Hamis tanúzás - igazságügyi szakértő

Elevulni majd 2019-ben fog a cselekmény, ha addig nem történik érdemi hatósági intézkedés.

Azt meg még el is felejtettem mondani - mivel én még a meg sem tett feljelentésnél járok - hogy annak elutasítása esetén pótmagánvád fel sem merülhet:

Sértetti jogállás hiányában a hamis tanúzás miatt benyújtott vádindítvány nem törvényes vád, s ez a vádindítvány elutasítását, illetőleg, ha a törvényes vád hiányát a másodfokú bíróság észleli, az elsőfokú érdemi határozat hatályon kívül helyezése mellett a büntetőeljárás megszüntetését eredményezi [BH 2010. 242.].

Ez a [BH 2010. 242.] mit szól a Be 51. § (1)-ról?

Ami szerint akinek a jogos érdekét sérti a cselekmény az sértett?
Aki hamis vád miatt feljelentést tesz (magánszemélyként), az valószínűleg hamisan lett vádolva, azaz sértett.

Mielőtt nagyon belemélyednénk a BH ecsetelésébe azért azt leszögezném, hogy az nem törvény bármennyire szeretnék a bíróságok azt előadni...

Azért ennél némileg bonyolultabb a kérdés. Ezt fejti ki a BH, érdemes elolvasni.. Persze annak nem, akinek a hamis tanúzás és a hamis vád ugyanaz.

A BH valóban nem törvény, csak próbálj az ellenében ítélni.

Bocs valóban összekevertem a vádat a tanúzással.

Van egy linked ehhez a BH-hoz? Mert égen földön google-ztam, de nem jön ki semmi ide vágó.

Másik kérdés, mert részben sikerült beleolvasnom abba ami itt a jogifórumon kint van ebből.

Attól, hogy a hamis tanúzás általában lehet pozitív és negatív is a magát sértettnek gondolóra, nos ettől még lehet hogy a konkrét ügyben a sértett jogai valóban sérültek?
Ha ki tudja mutatni hogy így van akkor sem élhet a sértetti jogaival amit a Be biztosít?

Ez nem bukik meg mondjuk Strasbourg előtt, mert a magyar bírósági gyakorlat több ponton is sérti az írott jogot.

BH2010. 242

1. A hamis tanúvallomás az érintett számára akár előnyös, akár hátrányos határozat meghozatalához is vezethet, ezért ez a személy a bűncselekmény sértettjének sem tekinthető.
2. Sértetti jogállás hiányában a hamis tanúzás miatt benyújtott vádindítvány nem törvényes vád, s ez a vádindítvány elutasítását, illetőleg, ha a törvényes vád hiányát a másodfokú bíróság észleli, az elsőfokú érdemi határozat hatályon kívül helyezése mellett a büntetőeljárás megszüntetését eredményezi

Az elsőfokú bíróság a 2009. május 15. napján kihirdetett ítéletével a terheltet az ellene a pótmagánvádló által hamis tanúzás bűntette [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 238. § (2) bekezdés a) pontja] miatt emelt vád alól felmentette.
Az ítélet ellen a pótmagánvádló és jogi képviselője jelentettek be fellebbezést a terhelt bűnösségének megállapítása érdekében.
A fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző eljárással együtt felülbírálva, a másodfokú bíróság 2009. június 30. napján meghozott végzésével a kerületi bíróság felmentő ítéletét hatályon kívül helyezte és a büntetőeljárást megszüntette.
Indokolásában kifejtette, hogy a sértett az ügyészségnek azon határozatát, amellyel a nyomozás megszüntetése miatti panaszát elutasította, 2006. május 4-én vette kézhez. A határozat tartalmazta, hogy a közléstől számított harminc napon belül léphet fel a sértett pótmagánvádlóként. Ehhez képest a jogi képviselőjét 2006. június 2-án hatalmazta meg a pótmagánvádas eljárásban való képviseletre, a vádindítványt pedig csak 2006. június 6-án adták postára.
Minthogy a sértettnek pótmagánvádlóként történő fellépésére 2006. június 5. (hétfő) napjáig volt lehetősége, és a postára adásra a jogvesztő határidő lejárta után került sor, a vádindítvány elkésett, következésképpen azt már az elsőfokú bíróságnak az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 231. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt okból el kellett volna utasítania. Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy a Be. szabályai visszaható hatállyal nem bírnak. A másodfokú felülbírálat idején hatályos Be. 229. §-ának (1) bekezdése egyébként - ami a vádindítvány benyújtására lényegesen kedvezőbb hatvan napos határidőt állapít meg -, amiatt sem alkalmazható, mert ez a határidő még a módosító rendelkezések hatályba lépése előtt letelt.
A másodfokú bíróság megítélése szerint a vádindítvány a Be. 2. § (2) bekezdésében meghatározott törvényes vád kritériumainak, ezen belül a Be. 230. §-ának (2) bekezdésében felsorolt követelményeknek sem felelt meg mindenben. Az ugyanis a terhelt lakcímén kívül más, a terhelt azonosításához szükséges - a Be. 117. § (1) bekezdése szerinti - személyi adatokat sem tartalmazza.
Továbbá annak indítványozása is elmaradt, hogy tárgyalás tartása esetére a pótmagánvádló kiket kíván megidézni, illetve értesíteni.
Ennélfogva a vádindítvány a [Be. 231. § (2) bekezdés, d) pontjának] második fordulatában megkívánt törvényes vád kellékeinek sem mindenben felel meg, amely miatt ugyancsak a vádindítvány elutasításának van helye.
Mindezekre figyelemmel a Be. 373. § (1) bekezdésének I. c) pontjában írt okból - mivel az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el - került sor a fellebbezési eljárásban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a büntetőeljárás megszüntetésére.
A másodfokú bíróság eljárást megszüntető határozata ellen, annak hatályon kívül helyezése, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében - 2009. október 21-én - jogi képviselője útján a pótmagánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Ebben konkrét felülvizsgálati ok megjelölése nélkül arra hivatkozott, hogy a vádindítványa határidőben benyújtásra került, hiszen - az indítványhoz mellékelt okiratból megállapíthatóan - 2006. június 4-e és 5-e egyaránt ünnep (Pünkösdvasárnap és Pünkösdhétfő) volt, amelyre tekintettel az eljárási cselekményre nyitva álló határidő csak e munkaszüneti napokat követő első munkanapon, tehát 2006. június 6-án járt le. Törvényt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor a vádindítvány elkésettsége miatt a büntetőeljárást megszüntette, és az elsőfokú ítéletet érdemben nem bírálta felül, elzárva a pótmagánvádlót attól a lehetőségtől, hogy fellebbezését megindokolja.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek csak a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott büntető anyagi jogi és a büntető eljárásjogi jogsértések fennállása esetén van helye.
A Be. 417. § (1) bekezdésének I. b) pontja szerint a pótmagánvádló a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt nyújthat be a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, felmentés, vagy az eljárás megszüntetése esetén, még pedig a törvényes határidőn, a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül [Be. 418. § (1) bekezdés].
Leszögezhető: a pótmagánvádló ezzel a lehetőséggel élve a törvényes határidőn belül élt felülvizsgálati indítvánnyal, amelyben azonban felülvizsgálati okot nem jelölt meg.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja értelmében felülvizsgálati okot jelent, ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatának a meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
Figyelemmel arra, hogy az indítványozó tartalmilag az indítványát a Be. 373. § (1) bekezdésének I. c) pontjára alapozta, vagyis a törvényes vád hiányának megállapítását tartotta törvénysértőnek, a Legfelsőbb Bíróság a támadott másodfokú határozatot ebből a szempontból vizsgálta felül. A felülvizsgálat a Be. 424. § (1) bekezdésének c) pontja alapján tanácsülésen történt.
Az indítvány helytállóan hivatkozik arra; a másodfokú bíróság figyelmét elkerülte az - az okirattal igazolt - tény, miszerint a vádindítvány benyújtására a munkaszüneti napot követő első munkanapon sor került, így az elkésettnek - a Be. 64. §-ának (3) és (4) bekezdésében írtakra figyelemmel - nem volt tekinthető.
A támadott másodfokú határozat idevonatkozó indokolása valóban téves, s egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az indítványozó álláspontjával abban is, a határidő elmulasztás szempontjából az a körülmény, hogy a pótmagánvádló mikor adott meghatalmazást a jogi képviseletére, közömbös tényezőnek tekinthető.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság nemcsak az elkésettségre, hanem másik elutasítást eredményező okra, a Be. 231. § (2) bekezdés d) pontjának második fordulatára, vagyis a vádindítvány kellékhiányaira is hivatkozott.
Ezzel az elutasítási okkal szemben azonban a felülvizsgálati indítvány nem hozott fel semmilyen ellenérvet vagy kifogást. A másodfokú határozatban hivatkozott kellékhiány a vádindítvánnyal kapcsolatban tényszerűen megállapítható.
A támadott határozat tehát ebben a részében mindenképpen törvényes, és hatályon kívül helyezésére nincs alap.
A felülvizsgálati indítvány mindezen felül más indokokból is alaptalan.
A büntetőeljárásban főszabályként az állam büntető igényét az ügyész, mint közvádló képviseli, amelyhez képest a pótmagánvád (és magánvád egyaránt) kisegítő jellegű jogintézmény. A Be. - szemben a magánvádra üldözendő bűncselekményekkel - nem sorolja fel azokat a közvádas bűncselekményeket, amelyek a sértett számára a pótmagánvádra lehetőséget biztosítanak. Bűncselekményenként kell ezért vizsgálni, hogy annak van-e pótmagánindítvány előterjesztésére jogosult sértettje.
Általában kizárt a pótmagánvád akkor, ha a közvádas bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sérti, veszélyezteti s a természetes, vagy jogi személyt érintő sérelem csak áttételesen következik be (Legfelsőbb Bíróság EBH2009. 1942. sz.).
A jelen eljárás tárgyát képező, a Btk. 238. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hamis tanúzás bűntettének jogi tárgya: az igazságszolgáltatás rendje, a hatóságok törvényes működése.
Az ügy lényeges körülményére nézve tett hamis tanúvallomás közvetlenül ezt a jogi tárgyat sérti.
Az adott ügy jellegétől függően a hamis tanúvallomás az érintett számára előnyös, de hátrányos határozat meghozatalára is vezethet. Ez utóbbi esetben azonban a természetes vagy jogi személyt ért jog vagy érdeksérelem nem közvetlen, hanem áttételes, amely pótmagánvádlói fellépést nem alapoz meg.
Mindebből következően érdemben helyesen döntött a másodfokú bíróság, amikor a törvényes vád hiánya miatt az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a büntetőeljárást megszüntette, mivel a sértett - az ügyészi tájékoztatás ellenére - vádlói jogosultsággal nem rendelkezett.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt; a megtámadott másodfokú határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. I. 1045/2009.)

BH2010. 242

1. A hamis tanúvallomás az érintett számára akár előnyös, akár hátrányos határozat meghozatalához is vezethet, ezért ez a személy a bűncselekmény sértettjének sem tekinthető.
2. Sértetti jogállás hiányában a hamis tanúzás miatt benyújtott vádindítvány nem törvényes vád, s ez a vádindítvány elutasítását, illetőleg, ha a törvényes vád hiányát a másodfokú bíróság észleli, az elsőfokú érdemi határozat hatályon kívül helyezése mellett a büntetőeljárás megszüntetését eredményezi

Az elsőfokú bíróság a 2009. május 15. napján kihirdetett ítéletével a terheltet az ellene a pótmagánvádló által hamis tanúzás bűntette [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 238. § (2) bekezdés a) pontja] miatt emelt vád alól felmentette.
Az ítélet ellen a pótmagánvádló és jogi képviselője jelentettek be fellebbezést a terhelt bűnösségének megállapítása érdekében.
A fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző eljárással együtt felülbírálva, a másodfokú bíróság 2009. június 30. napján meghozott végzésével a kerületi bíróság felmentő ítéletét hatályon kívül helyezte és a büntetőeljárást megszüntette.
Indokolásában kifejtette, hogy a sértett az ügyészségnek azon határozatát, amellyel a nyomozás megszüntetése miatti panaszát elutasította, 2006. május 4-én vette kézhez. A határozat tartalmazta, hogy a közléstől számított harminc napon belül léphet fel a sértett pótmagánvádlóként. Ehhez képest a jogi képviselőjét 2006. június 2-án hatalmazta meg a pótmagánvádas eljárásban való képviseletre, a vádindítványt pedig csak 2006. június 6-án adták postára.
Minthogy a sértettnek pótmagánvádlóként történő fellépésére 2006. június 5. (hétfő) napjáig volt lehetősége, és a postára adásra a jogvesztő határidő lejárta után került sor, a vádindítvány elkésett, következésképpen azt már az elsőfokú bíróságnak az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 231. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt okból el kellett volna utasítania. Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy a Be. szabályai visszaható hatállyal nem bírnak. A másodfokú felülbírálat idején hatályos Be. 229. §-ának (1) bekezdése egyébként - ami a vádindítvány benyújtására lényegesen kedvezőbb hatvan napos határidőt állapít meg -, amiatt sem alkalmazható, mert ez a határidő még a módosító rendelkezések hatályba lépése előtt letelt.
A másodfokú bíróság megítélése szerint a vádindítvány a Be. 2. § (2) bekezdésében meghatározott törvényes vád kritériumainak, ezen belül a Be. 230. §-ának (2) bekezdésében felsorolt követelményeknek sem felelt meg mindenben. Az ugyanis a terhelt lakcímén kívül más, a terhelt azonosításához szükséges - a Be. 117. § (1) bekezdése szerinti - személyi adatokat sem tartalmazza.
Továbbá annak indítványozása is elmaradt, hogy tárgyalás tartása esetére a pótmagánvádló kiket kíván megidézni, illetve értesíteni.
Ennélfogva a vádindítvány a [Be. 231. § (2) bekezdés, d) pontjának] második fordulatában megkívánt törvényes vád kellékeinek sem mindenben felel meg, amely miatt ugyancsak a vádindítvány elutasításának van helye.
Mindezekre figyelemmel a Be. 373. § (1) bekezdésének I. c) pontjában írt okból - mivel az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el - került sor a fellebbezési eljárásban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a büntetőeljárás megszüntetésére.
A másodfokú bíróság eljárást megszüntető határozata ellen, annak hatályon kívül helyezése, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében - 2009. október 21-én - jogi képviselője útján a pótmagánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Ebben konkrét felülvizsgálati ok megjelölése nélkül arra hivatkozott, hogy a vádindítványa határidőben benyújtásra került, hiszen - az indítványhoz mellékelt okiratból megállapíthatóan - 2006. június 4-e és 5-e egyaránt ünnep (Pünkösdvasárnap és Pünkösdhétfő) volt, amelyre tekintettel az eljárási cselekményre nyitva álló határidő csak e munkaszüneti napokat követő első munkanapon, tehát 2006. június 6-án járt le. Törvényt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor a vádindítvány elkésettsége miatt a büntetőeljárást megszüntette, és az elsőfokú ítéletet érdemben nem bírálta felül, elzárva a pótmagánvádlót attól a lehetőségtől, hogy fellebbezését megindokolja.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek csak a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott büntető anyagi jogi és a büntető eljárásjogi jogsértések fennállása esetén van helye.
A Be. 417. § (1) bekezdésének I. b) pontja szerint a pótmagánvádló a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt nyújthat be a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, felmentés, vagy az eljárás megszüntetése esetén, még pedig a törvényes határidőn, a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül [Be. 418. § (1) bekezdés].
Leszögezhető: a pótmagánvádló ezzel a lehetőséggel élve a törvényes határidőn belül élt felülvizsgálati indítvánnyal, amelyben azonban felülvizsgálati okot nem jelölt meg.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja értelmében felülvizsgálati okot jelent, ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatának a meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
Figyelemmel arra, hogy az indítványozó tartalmilag az indítványát a Be. 373. § (1) bekezdésének I. c) pontjára alapozta, vagyis a törvényes vád hiányának megállapítását tartotta törvénysértőnek, a Legfelsőbb Bíróság a támadott másodfokú határozatot ebből a szempontból vizsgálta felül. A felülvizsgálat a Be. 424. § (1) bekezdésének c) pontja alapján tanácsülésen történt.
Az indítvány helytállóan hivatkozik arra; a másodfokú bíróság figyelmét elkerülte az - az okirattal igazolt - tény, miszerint a vádindítvány benyújtására a munkaszüneti napot követő első munkanapon sor került, így az elkésettnek - a Be. 64. §-ának (3) és (4) bekezdésében írtakra figyelemmel - nem volt tekinthető.
A támadott másodfokú határozat idevonatkozó indokolása valóban téves, s egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az indítványozó álláspontjával abban is, a határidő elmulasztás szempontjából az a körülmény, hogy a pótmagánvádló mikor adott meghatalmazást a jogi képviseletére, közömbös tényezőnek tekinthető.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság nemcsak az elkésettségre, hanem másik elutasítást eredményező okra, a Be. 231. § (2) bekezdés d) pontjának második fordulatára, vagyis a vádindítvány kellékhiányaira is hivatkozott.
Ezzel az elutasítási okkal szemben azonban a felülvizsgálati indítvány nem hozott fel semmilyen ellenérvet vagy kifogást. A másodfokú határozatban hivatkozott kellékhiány a vádindítvánnyal kapcsolatban tényszerűen megállapítható.
A támadott határozat tehát ebben a részében mindenképpen törvényes, és hatályon kívül helyezésére nincs alap.
A felülvizsgálati indítvány mindezen felül más indokokból is alaptalan.
A büntetőeljárásban főszabályként az állam büntető igényét az ügyész, mint közvádló képviseli, amelyhez képest a pótmagánvád (és magánvád egyaránt) kisegítő jellegű jogintézmény. A Be. - szemben a magánvádra üldözendő bűncselekményekkel - nem sorolja fel azokat a közvádas bűncselekményeket, amelyek a sértett számára a pótmagánvádra lehetőséget biztosítanak. Bűncselekményenként kell ezért vizsgálni, hogy annak van-e pótmagánindítvány előterjesztésére jogosult sértettje.
Általában kizárt a pótmagánvád akkor, ha a közvádas bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sérti, veszélyezteti s a természetes, vagy jogi személyt érintő sérelem csak áttételesen következik be (Legfelsőbb Bíróság EBH2009. 1942. sz.).
A jelen eljárás tárgyát képező, a Btk. 238. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hamis tanúzás bűntettének jogi tárgya: az igazságszolgáltatás rendje, a hatóságok törvényes működése.
Az ügy lényeges körülményére nézve tett hamis tanúvallomás közvetlenül ezt a jogi tárgyat sérti.
Az adott ügy jellegétől függően a hamis tanúvallomás az érintett számára előnyös, de hátrányos határozat meghozatalára is vezethet. Ez utóbbi esetben azonban a természetes vagy jogi személyt ért jog vagy érdeksérelem nem közvetlen, hanem áttételes, amely pótmagánvádlói fellépést nem alapoz meg.
Mindebből következően érdemben helyesen döntött a másodfokú bíróság, amikor a törvényes vád hiánya miatt az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a büntetőeljárást megszüntette, mivel a sértett - az ügyészi tájékoztatás ellenére - vádlói jogosultsággal nem rendelkezett.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt; a megtámadott másodfokú határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. I. 1045/2009.)

A véletlen duplázásért elnézést kérek.

Amint látod, foglalkozik az előnyösség kérdésével is.

Köszi a bemásolást!

Azért kicsit inog a léc az igen tisztelt jogalkalmazókba vetett hit ügyét illetően.

Ugyanis:
51. § (1) Sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.

Ez egy törvényi §.

Ezzel szemben ez:
"Az adott ügy jellegétől függően a hamis tanúvallomás az érintett számára előnyös, de hátrányos határozat meghozatalára is vezethet. Ez utóbbi esetben azonban a természetes vagy jogi személyt ért jog vagy érdeksérelem nem közvetlen, hanem áttételes, amely pótmagánvádlói fellépést nem alapoz meg."

Egy jogi handabanda, de semmiképpen nem törvény.

Ráadásul ellentétes a törvénnyel, mert az azt mondja ki hogy jogát, vagy jogos érdekét sértette vagy veszélyeztette. Ha hamis tanúzás történik akkor az igazság kiderülésének mint az eljárásban lévő félnek jogos érdeke, ezt veszélyezteti a cselekmény mert a valótlanság miatt az igazság kiderülése mint eljárási cél van veszélyeztetve. Ezért bármelyik fél mondhatná hogy veszélyeztetve volt az igazság felderítése, ezért minden fél sértett is automatikusan.
Viszont ha e mellett még az is kiderül hogy adott esetben az ítéletben megfogalmazható hátrány is ér valakit akkor meg pláne sértett.

Ezzel szemben a tisztelt bírói kar krémje kijelenti hogy nem sértett senki csak az igazságszolgáltatás.

Ez minimum egy strassburgos ügy lenne szerintem, és az egész közokirat hamisítás, hamis tanúzás, stb. témakörökben előadott bírói gyakorlat csak a Büntetőeljárásról szóló törvénybe ütközik...

Nézd, az jogi handabanda, az nem szakmai érv, hanem minősítés. Akkor hadd mondjam én a Te szövegedre, hogy handabanda, mert joginak nehéz lenne nevezni.

Az, hogy a vonatkozó joganyag egészének és összefüggéseinek ismerete nélkül szajkózod egy kiragadott, igen tömör rendelkezés általad vélt értelmét, az nem jogi érv. Azért ezt már magasabb szinten, némileg sokrétübb értelmezéssel és magasabb fokő absztrakcióval is eldöntötte már a Kúria (csak azért írtam a BH-t, mert az kifejezetten a hamis tanúzásra vonatkozik):

http://www.lb.hu/…llvel/90-bkv

II/1. pont. Tetszik, nem tetszik, ez van: tehát nem éri meg ilyen tanácsot adni a kérdezőnek, mert az eredmény a vádindítvány érdemi vizsgálat nélküli elutasítása lesz. Strassbourg álláspontját meg hagyjuk addigra, ha mér ismerjük, mert nem hiszem, hogy bármelyikünket felhatalmazták volna annak előzetes közlésére.

elegánsan kikerülted, a logikai levezetés megcáfolását, valamint azt hogy a kúria a törvénnyel szemben alakítja a bírói gyakorlatot.

Egyszerű a kérdés:

Van egy törvény, szabad-e azt úgy magyarázni hogy ne kelljen betratani?

Ne haragudj, de én sem logikát, sem levezetést nem láttam a hozzászólásodban, azon kívül, hogy mivel a Be. 51. § (1) bekezdése (az az egy mondat) nem tartalmaz semmiféle megszorítást, ezért ha bármely bűncselekménnyel összefüggésben bárkinek bármilyen joga vagy jogos érdeke sérül, az sértett és jogosult pótmagánvádlóként fellépni.

A Kúria pedig azt fejti ki, hogy a törvény egészéből milyen korlátok fakadnak, én ezt sem védeni, sem jobban körülírni nem tudom. Ha vitatkozni akatrsz vele, írd le, hoy a Kúria melyik okfejtése téves, és miért, de ne úgy, hogy azért, mert nincs benne a Be. 51. § (1) bekezdésében.

Persze még az sem változtatna azon, hogy adott esetben a bíróságok a BKv.-nak megfelelően járnak el.

Hát persze. Lehetne itt még foglalkozni az anyagi jogi és az eljárásjogi értelemben vett sértett különbözőségével, és számos más dogmatikai kérdéssel is, de pont ezért nem akartam.

„Én a következő huszárvágást ajánlom, mindössze a "polgár" szót kell újradefiniálni”

Nevezheted elvtársnak, proletárnak. dolgozó népnek, bárminek, attól még a jog eszköze továbbra is a nyelv marad...

Kedves Zsóka,

először is köszi a kultúrált és jelentős háttérismeretekről árulkodó kérdésfeltevést, de én ilyen átfogó táma-megvitatásra nem rendelkezem kapacítással. Inkább küldök némi olvasni valót:

http://www.ugyvedvilag.hu/…is-tanuzasra

http://www.lb.hu/…vi-hatarozat

http://midra.uni-miskolc.hu/…ion_7683.pdf

Amint látni fogod, a konkrét kérdés megítélése lényegében egységes a joggyakorlatban és a jogtudpományban is. Az viszon tényleg érdekelne, hogy az első hozzászólásodban idézett állítással mi a gondod.

"A Kúria pedig azt fejti ki, hogy a törvény egészéből milyen korlátok fakadnak, én ezt sem védeni, sem jobban körülírni nem tudom. Ha vitatkozni akarsz vele, írd le, hogy a Kúria melyik okfejtése téves, és miért, de ne úgy, hogy azért, mert nincs benne a Be. 51. § (1) bekezdésében."

Meg tudod mondani, hogy melyik jogszabály melyik paragrafusa szűkíti a Be 51§(1)-et?

E szerint bárki sértett akinek jogát jogos érdekét sérti, veszélyezteti a cselekmény.

A bírósági gyakorlat a kúriával az élen, pedig okkal, de törvénnyel szemben zár ki bizonyos embereket a pótmagánvád törvényileg biztosított lehetőségéből.
Ez szerintem sérti tisztességes eljáráshoz való jogot.

Az okfejtés nagyon szépen hangzik, de a végeredmény mégis az, hogy Be51§ szerinti sértettek megfosztódnak a sértetti jogállásukból fakadó joguktól.

Ha nincs törvényi alapja a sértetti jogok szűkítésének akkor lehet azt dogmának tekinteni, de a törvény bő sértetti kereteit szűkíteni törvény ellenes.

Kedves Zsóka és elfi,

ennyi időm továbbra sincs, de azt muszáj leírnom: olyan jogrendszer nem volt, nincs és nem is lesz soha, ahol csak elég elolvasni a jogszabályt, és abból mindenkinek, az adott jogtárgyra vonatkozó egyetlen jogszabály elolvasása után nyilvánnvaló és egyértelmű, értelemzést nem igénylő lesz a jogi helyzet. Továbbra is azt kell, hogy mondjam: a jognak vannak összefüggései, rendzsre és alrendszerei, van története és vannak értelmezési szabályai. Ha nem így lenne, nem is lenne szükség jogászra.

Ezek a szabályok pedig - ahogy bunugyi is írta - egyértelműek, átláthatóak minden jogász számára. Mit gondoltok, mégis mit tanul egy joghallgató tíz féléven át az egyetemen (és utána jó eséllyel egész életén át)? Szerintem csak valai olyan ismeretet szerez meg, amit azok nem, akik másra fordítják ezt az időt.

Persze, egy jogi iránymutatásban úgy kell leírni egy álláspontot, hogy az akár a laikusnak is érthető legyen.
Aki viszont a rendszert nem ismeri, nem látja át, és nem is hajlandó elfogadni, amit a hozzáértő mond neki - nos annak rém egyszerű lesz a kérdés, ahogy elfi is írta (végül is az agysebészet is egy egyszerű dolog, csak nyeszetelni kell egy késsel).

Csak esetleg épp olyan nettó marhaságot ír, mint a "sértett tisztességes eljáráshoz való joga", miközben az azért nem lehet vitás, hogy az EJEE 6. Cikke és az Alaptörvény XXVIII. cikke alapján is a tisztességes eljáráshoz való jog kifejezetten terhelti jog.

Azért, hogy a fő kérdésre válaszoljak: azt, hogy a hamis tanúzás "sértettjére" miért nem vonatkozik a Be. 51. § (1) bekezdése, a Btk. 272. § (1) bekezdése szúkíti le, amikor a hamis tanúzás törvényi tényállását úgy szerkesztette meg, hogy abba sem eredményt, sem passzív alanyt nem tüntetett fel, ráadásul az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény között helyezte el. Azt pedig, hogy ebből miért következik a pótmagánvádlói legitimáció hiánya, nos ehhez kellene vagy tanulni, vagy elfogadni, amit a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) leírt.

Hűű, de mennyi más dolgom lenne...

Viszont a mostani kérdésfeltevésed (is) nagyon jó, mert valami ilyesmit akartam még én is írni:

Ahogy a BK vélemény is utal rá, a sértetti jogállás hiánya csak a pótmagánvádas eljárásban való büntetőjogi felelősségre vonást zárja ki, azt nem, hogy a hamis vallomás folytán valós sérelmet szenvedő fél pl. polgári jogi perben követeljen kártérítést azért (már csak ezért sem lehet szó a tisztességes eljárás hiányáról).

Csakhogy, ha visszanézel a topic elejáre, itt nem a kártérítés a cél. A kérdezőt feltehetően elítélték, amit nem tud - feltehetően a tényálláshoz kötöttség folytán - sem felülvizsgálattal, sem - új bizonyíték hiányában - perújítással támadni. Ezért a következőt gondolta ki (szerinte) nagy ravaszsággal:

Feljelenti az ügyben eljárt szakértőt. Mivel azt tudja, hogy egy jogerős ítélettel szemben az ügyész nem fogja azzt mondani, hogy a vádját alátámasztó szakvélemény hamis, és nem fog vádat emelni, eleve pótmagánvádra rendezkedik be. Ha pedig abban az eljárásban a szakértőt elítélik (bár azt nem tudom, erre mi alapján számít), akkor megvalósul a Be. 408. § (2) bekezdése szerinti feltétel, és a Be. 408. § (1) bekezdés c) pontja alapján már perújítással élhet a saját ügyében.

Na, többek között ez sem célja a pótmagánvádnak. Ezért is akartam rámutatni arra, hogy ez már eljárásjogilag sem megy (és nem menne anyagi jogi alapon sem).

Sajnálom, hogy nem az előző posztodban elkezdett módon és színvonalon folytattad az érvelésed, de el kell ismernem, ez is brilliáns:

"Article 6 § 1 – Right to a fair hearing:
“In the determination of his civil rights and obligations …, everyone is entitled to a fair and public hearing
within a reasonable time by an independent and impartial tribunal established by law. Judgment shall be
pronounced publicly but the press and public may be excluded from all or part of the trial in the interests of
morals, public order or national security in a democratic society, where the interests of juveniles or the
protection of the private life of the parties so require, or to the extent strictly necessary in the opinion of the
court in special circumstances where publicity would prejudice the interests of justice.”

Amint látszik: a hosszú szövegből mindössze néhény szó van kipontozva, amiről aztán magyarázat sincs. Az elsőő mondat a kipontozott résszel együtt így szól:

"In the determination of his civil rights and obligations or of
any criminal charge against him, everyone is entitled to a fair
and public hearing within a reasonable time by an independent
and impartial tribunal established by law."

Vagyis az "or of any criminal charge against him" szövegrész maradt ki, azaz, ami büntetőjogi szempontból releváns. Látod, ezért kellene ismerni, amről beszélsz.

Kedves Géb!

írod, hogy a Btk. 272. § (1) szűkíti a sértetti jogállást.

Pedig semmi olyat nem ír, mint ahogy a Be51§ sem ír passzív alanyról, eredményről, illetve nem differenciál a bűncselekmény fajták között.

Ezek a fogalmak passzív alany és tsai, már jogtudományi fogalmak, amik a törvényben nincsenek definiálva.

Ez az egész dogmatikus gondolkodás próbál valamilyen rendszerezést létrehozni, hogy a jogászoknak ne kelljen egyenként vizsgálódni, hanem lehessen sematizálni.

Mondhatni azért szűkítik a törvény adta jogokat, hogy csökkentsék a munkát, csak közben pont a törvényt szegik meg.

Az egyszeri laikusnak pedig esélye sincs ezzel szembe menni, hiába sért törvényt.

így alakulnak ki a törvények feletti kasztok (pl bíróság), akik már nem csupán jogalkalmazók, hanem maguk is formálják a törvényt kedvük szerint.

írod, hogy polgárjogilag felelősségre vonható a terhelt kártérítés ügyben.
Persze, de a sértett joga az is hogy a sérelmére elkövetett bűncselekményért felelősségre vonás megtörténjen.
Az ügyész lusta és lezárja az ügyet, és a sértettnek a pótmagánvád jogát pedig a kúria veszi el a BH-jával.
Dupla jogsértés, ami ellen jogorvoslat nincs (strassburgot kivéve).

Ha így van ahogy írod, akkor az az alaptézis, hogy a törvény nem ismerete nem mentesít annak következményei alól eleve erkölcstelen, hiszen egy laikusnak szavaid szerint eleve esélytelen bármilyen törvény megismerése annak rendszere, dogmái, stb nélkül.
Ez egyfajta elefántcsonttorony építés hasonlóan az orvostudomány, teológia, tudományos világ, stb bezárkózásához, mert aki a megfelelő felkentséggel, végzettséggel nem rendelkezik az eleve nem vitapartner.

A Magyarorszag a sértett dologgal csak annyiban vitatkoznék, hogy természetesen.

Amit vitatok, az az, hogy csak és kizárólag Magyarország a sértett, ugyanis, ha mint ország az intézményrendszerének jogsérelme okán sértett az rendben van.
De e mellett mindenki más is sértett akinek jogát, jogos érdekét sérti, veszélyezteti.

Az a dogma ami azt mondja ki, hogy az igazságszolgáltatás mint jogi tárgy a sértett csak és kizárólag, ez a Be 51§-be ütközik.
A kúria is csak relativizál, és nincs konkrét másik jogszabály amiből levezethető, hogy miért nem sértett az akinek a hamis tanúzás a jogos érdekét sérti.

Persze írjak a kúriának, strassburgnak vagy akinek gondolom, de nem hiszem el hogy nem értitek hogy miért gondolom ezt az egész dogmarendszert parasztvakításnak.

Másik dolog, hogy egy sértetti csoport nevében csak a csoport járhat el. Miért is?

Ha a jogaimat sértik mint kisebbség, akkor miért is nem járhatok el a kisebbségi jogom sérelme miatt mint egyén?
Miért nem léphetek fel a magyarországot ért sérelem miatt mint sértett magyar állampolgárként?

Csak egy oka van hogy miért nem. Nehogy túl sok ügy legyen.
Szintén törvényt sért ez a hozzáállás is, persze ezt sem lehet magyarországon érvényesíteni.

"OK, most pedig induljuk ki abból, hogy a hamis tanúzás sértettje egy személy. Mi garantálja az a jogot, hogy sértettként büntetőeljárást tudjunk foganatosítani a vádlottal szemben?"

A Be, sértettként van jogod pótmagánvádlónak lenni.

A kulcs az, hogy sértetti jogállást tudod-e érvényesíteni. Mert a törvény elvben biztosítja, de az ügyészség, bíróság elveszi a jogot a BH és egyéb indokokkal (töretlen bírósági gyakorlat pl).

Be 199§ és utána a Be 229§-tól

Régebben azt hittem, hogy csak a focihoz ért minden hülye...

Bár a parádés bullshit, mint jogi érv, és több tonnányi saját bullshit összehordása után túl sok kedvem már nincs, de még egy utolsó ksérletet teszek.

Ahogy a Kúria nagyon helyesen rámutatott, a hamis tanúvallomás nem szükségképpen sérelmes az eljárás terheltjére. Pl. ha valaki hamis alibit biztosít vallomásában a terheltnek, és ezért a bűnelkövetőt felmentik, az számára - aligha vitatóan - kifejezetten előnyös (a t. laikus gárda szerint ilyenkor biztosan az ügyész lehetne a pótmagánvádló).

Az nem vitás, hogy lehet persze hátrányos is: pl. ha az ártartlant a hamis vallomás alapján elítélik. És persze számtalan átmenet van, nem is szólva a polgári ügyekről, ahol az egyik fél száámára hátrányos hamis vallomás általában előny a másik félnek.

Azonban ahhoz, hogy a hamis tanúvallomásból bármiféle következmény (akár előny, akár hátrány) háruljon bárkire, szükséges egy elengedhetetlen feltétel: az, hogy a bíróságok a tanúvallomás hamis voltát ne ismerjék fel, hanme azt valónak fogadják el és tényállást alapítsanak rá. Ha ez nem történik meg, és a bíróság elveti a hamis tanúvallomást, akkor az ártatlant felmentik és abból a legkisebb hátránya sem fakad a hamis vallomással érintett személynek sem.

Ezért a törvényhozó azt mondja: a hamis tanúskodó engem, az igazságszolgáltatást sértett, mert jóhiszeműen téves ítéletet kellett hoztam, ami miatt helyt kell állnom. Te fordulhatsz kártérítési igénnyel ellenem, vagy a hamis tanú ellen is, de azt én döntöm el (a törvény keretei között) élek-e a bünteő hatalmammal a hamisnak vélt tanúval szemben.

Aztn még egy lehetőség van, ha ez sem elég: akkor tudomásul kell vennetek, hogy ez van, remélem, az már nem is kérdés, hogy ha Magyarországon benyomsz egy vádindítványt hamis tanúzás miatt, akkor - ha teszik, ha nem - a Kúriáig bezárólag el fogják utasítani. Csodálom, hogy eddig az Alkotmánybíróságra való hivatkozás kimaradt, de ezt megelőzendő:

http://debreceniitelotabla.birosag.hu/…anaszrol.pdf

8. oldal végétől, a 3014/2013. AB végzés

Aztén persze Strassbourgban lehet reménykedni, főleg, ha valakinek pl. mindegy, hogy terhelti vagy sértetti jogokról beszél-e.