Gyermekelhelyezés, válás...

Jó napot mindenkinek!

Segítséget és tájékoztatást szeretnék kérni, bárkitől, aki nem néz le azonnal!

Több, mint fél évtizede élünk együtt párommal, három gyermekünk is van.

Mivel két gyerekkel még átmeneti szállón laktunk, igen sokat hajtottam, \"MINT AZ ÁLLAT\"! A gyerekeket pedig ráhagytam!!!
Mindemellett elhanyagoltam a családom és igen feszült, ingerült voltam sokszor!
Csak reményünk volt mindenre, és csak a hitegetések mindenhonnan! Csak ezt tudtam hazavinni.
A sok csalódás, figyelmetlenség, türelmetlenség és hullámvölgyek felőrölték kapcsolatunkból a szerelmet.

Most ott tartunk, hogy Szoc-pollal és hitellel veszünk egy kertes házat Érden!

Végre biztonságos háttere lesz az életünknek, megnyugodhatnék és élhetnénk a családnak mindketten!

Párom mondta, hogy már nem lángol a szerelem, és kicsit megfásult a sok csalódásban.
Mondtam, hogy ha kell, építsük újra a kapcsolatunkat, hiszen ha a nyomor és reménytelenség közepén is együtt maradtunk, akkor miért most ne lehetnénk ugyanolyan BOLDOGOK, mint korábban.
Nem akarja újra kezdeni.
Magának kérte a házat, a gyerekeket.
Ezt elsőre el is fogadtam, de reménykedtem, hogy az eredmények, a biztonság, nyugalom és a szeretet átsegít ezen a hullámvölgyön!

A csütörtökön (75 órája) kiderült, hogy az interneten chatelt egy pasival, akivel nagyon jól megértették egymást, közeledtek egymáshoz, majd az első találkozáskor fellángoltak az érzelmek.
Utána több találkozás is volt, és folytatták viszonyukat!
Tegnap \"bevallotta, hogy szereti, de még csak háromszor szeretkeztek\"!
A bulik és a randik alkalmával persze én vigyáztam a gyerekeimre.
Miután szembesültem a több hónapos hazudozással, megaláztatással, és kisemmizéssel, rögtön közöltem, hogy nem kapja meg a házat, és a gyerekeket is elperelem! (Van rá alap.)
Erre teljesen kiborult, összetört, közölte Õrült vagyok, hogy képzelem ezt.
Majd elrohant a \"szerelméhez\", végleg szakítani, aki szintén eszelős őrültnek nevezett emiatt!

Az alkudozások után ott tartunk, hogy a két nagyobbik \"könnyebben kezelhető\" gyerek vele marad, én pedig a legkisebb 16 hónapos fiúnkat vihetem magammal.

Persze Õk mennek Érdre, mert a pasi annyira komolyan gondolja a kapcsolatot, hogy nem költözhet hozzá, nem mennek közös albérletbe és ez a legkényelmesebb!!!

A közösen (nyomor és reménytelenség után), elért biztonságot és nyugalmat csak Õ kaphatja meg?!?

Mivel mind a három gyerek az Õ nevelésében van és papíron továbbra is így marad, lehet-e biztosítani, hogy a \"megmaradt gyermekemet\" ne vehesse el tőlem a későbbiekben, ha meggondolja magát?!?
Most a ház és a szoc-pol miatt nem célszerű leíratni.

Hozzá tartozik, hogy Soroksáron van egy 36nm-es ház, közmű sehol egyenlőre, és odaköltözhetem. Önkormányzati bértelek.

Elnézést, hogy hosszúra nyúlt, de még így sem teljes!
Válaszukat, hozzászólásukat köszönettel és örömmel veszi egy kisemmizett, három (egy) gyerekes apuka!

Még egy kérdés; A füves, jointos, alkoholos bulik után, mennyi ideig marad meg a szervezetében a nyoma?

A történet érdekes, és elég jellemző. A kapcsolatok nagy része épp akkor megy tönkre, amikor már minden rendben van - látszólag. Ebben a kapcsolatban mindkét fél hibás. Egy chat-es kapcsolat nagyon ritkán komoly - van olyan barátom, aki chat-ról nősült, de több olyan, aki nem gondolja komolyan. Ez általában a férfiakra jellemző, ők nem feleséget keresnek a chat-en. Kizárólag alkalmi szexuális kapcsolatokat.

A nők ismeerkedési lehetőségnek tekintik, és ha a partner kicsit is vevő a szeretetre, akkor könnyebben lépnek ki az uj kapcsolatért, ha a régi már nem vonzza őket. Ennek egyébként általában a szeretetéhség az oka. Én azt gondolom, hogy előbb-utóbb a feleség is belátja, hogy ebből a kapcsolatból nem lesz semmi, a férfi nem akarja őt igazán. Aztán már büszkeségből nem akar visszamenni a férjéhez. A férj sem biztos, hogy vissza akarja fogadni.
Nem gondolom, hogy ki kellene lépned a családi kapcsolatból, és el kellett volna költöznöd. A férfi ugy látom nemcsak hogy nem engedi odaköltözni a feleségedet, de arra sem hajlandó, hogy ő költözzön hozzá, hisz most, hogy elmentél, erre lehetősége lenne. Lenne?
Próbálj beszélni a feleségeddel. Ha beadod a válópert, minden közös. A gyermekek elhelyezése tényleg problémás, ugyanis ha most is nála vannak a gyermekek, sikerrel fogja megnyerni a gyermekelhelyezési pert. Te pedig a bulikat nem fogod tudni bizonyitani, nyilvánvalóan ő le fogja tagadni.
Tehát gondold át. Én visszamennék és igényt tartanék mindarra ami neked jár: lakás fele, a közös szülői felügyelet stb. Vagy próbáld helyreállítani a családi békét. Próbálj ujra udvarolni a feleségednek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megalázkodj előtte. Egyszerüen vigyél neki néha virágot. Szervezz programokat. És tudd meg, hogy szexuálisan megfeleltél-e neki. Ha nem, tudd meg az okait, és változtass. Ehhez szükség esetén kérd szexológus tanácsát. A hosszu házasság ugyanis a szexuális kapcsolat ellaposodásához is vezet. De természetesen lehet változtatni ezen. Az is elgondolkodtató, hogy ha egyébként megértitek egymást, csak ezzel van gond, akkor elfogadjátok egymás esetleges párkapcsolatait, miközben együtt maradtok, és boldogan, barátságban élhettek tovább együtt. Persze ennek veszélyei vannak (esetleges betegségek, vagy annak a veszélye, hogy valamelyikötők szerelmes lesz a külső partnerbe - ez utóbbi a nőkre jellemző, hiszen ők érzelemmentes kapcsolatba sokkal ritkábban mennek bele.)

Tény, hogy elég rossznak látszik a helyzet jelenleg. De nem biztos, hogy olyan rossz, amilyennek látszik. Próbálj leülni vele és megbeszélni mindent. Ha szükséges - és elég nyugodtak tudtok hozzá maradni - bevonhatjátok a harmadikat is - mik a szándékai.

Bevonhattok mediátort, közvetitőt is az eljárásba, és ez sokat segithet. És alapvető, hogy nektek saját magatoknak is el kell tudni dönteni, hogy mit akartok. Tehát előbb magaddal beszéld meg. El fogod tudni valaha fogadni, hogy neki volt más is?

Ha volt lehet, hogy máskor is lesz. De az is lehet, hogy ez jó lecke volt számára.

Sok-sok kérdés, amit tisztáznod kell.

Lenézni könnyü az embert. Csakhogy ezeket a dolgokat sehol nem tanitják: hogyan kell megfelelő partnert keresni, hogyan kell megtartani. Tehát az ember próbálkozik, és vagy sikerül, vagy nem. Aztán megpróbálja a hibát helyrehozni, és vagy sikerül, vagy nem. Nem azt kell lenézni, aki elismeri hogy hibázott, és megpróbálja helyrehozni azt. Hanem azt, aki semmit nem tesz azért, hogy helyrehozza. Meg sem próbálja. Esélyt sem ad sem magának, sem a másiknak, hogy ujrakezdjék.

Add meg az esélyt legalább arra, hogy nemet mondjon, mert az sem biztos, hogy nemet mond. Feltéve, hogy szereted még.

Azt is gondold át, hogy csak a gyerekek miatt nem érdemes együtt maradni, hiszen azt lehet, hogy még jobban megsinylik, mint a válást. Állandó veszekedésben élni nem nagy öröm. Még mindig jobb a kulturáltan elvált szülő, mint az idegbajos.

Az is előfordul, hogy az egyik fenn szeretné tartani a kapcsolatot, mert szereti a másikat, a másik viszont nem. Ezt nehéz elviselni, de tudomásul kell venni.

Tehát van mit mérlegelned.

A kérdés: kisemmizett. Nem vagy az. Még nem. De rajtad is mulik, hogy leszel-e. Az, hogy ő mit követel magának, az egy dolog. Megint másik dolog, hogy mit itél neki a biróság.

A füves bulik szervezetben maradása. Nem tudom. Ehhez szakértő kellene. De azt hiszem max pár napig. Tehát ez nem megoldás.

Kedves NÕ vagy! Köszönöm!

Igen, itt a szeretetéhség volt az ok!

Állandó jelleggel hivatalokban vagyok, sokszor értelmetlen és felesleges vitákat folytatok, kissebbségi komplexussal és gőggel felruházott csinovnyikokkal. Ezeket sok esetben otthon adtam ki.
Értelmesebb annál, hogy ne vallaná be, ha átverték, vagy csalódott!
Albérletben lakunk három gyerekkel. A házba (ha megvesszük) nem költözhetne, mert nem tudja úgy szervezni az életét! (Vagy nem ér annyit a kapcsolat?!)

Alapból nem vagyunk házasok.
Mindíg büszke és gizda voltam, hogy minket nem a papír tart össze!!!
A vagyonelosztás nem is érdekelt, hisz sose volt semmink idáig!
Most, a gyerekek nevére szeretném megvenni a házat továbbra is!
Eddig mindig mondtam, hogy ha 50-es éveimben elcsvarják a fejem, ne tudjak hülyeséget csinálni a gyerekek rovására!!! (Láttam hasonló eseteket!)
Megbeszéltük a gyerekek elhelyezését is!
Mondtam, hogy három gyerekre nem tudnék tisztességesen figyelni, Õ legszívesebben egyet sem engedne el, így a legkisebbet hozom, mert a két nagyobbik nagyon összeszokott!
Csak az utóbbi hónapokban bulizott, de elötte nem sok lehetősége volt, mióta együtt vagyunk!
Mivel együtt lakunk, megbeszéltük a vagyonelosztást is!!!
Meglepően korrekt ebben a kérdésben is!!!
A családi béke megvan! Õszinték vagyunk, remélem visszaáll a bizalom kettőnk között!
Mindent meg tudunk beszélni!
Ahogy én, úgy Õ is elismerte a hibáit és bocsánatot kért, holott én megbocsájtottam és megértettem.
CSAK ELFOGADNI NEM TUDTAM MÉG!
Szexuálisan több, mint megfelelő voltam (nem akarok beképzeltnek tűnni), és a saját testével is megismertettem, hogy pontosan mi és hogy kellemes! Bevallotta, hogy a kapcsolatunk végén sokszor mérlegelt, hogy mi és mennyire volt jó ebben a kapcsolatban.
A szex az első, a maszírozás (hát, fej, láb) a második helyen volt. Ezekre a dolgokra mindíg volt türelmem! (Most másfél órát maszíroztam a hátát amíg bealudt.)
Még nem vagyok 35. Nyílt, öszinte, türelmes, megértő, "Veress Pali bácsi" növendék vagyok!!! Az első voltam az életében, akivel beszélgetni is tudott a szexről, és érdekelte, hogy neki mi a kellemes! Elolvasásra ajánlom az ESZO (Elnyújtott Szexuális Orgazmus) című könyvet mindenkinek!
A "nyitott házasság" intézménye, mint olyan felmerült, de nem az igazi. Ha el is "viselem" és megbocsájtom, hogy mással van, attól még nem tudok mással lenni, ha egyszer ÕT és csak is ÕT szeretem! Tudod, a férfiak között is van akinél az érzések számítanak!!!
Több, mint fél évtized alatt, egyszer sem csaltam meg, bármilyen rossz "körülményeink" voltak! (Pedig lehetőségem volt rá!)
Most érzések nélkül kerüljek kapcsolatba egy nővel?!? Minek?!? Nem állatok vagyunk!
Ha nagyon nem bírja az ember, akkor ott a wc..., zuhany..., bár egyiknek sem ez az elsődleges funkciója!

Állami gondozott voltam, szeretetéhes, és sok szeretetet adtam! Ezért ne haragudj, ha elfogódott vagyok!
Mindent meg tudunk beszélni, de a harmadikat még nem vonjuk be, mert Õ vár. Sose vállalta magát elöttem, de hagyjuk!!!
Nagyon jó lecke volt mindkettőnknek és tanultunk belőle, de már nem hasznosítjuk közös életünkben!
Ma fogalmazta meg egy ismerősőm, hogy a család egy olyan kis közösség, ahol mindenki felelős a másikért!!!
Ha baj van, miért nem szólt "hangosabban"!
Mondtam, hogy szólt, csak előrerohantam és nem hallottam!
Azt válaszolta, hogy nem volt elég hangos.....
Ezt is mindketten beláttuk.
Tudomásul vettem, hogy már nem engem szeret. Nem szerelemmel.
Békében válunk el és tartjuk a kapcsolatot továbbra is, hisz nincs értelme leszúrni azt, akivel közösen boldog éveitek voltak és gyerekeitek vannak.

Még mindig szereted. Nagyon látszik. Akkor próbáld visszaszerezni. Kedvességgel, türelemmel, néhány szál virággal. Csinálj programot (nem olyat, amihez pénz kell). Kirándulást. Vagy menjetek el barátokhoz. Ha rá tudjátok bizni a gyerekeket valakire, akkor menjetek el ketten buliba. Mondjuk egy hajókirándulásra, ahol lehet táncolni is. A nők romantikára vágynak. A 3. kivár. Szerintem nem. Szerintem nem akar mást a barátnődtől, csak amit már megkapott. Három gyerekkel nem nagyon kapkodnak a nők után. Ha többet akart volna, már lépett volna. A barátnőd pedig reménykedett, ha feladja a kapcsolatotokat, akkor a herceg elviszi. Nem vitte, és szerintem nem is fogja.

Erre ő is rá fog jönni idővel. Amikor kilép egy kapcsolatból valaki, mindig azt gondolja, a másik jobb lesz. Eleinte tényleg jobb is. De neki is vannak hibái. A romantika, és a szerelem elmulik, és marad a szeretet, a házasságokat (kapcsolatokat) sosem a szerelem tartja össze, hanem a szeretet.

A nőknek meg sokszor hiányzik a lángolás. Majd elmulik nála is. Hagyj neki időt. Azt hiszem ez a kapcsolat talán még visszaforditható, de rajtad is mulik.

Szeretném, ha legalább normális kapcsolatban maradnánk. Még azon az áron is, hogy elengedem és "elvesztem"!
Nagyon komolyan kezd gondolkozni, most, hogy nincs folyamatosan a befolyásolása alatt!
Rájött, hogy miért féltem a gyerekeket!!!

Mondta, hogy ha "nem viszi a herceg", és nem talál albérletet, akkor itt marad a jelenlegi albérletben, én elköltözöm a legkisebb fiúval és meglátjuk, hogy mit is hajlandó megtenni, akkor "ha mindent a segge alá tolnak"!!!

Bár nekem már ez is jelzés, hogy eddig sem tett semmi konkrét előrelépést az ügyben azon kívűl, hogy a barátnőjével hívogattat minket!!!

Elmagyaráztam páromnak, hogy mivel Õ a gondviselője mind a három gyereknek, bármikor foghatja magát és elviheti ÕKET!
A Pasi, már túl van egy váláson és nála maradt a gyerek, tehát ismeri a szitut. Tudja, hogy náluk van minden adu, ég az ász is!
Felajánlotta a páromnak, hogy segít a válásban!!!

Lángolhatna nálunk is ismét a kapcsolat, ha kikerülünk ebből a hullámvölgyből és az álmaink megvalósulását értékelné!!!
Sajnos közben belekezdett ebbe a másik kapcsolatba és már nem is értékeli a mi kapcsolatunkat, a közös álmaink megvalósulását! Pedig ez volt a cél!

"A cél halál, az élet küzdelem, és az élet célja, e küzdés maga!" Madách

Nem biztos, hogy pontos, de valami ilyesmi.

"Megegyeztünk", hogy nem fogja elvenni tőlem a legkisebb gyereket, mert tudja, hogy mit jelent számomra a család és a gyerekeim!

Várnék más hozzászólókat is, ha lehet.....
The big cat,
Koi Gyula,
Kovács Józsi,
Karika,
Béres Deák Attila,
Bubó,
S valahány név a fórumon (Szilágyi úr!)

Csak megjegyzem, hogy a megegyezés addig megegyezés, amig mindkét fél betartja. Nyilván azt is tudja, hogy a másik két gyermek is a családodhoz tartozik, sőt ő is.

Ezen érdemes elgondolkodni.

Sajnos "alkudozások" folynak, pedig azt szerettem volna, ha épp ésszel belát dolgokat, és úgy dönt, ahogy az elvárható, illetve ahogy érez, de felelősséggel!
Egy hete tudtam meg, mi folyik a hátam mögött, míg én a gyerekekre vigyázok, vagy alszom.
Valamennyire megértettem, hogy figyelmetlen voltam, és elhanyagoltam a hajtásban.
Megbocsájtottam, ugyan, de nehéz volt túllépnem!
Tegnap segített egy ismerősöm "lezárni" magamban az ügyet. Azt mondta, hogy
"Ha nem akarod, hogy teljesen tönkre mennyen a kapcsolatotok és szeretnél békében elválni, akkor ne bántsd! Ha pedig egyszer megbocsájtottál, akkor nyeld le azt a kurva békát, és ne vágd folyton a fejéhez, mert azzal csak megutáltatod magad."
Tegnap reggel elmondtam itthon, hogy "Lezártam és ne haragudjon, amiért öt és fél napig előhozakodtam vele!"
Az éjszakai beszélgetésünkkor megmondta, hogy
"Még nincs túl az egészen, neki több idő kell!" Megadtam neki, csak így nem tudom, mikor kezdhetjük el építeni a kapcsolatunkat!?!?
Ez is úgy derült ki, hogy ma van valami buli a mogyoródi Aquarénában, és szívesen elmenne, csak mással! Mondtam, hogy,
"Ha én lezártam, akkor TE is zárd le!
Most már sokat "agyal", nem beszélgetünk annyit, és nem érzem olyan őszintének! Csendben van, bólogat, mint aki tényleg érti, de nem vagyok biztos semmiben!

A Herceg azóta sem jött érte, és nem vitte el!
Még levelet sem tűz az ajtóba, hogy él még!

De a mi kapcsolatunk tönkrement és vele a család is.
Kezdek agyalni én is...

Rátaláltam a gyerekeimre, akiket a nagy hajtásban és rohanásban egy kicsit "elhagytam"!
Érzem, hogy egyedül nem tudnék jelenleg 100%-ban teljesíteni, de már tervezem, hogyan lehetséges. Mindent szeretnék megadni nekik!!!
Ha közösen nem megy, akkor egyedül, de nem akarok belerokkanni, mert azt Õk sínylik meg!!! Értelmetlen volna önzőnek lenni és tönkretenni, bárki életét! Főleg nem a gyerekeimét!

Lehet, hogy csúnya dolog, de amikor megölelem őket, megkérdezem, hogy szeretnének-e másik apukát, helyettem……..
Nem akarnak, sőt azt sem, hogy „Anya elvigyen”.
Erősítem az érzést, hogy felelős vagyok értük és nem elég a 120% sem, ha róluk van szó!!!

Ha elviszem a gyerekeimet az albérletből és szeretném hivatalosan is magamhoz venni, akkor hogy lehetséges pontosan?

Karika?!?

Hello Anoním Balek:-)))

miért is vagy Te (igen, így nagybetűvel) Balek? és miért is vagy Te Anoním? ezeknek tartod most magad? Hát ne tedd. Mert nagyon is ÉRTÉKES EMBER vagy, és ez tiszteletre méltó. Mert aki úgy él meg a legsebezhetőbb pontját érintő frontális ütközést, hogy meg tud bocsátani, az nem balek ... és aki így ki meri tenni az érzelmeit mások elé, az ne maradjon anoním, úgyhogy ha akarod, elárulhatod a keresztneved, mert nekem nehezre esik Baleknek szólítani Téged ...

Bocs, ha nyers vagyok: a fickó egyszerűen csak tóni akarta az asszonyod, aki felült a rózsaszín felhőre. Nagyoin ilyen szaga van ennek a történetnek - ahogy Derill is írja. És lehet, hogy már nem is érdekli az embert a feleséged - hát ez a tanulság a feleségednek.

Nem kell itt még válásra gondolni - és szerintem egyezkedni sem, a Te helyedben semmit nem csinálnék ... csak várnék, és tovább gondolkodnék azon, hogy mi vezetett idáig: kevés férfi volt az életében, és kíváncsi volt másra is? vitt a lendület, de nem vagytok egymáshoz valók? mi az, ami működteti a kapcsolatotokat, kinek milyen igénye? mi az, ami közös, mi az ami más - és ezek mennyire fontosak nektek - Te tudod, ebben más nem tud segíteni ...

van egy keleti mondás: valaki akkor tartozik igazán hozzénk, ha magától visszatér hozzánk. Úgyhogy ha menni akar - engedd, ha vissza akar jönni és Te is ezt akarod, ne gátold. Kívülről ez ilyen egyszerű ... Meg kell adni az esélyt, hogy tévedjen, akkor a megbocsátástól lehet erősebb a kapcsolat. ha meg tényleg mást keres - nem tartozik hozzád, márpedig mindenkinek olyan vaéaki kell, aki hozzá tartozik. Neked is, meg neki is

A jogi részébe meg bele se megyek, úgy érzem, most ez a legkevésbé fontos.

Van néhány ember, akikre büszke vagyok itt a neten. Mert ők nemcsak megtanulták a szakmát, hanem amellett nagyon is emberek maradtak.

Én nem tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni: "van egy keleti mondás: valaki akkor tartozik igazán hozzénk, ha magától visszatér hozzánk. Úgyhogy ha menni akar - engedd, ha vissza akar jönni és Te is ezt akarod, ne gátold. Kívülről ez ilyen egyszerű ... Meg kell adni az esélyt, hogy tévedjen, akkor a megbocsátástól lehet erősebb a kapcsolat. ha meg tényleg mást keres - nem tartozik hozzád, márpedig mindenkinek olyan vaéaki kell, aki hozzá tartozik. Neked is, meg neki is."

A jogi része: én sem mennék bele, mert amit megfogalmaztál magadban, az pont az ellenkezője annak, amit eddig leirtál. Ha a gyerekeket önhatalmulag magadhoz veszed, az háborut jelent, és annak sokáig nem lenne vége. A gyerekeid nem csak téged, hanem anyjukat is szeretik. Számukra Ti vagytok a szülők még akkor is, ha Ti már nem tudtok együtt élni. Ha pedig Ti elkezdtek harcolni egymással, az mindenképpen árt a gyerekeknek.

Pont az a mondat, amit felvetettél: "akarnak-e másik apukát". Hülye kérdés. Persze, hogy nem akarnak. A mondat viszont arra jó, hogy kétségeket ébresszen bennük, és látod akár szándékos volt, akár nem, ez a kérdés már a gyermekek manipulálása. Te is tudhattad előre a választ, mégis feltetted a kérdést.
Próbáld a gyerekeket kihagyni. Fogadd el, hogy nekik mindketten kelletek.

És fogadd el amit Attila irt. Talán a feleséged is belátja, hogy felült egy olyan lóra, aminek a közelébe sem kellett volna mennie. Az a pasi sosem fogja elvinni. Lehet, hogy megizlelte a szabadabb élet lehetőségét - azt irtad, hogy mással akart bulizni menni most is. Ha jól vettem ki, ez nem ugyanaz a pasi. Tehát erről is beszélj vele.

Mit szeretne ő?

És döntsd el: mit szeretnél Te?

Ha ezeket - amit most tesz - el tudod fogadni, akkor ez is egy megoldás. Ha nem, akkor kérdés mit hajlandó ő tenni érted, a kapcsolatotokért. Beszélgessetek ha lehet, és ha lehet minél többet. Azt mondod bezárkózott. Próbálj Te őszinte lenni, hátha attól ő is megnyilik.

Egyenlőre nagyon intelligensen zajlik köztetek minden. De egy rossz lépés - akár tőled, akár tőle - és elszabadul a pokol. Ne engedd, mert azzal mindenki veszit.

Sok ügyem van, ami 6-7 éve tart. Abból áll mindkettejük élete, hogy utálják egymást, hatóságokhoz járkálnak, leveleket irnak, felörlődnek. És egyszer csak rájöttek, hogy nem is éltek. A gyerek pedig szép lassan mindkettőjük szeme láttára tönkrement. Ez is egy megoldás, de nem biztos, hogy a legjobb.

Kedves Anonim!

A Balek-ot szerintem hagyjuk. Mindenki követ el az életben hibákat - a párod most követte el az elsőt, az akárhányadikat, mindegy... Tanuljatok belőle!!!!
A kínai mondás, amit Derill is idézett:

HA SZERETSZ VALAKIT, ENGEDD EL. HA VISSZATÉR HOZZÁD, ABBAN A PILLANATBAN A TIED. HA TÁVOL MARAD, SOSEM VOLT A TIED.

S, még egy tanácska: szerintem ne próbáld meg mindenáron visszaszerezni! Ilyenkor lehet, hogy jólesik egy virág, egy kirándulás, de ezzel könnyen át lehet esni a ló tulsó oldalára és az meg inkább taszít, mint vonz.
Az emberi beszéd, a szeretet kifejezése szerintem sokkal többet ér. És az, hogy a legkisebbet (16 hónapos, jól olvastam??!!) Te nevelheted, az jó jel. Hamar rá fog jönni, hogy fehér hercegek nincsenek és ott van (volt) neki a családi béke....
Azért kíváncsi vagyok a fejleményekre!
Üdv.

Derill!
Létezik olyan, hogy egy 16 hónapos gyermeket az apának ítélnek?

Ja! Nem válaszoltál még a privimre. :((

Szia! Vlenke

Ez így egyszerűen hangzik, de ne haragudjatok Az ÉLETEM tettem fel a családra!!!!!!!!!!!!!!!!

Állami gondozott voltam néhány évig!
Tudtam, csak akkor lesz családom, ha a sajátom megbecsülöm és mindent megadok nekik, amit lehet!

Most, hogy teljesülnek az álmaink; Mindkettőnké, veszti el az eszét és a türelmét?!?!
Most lépünk tovább az albérletből, de a ház még nincs is kész!
Szóval én maradok a legkisebbel, mert azzal a legtöbb a baj, és ő többet akar magának!
Miért nem maradhatnék én a két nagyobbal? Elvégre ő lépett "le", amíg aludtunk, vagy vigyáztam a gyerekekre!?!?????
Ma is "hajnal kilenckor" ébresztettem, amikor már ettek a gyerekek, háromnegyed tízkor kikászálódott..........
Nem tud felkelni, mind a mai napig!
Visszaaltatja a gyerekeket, ahogy lehet.

Tegyük fel sikerül a ház és az csak a gyerekeké és az Õvé, enyém a soroksári ház.
Miből fizeti az 5.000.000.-Ft részleteit?!?

Próbálom magyarázni, hogy a felelősség nem egyenlő az önzéssel!
ÉRTITEK?!?

Tehát megkapja a házat és a lehetőséget (ettől még nem vagyok balek), de a Herceg nem költözne oda, mert akkor 30-40 percet kellene autóznia Budára a 6-oson, a munkahelyére...........

Miből él meg?
Hogy tartja el a gyerekeinket?!?
Ha elárverezik a házat, mihez kezd?!?
Ezer és egy kérdés.......

Ma voltam a Gyiviben (TEGYESZ), és beszéltem a Dr. Kolhmann György úrral, aki maga is állami gondozot volt!
Mivel együttélünk és a gyerekek is a nevemen vannak, elvihetem az albérletből a saját házamba Soroksárra, de biztosítani kell a másik szülő kapcsolattartását a gyerekekkel!

Az albérlet megszüntével, párom az utcára, jobb esetben a Herceghez kerül (bár eddig sem engedte, sem neki, sem a gyerekeknek!).
Vagy maradnak az albérletben amit hosszútávon nem tudnak fenntartani...............

Szóval kérhetem a gyámügyi hatóságot, hogy határozattal nálam helyezzék el a gyerekeket, akár csak ideiglenesen is!

Párom elengedem, de a gyerekeimet nem merem!!!
Ha valami baj lesz, akkor kikötnek a nevelőotthonban?

Apám és testvérei ott nevelkedtek, Pálhalmán végezte a hegesztői, darukötözői szakmát, ha mond valakinek valamit Pálhalma.
Testvéreimmel együtt én is nevelőotthonokban kezdtük az ÉLET-et.
Most kockáztassam meg, hogy a gyerekeim is ott végezzék, illetve kezdjék?!?!

Ki mondja meg, hogy kockáztathatom-e a gyermekeimet?!?
Mennyire kockáztathatom?!?

Nézzétek; nem iszom alkoholt, nem dohányzom, nem csaltam meg egyik barátnőmet sem (mert nem látom értelmét), teát és ásványvizet iszom...

Józanúl, hideg fejjel gondolkodom, de hányszor kell vesztesnek lennem?
Miért kellene vesztesnek lennem?

Ha elengedem, hova engedjem?????????????????
Sokan tanácsolták ezt, de nem érzem alapját.

Hello Balek,

na hogy álltok, sikerült elmozdulni valamerre, vagy még a zűrzavar az úr?

Vlenke: bocsi, de nem kaptam. Vagy nem tudom hova kaptam. Küldd el légyszi ujra:)
Létezik. Láttam már ilyet. De ritkább mint az egyszarvu. Ez sem itéleten alapult, hanem egyezségen. Ha a szülők igy egyeznek meg, és anonim szerint ez megegyezést, amit szerinte a biróság előtt is tartani fog a neje, akkor a biróság jóvá fogja hagyni. Egyébként szerintem reménytelen a helyzete, de nem szabadna annak lennie. De attól még az.

Anonim: A gyámügy semmit nem fog csinálni, mert nincsenek a gyerekek veszélyeztetve. A biróságtól kérheted, hogy helyezzék el nálad a gyermekeket. De attól, hogy kivonod a közös szülői felügyelet alól, csak erőteljesen romlani fog a helyzeted. Az anya ugyanis valószinüleg ettől megvadul, és visszalopja őket, sőt igyekszik majd elzárni előled, hogy nehogy ujra elvidd őket.

Az, hogy ő miből él majd meg, legyen az ő gondja.

Elengedni a saját utjára kell. Õ majd eldönti hova megy, mit csinál. A gyerekeket pedig folyamatosan látogasd, akkor biztos, hogy nem kerülnek nevelőotthonba, hiszen ha az anya alkalmatlan lesz a nevelésükre, akkor az apához kerülnek.

Az is megoldás, hogy megbeszéled a feleségeddel, hogy a gyerekek nálad legyenek, de szerintem ez nem fog menni.
Azt irod: "Miért nem maradhatnék én a két nagyobbal? Elvégre ő lépett "le", amíg aludtunk, vagy vigyáztam a gyerekekre!?!?????" Azért, mert nem igy egyeztetek meg. Ha igy egyeztek meg, akkor maradhatsz. Amig az egyezséghez tartja magát. Azt tudnod kell, hogy a biróság általában ahhoz helyezi a gyermeket, akinél nevelkednek. Amennyiben pedig kiemeled őket a közös szülői felügyelet alól, de nem tudod magadnál tartani őket - tehát az anya el tudja őket vinni (vissza tudja őket lopni) és sikerrel magánál is tudja őket tartani, szinte teljesen biztos, hogy neki itéli a biróság. Legalább is a tapasztalatom ez.

Kedves Derill!

Ha én most kiköltözöm Soroksárra a gyerekekkel, párom marad az albérletben néhány hónapot, utána az utca…
Nincs hova vinnie a gyerekeket.
Nekem ne nevelje aluljárókban.
Megtehetném, hogy elviszem a gyerekeket, utána pedig elnézem, ahogy az utcára kerül.

Átmenetileg talán a Herceg is segíti, de ez nem valószínűsíthető hosszabb távon.

Ha én saját házamban nevelem a gyerekeimet, az anya pedig az utcán, esetleg valami albérletben, pénz nélkül…
Reménytelennek látod?!?!

Kenyeret pénzért adnak, tehát ez sem mindegy, hogy el tudja-e tartani őket!
Nem hiszem, hogy ez a legjobb megoldás…

Kértem, hogy ha úgy érzi, menjen valamerre, és engedjen el!
Nem megy sehova, azt mondja vannak olyan értékeim, amelyekért lehet szeretni…

A másik lehetőség, hogy Érden megvesszük a házat hitellel, szoc-pollal.
Õ odaköltözik a két nagyobbik fiúval.

Azt mondja, költözzünk együtt, mert most úgy érzi, van esély rendbe hozni a kapcsolatunkat.
Eddig miért nem érezte?
Ameddig könyörögtem, megalázkodtam, csak elutasítást kaptam!
Most, hogy elfogadtam a helyzetet, megint változtat.

:))) A nőket megérteni... szép baleset lenne, ha sikerülne. Én nő vagyok, de még nekem sem sikerült soha.
A miértre nagyjából a szövegben van azért a válasz: "Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megalázkodj előtte." Eddig Te vadásztál rá, ezért nem voltál olyan fontos neki. Most ráébredt, hogy elveszithet, és elveszithet mindent veled együtt. Az, hogy könyörögtél neki, hiba volt. Sosem szabad könyörögni: megalázkodni. Ez tuti vesztes pozició.

Amit reménytelennek látok, az az, hogy hagyni fogja, hogy Te kiköltözz egyedül a gyerekekkel. Õ is menni akar. Vagy a gyerekeket nem engedi. Higgy nekem, öreg rókanyanya vagyok ebben. De ha tévedek, akkor ezentul elismerem, hogy vannak még csodák. Most viszont egyenlőre a csodákban nem hiszek, és ha rosszul sül el a dolog, rosszul jársz, és háboru lesz. Tehát gondold végig. Te döntesz, de azzal a tudattal dönts, hogy nem biztos, hogy ugy lesz, ahogy eltervezted. Az ember tervez, a nő pedig .... (többnyire eldönti, hogy mi lesz. Vagy nem, de akkor kiszámithatatlan az eredmény is).
Tehát szerintem ha Te bejelented, hogy költözöl a gyerekekkel együtt, nem fogja a gyerekeket engedni.

Sziasztok!

Valamit tisztázzunk!
Rajtam nem múlik; leelőlegezem az érdi házat, felveszi a szoc-polt,+kölcsönt.

Segítek mindenben, hogy a két nagyobbik fiamnak is megfelelő otthont és biztonságot teremtsek.

Békében szeretnék elválni, hogy egymás szemébe nézhessünk a késöbbiekben is.

Reménykedem, hogy a legkisebb fiamat nem fogja a késöbbiekben elvenni...

Ha ezek után azt mondjátok: "Nem vagy balek, csak korrekt." Háááát?!?

Hello,

Nézz csak vissza az utóbbi két hétre, mi minden változott azóta - fejre állt a világ, meg megint megfordult. Biztos, hogy ebben a helyzetben kell döntened, hogy érzed, reálisan tudod értékelni a helyzetet? Pont ebben az állapotban kell megoldanod a legfontosabb problémád? Mi történik, ha a egy hónap mulva döntesz? vagy kettő-három hónap múlva? Vagy egy félév múlva? A pénz is, meg az érdi lehetőség meg lesz akkor is - és sokkal objektívebben látod majd a dolgokat. Lehet, hogy nem is fogod úgy érezni, hogy feltétlenül veszítened kell ahhoz, hogy egyenesbe gyere, vagy ahhoz, hogy korrekt maradhass. Te miért nem vagy fontos ebben a történetben, csak ő meg a gyerekek? Ha semmid nem lesz - segíteni se fogsz tudni.

... számomra ezek az érdekes kérdések, de hát Te tudod, mi a jó neked ... fölöslegesen hergeled magad hülyeségeken, a két rossz között a kisebbik rosszat keresve - holott van jó megoldás is, csak most nem vagy abban az állapotban, hogy ezt meglásd ... ehhez le kell tisztulnia a dolgoknak - és ezen csak az idő segít, semmi más

Szia Attila!

"Néha a világ, mint a hinta fordul át.
De amíg van bohóc a cirkusz megy tovább!"

Sajnos az érdi lehetőség most van.
Az albérlet elvileg aug. 8.-án "lejár".
Egyébbként havi 100.000.-Ft.
Az ismerősőm finanszírozza meg az érdi házat, amíg nem gondolja meg magát a helyzetre való tekintettel!!!

Ha most nem lépek, lehet hogy nem is lesz mégegy ilyen esélye a gyerekeimnek.

Itt most mindegy, hogy én vagy az anyjuk mit csinál, a jövőjüket biztosíthatom és nem fogom elszalasztani, bármilyen Önös vagy egyébb érdekből!!!
Ha a gyerekeim nyernek, akkor én is nyerek!

A legkisebb fiammal Soroksáron maradok, egy szép új házban, gyönyörű helyen!!!
Kérdezd meg a Koi Gyulát, milyen a focipálya mögötti terület; legmagasabb és az egyik legszebb, elvehetetlen panorámájú telke!!!

Fontos vagyok én is, de három gyerekkel a nyakamban "hirtelen megrokkannék" én is.
Az pedig senkinek nem válna hasznára, főleg nem a gyerekekére!!!
"Ha két rossz van melyik a jobb?"

Per pillanat, ez a legrosszabb, és ebben az esetben is biztosítom a gyerekeimnek az OTTHON-t.

Az idő segített eddig is, letisztultak a dolgok, és ha tudok gondoskodni a gyermekeimről, akkor már nem vagyok vesztes!!!
Márpedig fogok róluk gondoskodni!!!

Köszi Mindenkinek mindent!

Olvasd vissza!

ha így érzed jónak, akkor sok szerencsét hozzá

Ez az egy lehetőségem van, hogy ne sülyedjünk el az iszapban!!!

A másik lehetőség az volt, hogy együtt költözünk és a soroksári házat kiadjuk!
Így legalább tudunk békében különválni!

Végigolvastam.
Ha a gyerekeid érdekeit nézzük, rendben!
Ha azt, hogy mindkettőtöknek marad egy kertes háza válás után, rendben!
A gyermekelhelyezésben is meg tudtatok állapodni, rendben!
Békében váltok el, nem haraggal, rendben!

Bár mindenkiben lenne ennyi megértés és bölcsesség!
Az esetleges vita biztos, hogy nem vált volna senki javára!
Aztán várd ki, kap néhány pofont az élettől és rájön, hogy te az ő "balekja" vagy, és rohanni fog vissza!
Nem ismerek mást, aki így lereagála volna ezt az esetet. A legtöbben bosszúért, de minimum késért kiáltottak volna. Az esetleges felpofozás pedig természetes!

"Ha boldog akarsz lenni egy percig állj bosszút,
de ha egy életen át akarsz boldog lenni bocsáss meg!"

Korrektséged tényleg a balekság határát súrolja!!!