X. magánszemély vásárolt egy nagyértékű ipari berendezést egy cégtől (Z.Bt.), majd a vásárlást követő napon azt beapportálta egy, az általa és egy másik személy (Y.) által ugyanazon a napon alapított bt-be (W. Bt.).
W.Bt-ben Y. a beltag-képviselő, X. kültag.
Később a Z.Bt. beperelte X-t, mondván, hogy az adásvétel feltűnő értékaránytalanság miatt érvénytelen, és egyúttal beperelte a W.Bt-t is, azért, hogy adja vissza a kérdéses ipari berendezést.
A bíróság mostanra azt már megállapította, hogy a berendezés szerződéses árát tekintve a feltűnő értékaránytalanság valóban fennáll. Egyelőre mást még nem döntött.
W.Bt. nem akarja visszaadni a berendezést. Azzal védekezik, hogy nem tudott a feltűnő értékaránytalanságról, ill., hogy egyébként is: jóhiszeműen, ellenérték nélkül szerezte azt.
Z.Bt. meg azt mondja, hogy egy bt. jó- vagy rosszhiszeműségét elkülönülten nem lehet vizsgálni, hanem a bt. tagjainak, képviselőinek magatartása alapján lehet a bt. jó- vagy rosszhiszeműsűgére következtetni.
Márpedig, érvel Z.Bt.: X. tag biztos, hogy rosszhiszemű volt, hiszen nagyon gyorsan túladott az apportálással a berendezésen, és talán éppen azért tette ezt, hogy elkerülje az eredeti állapot majdani visszaállíthatóságát.
Szóval, Z.Bt. szerint, ha X. tag rosszhiszemű (márpedig szerintük ő biztosan az), akkor a W.Bt. is tutira rosszhiszemű kell, hogy legyen. Vagyis, vissza köteles adott esetben adni a berendezést.
Mit gondoltok, mi lehet majd itt a megoldás ?