűnök, még most 95 kilósan is. Csontozat.)

A fekete öv nem ad semmiféle jedi erőt, vagy sebezhetetlenséget biztosító energiapajzsot, ezt nyugodtan elhiheted. Nem ott voltam, ahol csak mesélték :)

Az viszont vitathatatlan, hogy az övvizsgák célként kitűzése szépen méri a tudásod fejlődését, és mellesleg nyilván az önvédelmi képességed is rohamosan fejlődik.

Ok, köszi, az jó lenne, ha megkérdeznéd, hogy melyik a jó hely szerintük.

Namost lehet, hogy hülye kérdés, de barna öv után ugye jön a fekete, szóval ha leteszed az első danos vizsgát, mint barna öves, akkor kapsz feketét? És a feketét követően lesznek csíkok az öveden danok szerint, vagy annak ott nincs jele? Egyébként akkor ha jól értem, te fehér övnél nem jutottál tovább, igaz?

Szia, nem budapesti vagyok, (nem itt edzettem) így innen klubot se tudok ajánlani. Ismerősökkel viszont ha beszélek, akkor megkérdezhetem, hogy tudnak-e küzdéscentrikusabb helyet javasolni.

Tudom, hogy már írtam, de még egyszer: ha "meg akarod magad védeni" értsd: jól el akarod tángálni, aki rádtámad, akkor ahhoz nem az övfokozat fog hozzásegíteni, noha az övfokozatok némiképp jelezhetik a képességeid fejlődését. Küzdj sokat (minél változatosabb ellenfelekkel) és erősíts.

Végül is ez egy egyszerű dolog. Fél év alatt fél évet tudsz fejlődni. kétszer annyi idő alatt kétszer annyit. Ha semmi küzdősport múlt nem áll mögötted, akkor az alapokkal meg fogsz szenvedni, míg állni, lépni, vagy elsőkézzel ütni fogsz tudni, az is marha sok idő lesz.

Oké, akkor a kyo övvizsgákról.
minden övfokozat megszerzése 5 dolgot feltételez:

• kivárási idő / edződ engedélye-javaslata (ezzel nem szokott gond lenni, igazából ha nem javasolják, akkor béna vagy, jobb is kivárni még egy kicsit)
• elméleti anyag (nem annyira sok)
• erőnlét (ha nem vagy beteg teljesíthető szerintem egy sportolónak simán)
• kihon / kata (itt szoktak elvérezni az emberek: ez a levegőbe, vagy társsal végrehajtott technikák, vagy hosszabb formagyakorlatok. Ez általában annak megy jól, aki ügyes, jól koordinált mozgású és célirányosan készült rá, legalább pár hetet)
• küzdelem.

A küzdelemig eljutni megtiszteltetés (segíteni benne is az)

A vizsgák pénzbe kerülnek, de inkább jelképes összegekről van szó, ami a terembérletet jó esetben lefedi. Most nem tudom mennyi, övfokozatonként talán párezer forint lehet. A danvizsgák drágák, mert japánból kell eztazt intézni, a dan kollégium jóváhagyása kell meg ilyesmik.

Szóval a vizsgarendszer.

0 (no) kyuról indulsz kezdőként.
Első övvizsga 10 kyu (fehér öv)
második: 9 kyu (fehér öv)
harmadik: 8 kyu (kék öv)
negyedik: 7 kyu (kék öv)
ötödik: 6 kyu (sárga öv)
hatodik: 5 kyu (sárga öv)
hetedik:4 kyu (zöld öv)
nyolcadik:3 kyu (zöld öv)
kilencedik:2 kyu (barna öv)
tizedik:1 kyu (barna öv)
ezután jönnek a dan fokozatok, 4 danig lehetséges vizsgázni, az a fölöttieket kizárólag adományozzák.

A vizsgák közötti kötelező minimális kivárási idő 3-4-6 hónap nagyságrendileg. Nem is hinném, hogy sokkal hamarabb egy átlagember meg tudná csinálni az övvizsgákat. Én a második fehér övemnek pl. 3-szor futottam neki, pedig tényleg készültem rá. Mondjuk mostani fejemmel sem értem, miért nem engedtek át....

Az első (legeslegkönyebben letehető) övvizsga követelménye pl.:
Állások: Yoi Dachi, Fudo Dachi, Zenkutsu Dachi
Ütések: Oi Jodan/Chudan/Gedan Tsuki, Morote Jodan/Chudan/Gedan Tsuki
Védések: Seiken Jodan Uke, Seiken Juji/Mae Gedan Barai
Rúgások: Hiza Ganmen Geri, Kin Geri
Elmélet: A karate gi hordása, hajtása, az öv megkötése. Dojo etikett. Üdvözlési formák. A kyokushinkai jelentése, szimbóluma. A kyokushin karate megalapítója.
Erőnlét: 3 perc Kin Geri (hidari, migi) Fudo Dachi-ban, 25 fekvőtámasz, 30 felülés, 20 felugrás.

hadd ne fordítsam le, de garantálom, hogy egy ütés, vagy rúgás elsajátítása sem annyira egyszerű. Viszont azért tanulható.

A karate ugye keleti sport, és nem azt tanítja (főleg a kezdőknek), hogy teljes erőből püföld a zsákot, hanem csiszolja, felépíti a mozgásod, és az alapján tanít meg egy küzdőstílust.
példa: Zenkutsu Dachi. (támadóállásként lehet talán lefordítani: hátsó láb kinyújtva, első térdben derékszögben hajlik, mintha falat tolnál.) Ebben haladni, előre hátra, oldalra, fordulni is kell tudni. (nem könnyű!) Kezdők kérdése: miért kell ez az állás, hiszen ebben nem lehet küzdeni. igaz. Viszont vannak pillanatok a küzdelemben, amikor ennek az állásnak egy egyszerűsített (letisztult) változatát veszed fel, pl a hátsókezes ütésnél. Egyszerűbb, és európai szemmel hatékonyabbnak tűnő szerintem mindazonáltal egyből a hátsókezes ütést oktatni, de ez egy más koncepció, ezt így kell elfogadni. A mozdulatokat stilizáltan oktatják, és szerintem relevációval ér fel, amikor dojo fight közben egyszer csak kijön a védés-támadás a kezedből, a lépés a lábadból, megcsinálod anélkül, hogy tudatában lennél, hogy valami ezerszer, unalomig végrehajtott kihon technikát akarsz végrehajtani.

Szóval nincs gyors út a hegyre, annyit tudsz kivenni minden küzdősportból (és persze ez az élet összes többi területére is igaz) amennyit beleraksz.

na, mégse úsztuk meg ezt a hozzászólást se bölcselkedés nélkül. :)

"győzd le önmagad" meg légy jobb ember stb., tudom, ezeket mondogatják, jól is hangzanak, de mindig bosszantottak. Végülis az egész karate és egyáltalán a harcművészetek onnét erednek, hogy védd meg magadat, úgy, hogy nincsen fegyvered, puszta kézzel (vagy nagyon minimális fegyvered van pl. bot). Lehet, hogy közben "jobb ember" leszel, mert az edzésnek számos haszna van (lelkileg is), nade a kiindulás dagadhatatlanul az, hogy ha nekedmennek, akkor ne veszíts. Akinek az a célja, hogy legyőzzön másokat, az szarul áll hozzá? Szerintem pont a leírtak miatt nem.

"Komoly szint" alatt pl. magasabb övfokozatot gondoltam, pl. barna vagy fekete. Az beletelik kb. egy évtizedbe is akár? Nem tudom egyébként, hogy a kyo-ban hogyan követik egymást az övfokozatok, a shito-ryu-hoz képest a danok osztogatása is más, ha jól veszem észre, szóval annak még örülnék - ha amennyiben szívesen írsz róla -, a ranglétráról írnál egy rövid összefoglalót. :) Ilyet a honlapjukon sem találtam.

Budapesten ismersz jó klubot, amit ajánlanál? Mert akkor oda elmennék megnézni egy edzést.

„Ez a 25 ember elleni küzdelem mit jelent? Egymás után (egyenként) 25-el?” Hát nem is egyszerre :)) 2 perces küzdelmekről van szó, pihenőidő nélkül.

„És azok milyen fokozatúak?” Magyar szisztéma szerint a lehető legmagasabb övfokozatúak, és az a küzdelem lényege, hogy nem adhatod fel. Japán szisztéma szerint rövidebbek a küzdelmek, jóval kevesebb is van belőlük, de jönnek ott ellenfélnek egészen kezdők is, viszont a túlélés kevés, a küzdelmek egy bizonyos részét meg is kell nyerni, ami itt nem követelmény.
Ha kiütsz egy segítőt, akkor pihenhetsz a küzdőidő hátralevő részében, de hidd el, nem ez a jó taktika ;)

„A „legyőz“ fogalma pedig mit takar? Gondolom, nem tropáraverni. :D De akkor mi a határ?”
Azt mondják, mindenki megkapja az övfokozatának kijáró verést. A vizsga itthon inkább magaddal való szembenézés, semmint versenyszerű bizonyítás.
Kisebb, gyengébb embereket, gyerekeket nyilván nem zúznak le, ott inkább a tapasztalatszerzés a lényeg. Minél nagyobb vagy, minél erősebb, minél nagyobb övfokozatért mész, annál nagyobb verést kapsz. Mivel az ellenfelek pihentek, már kábé a harmadik ellenfélnél is bárkit nagyon le lehet gyepálni. (nézz meg egy ökölvívómérkőzést, és képzeld el, hogy a tizenkettedik menetben beáll egy friss ökölvívó ellenfélnek) Vizsgázóként úgy érzed, hogy képtelenség kibírni, de azért általában ki lehet. Kiütni azért nem akarnak feltétlenül, és komoly "illetlenségnek" számít valakit fejre "lerúgni". Viszont ha nem dolgoznak rendes erőbedobással a segítők, akkor a vizsgát sikertelennek nyilvánítják. És hiába nem akarnak kifejezetten kicsinálni, már nem tudnak a tizedik ellenfél után úgy küzdeni veled, hogy ne fájjon rohadtmód.

Volt olyan vizsga, ahol az említett 4 danos barátom épp a második danjáért ment, és a 40 ellenfeles küzdelemre az okos szakágvezetés kitalálta, hogy "versenyküzdelem" (!!!) legyen. 4-en indultak második danra, az egyik amikor meghallotta, hogy mit akarnak, azonnal visszalépett, egyet kiütöttek a harmadik küzdelemnél, egy pedig megsérült, és azt mondta, hogy inkább köszöni szépen, de ő inkább élni szeretne. A barátom volt az egyetlen, aki végigcsinálta (azóta se volt ilyen ha jól tudom). Kórházba vitték utána az ápolónők beszélgettek, megnézve a sérüléseket, zúzódásokat: "Ritkán látni ilyen súlyos autóbalesetet..." "Áááá, én úgy hallottam, hogy valami vizsgának nevezett kivégzésen vettek részt!"
:)))

„És mégegy: a kyo-ban maximális szorgalom mellett kb. mennyi idő alatt lehet eljutni komoly szintre?”
Oyama erre azt mondta, hogy a harcművészetek gyakorlása (nem csak a kyo) 1000 nap után kezdődik el, és 10000 nap után éri el a csúcsot.
Én azonban azt mondanám, ha vannak jó alapjaid, (hozzáállás, mozgáskultúra és fizikai képességek) akkor a kérdés már csak az, hogy mit tűzöl ki célnak.
Mindig lesznek persze akik legyőznek, és mindig lesz, akit le tudsz győzni. Ezt az arányt tudod eltolni a javadra. Viszont a karate nem erről szól: "győzd le önmagad" a vezérelv. A végtelenségig nyilván másokhoz képest nem tudsz fejlődni, öregszel, gyengülsz, sérülsz, ha ez a célod, akkor egy idő után csalódni fogsz.

Én azt mondanám, hogy jó edző mellett, ha szorgalmasan és célirányosan készülsz, akkor fél év alatt a küzdelem már úgy mehet, hogy valamennyire meg tudd magad közben védeni, és tiszta találataid is lehetnek. A testre menő ütéseket már egész jól bírni fogod, és a lábad is kibír néhány combost. Ha jó az alap mozgásod, akkor testre-lábra egész jól tudhatsz rúgni, és tudod majd tartani a küzdőtávot. Talán az első (nagyonesetleg második) (fehér öves) övvizsga is összejöhet.

Ez a 25 ember elleni küzdelem mit jelent? Egymás után (egyenként) 25-el? És azok milyen fokozatúak? A "legyőz" fogalma pedig mit takar? Gondolom, nem tropáraverni. :D De akkor mi a határ?

És mégegy: a kyo-ban maximális szorgalom mellett kb. mennyi idő alatt lehet eljutni komoly szintre?

„Hát a végével kapcsolatban: hallottam olyan kyokushin edzésről, ahol állítólag „vér folyt“. Ezt így mondták (aztán persze lehet, hogy nem igaz).”

Én kyo-ról tudok elsősorban nyilatkozni. A pályafutásom alatt a legsúlyosabb sérülést egy bokaszalag szakadásnak láttam, de az is a levezető kosárlabdázáskor jött össze.

Edzésen (küzdelemben) komolyabb sérülés? Nem is emlékszem ilyenre... komolyan!

Mi értelme lenne, hogy lesérüljenek a karatékák? Szokják a vér látványát, vagy miért? Ááá. Ha "vér folyt" akkor az max egy véletlen orrbaverés, vagy ilyesmi lehetett. De ez nagyon ritka, a normális emberek vigyáznak egymásra.

Ami viszont könnyen megeshet: kék folt (rengeteg az elején), lehorzsolt ököl, vízhólyag a talpon (az elején), izomláz, néhány húzódás ha rosszul mozdul valaki, és nem melegített be. Esetleg ha kap az ember egy szépet a bordáira, akkor nem esik olyan jól levegőt venni egypár napig :)

A térdem viszont szétkopott a mezítlábas futásoktól... (ezt már nem is igen erőltetik) :(((

Ja igen: nem zártam ökölbe a kezem, és rárúgtak a mutatóujjamra küzdelem közben (utána megtanultam a helyes ököltartást :)), és egy felütés során hüvelykujjammal csúnyán eltaláltam valaki könyökét. Na azok fájtak! Jó ideig.

A többi sérülés vagy versenyen jött be, vagy valami fatális dolog (és apróság) volt.

Drpici észrevételét erősíteném: a kezdőkkel kell marhára vigyázni, mert nem tudják, hogy vigyázzanak küzdelem közben magukra és az ellenfélre, ezért nálunk a kezdőket csak viszonylag ritkán küzdették egymás ellen.

Wasp írta: "probléma is származhatott volna, ha épp arra jár a kisebbségi ombudsman"

Ezen jól szórakoztam. Elképzeltem, hogy éppen arra jár:-).

„sok esetben a jól képzett karatés életében nem kapott egy jól eleresztett ütést és nincs felkészülve arra a stresszhelyzetre, ami egy támadás esetén kialakul.”
full contact karatékban mint a kyo, ez teljesen kizárt. Ha fiú vagy, akkor védőfelszerelés nélkül kapod az áldást. Csak az első párszáz küzdelem fáj nagyon, utána már tud vigyázni az ember magára :)

„Egyébként a több danos mesterek sem tudnak „simán“ lepüfölni 2–3 átlagos támadót?”
Van egy barátom 4 danos. Fiú, és kábé 40 éves. Ő cirka 16x magas, és csak 70 kiló körül lehet. Egy az egyben bárki (képzetlen) embert összecsomagol, de persze több ellenfél ellen, ha körbe tudják venni, akkor nem sok esélye lenne. Képzeld magad elé a szituációt: egyszerűen elsöpör ilyenkor a tömeg.
Egy ember ellen mondjuk már többször bizonyított, elég fejlett igazságérzete, és segítőkészsége lévén. Két sztorit tudok, mindkét esetben egy-egy jókora vagány volt az ellenérdekű fél, (az egyik bizonyítani akarta, hogy bármilyen karatéssel elbánik, és ezért egy táncos szórakozóhelyen ismeretlen lévén bemutatkozásképpen lefejelte a barátomat, a másik esetben pedig balhézott az illető, és lecsapott pár arrajárót, így került a cimborám a képbe). Mindkét küzdelem egy technikáig tartott. (érdeklődöknek: Hiza Ganmen Geri, Ago uchi. - térddel rúgás, és elsőkezes "jab" ahogy a boxban nevezik)

A klasszikus megközelítése a több ellenfeles küzdelemnek a lábon mozgás: csapj oda és fuss el, mint ahogy a farkasok kapnak oda, és ne hagyd, hogy közrefogjanak.

Az élet nem film, három embernek hat keze és lába van neked csak kettő-kettő, ráadásul a hátadra nehéz szemet növeszteni. A danok meg nemigen védenek meg.

Persze ellenpéldát is mesélhetnék:
Egy másik (szintén kyos), majdnem ötven éves edzőtársam, viszont volt, hogy 4 embert tett pár másodperc alatt harcképtelenné. Tegyük hozzá, hogy a beceneve "Medve" volt (még a felkarjára is rá volt tetoválva - szép gyerek mi?). Kábé másfélszer akkora volt a srác mint én. (én 185 magas, 95 kiló, csak úgy viszonyításképpen) szóval belőle inkább kinézem a sikeres védekezést több ember ellen noha egy danja se volt :) (barna öv környéke, ha jól emlékszem. Azért nem nudli ez sem - a barna övfokozat vizsgakövetelménye a 25 ember elleni küzdelem, ahol nem szabad hogy legyőzzenek!)

Szóval az egyik koma kiköpte az összes elöl levő fogát, egy másik meg kis híján megvakult, és ripityára tört a járomcsontja.
Ezen utóbbi sztoriból - gondolhatjátok - probléma is származhatott volna, ha épp arra jár a kisebbségi ombudsman, de hát a vesztes csapat nem akart rendőrségi eljárást, mert akkor a vitarendezést megelőző garázdaságért nyilván felelniük kellett volna.

Ezt inkább csak elrettentő példaként meséltem, oké?

„Akkor kicsit nagy a kontraszt a filmek és az élet között.”

És ez téged meglep? :)

Sok mindentől függ egyébként, karate és karate között elég nagy különbségek lehetnek. Amennyire én tudom, elég sok esetben a jól képzett karatés életében nem kapott egy jól eleresztett ütést és nincs felkészülve arra a stresszhelyzetre, ami egy támadás esetén kialakul. Így aztán katák ide vagy oda, meg téglatörés és hasonlók, mégsincs garantálva h az utcán is működni fog. 2-3 támadó ellen meg nagyon-nagyon jónak kell lenni....

Én sem szeretnék sérüléseket összeszedni (bár az igazán megszállottak erre azt mondják, h inkább a teremben, mint az utcán... :)), de sajnos ez a küzdősportokkal nem összeegyeztethető.

Wasp, sajnos mindenben igazad van. Azért sajnos, mert legfeljebb gyorsabb tudok lenni, nagyobb nem leszek. :)

Hát a végével kapcsolatban: hallottam olyan kyokushin edzésről, ahol állítólag "vér folyt". Ezt így mondták (aztán persze lehet, hogy nem igaz). Mindenesetre én igazándiból úgy szeretnék jól megtanulni, hogy nem kell közben eltöretni pl. az orrom, és nem kell rendszeres kórházlátogatónak lennem. Szóval olyan áron nem kellene siker, hogy kb. már ne ismerjek magamra pár év múlva, ha tükörbe nézek. A sebhelyesarcúságot jobb lenne elkerülni. :D Ez mondjuk a shito ryun jó volt, ott egyáltalán nem fenyegetett ilyen veszély.

Egyébként a több danos mesterek sem tudnak "simán" lepüfölni 2-3 átlagos támadót? Akkor kicsit nagy a kontraszt a filmek és az élet között.

„Azért nem hiszem, hogy pl. 2–3 átlagos felkészültségű (hétköznapi, azaz nem küzdősportoló) támadót ne lehetne ártalmatlanná tenni kizárólag mondjuk karatés technikát alkalmazva.”
ne próbáld ki. Velem megesett sajnos, hogy több ellenfél ellen kellett meccselnem, és nagyon-nagyon nem a nyertesek közé kerültem. (hülye voltam, el kellett volna szaladni, de túlságosan bíztam magamban.) Több ember ellen tényleg csak azok az "együtéses" technikák alkalmasak amik halállal, sérüléssel fenyegetnek, mivel ha neadjisten dulakodásba keveredsz az egyikkel (pl meg tudja fogni a kabátodat), akkor nemigen tudod már elkerülni, hogy a földre rántsanak, és nagy verést kapjál.

Egy az egyben természetesen bőven elég a karate, vagy akármilyen más küzdősport, amit készségszinten tudsz alkalmazni. Erre sincs szükség, ha az ellenfeled kisebb/gyengébb/tapasztalatlanabb/felkészületlenebb/netán részeg/nem eléggé elszánt.

A küzdősportok szerintem leginkább az áldozattá válás elkerülésére alkalmasak. Ha látják a kiállásodon a rosszarcúak, hogy határozott vagy és nem ijedsz meg tőlük, akkor inkább könnyebb préda után néznek.

Viszont én félek attól, aki könyvből tanul boxolni, és Csáknorisz filmekből karatézni. Illetve nem félek tőlük, hanem őket féltem.

A fizikai képességek fejlesztése nélkül a harcművész olyan, mint a dáma pár. Nagyon jól nézhet ki, de ritkán nyer.

A küzdelmek - bármilyen fájdalmas - legalább 80%ban azon dőlnek el, hogy ki a nagyobb, ki a gyorsabb, ki a keményebb. Ezek adottságok, amiket egész jól lehet fejleszteni, noha nehéz átlépni a saját árnyékunkat.

Sajnos hiába tanulod meg a "tökéletes ütés technikáját", ha csak 65 kiló vagy valószínűleg sose leszel akkora ütő, mint az életének második edzésén az a 110 kilós parasztgyerek, aki traktort visz a hátán és lovat reggelizik.

A kisebb legyőzheti a nagyobbat, de inkább vagyok nagyobb. :D

A szabad küzdelmekkel kapcsolatban pedig Sosai Oyamát idézném, kicsit idevág:
"A karate gyakorlóharc és törés nélkül olyan, mint a fa gyümölcs nélkül."
...és mondtam egy okosat is a végére :)

wasp és dr.pici,

lehet, hogy hasznosak, de amit felvételen láttam jiu-jitsuról meg mma-ról, az elvette a kedvemet. Kifejezetten gusztustalan. Van, akinek a birkózás sem gusztustalan, szerintem egyébként az is undorító dolog, hogy 2 izzadt, büdös ember egymást fogdozva fetreng a földön, de ugye ízlések és pofonok... Azért nem hiszem, hogy pl. 2-3 átlagos felkészültségű (hétköznapi, azaz nem küzdősportoló) támadót ne lehetne ártalmatlanná tenni kizárólag mondjuk karatés technikát alkalmazva. Ha 2-3 profi támad meg (amire lássuk be, közel sincsen akkora esély), akkor meg "úgyis mindegy", lehetsz akármilyen szuper földharcos, kicsinálnak mindenképp, ha úgy szotytan kedvük. Azért ebben egyetértetek, vagy nem?

Kedves Wasp,

ezt mondom én is. :) Nekem max. esélyt adhat a KM, arra viszont elég jónak tűnik. Nem gondoltam sosem h megverhetek nálam 2x-3x súlyosabb egyéniségeket, főleg nem gondolom ezt azóta, h volt alkalmam próbálkozni ilyesmivel. :) Nálunk nincsenek súlycsoportok, ezért a light fightnál durvább küzdelem veszélyes lehetne. (súlycsoportok létrehozása viszont a KM célját kérdőjelezné meg.)
Az egyetlen szituáció, ahol ennél keményebb küzdelmekre kerül sor, az vizsgán van, ott ugyanis a legtöbben mintha az életünkért küzdenénk... :))
Kesztyűzni sokat szoktunk, combrúgásban volt már részem elégszer. Erről az a véleményem, ahogyan a lágyékrúgások hatásáról is, hogy nagy különbség van az emberek fájdalomtűrő képessége között, így nem lehet tudni h mi lesz az eredmény. Kaptam egyszer egy térdrúgást is, azzal azért más a helyzet, mert ott függetlenül attól, h mennyire fájt, nem tudtam ráállni, mert összecsuklott a lábam. :)
Ezért fontos sztem h a KM ilyen területeket tanít támadni, mert - ahogy te is mondtad - ártalmatlanabb pontokon bevitt ütésekkel, rúgásokkal az adottságaim miatt nem sokra megyek.
A 4. pontban felsoroltakhoz nagyon hasonló sorrend van a KM "elméletében" is. :) Elég nagy hangsúlyt fektetnek a pszichikai felkészítésre is (asszertív kommunikáció, testbeszéd, az áldozattá válás elkerülése). Szoktak rendezni kimondottan nőknek szemináriumot, ahol ez utóbbiakon van a hangsúly, csak néhány alap technikát tanítanak meg, ami a meneküléshez segítheti a megtámadottat. Elég tanulságos.

A jog, mint küzdősport:
Sztem itt is az a legnagyobb probléma, hogy nincs megfelelő szűrő, így aztán olyanok is bekapcsolódhatnak a küzdelembe, akiknek nincsenek meg az alapvető képességeik sem ehhez...
(edzésen is az ügyetlenektől szoktam félni...)

Szerintem ez csak a probléma alaki része, lényegét társadalmunk gyökereiben célszerű keresni...

Iucundus

Volt valami probléma az ipse fejével, vagyis nem igazán volt teljesen tudatában annak amit tesz. (Igaz, a bírónő előtte cikizte - ahogy írták az újságban, így hát végül is nem teljesen ok nélkül indult be a szerencsétlen.)

hát ha egyszer elégedetlen az ítélettel? mit csináljon, talán fellebbezzen?!

Ugyan! Lerendezi egy székkel pikkpakk.

Kivéve, amikor az egyik perben álló fél kezdi el ütni egy székkel a T. Tanácsot és a saját ügyvédjét:)
(Lsd. a P.M-i Bíróságon megtörtént eset)

Tulajdonképpen a perben álló felek is ütik-verik egymást, a végén pedig a bíró kihirdeti, hogy ki a győztes:-).

A jog is bizonyos értelemben küzdősport - írta alant a topicnyító, de a tökönrúgás technikáját aztán tán prívát e-mail keretében kellene...

Kacsa

az ágyékrúgásról csak neked.... :)
bár nem akarnék online tökönrúgás tanfolyamot tartani :)

Az ágyékrúgás lényege (ez mondjuk minden támadásra igaz) a váratlanság és a gyorsaság. Tényleges harcban, még ha nem is mozogtok, nem is rángatjátok, taszigáljátok egymást, elég körülményes igazán jól bevinni, hiszen a jobbkezes embereknek a többsége bal kéz-bal láb elöl jobb kéz jobb láb hátul beállásban küzd, és csak kevesen cammognak feléd lomha terpeszben, mint valami medve.

Az ágyékrugás, ha jól van kivitelezve csak a beborult, vagy bedrogozott embert nem teszi ártalmatlanná. A probléma az, hogy hihetetlenül nehéz tényleges harci helyzetben pontosan megcsinálni. Akár térddel, akár lábfejjel rúgod, akkor elég kicsit hátrahúznia a védőnek a csípőjét, vagy elfordulnia, zárnia az állását (ezek reflexszerűek) és máris teljesen hatástalan lehet a támadás, vagy csak közepesen fájdalmas, de korántsem bénító erejű.

Persze ettől még ez az egyik legjobb / leghasználhatóbb technika a hölgyek részére.

én ugyan nem harcimarciztam, hanem "csak" fociztam világ életemben...ezért talpamtól ágyékig elég sok és erőteljes rúgást szenvedtem már el. (nem kell jönni, hogy azok nem kifejezetten ártalmatlanná tételre mennek, mert bizony van, hogy egy-két elmebeteg gyógyszere elgurul...meglepően sokszor.)

szóval ezért gondolom, hogy egy igazán elszánt (férfi)támadót nagyon erősen kell ágyékon (pl. ha focista a támadó akkor kár elkezdeni a combját vagy a sípcsontját rúgdalni...persze ez nyílván nincs rá írva:))) ) rúgni ahhoz, hogy ténylegesen meghátrálásra vagy akár megtorpanásra késztessük.

Védőként nem egyszer kaptam már rúgást kellemetlen helyre, és ha egy fél kilós bőrbogyó csapodik 100-120szal a makkosnak, akkor az bizony már fáj...de egy elég elborult elme (ami meccs közben gyakran előfordul, gondolom egy támadóval is) hirtelen meg sem érzi, hanem még megpróbál felszabadítani...(utána persze már összeesik.)

ezt mind csak azért írtam le, mert erősen kétlem, hogy egy 50-60 kilós nő úgy tudna ágyékon rúgni, hogy az megakadályozzon abban, hogy ártsak neki. (ha tényleg ártani akarok neki)

drpici: kifejezetten tetszik amit írtál a krav magáról. Gondolom a krav magának az a lényege, hogy 50 kilós hölgyeknek is esélyt adjon a visszatámadásra, és elmenekülésre.

És ez egy nagyon jó meglátás volt tőled, hiszen az nem lehet (ésszerű) célod, hogy győzz egy nálad másfélszer-kétszer akkora ellenfél ellen.

Én pl biztos kétségbeesnék, ha egy 220 magas, 150 kilós ellenféllel kéne meccselnem, pedig nem rövid küzdősport múlt van mögöttem... :)

De azért tudnod kell, hogy a "light fight" az nagyon nem full kontakt.

Még a "dojo fight", ami lényegében kvázi full kontakt a kyoban (és ugye általában védőfelszerelés nélkül megy, max egy sípcsontvédő és lányoknak mellvédő a megengedett), szóval az is marha messze van attól a fizikai terheléstől, amit egy versenyen lehet kapni, és a verseny pedig még messze nem utcai harc.

Teljesen más szituáció, amikor tudod, hogy vigyáznak rád, és nem akarnak kifejezetten bántani-megnyomorítani. Ha tudod, hogy védőfelszerelésben vagy, és nemigen érhet sérülés, akkor nem is ugyanúgy védekezel, támadsz. Azt hiszed, egy ütésed megrendítő, és csak a védőfelszerelés menti meg az ellenfelet a kiütéstől, de védőfelszerelés nélkül könnyű rájönni, hogy milyen sérülékeny a kezed-lábad ha ütsz-rúgsz, és nem is olyan könnyű kiütni egy elszánt valakit, de piszkosul fájhat, ha benyomnak egy hatalmasat.

Érdemes lenne kesztyűznöd - legalább lányokkal, illetve kesztyű nélkül is kipróbálhatod szerintem magad, csak viselj mellprotektort, és ne üssetek fejre. Próbáld ki pl, milyen, ha kapsz egy rendes combrúgást és úgy általában mi az amit elviselsz. Legyél tisztában azzal, hogy mekkora az ütőerőd, rúgóerőd. Könnyen lehet, hogy elég, de ha 50 kiló vagy, akkor nagyon valószínű, hogy se karfeszíteni, se dobni, se szem - ágyék - torok - térd kivételével veszélyesen támadni nem fogsz tudni. És térden rúgni valakit nem könnyű. Ágyékon se. Az emberek ezeket a pontokat ösztönösen védik.

Ha hatástalanul támadsz, akkor veszélyes helyzetbe kerülsz. A férfiakban általában van egy alapvető gátlás, hogy ne bántsák a nőket/gyermekeket. Ez a gátlás sokkal kevésbé van meg nőkben a férfiak felé. Ha viszont támadsz, neadjisten súlyos, de nem végzetes sérülést okozod, akkor kiteszed magad a gátlástalan visszatámadásnak, ami viszonylag zsigeri reakció. Én a lányomnak azt tanácsoltam, hogy

1. meneküljön el és kiabáljon segítségért
2. ha kirabolni akarják, akkor adja oda amit kérnek és fusson el
3. Ha kifejezetten csak bántani akarják akkor üssön-rúgjon, sikítozzon és fusson, ha tud.
4. ha elfutni semmiképpen nem tud, és nincs kés/ceruza, stb a keze ügyében, akkor tegyen úgy mintha teljesen behódolna, sírjon, könyörögjön, és eg óvatlan pillanatban az ujjait teljes erővel szúrja az másik szemébe.

De ez ugye a worst case sceanrio, amire már jobb nem is gondolni.

Hát, azt el kell ismernem, h a KM technikák nem kimondottan kímélőek. :) De azért egészen mást tanítanak egy pofozkodás, vagy dulakodás esetére, mint életveszélyes támadás esetén. És itt az a lényeg, h meg tudjam csinálni pl. én is az 50 kilómmal. :) Lássuk be, a legtöbb ember ellen semmi esélyem lefogásokkal pl., viszont ha alaposan térden, vagy ágyékon tudom rúgni, az esélyt adhat nekem az elmenekülésre.
Nincs igazán összehasonlítási alapom, csak egy nagyon régi és mindössze pár hónapos karate tapasztalat, úgyh nem mondom, h objektíven ítélem meg a dolgot, de nagyon más ez belülről, mint amit pl. videókon látni. Érdemes megnézni egy edzést, illetve ingyen ki is lehet próbálni. :P