szajbertattila
2004.07.14. 05:50
szerintem ez már nem is korrektség, hanem hülyeség
Gyermekelhelyezés, válás...
Rexor
#
2004.07.14. 08:48
György: Mi értelme van bosszúért lihegni, főleg felpofozni valakit? Főleg egy nőt. Ez a legprimitívebb megoldás, amikor egymásra fröcsög két ember teljesen értelmetlenül. Nem nevezem azt hülyeségnek, mikor valaki a gyerekei érdekét tartja szem előtt saját maga helyett. Emberileg teljesen meg tudom érteni, jogilag viszont tényleg azt gondolom jobban le kell védeni a helyzetet, és gondolkodni egy kicsit. Főleg nem ártana egy ügyvéddel konzultálni.
derill
#
2004.07.14. 10:30
Rexor:)) Attila is ezt irta, csak a maga módján. A hülyeség: nem levédeni magad. Meg lehet lépni mindent, a kellő védelemmel, biztonsági intézkedésekkel. Mindkettőtöknek igaza van:) Egy női lélek sokszor kiszámithatatlan. Ha gyerekekről is szó van, akkor még többször. A védelem esélyegyenlőséget teremt. Megállapodások, és akkor most irjuk le:)))
dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu
Rexor
#
2004.07.14. 13:25
Derill, tudom, hogy ezt írta Attila is, csak úgy éreztem kezdett olyan irányban elindulni ez a vita, aminek se vége se hossza nem lenne.
szajbertattila
#
2004.07.14. 14:22
én sem akarom rossz irényba elvinni a dolgokat, csak jeleztem, hogy ha nem most döntene, jobb döntést hozhatna, és ha figyelmbe venné jobban a saját érdekeit, akkor attól nem lenne önző és felelőtlen - sőt!
azért van egy olyan érzésem, hogy rendbe fognak itt jönni a dolgok ... reméljük a legjobbakat
Zoltán György
#
2004.07.15. 05:02
Rexor!
A jelenlegi hozzáállást minősítetem pozitívan.
Az esetleges bosszú és felpofozás, mint általános (sajnálatos) jelenség került szóba!
Van, aki két éve válik és most pofozta fel a volt feleségét, holott még mindíg gondoskodik róluk.
Egy másik ismerősöm úgy vált el, hogy folyamatosan vitáztak mindenen, a gyerekük is tönkrement!
derill
#
2004.07.16. 06:44
A zürös válások és kapcsolattartások eredménye általában az, hogy a gyerek tönkremegy. Mindkét szülő a gyerek érdekeire hivatkozással próbálja a saját érdekeit érvényesiteni, ráadásul meg van győződve arról, hogy jól csinálja, tehát valós rosszándék nincs is a dolog mögött. Csak azt nem érti meg, hogy ezzel a gyereket teszi tönkre, mert attól, hogy a szülők már nem szeretik egymást, a gyerek még mindkettőt szereti. Ez kicsit hasonlit ahhoz, mint amikor a munkahelyen két ember iszonyatosan utálja egymást. Lehet ugy is dolgozni - hisz a munkának ettől még mennie kell - hogy az utálatukat nem viszik be a munkahelyre, és lehet ugy is, hogy ott tesznek keresztbe egymásnak, ahol tudnak, ez pedig már a munka rovására megy.
Meg kellene érteniük, hogy elválni békésen is lehet. Mindenki megy a maga utjára, és a gyerek mindkettő szülőt és annak lakását otthonának tekintheti. Ebbe beleférhetne akár egy csomó közös program is, hiszen barátok is maradhatnának. Ehelyett arról szól az életük, hogy hogyan csesszenek ki a másikkal, hogyan forditsák a gyermeküket a másik ellen, holott a szeretet nem egy kosár alma, hogy ha elvesz belőle valaki, akkor kevesebb marad nekem. A gyerek pedig meggyülöli mindkettőt mire felnő.
dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu
Zoltán György
#
2004.07.16. 20:09
Derill, te egy tündér vagy!!!
Tündér vagy?!?
derill
#
2004.07.17. 16:54
Köszönöm:)) De miért is?
dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu
IV.Henrik
#
2004.07.19. 08:41
Üdvözlök mindenkit.
Hasonló cipőben járok-jártam mint kedves Balek. (Megjegyzés: Nem értek egyet a kishitű Balek névvel)
13 éve vagyunk házasok, van két kiskorú gyermekünk (fiú 9, lány 12). A feleségem múlt év őszén rátalált a chatre, folyamatosan chatelt otthonról (napi 10 órán át hétköznap, hétvégén folyamatosan) , pasizott, randizott, nem egy, nem két pasival lefeküdt. (Folyamatos hazugságok, látszat színházba menés, barátnőhöz menés, stb.) Iszonyú hónapokat éltem át érzelmileg. Õ boldog volt, dalolt, táncolt otthon, én pedig éjszakánkánt a fürdőszobában sírtam. A gyerekekkel sem foglalkozott úgy, ahogy egy anyától elvárná az ember. Egyikkel sem. Hétvégente maximum 5 szót szólt hozzájuk. Én vettem át az anya szerepet érzelmileg. Nagyon közel kerültem a gyermekeimhez, ez adta az erőt nekem. A feleségem egyszercsak rátalált az "igazi"-ra. Bejelentette, hogy szerelmes és nyílt házasságban szeretne élni. Ebbe én nem egyeztem bele, felajánlottam Neki, hogy költözzön el fél évre, élje ki magát és aztán megbeszéljük a történteket. Ebbe Õ nem ment bele. (Félt, hogy kisemmizem, pedig nem erről volt szó) Szó szót követett, megyeztünk, hogy elválunk. Õ össze fog költözni a "kedvesével" mintegy három hónapi chates ismerettség után. (Természeretesen volt már köztük szexuális kapcsolat is nem egyszer.) A válás megegyezéssel fog történni (már be van adva a bírósághoz) Úgy döntöttünk, hogy a fiam hozzá kerül, a lányom velem marad. Õ boldog, én érzelmileg a padlón vagyok. Nekem fáj a fiam "elvesztése", őt nem érdekli a lánya. Nincs egyik gyermekére sem szüksége, csak presztizsből ragaszkodik a fiamhoz (fiunkhoz). Ennyi a történet, de a lényeg most jön. Én teljesen tiszta lelkiismerettel állítom, mindent megpróbáltam, hogy rendbetegyük a házasságunkat, a kapcsolatunkat. Volt virág, kedvesség, kirándulás, romatikus hétvége, színház, mozi, tánc, de smmi hatást nem értem el vele. Nagyon sokat beszélgettem vele, rávilágítottam, hogy a rózsaszín köd felszáll egyszer és akkor jön a valóság. Elmondtam, hogy a házasságban a férj nem egy ruhadarab, amit ha megúnt akkor felaksztaja a fogasra és leakaszt egy másikat. Mi lesz, ha egy idő után ezt is meg fogja únni? Láttam rajta, hogy semmi értelme ennek a hegyibeszédnek, így úgymond "elengedtem". Most ott tartunk, hogy ezekben a napokban összecsomagol és elköltözik a fiammal együtt az anyósomhoz.
(Közbevetőleges kérdés: Ha önkéntesen elhagyta a lakást, mindent elvitt amiben megegyeztünk, akkor lecserélhetem-e a zárat. Természetesen beengedem, amikor én is ott vagyok)
Engem az anyagiak abszoluta nem érdekelnek, nem érdekeltek a megegyezés során. Mindent elfelezünk, bár mindent én hoztam a házasságba. A fimmal tolnék ki, ha nem adnám oda a felét mindennek. És ezt nem akarom. Tehát; kedves Balek: szerintem érzelmileg tisztázd le magadban a dolgokat, aztán jöhetnek az anyagiak.
szajbertattila
#
2004.07.19. 08:53
Szia Henrik IV.,
nyugodtan cseréld le a zárat ...
amúgy pedig jó olvasni, hogy túl vagy rajta, már a legnehezebbik részén - az elengedésen. Ha nem jön vissza - akkor nem jön. Ha egyszer nem akarsz együtt éni valakivel, akkor nem akarsz - sajnos ez ilyen brutálisan egyszerű. De ha visszajön - akkor lehet előlről kezdeni mindent. Mondjuk szerintem az igazi újrakezdéshez talán az is kell, hogy a másik is próbálja meg valaki mással, és ha ő is úgy gondolja, hogy még ezzel együtt is többet ér neki a "vétkes", mint az új, akkor jó esély van a rendeződésre... sok sikert
szajbertattila
#
2004.07.19. 08:55
azért a Balek is érhatna valamit, hogy most akkor mi ujság van:-)) jársz még errefelé Balek?:-)
Zoltán György
#
2004.07.19. 14:53
Igen járok errefelé!!!
"Igazából mérgesnek kellene lennem azért, ami velem történt, de nehéz mérgesnek lenni, amikor annyi szépség van a világban.
Néha úgy érzem, mindet egyszerre látom és az túl sok! A szívem úgy megtellik vele, mint egy lufi, ami ki akar durranni.
De aztán rájövök...
nem kell túlértelmezni a dolgokat.
Majd az egész átfolyik rajtam, mint az eső, és nem érzek mást, csak hálát...
minden pillanatért...
A szaros kis életemből.
Nem tudják miről beszélek?
Ne aggódjanak.
Egyszer majd rájönnek."
Ezek az amerikai szépség zárósorai.
Van benne valami......... elgondolkodtató.
IV. Henrik! Üdvözöllek a csapatban.
Zoltán György
#
2004.07.19. 18:22
Kedves IV. Henrik!
Szomorú, hogy másokkal is előfordul ilyen, de jó tudni, hogy kezelhető (legalább tünetileg) a dolog!
Két hónapig szinte csak sírtam, de mindenhol, ahol rám jött!!!
Sírógörcsöt kaptam a hivatalban is, nem intéztem szinte semmit.
A ház felújításán dolgozó munkásokkal is volt, hogy sírva beszéltem, mit kell, és hogy is szeretném megcsináltatni a házat!
Néha még most is rám tőr, de már időnként tudom kontrollálni!
Keress valakit TE is, én is ezt próbálom, hogy ne kötődjek annyira érzelmileg!
Elengedtem a harmadik kisfiunkat is "vele", de részemről ez az alapozás és az erőgyűjtés időszaka...
Több olyan kapcsolatom, volt előtte és közben is, amiből komoly érzelmi kapcsolat alakulhatott volna ki, de még egy flörtbe sem mentem bele!!!
Ma magyaráztam apámnak, hogy mindenkinek van múltja, de tiszta lappal indulunk!
Most, hogy vége, én még mindig tiszta lappal és nyíltan állok meg bárki előtt!!!
Lehet, hogy 100 emberből 80 Laza Baleknak tart, de a többi 20 az, akinek adok a véleményére! Õk tán becsülnek is, vagy becsülik az ilyen embert, akiben van erő, hogy ne bántsa azt akit szeretett.
Mert az igazi erő nem a felpofozáshoz kell!!!
Igyekszem majd valami emberi kapcsolatot találni, erre esélyem is van, hisz azok a barátok (lányok), akik ismernek 10-15 éve és "irigykedve nézték", hogy elkeltem és milyen családapa vagyok, és hogy mit jelent számomra a család; Azoktól rengeteg megértést kaptam.
Volt aki bevallotta, hogy azt hitte én fogok félrelépni és lelépni a páromtól. (Ebben közre játszik, hogy 183cm magas, szőke, kék szemű, sokak szerint jó fej ember vagyok.)
Időközben tapasztalták, hogy hűségesés és megbízható is vagyok, ami a külsőm alapján nem "jön le" sokaknak!
Zoltán György
#
2004.07.19. 23:10
Kedves Jogászok és Mindenki!
Az elmúlt időszakban sokat gondolkoztam mindenen, volt mit megrágnom!
Nekem nem "csak" a családomat tették tönkre, hanem az egész eddigi életemet is!!!
Nem lehet ilyenkor a károkozót, illetve a károkozókat valamilyen módon felelősségre vonni?
Mennyit ér egy háromgyerekes család, vagy mondjuk az én életem és álmaim?!?!
Lehet-e jogi úton elégtételt követelni?!?!
Emberileg, van-e lehetőségem fellépni bárkivel szemben, aki az "életemre" tőr?!?!
Vagy csak a szégyen, a reménytelenség és a megalázottság juthat osztályrészül?!?!
Nem hallottam még precedenst, de tény, hogy engem igen nagy kár ért, amit nem lehet helyrehozni.
Valami eltört, ami nem javítható, vagy cserélhető!!! Totálkáros lett!
Ezen gondolkodott már valaki?!?!
Vagy csak le kell nyelni és remélni, hogy a másik ember nem ver át?!?
Szajbert Attila?
Nagymacska?
Bubó?
Kovács Józsi?
Koi Tanár Úr?!!!
szajbertattila
#
2004.07.20. 06:39
Hello,
A Ptk. 6. §-t úgy hívták régebben, hogy vőlegényszakasz. Az volt a lényege (egyik alkalmazási esete), hogy aki hamis házassági ígérettel rávette az ijfú hölgyet, attól követelni lehetett a házassság elmaradása miatti károkat, a vagyonit biztos, de a nem vagyoni is beleférhetne.
Esetedben elvileg egy nem vagyoni kártérítés adná magát, de nem hiszem, hogy megállna - egy ilyen dolognak (kapcsolat megronmlásának) folyamata van, és ez a folyamat egyszer csak eljut oda, hogy valakinek a hívására megy az asszony. A vásár kettőn áll itt is - és be kell látni, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy azzal éljen, akivel úgy érzi, hogy jó lesz, de ahhoz is, hogy ne éljen azzal, akivel úgy érzi, hogy nem lesz jó neki. És mindenkinek joga van tévedni is - ha már feltétlenül jogokba akarunk gondolkodni. meg ahhoz is, hogy visszamenjen, és vagy visszafogadják, vagy nem - szóval megvan a visszautasításhoz való jog is.
Elítélem a csábítót, ez nem kérdés - de inkább erkölcsi kategóriának érzem a dolgot. Akinek más a véleménye írja meg...
IV.Henrik
#
2004.07.20. 07:22
Téged is, engem is érzelmi kár ért. Persze, erkölcsi és anyagi is, de nálam ez másodrangú. (Nem azért, mert sok pénzem van, hanem mert; csak.) Ezen szerintem tul KELL lépnünk. Nem érdemes hátra nézni, nincs értelme. Magadat teszed tönkre vele. Előre kell nézni, bízni, bizakodni a jövőben. Hidd el, nekem is nagyon fáj ami velem történt, de megpróbálom túltenni magam rajta. Nem javaslom, hogy költözz be egy elefántcsont toronyba a sebeidet nyalogatva. Esélyed sem lesz egy új jövőre. Nem azt mondom, hogy egyből ugorj bele más ágyába, hanem találd meg önmagad. Tudom, úgy érzed, hogy ezek nagy szavak, frázisok. Az az érzésem, hogy vak vezet világtalant (vaj'h miért? :-) ), és most úgy beszélek, mint akinek semmi baja sincs. Pedig dehogy nincs. Ezer sebtől vérzek. De megmutatom magamnak, a világnak, a feleségemnek, hogy nem fogok megtörni, összetörni, hanem igenis megtalálom a boldogságot. Hogy hol, mikor, hogyan, kivel.... mindegy. Élek a gyermekemnek, aki velem van és élek a gyermekemnek aki nincs velem. Talpra kell állnom, új életet kell kezdenem, új egzisztenciát kell teremtenem. A semmiből. "Reménytelenség, szégyen, megalázottságérzése jut osztályrészül nekünk?" Igen ez VOLT. DE ne feledd. Részesei voltunk, okai voltunk mi is. De lépjünk egyet. Előre, és nem hátra. Jó?
IV.Henrik
#
2004.07.20. 07:33
U.I.: Tudom, hogy ez egy szakmai fórum, elnézést az esetleges offtopicért.
Zoltán György
#
2004.07.20. 19:03
Köszi Mindkettőtöknek!
Sokszor elhangzott, hogy a pasi idősebb, komoly és felelősségteljes!
Ma hajnalban kérdeztem rá, hogy az illetővel, ha olyan öszinte volt, miért nem közölte; mi mindenen és közös "szenvedésen" mentünk keresztűl, és most "néhány év" után beteljesednek az álmaink!!! Nyugodtak, boldogok és felszabadultak lehetünk..., lehetünk volna!
Van, akinek egy élet alatt sem sikerül.
Állítólag elmondta, ez az ÁLLAT pedig ennek ellenére kihasználta a naivitását és beékelődött a kapcsolatunkba!
Mocskos és önző hozzáállása miatt tönkretette az egész család életét, mert már Anyácskáé sem a régi....
Persze felálltam!
Néha még hajt a bizonyítás, hogy elveszem a három gyereket és aztán csak nekik szentelem az életem! Most ki másnak?!?
Félek, hogy jóvátehetetlen érzelmi törést okozok Anyácskában, mint Õ nekem...
Félek, hogy valaki bosszúnak venné...
Tudom mennyire fájnak a "vér nélküli" sebek!
Legjobban pedig azt a három csöpséget féltem, akik elveszthetik az egyik, vagy másik, esetleg mindkét szülőjüket!
Ma voltam a lakcímnyilvántartóban, kerstem két éve nem látott ismerőst is!
Vannak olyan emberek (Hölgyekre gondolok!), akikhez közelebbi viszony is fűzhetett volna, csak az a fránya tartásom!!!
Lehet, hogy csúnyán hangzik, de nem akarok belerohanni egy felelőtlen kapcsolatba.
Várok és kivárok. Választok újra, mint már rég...
Társat, jövőt!
B.O.
#
2004.07.20. 20:28
Sziasztok!
Elolvastam mindenki problémáját - csak kíváncsiságból.... ki, miről ír...
Egyetlen dolgot azonban nem értek: hogyan lehet elcsábítani (beékelődni) egy kapcsolatba, amelyben két ember boldog, összeszokott vagy csak a múlt köti őket össze..... Hogyan kerül oda egy harmadik???? Kihasználva a pár egyik felének naivítását? Miféle naivításról beszélünk??!
Nem durva akartam lenni, de valamilyen szinten felháborodtam azon, hogy ennyire pártfogásba vetted azt, aki a legnagyobb sebet ejtette rajtad. Nem értem miért kell saját magadból mártírt csinálni..... Ha elment, engedd el. A Te életed megy tovább! - akkor is, ha nem állsz félre. Hidd el, tudom miről beszéletk/írok.
Szebb jövőt kívánok!!!!
vlenke
#
2004.07.20. 20:39
Szerintem kicsit átestél a ló túlsó oldalára (virág, mozi, kirándulás, tánc, stb.)... Én, mint nő próbálok gondolkodni, persze nem tudok a párod fejével (nem egy könnyű eset). Lehet, hogy jobb lett volna, ha ezeket elhagyod, beszélgettek és nem is emlegeted a múltat, csak csinálod a dolgod, foglalkozol a gyerekekkel, olyan vagy, mint régen. Az persze nem árt, ha kicsit figyelmesebb, de ezt nem szabad túlzásba vinni.
Egy nő, aki hosszabb ideje a párja oldalán áll, ezt szerintem sokkal többre becsüli, mint a rendezvénysorozatot....az elmúlik.
Remélem a - volt - párod hamar rájön, hogy mekkorát hibázott.....
Mindenesetre érzelmekkel, gyerekekkel nem lehet zsarolni senkit.
Szívből kívánom, hogy szebben alakuljon az életed!
derill
#
2004.07.21. 05:44
Hát ahogy olvastam a történetet, nem ugy nézett ki, mintha a felesége becsülte volna. A mozi-tánc-stb. pedig a férjnek sem árt. Még a virág sem - szerintem gyönyörü tud lenni egy vázában:))) imádom nézni:)))
Tény, hogy ha ettől nem lett jobb a kapcsolat akkor nem sokat segitett, de ugy gondolom mindig mindenből tanul az ember. Ha mást nem, akkor azt, hogy többet igy nem csinálja. Az biztos, hogy amikor valaki kezdi érezni, hogy elveszit valakit, sokkal jobban kezd ragaszkodni hozzá, de akkor többnyire már késő. Azt hiszem a feleségnek itt nem is a férjjel volt baja, inkább az egésszel. Valami mást, valami ujat akart, amit a férj, ha megszakad sem tudott volna megadni - az ujdonság erejét. Én is csak azt tudom remélni, hogy ez majd elmulik és szerencsésem megussza sulyos egészségügyi következmények nélkül. A többi következményt pedig ugysem ussza meg - mindennek ára van.
dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu
Zoltán György
#
2004.07.21. 06:57
Sziasztok!
A tegnap éjjeli-ma hajnali beszélgetésen, végre áttörés volt a teljes bizonytalanságon.
Elmagyaráztam, hogy az a szikla, ami a kapcsolatunk volt, a figyelmetlenségünk miatt elkezdett málladozni, porladni.
Most az utolsó homokszemcsékbe is kapaszkodni próbálok, de kifolyik a kezem közül, bármennyire is szorítom.
Közös, sziklaszilárd (vagy annak hitt), kapcsolatunk rendbe hozásának esélye az elmúlt hetekben teljesen felőrlődött velünk együtt!!!
Ez a bizonytalanság, amiben tartott teljesen kiszámíthatatlanná tett mindent, nem tudtam túllépni a dolgokon, nem éreztem, hogy valóban mellettem van!
Nem voltam képes az őszinte beszélgetéseink alkalmával visszatartani a kérdést, hogy miért???????????
Ha éreztem volna, hogy tényleg elkezdjük "újra"; tiszta lappal az egészet, és kéz a kézben továbblépünk…
De csak „megbeszéltük”, érezni nem éreztem.
Elmondta, hogy annak ellenére, hogy megbocsátottam és nyitottam felé, nem mert irányomban nyitni és fogadni a kedvességeket. Mindig azt mondta, neki idő kell!
Megadom! – mondtam, de azt döntsd már el, hogy elkezdjük közösen vagy sem!!!
Még nem tud mellettem dönteni….
De legalább adj esélyt, arra hogy elinduljunk és mellettem dönthess!
Sajnos, ezt a lehetőséget sem kaptam meg!!!
Elmondtam, hogy az lett volna a legegyszerűbb, ha 3 hete lelépek, és itt hagyom a gyerekekkel „gondolkozni”! Azt viszont nem tudta volna egyedül feldolgozni a teljes bizonytalanság miatt. Mellette akartam lenni, ha baj van és átsegíteni ezen a holtponton. Azért, hogy értékeljen, és CSALÁDOM legyen…lehessen újra!
Miután oda jutottunk, hogy külön kell válni, és tiszta fejjel átgondolni a dolgokat…
Ismét felajánlottam, hogy ne kínozzon ebben a kapcsolatban, mert így nincs értelme!!!
Elmondtam, hogy végre kezdek kilábalni ebből a kapcsolatból, keresem a lehetőségeket…, de azért kapaszkodom még mindig, mert még szeretem valahol, és szeretném, ha rendbe hozhatnánk a családunkat.
Szemére vetettem, hogy a folyamatos taktikázásával, agyalásával és bizalmatlanságával az utolsó reménysugarakat vesztjük el, lehet megint hűlyének fog nézni a végén…
Ráolvastam, hogy az elmúlt hónapok változásait miért nem látja?!? Miért nem értékeli?!?
Látja, csak sok tüske van benne is! Mondtam, hogy, ha én megbocsátottam, akkor próbáljon meg Õ is megbocsátani…
Mondtam ismét, hogy költözzön már a pasija nyakára, érezze azt, hogy más mit meg tesz érte…
Miért kellett ezt az egészet?????
Miért nem lehetett szólni, hogy baj van????
Miért nem dönt, hogy merre?????
Miért nem bírt magával???
Milyen mocsok az, aki az álmaink beteljesedése előtt belerondít a családunkba???
Honnan ez az eszelős őrült, aki segítségnek álcázva elcsavarja a fejét???
Ha tudta, hogy végre lehetőségünk van a nyugodt békés együttélésre, esetleg boldogságra miért tette tönkre kívülállóként????
Miért nem segítette abban, hogy ezt a néhány hónapot, amíg költöztünk volna „ÁTVÉSZELJE”????
Ez a felelősségteljes, felnőtt viselkedés???????????
Van ennek az állatnak egyáltalán felelőssége bárki és bármi iránt????
Elkezdte védeni, hogy ez a pasi valójában rendes!!!
Erről nekem valahogy nem a mi esetünk jut eszembe!!!!
Odaléptem hozzá, és felemeltem a kezem, indulatosan jött a számból;
Te mocsok!
Te szemét kúrva!
Te szajha!
Hátradőlt a széken és felborúlt!
Fedetlen combjára csaptam tenyeremmel, ötször-hatszor, vagy nyolcszor!
Nem számoltam, csak vigyáztam, nehogy elboruljon az agyam, és ökölbe szorítsam a kezem… és meg tudjak állni!
Láttam a félelmet a szemében, a rettegést, ami elborította, a tehetetlenségét és a kiszolgáltatottságát….
Rögtön abba hagytam….
Sosem láttam ilyennek, sokkos volt...
Engem is sokkolt a dolog...
Elmondtam, hogy érzek iránta még szeretetet, lehet, hogy esélyünk is lenne…..,
de már nem akarom….
Így, ilyen áron…
Ezek után……….MÁR NEM!!!
Ez a legrosszabb, amikor az ember valamit már nem is akar!!!
Közöltem, hogy kezdjük el a különélést, és takarodjon a pasijához!!!
Felejtse el a gyerekeket, mert nem engedem egy vadidegenhez, aki nem is tudja odafogadni!
Itt és most vége; majd a bíróságon találkozunk, ha valami baja van!
Ne tegyek ilyet a gyerekekkel!
Mivel a legnagyobb is csak négy éves, nem fogják beidézni őket!
Ez azért nem nyugtatta meg!
Közöltem; Öltözzön, pakoljon, hívja a pasiját és induljon kifelé!!!
A lakásból… az életünkből!!!
Most „lecsillapodtak a kedélyek”, de már tudom, hogy merre induljak, és mit nem akarok!!!
„Várok és kivárok. Választok újra, mint már rég...
Társat, jövőt! „
IV.Henrik
#
2004.07.21. 07:55
Huhh... Ezt azért nem kellett volna......
Zoltán György
#
2004.07.21. 09:27
IV. Henrik!
Rácsaptam a fenekére-combjára, mint a "rossz" gyerekeknek!
Elszakadtunk végre.
Tudjuk merre tovább.
Tisztában vagyunk legalább azzal, hogy mit nem akarunk!
