Jogsértő hatóságok

Fórum → öröklés és családjog
régebbi elöl     új hozzászólás

Kovács_Béla_Sándor # 2007.03.02. 11:37

Gezoo reloaded.

Gézoo # 2007.03.02. 07:40

Kedves Monalisa1 !

Érdekes megközelítés, "másfél év alatt nem reagáltak rá, akkor ad acta..lehet"

A móri ítélet kapcsán már önmagában felmerülhetne a bírói függetlenség érdekességének kérdése, az ilyen ügyek meg még plusszban.
Én magam is hónapokkal ezelött kértem segítséget, és nem azért nem folytattam, mert megoldódott volna az ügy, hanem azért mert értelmetlennek találtam a segítségkérést..
Itt vagy hozzáértők felelnek, de a mundér érdekeinek védelme miatt válaszuk is olyan.
Vagy olyan műzliértők mint én is..

Gézoo # 2007.03.01. 14:41

Kedves Apuci!

Miért gondolod, hogy éppen nálatok kellene a törvényeknek, a hatóságpoknak működniük??

Olvass bele a topic-okba.. Meglátod.

A törvény az egy dolog az élet egy másik..

monalisa1 # 2007.02.25. 22:54

Kedves zosa!
Apuci fórumos levelezőtársunk másfél évvel ezelőtt írta azt amit (!), és ha azóta nem jelentkezett ujabb hozzászólással, akkor valószínű hogy részéről a téma ad acta.

Javaslom írj közvetlenül az e-mail címére és ismételd meg a hozzászólásodat.

Lehet hogy egy új levélbarátra találsz!

zosa # 2007.02.25. 20:36

Tisztelt Apuci!Teljes mértékben együtt érző vagyok veled.Három éve nem látom én sem a gyermekeimet.Hatóságoknál ugyan így járok én is mint te, mert ha ő félre vezeti a hatóságot és engem meg hurcolnak úgy tünik nem tudok ellenük semmit tenni.

derill # 2005.11.23. 10:26

Irj még az ombudsmannak is, kb. ugyanezeket. Kiváncsi vagyok a strasbourgi döntésre. Anno Vámosi ügyében azt mondták, hogy a magyar hatóságok mindent megtettek (igaz, hogy csak birságot alkalmaztak, meg egy igen határozatlan ügyintéző kiment a kislányhoz, megkérdezte, hogy hajlandó-e az apjával menni, az kijelentette, hogy nem, ezek után távoztak) de most a Monory ügyben már kimondta Strasbourg, hogy a hatóságok teremtették meg azt a helyzetet, hogy a gyermek az uj környezetébe beilleszkedett, azzal, hogy nem intézkedtek kellő időben. Tehát véleményem szerint itt jó esély van Magyarország elmarasztalására.

Ha irsz az ombudsmannak, ennek a fórumnak az elérhetőségét is ird bele a levélbe igy: http://jogiforum.hu/forum/35/5984

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

apuci # 2005.11.23. 07:54

"Meghalt Mátyás király, oda az igazság!"

Az alábbiakban válásomat és gyermekelhelyezési ügyemet szeretném a világ szeme elé tárni. Tanuljon belőle mindenki, és kerülje a hatóságokat, bíróságokat, mert bár egy korábbi tanárom azt mondta "a bíróság jogot szolgáltat és nem igazságot", de higgyék el kérem, ma már talán azt sem.

16 évi házasság után, és négy fiúgyermekkel a családban volt feleségem 2000. októberében beadta ellenem a válópert. Sok minden vezethet egy házasság megromlásához, nem is kívánom ezt részletezni. Megtette akkor ezt a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság, ahol 3 (azaz három) éven keresztül tárgyalták ügyemet. El kell mondanom, csak megköszönhetem alapos munkájukat, kétszer voltunk pszichológusnál, volt gyermekek védelembe vétele a gyámhivatalnál, rendszeres kapcsolat a Gyermekjóléti Szolgálattal. Egy apró gond volt csak, az anya elvitte a gyermekeimet Pécsre, így a láthatás, és minden kapcsolattartás azonnal megszakadt fiaimmal. Három évnyi tárgyalássorozat után megszületett a csoda. A Bíróság 25 oldalas indoklással megerősítve döntését a gyermekeket nekem ítélte. Úgy érezhettem enyém a világ, végre láthatom, nevelhetem gyermekeimet.

Innen kezdődött aztán a kálváriám. Természetesen az anya nem fogadta el a bíróság ítéletét, jött a fellebbezés. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bírság újra tárgyalta az ügyet, több tárgyalást is lefolytatott az ügyben. Aztán 2004. januárjában ismételten csoda történt. A megyei Bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, és így jogerős ítéletet hozott, hogy a gyermekeimet nálam kell elhelyezni.

Aki idáig eljutott írásomban, talán újra visszanéz a címre, és megkérdezheti, mit akar ez az ember? A bíróságok "jogot" szolgáltatottak neki, mi a gondja?

Kérem tisztelettel, 2005. novemberében írom soraimat, és még ma sincsenek a gyermekek nálam, sőt Pécsen és Sopronban folytatódik tovább perem.

Mivel az anya természetesen nem volt hajlandó még a jogerős ítéletet sem végrehajtani, így elindult egy olyan bírósági-hatósági-rendőrségi-ügyészségi-minisztériumi - elnézést a kifejezésért - vetélkedő, melynek az anya és ügyvédje részéről egyetlen célja volt, húzni az időt bármeddig, bármiáron, tovább folytatni a korábbi a gyermekek életét is tönkretevő tevékenységét. Adhattam be végrehajtási kérelmet Mosonmagyaróváron a pécsi végrehajtás nem haladt. A 2004. márciusában kiadott végrehajtást először 2004. októberében próbálták meg foganatosítani, ahol az anya fogadott csak bennünket a lakásban, közölve "nem tudja" hol vannak a gyerekek, semmilyen információt nem adott hollétükről. Természetesen a végrehajtás sikertelen volt, szépen mindenki hazamehetett, én is, még a gyerekek láthatása nélkül is. Ekkor fordultam a hivatalokhoz, és megtapasztalhattam mindazt, amit korábban Ádám Péter is leírt. Egyetlen olyan hivatal sem volt, amely érdemben foglalkozott volna az ügyemmel. Persze kaptam leveleket, válaszokat mindenhonnan, de az ügyben nem történt semmi.
A sikertelen végrehajtás után feljelentetem Pécsen a feleségemet, először elutasították ezt a Pécs Városi Rendőrségen, majd ügyészségi panaszra elkezdtek nyomozni, de több hónapos ténykedésük alatt csak azt sikerült megállapítani, hogy nem találtak semmit. Mindenkit megkérdeztek az ügyben, természetesen engem kivéve.
Megpróbálta az anya a pécsi bíróságon a végrehajtást érvényteleníteni, ami ugyan nem sikerült, de eltelt fél év, mire ismételt végrehajtás történt.
2005. márciusában a végrehajtás során jelen voltak a gyermekeim is, és sikerrel zárulhatott a végrehajtás. Talán naiv voltam, vagy boldog, vagy figyelmetlen, a gyermekeimet egy kis hátizsákkal kaptam meg, 1 kabát, 3 nadrág, néhány alsónemű és zokni, tisztálkodószerek. De nem kaptam meg a gyermekek hivatalos iratait, a születési anyakönyvi kivonaton kívül. Hazautaztunk, és azt hittem végre boldogan élhetünk. Egyik fiamat, aki középiskolás visszaengedtem Pécsre tanulni, örömmel váltunk el az állomáson, fogadkozva kéthetenként jövök haza és várlak. A két általános iskolást beiskoláztam volt iskolájukba. Ám az első tanítás nap után már a gyermekek nem jöttek haza, és az anya ügyvédje este felhívott, ne is várjam őket, Pécsen vannak az anyjuknál. Újra ugyanott voltam mind azelőtt, és a kálvária azóta is tart.
Feljelentettem az anyát a Mosonmagyaróvár Városi Rendőrségen, ne is töprengjenek a dolgon, pontosan ugyanaz zajlott le, mind a pécsi esetben.

Az elmúlt időszakban az alábbi hivatalokhoz fordultam ügyemmel:

  • Mosonmagyaróvári Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala

Azon kívül, hogy korábban jogszabályellenes határozatot hoztak, melyet ugyan megfellebbezve a felettes hatóság elutasított, megharagudhattak a fellebbezésre és panaszra, a beadott ügyemmel nem foglalkoznak immár 6 hónapja.

  • Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal

Levelükből megtudhattam, hogy a mosonmagyaróvári hivatal jól működik, csak elfelejtettek tájékoztatni, hogy az ügyemet oldjam meg én.

  • Pécs Városi Rendőrség

A fent leírt esethez nem kell sok hozzáfűzni való.

  • Mosonmagyaróvár Városi Rendőrség

Sajnos ők sem tudtak semmit kideríteni.

  • Legfőbb Ügyészség Önálló Ifjúságvédelmi Főosztálya

Bár az ügyet valóban nagyon hamar kiadták felülvizsgálatra a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészségnek, sajnálatomra ott nem találtak semmi kivetni valót az egész eljárásban.

  • ICSSZEM (Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium)

Bár nagyon együttérzők voltak, az egyetlen jó tanács az volt, menjek oda, hozzam el megint a gyerekeket. Lehet, hogy én vagyok tutyi-mutyi, vagy csak buta törvénytisztelő, de ez olyan játék, mintha az autólopás után a rendőrség közölné megtalálta az autót, menjek érte és hozzam vissza, Ha megint elviszik, hát megint hozzam vissza. Mintha nem is emberekről lenne szó, hanem valami tárgyról.

  • Egyenlő Bánásmód Hatóság

Azért fordultam a hatósághoz, mert esetem (sőt Ádám Péteré, Vámosi Jánosé, és sok-sok apukáé) azt példázta számomra, hogy nem egyenlő mércével mérnek ma Magyarországon. Amikor néhány hivatalban elkeseredésemben megkérdeztem, mi tennének, ha én követném el azt, mind az anya, azonnal kész intézkedési tervek voltak. Fordított esetről még senki sem hallott, hogy egy anyát törvény be nem tartásáért megbüntettek volna. Természetesen ezen hatóság is nagyon sajnálta, de nem tud mit tenni az ügyemben.

  • Strasburgi Emberi Jogi Bíróság

Befogadták beadványomat, melyben jeleztem, hogy esetemben a jogerős ítéletet nem hajtatják végre, a hivatalok az üggyel nem kellően foglalkoznak.

Persze most azt lehet kérdezni, és mit akarnak a gyermekek? Mert ez a nagy kibúvó. Immáron 4 éve nem is láthatom a gyermekeimet. Kapcsolatot tartani velük nem is tudok. Ha levelet írok, zaklatom őket, a levelek a következő bírósági tárgyaláson már becsatolásra kerülnek az anya részéről. Ha nem írok, megvádolnak, még a kapcsolatot sem tartom a gyerekekkel. Személyes találkozó nem lehet, nekem látgatási jogom nincs, mivel nálam vannak elhelyezve a gyerekek?! Ha mentünk is Pécsre azonnal "eltűntek" a gyerekek.

Jelenleg a Pécs Városi Bírságon van peren gyermekelhelyezés megváltoztatására, melyet ugye még végre sem hajtottak, sőt fel sem merült az első tárgyaláson, hogy miért nem tartja be a jogerős bírósági ítéletet az anya. Perem van Sopronban, bár még nem tudom ott mit akarnak tárgyalni, de az anya a felperes.

Láthatja minden Tisztelt Sorstárs, ilyen egyszerű és jól működő a magyar igazságszolgáltatás és hivatali rendszer. Egy a fontos, ha nincs ügy, nem kell semmit sem csinálni, ha van ügy el kell tolni a felelősséget, a hatáskört, és máris nincs ügy. Hogy ebbe családok mennek tönkre, gyermekek nyomorodnak meg lelkileg, nőnek fel törvénytelenségbe, megtanulva, hogy minden alól van kibúvó, ez ugye nem zavar semmit.
Ráadásul az enyémhez hasonló esetek nem is kívánatosak sehol. A média csak akkor veszi fel, ha botrányszagú, vagy sírni lehet rajta. Mindenki kereste Kemál Karcsikát, sírhattunk az anyukával amikor a rendőrség jogerős ítélet alapján a gyermekét visszavitte Németországba. De vajon kit érdekel ilyen, hogy idehaza anyuka eltüntetheti a gyermekeket, megtagadhatja a végrehajtás. Pedig még csak keresni sem kellene ezeket az "anyukákat". Volt televíziós műsor ilyen ügyben, ahol megállapították, hogy a magyar törvények jók ilyen vonatkozásban, csak sajnos senki sem tartja és tartatja be, majd közös kézfeltartással le is zárult a dolog.

Összegzésként csak annyit, láthatja minden érdeklődő, vagy sajnos hasonló cipőben járó, sok időre van szükség még, hogy idehaza valóban rangja, becsülete legyen a törvénynek, a hivataloknak. De sajnos jelen időszakban pont a hivatalok azok, melyek rombolják ezt a hitet, erősítve az emberekben a mindent megtehetek, és ha nem érdekem, rám nem vonatkozik a törvény mentalitást. Talán csak a nyilvánosság erejében lehetne bízni, hátha felébred a bűntudat mindazokban akiknek tenni kellene ezen ügyekben.

Lehet, hogy most így megírva esetemet és feltéve az Internetre tanulnak majd mások is esetemből, és ha ennyit elértem, már nem volt hiába.