A megoldás az, hogy a feltűnő értékaránytalanságnak a bírósági gyakorlat szerint nem az lesz a jogkövetkezménye, hogy a szerződést a bíróság érvényteleníti, hanem az, hogy a megfelelő vételárra módosítja, ebből pedig az következik, hogy X-től követelheti a megfelelő vételár és a kifizetett vételár közötti különbözetet.
Az egész koncepció a rosszhiszeműséggel azért értelmetlen, mert a szerződés előtti helyzet visszaállítására az értékaránytalanság orvoslása végett nincs mód (van ugyanis más mód az orvoslásra: a vételár módosítása).
A W Bt. egyébként sem ingyenesen szerezte az eszközt, hanem az apportálás útján a saját tulajdoni részesedéséért, visszterhesen, az apport szerinti értéken. Így tőle visszakövetelni ezen okból amúgy sem lehet(ne)!
Ellenben viszont X-től - amennyiben más módon nem tudja majd rendezni a megítélt összeget - végrehajtás útján akár a W Bt.-ben fennálló tulajdoni részét (amelyet ugye az apportálás során szerzett) is meg lehet szerezni, mely nyilvánvalóan értékkel bír, hiszen a nagyértékű berendezést tulajdonolja a Bt.
