Kiju!
„Jelenleg nincs jogi kapcsolat köztem és a gyerek között, születési anyakönyvi kivonatában az apa rovat üres. Hivatalos kapcsolat hiányában mit örökölhet és hogyan?”
Én csak annyit mondhatok, amennyi nekem erről - nem jogászként; lehet, hogy tévesen - tudomásom van. (Ha valamiben tévedek: majd a jogászok kijavítanak.)
Én úgy tudom, hogy Mo-on apaság bírói megállapítását bármikor lehet kérni. És az, aki gyermeknek mondja magát: az azon személyek körébe tartozik, akik ilyen pert kezdeményezhetnek. Ennek a pernek az apa halála után is helye van, amikor is az elhalt személy helyére ügygondnokot állítanak, és ellene kell benyújtani a keresetet. Az időmúlásnak csak annyiban van jelentősége, hogy az időmúlásnak sokszor a bizonyítékok elenyészése és a bizonyítási lehetőségek körének a szűkülése a következménye. De ez nem feltétlenül törvényszerű kapcsolat. Elvileg lehet bizonyítani valamit 50-60 év után is.
Tehát szerintem - az öröklési jog tekintetében - te nem vagy "levédve" pusztán azzal, hogy jelenleg a születési anyakönyvi kivonatban az apa rovat üres. (Bár ebben nem lennék olyan biztos, mert ekkor valószínűleg egy fiktív apát jelöltek be. Úgy tudom, hogy utoljára a Názáreti rendelkezett ott üres rubrikával. Elnézést.)
Én a magam részéről rossznak tartom azt a stratégiát, hogy: "üres a rubrika, ezek biztosan be akarnak engem apának jegyeztetni oda, ha távol tartom a gyereket, akkor ezzel minden megoldódik, örökölni sem fog."
Szerintem ha távol tartod magadtól a gyereked, akkor éppen ennek lesz az a következménye - legalábbis szerintem nagyobb eséllyel kerül rá sor -, hogy esetleg az örökösödként lép fel halálod után. Mert egyrészt teljesen idegen, ismeretlen emberektől több ezer kilométer távolságból követelni a jusst sokkal egyszerűbb, mint olyan családtagoktól, akikhez az ember közel került, akikkel többször is találkozott; másrészt meg ha teljesen kirekeszted őt: nagyobb eséllyel kezd dolgozni benne a fájdalom, a düh, az utálat, vagy éppen - ami itt az örökléssel kapcsolatban releváns lehet - a bosszú.
Én nem tudom elképzelni, hogy egy, a világ egy szerencsésebb felén jó anyagi körülmények között felnevelkedett emberke a szegény magyar rokonok kis vagyonkájára ácsingózna. Vagy hogy az anyját ez vezetné, és a fiát kvázi felderítőként küldte volna előre a magyar rokonai vagyonkájának kikémlelésére.
Amit idáig leírtál az anyagi viszonyok arányának alakulásáról, a levélről (esetleg feltételezve, hogy az anya pontosan tudja, hogy neked már családod és gyerekeid vannak, tehát a te vagyonodnak is maximum csak egy tört részére tarthatna igényt a gyereke) : szóval mindez nem a felderítő-voltra enged következtetni.
Én biztos, hogy meg akarnám ismerni a gyerekem, és szeretném, ha a testvérei is megismernék.
Azt írod:
„A másik gyermeket az anyja egyszer elvette (de facto méhében elvitte) tőlem, felnevelte, saját karakterére formálta és most pedig "visszatolja".”
Szerintem ehhez semmi köze a gyereknek. Nem hinném, hogy ő mondta volna az anyjának annak méhéből, hogy hagyja ott az apját. Ez olyasmi, mint amikor korábban azt írtad, hogy (az anya) „lényegében összehozta a gyermeket itt Mo-n”. Ahhoz azért szerintem te is kellettél. (Mert azért úgy vettem észre, hogy igazából nem kételkedsz abban, hogy te vagy a gyerek apja.)
De nem kell mentegetődznöd! Az embereknek - néhány lottó-nyertes, sokat lopó politikus és top-menedzser kivételével - általában szűkösek az anyagi erőforrásaik, és ezekből nyilván olyanokat akarnak részesíteni, akik hozzájuk közel állnak, akikhez lélekben, szeretetben és mindennapi életükben kapcsolódnak. Ugyanez vonatkozik a haláluk utáni 'juttatásra': az öröklésre is. De azért könnyen előfordulhat, hogy ha egy kicsit jobban megismered a "brit" gyereked: egy idő után már nem is fogsz tudni különbséget tenni közte és "magyar" gyerekeid között. És ettől nem kell félned. Ez egy jó dolog.
Meg előtte azért szerintem tisztázd magadban, hogy nem a gyerek hibája az, hogy az anyja elvitte tőled. Õ még nem követett el bűnt ellened, és így semmi akadálya annak, hogy akár még szerethessed is. (Nem mintha egy, a szülei ellen bűnt elkövetett gyereket nem lehetne szeretni.)
Az öröklésről (hangsúlyozom: laikusként) :
Biztos - vagy legalábbis valószínűleg - van házasság előtt szerzett különvagyonod is, meg olyan is, amit a házasság során szereztél, illetve szereztetek. (Mint írtad: utóbbihoz tartozik pl. a közös családi ház is.) Öröklési szempontból az "öröklési alapvonalak" szerintem úgy néznek ki, hogy esetleges halálod esetén az öröklés tárgyát képező hagyatékod egyrészt a korábbi különvagyonodból, másrészt a házasságod fennállta alatt kettőtök (te és a feleséged) által közösen szerzett vagyon feléből tevődik össze. Függetlenül attól, hogy mi van bejegyezve az ingatlannyilvántartásba. (Tehát lehet a közösen szerzett ingatlan a feleséged nevén teljes egészében, de ezzel szemben ellenbizonyításnak lehet helye, és örökösödési szempontból nem az ingatlannyilvántartásban szereplő bejegyzési adatok, hanem a házassági vagyonközöség szabályai alapján megállapítottak fognak érvényesülni.)
Tehát - ha feltételezzük, hogy a "brit" gyereked is örököl, és neked pl. 2 "magyarországi" gyereked van és a közös ház 1:1 arányban illeti a feleségedet és téged - akkor a te hagyatékod a ház tekintetében annak fele lesz, ami 3 felé megy, a brit gyerekedet is beleértve. (Vagyis a "brit" gyereked a teljes ház felének az 1/3-adát örökli.) Viszont a feleségednek ekkor haláláig haszonélvezete lesz a háznak azon a felén, amely a hagyatékodat (hagyatéki részedet) képezte. A különvagyonodból is egyharmadot örököl a "brit gyereked", és nyilván semmit nem örököl a feleséged részéből (a ház másik fele, plusz a feleséged esetleges különvagyona), hiszen a "brit" gyerekednek a magyar feleségedhez semmi köze: sem vérségi, sem jogi; de még csak öröklési jogi tekintetben sem.
Ha tanácsot adhatok neked - laikusként -, akkor azt tanácsolnám neked, hogy a "brit" gyerekedet illetően ne egy védekező-elutasító-kizáró stratégiára rendezkedjél be, hanem egy odaforduló-megismerő-érdeklődő álláspontra helyezkedj, mert előbbin csak vesztel. Nemcsak emberileg, és nemcsak te.
Azért nemcsak emberileg, mert szerintem nincs semmi olyasmi, amit akár az anya (gyerektartás), akár a gyerek (örökösödési igény) később ne tudna jogilag meglépni; bármilyen távoltartó-elutasító álláspontra is helyezkedsz.
És azért nemcsak te, mert hátha a "magyar" gyerekeidet is érdekelné a "brit" testvérük. Az teljesen mindegy, hogy csak egy „futó, rövid kapcsolatból” született. Attól még ugyanúgy a testvérük. Számomra pl. fontos lenne, hogy érdekelje őket. Ha másért nem, akkor azért, mert lehet, hogy éppen ebből fognak profitálni valamikor.
Egyáltalán nem biztos, hogy az a "brit" gyereked vinni akar tőled valamit. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy - most vagy a jövőben - hoz is. És nemcsak a közeli és tartalmas emberi kapcsolatok lehetőségét, hanem akár másféle lehetőséget is a gyerekeid számára.
