Gyerektartás és láthatás

Fórum → öröklés és családjog
régebbi elöl     új hozzászólás

boborján # 2007.06.13. 18:00

sziasztok!
én is hasonló kérdéssel fordulok ide:
mi a helyzet akkor, ha az apa nem foglalkozik a gyerekkel, aki nem is tud a létezéséről. nincs semmi szabályozva hivatalos fórumon.
ha mondjuk egy év, vagy egy hónap múlva úgy gondolja, hogy beadja a bíróságra a láthatás iránti igényét, akkor a bíróság vajon hogy dönt? kéthetente egész hétvége, meg ünnepek és szünetek fele? vagy eleinte valami rövidebb időt szab meg, hogy összeszokjanak? a gyerek nemsokára lesz három éves.

boborján

Sushi # 2007.06.13. 17:07

biztos velem van gond, de nem vagyok tipikus anyuka, nem szakad meg a szivem kimondva sem bús képet nem vágok. próbálom a láthatást megoldani akár azzal hogy a gyereket visszük autóval a láthatásra pedig ugye elvileg az apuka kéne hogy vigye itthonról pl.
tehát nem kerékkötök.

nem hiszem hogy minden gyerek csak azért problémázhat mert megfelelni akar és nem hiszem hogy ügyet sem kellene vetni rá.
tudom hogy választási lehetőség nem sok maradt, hisz az apa joga előbrevaló annál ami tényleges sérülést okozhat a gyerek lelkében. pusztán arra szeretnék most már csak rávilágítani hogy nem mindig lehet valami besorolni valahova tipikusként. tényleg adódhatnak olyan helyzetek amikor bármilyen banálisnak is tűnik és egyszerűen lekezelendő a gyerek hisztijeként egy gond, de az a gond ott érlelődik..

a jogok mellé kötelesség is jár. köteles lenne az apa a felelősségteljes viselkedésre, köteles lenne vele foglalkozni köteles lenne ellátni, köteles vigyázni rá..stb.
de a törvény ebben a tekintetben nem hagy lehetőséget arra hogy felelősségrevonható legyen..ezek szerint.

kicsit egyoldalúnak tűnik. gyereknek és nekem kötelesség neki jog.

_Wasp_ # 2007.06.13. 16:28

„- utólagosan lehet-e problémát kavarni a már "lefutott" láthatásokból (amikre a kisebbik nem ment el)?”
nem nagyon. azonnal jeleznie kéne az apának a gyámhatóságnál, ha akarna valami eredményt elérni.

„a börtönbüntetésről meg mint max. kiszabható tudok, mégpedig abban az értelemben ha konkrétan sír a gyerek mert menni akar és én lennék /aki nem engedem erőszakkal. ettől az életképtől szerettem volna teljesen elhatárolódni. sorry ha egyértelműségre törekedtem.”

nem akarok mélyen belemenni, de ha a hatóság figyelmeztet, és mégsem biztosítod a láthatást (a láthatás biztosításába az is beletartozik, hogy a gyermeketeket LELKILEG IS FELKÉSZíTED a láthatásra, azaz, nem olyannal búcsúzol (ez pl tipikus) "anyának megszakad a szíve, ha elmész", stb, tehát a különélő szülő ellen történő nevelés (ami már önmagában is jelezheti a gyermeknevelésre való alkalmatlanság tényét) is idetartozik).
A btk különös részében, mint kiskorú veszélyeztetése találod meg, ha mindenáron jogászkodni akarsz, vagy kiskapukat keresni. Ajánlott olvasmány hozzá a csjt is.

Magyarán nem bújhatsz el a gyermeked szavai mögé. A láthatást támogatnod, segítened kell. Az apának viszont joga és kötelessége láthatásra elvinni a gyermekét.
(személyes véleményem az - kövezzetek meg - hogy az elvált apa akkor is vigye el a gyermekét láthatásra, ha az bőgve kijelenti, hogy nem akar menni, tudniillik a gyermek akaratkijelentéseinek jelentős részét ilyenkor az anyának való megfelelés szándéka motiválja)

_Wasp_

póker és jogi problémák ingyenes
és felesleges megoldása

Sushi # 2007.06.13. 16:14

Wasp: a hangsúly az előző beírásodon a büntetésre vonatkozott, mint ha nem engedném a lányaim. pedig nem nem engedem, pusztán rövidebb láthatásra talán elmennek mindketten pár naposra már csak a kicsi, a nagy másfél éve nem és a gyámügyön úgy tájékoztattak hogy a 12 betöltésével már némi hangsúlyozom némi beleszólása talán lehet..és meghallgatják

a börtönbüntetésről meg mint max. kiszabható tudok, mégpedig abban az értelemben ha konkrétan sír a gyerek mert menni akar és én lennék aki nem engedem erőszakkal. ettől az életképtől szerettem volna teljesen elhatárolódni. sorry ha egyértelműségre törekedtem.

Sushi # 2007.06.13. 16:11

"(Megmondom őszintén, hogy NEM fogom erővel kényszeríteni a gyereket, hogy menjen, és NEM fogok neki hazudozni mézesmázoskodni, hogy "ráimádkozzam", hogy menjen - nem is hinne nekem, van önálló véleménye, mindig is erre neveltem. De sokszázezres büntetéseket se szeretnék összegyűjteni emiatt.) "

pontosan ez az én dilemmám is! A nagyobbik 12 éves a kicsi 7. mindent amit leírtál szinte mint ha én mondtam volna igen kis kivételekkel. de látom ezek szerint nem csak az én esetem ilyen

nyusz66 # 2007.06.13. 15:38

Érdeklődéssel olvastam az eddigieket, és most már felteszem az engem izgató idepasszoló kérdésemet is:

Mi van olyankor, ha a nagyobbik testvér betöltötte a 14-et, (sőt, a 16-ot is...) és úgy döntött, hogy ő bizony nem megy többet az apucihoz. (Az okot ne firtassuk mélyebben, a lényeg, hogy nem érzi jól magát nála-vele.) Akkor ez így jogos? Tehát ez védhető egy esetleges eljárás során? Legalábbis én így vettem ki az eddig elhangzottakból.

Csakhogy van neki 2 kisebb testvére, akik közül az egyikük szintén nem akar menni apucihoz - de ő még messze nincsen 14. Megteheti? Mert nálunk most épp ott tartunk, hogy a kisleány közölte az apjával (miután egy ideig nyaggatott, de mindig azzal szereltem le, hogy ezt sajnos neki kell megbeszélnie az apjával), hogy "Nem megyek hozzád, mert nem szeretek nálad lenni, mert folyton mindenért dühös vagy és üvöltözöl velünk!" És ezután több hétvégén nem is ment.

Egyelőre nem történt semmi, az apja "lenyelte". Most legutóbb sikerült rávennie, és olyan programot is tudott kitalálni, hogy - amennyire van rálátásom - jól is érezte magát.

A kérdésem, hogy, ha valamikor vágy ébredne az exben, hogy eljárást indítson a gyámhatóságon, akkor...

  • utólagosan lehet-e problémát kavarni a már "lefutott" láthatásokból (amikre a kisebbik nem ment el)?
  • Mennyire mérlegeli a gyámhatóság, hogy a 10 éves gyerek a feljebb említett körülmények miatt nem akar az apjával menni?
  • Milyen károm származhat ebből? (Megmondom őszintén, hogy NEM fogom erővel kényszeríteni a gyereket, hogy menjen, és NEM fogok neki hazudozni mézesmázoskodni, hogy "ráimádkozzam", hogy menjen - nem is hinne nekem, van önálló véleménye, mindig is erre neveltem. De sokszázezres büntetéseket se szeretnék összegyűjteni emiatt.)
_Wasp_ # 2007.06.13. 14:59

még egyszer leírom: ha a gyerek 14 évnél fiatalabb, és nem megy el láthatásra akkor téged felelősségre vonhatnak. Felelsz a gyermeked tetteiért. (tetszik - nem tetszik ez van)

Ugyanúgy ha a gyerek "saját akaratából" iskolát kerül, (mégha rossz is az az iskola) lehetnek rád nézve hátrányos jogkövetkezményei.

kapísi?

_Wasp_

póker és jogi problémák ingyenes
és felesleges megoldása

Sushi # 2007.06.13. 14:44

mégegyszer leírom, nem az apa láthatási jogától való megfosztásról szól a dolog.
a gyerek önálló döntéshozatala a kérdés. a gyámügynél sem merült fel a korlátozás vagy hogy tiltva voltak.

innentől nem tudom milyen felelősségrevonásról van szó.
láthatás megtörtént

_Wasp_ # 2007.06.13. 14:24

amíg nem tölti be a 14. életévet felelősségre leszel vonható - akár börtönbüntetéssel is fenyegetett módon is - ha a láthatások elmaradnak.

Azonban ha a láthatásokat 14 év után nullázzátok, akkor elképzelhető a gyermektartási díj csökkentése, "idő előtti" megszűntetése.
(nem tipikus - de elképzelhető)

_Wasp_

póker és jogi problémák ingyenes
és felesleges megoldása

Sushi # 2007.06.13. 14:09

köszönöm a megértés KBS véleménye mellett, után:) kifejezetten jól esik hogy van aki nem a vérmes anyukát látja az emberben és sémaszerűen ráhúzni akarja a kaptafára mert úgyis minden ilyen dolog egyforma és úgyis következetesen a láthatástól akarja szegény apát megfosztani

jó ideig eszembe sem jutott hogy ezeknek a történéseknek a következményeképp elvetessem az apától a láthatás jogát, most sem tartom helyesnek, hisz a gyerek is nő, egyre önállóbb lesz ebben abban, képes lesz a miérteket és hogyanokat a saját normáival, sőt elvárásaival összevetni és ennek függvényében döntést hozni. de addig ugye a jog szerint nem hozhat önálló döntést és ha megalapozott a véleménye ha nem köteles úszni az árral. ennek viszont kisebb nagyobb lelki sérülései lesznek.
milyen szülő az akit ez nem érdekel?

na és milyen férfi és nő az aki sosem választott még rosszul? természetesen viseli az ember a következményeit és megpróbálja helyrehozni hibás döntését, amit jórészt alapvetően saját magának helytelen megismeréséből, vagy meg nem ismeréséből fakadóan hozott. ő is felnőtt valamilyen családban....
születhet ez a döntés kisebbségi érzésből, de születhet abból is ha valaki a szülei mértéktelenül elkényeztetnek. nem is ennek okát kell firtatni.
én csak szerencsés vagyok hogy most olyan házasságban élek, ami a lehető legjobban működik, hogy olyan légkört biztosíthatok a gyerekeimnek amiben nyugodtan és jókedvvel fejlődhetnek egész addig amíg el nem jön a láthatás ideje...és ezen ha megszentülök sem tudok változtatni, mert ahhoz most egy másik embernek kéne végre változni...vagyis azt jelenti hogy nem elvenni akarom a láthatás jogát csak egy olyan gyámügyi procedúrában vagyok szenvedő alany, aminek nincs értelme. se a gyámügy sem én nem tudunk felelősséget vállalni az apa helyett, se időben ott lenni ahol kell/ene neki, se az apa ígéreteit betartatni..
és ez egy olyan dolog ami sajnos semmilyen úton módon nem zárható le, csak a gyerekek felnövésével és önálló akaratukkal miszerint eldönthetik mikor és milyen mértékben kíváncsiak valakire aki jogilag ún. apa.

tehát adódik az alap kérdés, hogy hány éves korában döntheti el egy gyerek, hogy részt akar a láthatásban venni, vagy sem?

Kovács_Béla_Sándor # 2007.06.13. 13:43

Lásd Lisall, ez a lényeges különbség az iskola meg az apa között: az utóbbiról csak anyuka gondolja, hogy le lehet cserélni...

hagyma # 2007.06.13. 13:28

149/1997./IX.10.Korm.rendelet 28.§.

Tarlos Ági # 2007.06.13. 13:05

Olvasgatom ezt a fórumot. Lisall feltett egy kérdést pár napja.

"köteles-e az anya az apai nagyszulökhöz engedni a gyerekeket az anyanak jaro nyari szünetben?"

Engem is nagyon érdekelne a válasz, de sajnos csak néhány etikai fejmosást kapott Lisall férfi forumozótársainktól, DE JOGI VÁLASZT NEM!

Általam őszintén nagyra becsült ObudaFan is csak így tudott hozzászólni:
„A puszta jogi válasz az, hogy a gyermeknek joga van kapcsolatot tartania a nagyszülővel is.”

Ébresztő!!! ÉBRESZTÕ?
Ezt nem lehet elintézni ennyivel. Ez nem jogászkodás, és nem segítség egy különélő szülőnek.

ObudaFan! Ez olyan mintha én azt mondanám hogy "a munkához joga van mindenkinek".

Szóval köteles-e az apa az anyai nagyszulökhöz engedni a gyerekeket az apának jaro nyari szünetben????

Ha igen akkor hány napot? Miért? Mikor? Milyen jogszabály alapján??

Lisall # 2007.06.13. 11:55

kbs: ha iskolaba nem akar menni es nincs meg a biztonsagerzete, megkeresem az okokat. Ha nem korrigalhato problemat talalok az iskolaval, atiratom masikba.

vzoli # 2007.06.13. 07:38

Nem kell megijedni KBS-től; csak az Év Cinikusa Nagydíjra pályázik. ;-)

Azért KBS, ha belegondolsz:

Hány olyan topikot-hozzászólást lehet olvasni - akár csak ezen a családjogi fórumrészen -, amelyben például a "szegény" ifjú apuka arról panaszkodik, hogy úgymond milyen ocsmány dolog és igazságtalanság az, hogy az élettársa/alkalmi kapcsolata az ő kifejezett kérése ellenére sem volt hajlandó elvetetni azt a gyereket, és hogy a jog ehhez úgymond még asszisztál is?

(Csak az elmúlt két évben minimum két tucat ilyent olvastam itt. A legtöbbször olyanok, hogy az apaságukban igazából még csak nem is kételkednek.)

A kedvencem az, amikor a fentiekben említettek monomániás ismételgetése után az illető még ráadásul azt kezdi el bizonygatni, hogy ő a kezdet kezdetétől mennyire szereti a gyerekét, és mennyire ragaszkodik hozzá. Mert ilyet is láttam már.

Aztán a gyerek megszületik, és az apjával való kapcsolatát illetően egy nagyon boldogtalan szituációba kerül.

Csak azt akarom mondani, hogy rengeteg olyan gyerek lehet ebben az országban, aki 10-18 év "kényszerláthatást" kötelesek elszenvedni a szó szoros értelmében, mert ezek a láthatások az apa részéről gyakorlatilag másról sem szólnak, minthogy a látszat és demonstráció szintjén kifelé, a rokonok, barátok és ismerősök felé meg kell felelni a gondos, jó apa képe támasztotta követelményeknek, mert egy saját gyerek létét hosszútávon azért mégis csak elég nehéz letagadni.

Az meg, hogy az egész befelé, a gyerek felé hogyan jelentkezik: az az illetőt a legkevésbé sem érdekli. A gyerek meg érzékenyebb műszer mint az Eötvös-inga, mert a környezetéből érkező érzelmi hullámokat általában a maguk teljességében képes felfogni-érzékelni. Szerintem egy felnőttet érzelmi téren átverni nagyságrendekkel könnyebb mint egy gyereket.

Amire utalni akartam, az csak az, hogy Sushi kérdésében megfogalmazottakat én a magam részéről sokkal inkább érzem ténylegesen lehetséges problémának ahhoz, minthogy két cinikus mondatban elintézzem; akkor sem, ha mondjuk adott esetben esetleg nincs is jogilag adekvát válasz, megoldás rá.

Pláne, ha esetleg egy anya érdeklődik a gyereke életét közvetlenül érintő kérdéssel kapcsolatban. Mert egy gondos szülő az ilyesmit azért igenis, joggal érezheti hatalmas problémának.

Másrészről azért hozzátenném, hogy én speciel azt a nézetet vallom, hogy egy gondos szülő a másik szülő (ex-házastárs/-élettárs) láthatási jogának korlátozásában-kizárásában csak akkor kezd el gondolkozni, ha a gyereke érdekeit figyelembevéve ez mint egy azonnali beavatkozást igénylő, súlyos, problémás szituációként merül fel a legvégső esetben legutolsó eszköz szintjén az eset összes körülményeit figyelembe véve.

Nem feltétlenül amiatt, hogy az apának az apaság tényéből eredően milyen jogai vannak, hogy a vérségi kapcsolat, vagy úgymond a gyerektartás ellentételezése mit jelent. Nem elsősorban erre gondolok.

Hanem arra, hogy egy gyermekét nevelő gondos szülő mérlegeli azt a lehetőséget is, hogy mi lesz akkor, ha esetleg ő azelőtt halna meg, hogy felnevelni, s az életben elindítani tudta volna a gyerekét.

Mert ekkor a gyerek tuti, hogy a másik szülőhöz kerül, akármilyen alkalmatlan szülő is az illető, mert ez azért általában nem valamiféle jogi alkalmatlanság.

És akkor nem mindegy, hogy a gyerek a kapcsolatok totális megszakadása után kerül-e oda amolyan univerzális lábtörlőként, vagy egy - még ha olykor némileg kényszernek érzett, de azért mégis csak folyamatos és létező - kapcsolat, kapcsolattartás után.

Ezért - ha csak a legvégső esetben legutolsó eszköz szituációja nem forog fenn, értve ezalatt az apa olyan totális és nyilvánvaló alkalmatlanságát, amely már egyértelműen a gyerek érdekeivel szemben halad (s ekkor a jog már szerintem tényleges segítséget is nyújtani képes az anyának) -, ... szóval ezt leszámítva véleményem szerint egy gondos anya még azt is kerülni igyekszik, hogy az apa láthatási jogának korlátozásával/megvonásával kapcsolatos töprengései akár csak a távoli érzelmi rezgések szintjén eljussanak a gyermekéhez.

És mivel egy gyerek szinte minden ilyesmit képes felfogni, ezért a legjobb az, ha az ember még a gondolataiból is száműzi az ilyesmit.

Meg én például talán soha nem is mernék meghozni egyedül egy olyan súlyú döntést, amely a gyerekemmel a legszorosabb vérségi kapcsolatban álló személy ideiglenes-részleges, vagy végleges kiküszöbölése irányába mutat. Mert egyszerűen nem tartom magam olyan nagy jósnak, hogy évekre-évtizedekre előre a teljes bizonyosság szintjén kinyilatkoztatásszerűen deklarálni merjem, hogy a gyerekem számára egy apa nélküli helyzet jobb, mint egy "fél" vagy "negyed" apa léte. Mert a semmiből már nagyon nehezen lesz valami; de hogy a kevésből legyen: arra legalább van némi esély.

Kovács_Béla_Sándor # 2007.06.13. 07:19

Apropos: ki választotta ezt a felelőtlen, nemtörődöm gazembert a gyerek apjának?

Kovács_Béla_Sándor # 2007.06.13. 07:18

Már értem, honnan is veszi a gyerek, hogy ne legyen biztonságérzete az apjánál, és honnan a motiváció, hogy ne akarjon vele menni.
Ismétlem: kötelező. És jobban tennéd, ha ezt magad tudatosítanád benne - a hangolás helyett.

Sushi # 2007.06.13. 06:44

A gyerek nem valami játékszer amit hol felveszek és eljátszom neki két percig hogy szeretem utána meg elhanyagolom és nem foglalkozom vele, hol hónapokig rá sem telefonálok és nem is találkozom vele. Ha számonkérik akkor annyit hazudozok már hogy nem esik nehezemre a gyámügyön előadni hogy szeretem és nehéz sorsú apa vagyok akinek korlátozottak a lehetőségei, utána meg ha ráképrdeznek mikor vittem el utoljára akkor megmondani sem tudom vagy rákenem egy sosem volt betegségre vagy épp arra ahogy állítólag nem engedték el velem:o

Mi csak szeretnénk élni az életünket. Nekünk lenne a legjobb egy korrekt válás és korrekt láthatás működne, de látom a gyereket sírni miután hazaér és másnap reggel ébredéskor hirtelen megijed hogy talán még nincs itthon..
Ha valakinek van gyereke megérti hogy ez nem jó érzés..szeretem a gyerekem és nem azt akarom látni hogy időnként valaki passzióból, csak mert vér szerint az apja, neki járó jogból kifolyólag kötődés, felelősség nélkül rángatja. És mindezt a jog elnézni, nem a gyerek érdeke számít hanem a jog ami egy "apának" jár aki csak genetikailag de nem viselkedéséből és tudatosságából fakadóan apa.

Sushi # 2007.06.13. 06:36

Nem egészen ugyanaz a helyzet. Nem egy nyalókáért könyörög amit nem kap meg vagy megkap. A láthatás nem a barátoknak barátnőknek szól úgy gondolom, hanem az apukának. Az apukának ha a számítógépes játékok fontosak a két nap alatt a gyerekkel való törődés, beszélgetés helyett, ill. megbeszélt időpontban már el sem viszi, nyiltan azért mert ő egyedül van épp és nem tudja ellátni a gyereket (!)..egy 7 éves gyereket könnyen képes elhagyni tömegben nem egyszer, úgyhiszem egy normális családban felnövő gyerek nem feltétlen ehhez szokott hozzá. A nevelőapját apaként szereti és kötődése vele alakult ki 3 éves kora óta.
Nem értem miért rángathatja el időnként a vér szerinti apa inkább mutogatás céljából, mint konkrét apai láthatásként..egy gyerek is felfogja ha valahol ő tényleges formában nem számít csak valaki azért hogy a környezete ne szólja meg időnként elviszi a gyerekét, mert még csak nem is kéthetente, hanem pár havonta teszi.
Általában nem ez a normális apuka normális láthatási célja és viselkedése. Én csak egy felelőtlen nemtörődöm emberre nem szeretném a gyerekemet "rábízni" pár havonta, azért hogy aztán egyszer csak elveszítse..és rosszabbra inkább nem gondolnék. Csip csup dologért nem fordulnék ide.

Kovács_Béla_Sándor # 2007.06.13. 05:48

És ha iskolába nem akar menni? Mert az neki nem jó, és nincs ott biztonságérzete?

Sushi # 2007.06.13. 05:36

Sziasztok!

Ha egy gyerek nem akar az apjával menni láthatási időben, és ez folyamatosan ismétlődik, határozott véleménye van és nincs biztonságérzete, többségében a megvalósult láthatás alatt is inkább barátnő, barátok..és tsai vigyáznak rá, mert apuka számítógépnél ül és játszik, vagy ha foglalkozik is vele időnként, de ellátni nem tudja...stb. a gyerek hány éves koráig köteles vele menni, mikor fogadható el a törvény szerint hogy neki ez a helyzet nem jó és dönthet saját maga a láthatáson való részt nem vételről?

Kovács_Béla_Sándor # 2007.06.12. 19:49

+1 érkeztető :) A melléklet elég egy példányban.

Nem tudom, ki hogy van vele, én ezeket jegyzem meg legnehezebben.

ObudaFan # 2007.06.12. 18:07

6 példány.

Kovács_Béla_Sándor # 2007.06.12. 13:48

Nyomtatvány, végrehajtási lap. Panaszlapon a bíróságon is kitöltik helyetted.

andi27 # 2007.06.12. 08:49

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni a segítséget ObudaFun-nak.
Azonban szeretném még azt megkérdezni,hogy a végrehajtási kérelmet nyomtatványon kell kitölteni vagy nekem kell megírnom? Hány példányban kell benyújtani?
Ismételten köszönöm a segítségeteket!

Andi