Apai jogokról lemondatni...

Fórum → öröklés és családjog
újabb elöl     új hozzászólás

Goodwitch # 2008.07.30. 21:08

Sajnos nekem is az a tapasztalatom, hogy az iskolaigazgatókat nemigen világosították még fel arról, hogy az iskolaváltáshoz nem elég az egyik szülő.

A hivatalos felvételi eljárásban még ellenőrzik ezt, de az évközbeni iskolaváltásoknál kicsit lankad a figyelem.

Egyébként a 16 éves lányt miért iratja a gyerek akarata ellenére az anyja másik iskolába? Szerintem igenis el lehet érni, hogy ha segítetek egymásnak, közös erővel, no meg a gyámhatóság beavatkozásával vissza lehet "vinni" a régi iskolájába.

Ebben a kérdésben leginkább az új osztályfőnök véleménye nem számít.

Goodwitch

kornellya # 2008.08.04. 13:55

Kedves Fórumozók!
Köszönöm a jótanácsot!Azonban szeretném elmondani a véleményem ,véleményetekre!
Jómagam is elvált nő vagyok 2 gyerekemet nevelem egyedűl.A barátom csak jóbarát, segítünk egymásnak, nincs olyan jellegű kapcsolat köztünk, amit Lajoska feltételez.Viszont felháborítónak tartom, hogy az elvált apák joga, majdcsak a gyerektartás fizetéséhez van.Nekik is vannak kötődéseik, érzelmeik, jó lehet ez a ritkább. De talán ha mi felnőttek ,attól ha nem működik egy kapcsolat, tiszteletbe tartanánk egymás szülői jogait, és a gyerekek érzelmei,kevesebb gyerek szerezne kisebb nagyobb lelki problémát!
Barátom esetében ügyvédi segítséget kértünk, és folyamatban van a kapcsolattartás szabályozása. Lehet , hogy nem tudja megakadályozni a kislány elkerülését,de legalább nyomonkövethető lesz és talán az ex is kötelezhető lesz biztosítani azt.Obudafan,köszönöm korrekt válaszaid!

ObudaFan # 2008.08.04. 17:26

Nincs mit.

scirpaceus # 2008.09.27. 15:34

Üdv mindenkinek!

Derill egy korábbi hozzászólásáról szeretnék kérdezni. Azt írta:
"Keresse meg az anya az apát írásban, és kérdje hogy a Csjt. 48. § (3) bekezdése alapján járuljon hozzá a gyermek ismeretlen személy általi örökbefogadásához. Ha ezt a nyilatkozatot megteszi, akkor a szülői felügyeleti joga megszűnik, és nem kell évekig pereskedni. Ennek nem feltétele, hogy a gyermeket örökbe is adják, vagy örökbe akarják valaha is adni."
Ez valóban így van? Senkinek nem kell örökbefogadni utána?

Röviden összefoglalom a történetet, ami kicsit hajaz a német kettős állampolgár kislány történetére, de az én kislányom már négy és fél éves. Nehéz objektívan látni a dolgokat, de azért igyekszem.
Lányom vér szerinti apukája még segített dönteni, hogy a babót meg kell tartanunk, de aztán már a terhesség alatt megváltoztak mindkettőnk érzelmei egymás iránt. Apasági nyilatkozatot tett, de azóta is folyamatosan vitatja, hogy "ez valóban az Ő gyereke-e"... Négy évvel ezelőtt Írországban vállalt munkát, és azóta bő félévente hazalátogatásakor mindig jött a lányához is. A gyermekelhelyezést és a gyermektartást nem mondta ki bíróság, megegyeztünk. Amikor jött, adott pénzt, nem sokat, de egy szavam sem lehetett. Kapcsolatunk a baráti és az ellenséges között leginkább a hangulattól függően változott. Egészen egy évvel ezelőttig, amikor elmondtam neki, hogy új kapcsolatba kezdek. Ettől a pillanattól fogva, visszavonta a havi 15e forintos utalást, amiért jobbnak láttam említést sem tenni. Telefonhívásai megszűntek, ezév januárban hosszabb időt töltött itthon, és viszonylag sok időt a kicsivel, de nem engedtem, hogy elvigye (mivel minden alkalommal szinte be kellett őket mutatnom egymásnak, egyszerűen nem ismerték kellőképpen egymást megítélésem szerint) ezt pedig sértőnek találta.
Amikor legközelebb jött haza, Édesanyámnak el kellett utaznia, és mivel én dolgozom - nem nyolc órában - magával kellett vinnie a kislányt. Ezt az apjával még hazautazása előtt közöltük, elmondtuk hol vannak, és hogy ott is meglátogathatja őket bármikor. Neki azonban ez volt az "utolsó csepp"... én rejtegetem előle a gyereket, jól van, akkor nem is érdekli a továbbiakban, "a közelembe ne merjétek hozni többet" - írta.
Nos lehet, hogy belém is szorult egy kis paranoia, de mivel tudom, hogy néha hajlamos agresszivitásra, és nem vagyok benne biztos, hogy a gyerekünkben nem egy koloncot lát csak, ami hozzám köti, nem vagyok biztos benne, hogy ezért nem bántaná...
Azóta elköltöztünk egy közeli városba. Írtam neki, hogy tudjon róla. De tartja az álláspontját:
"Felejtsük már végre el egymást egy életre"
Hát ezt szeretném jogi útra terelni, talán a jövő évben, várva még egy kicsit, hogy menyire gondolja komolyan. Na és persze szeretnék felkészülni arra, hogy hirtelen minden elfojtott apai ösztön előtör belőle, és megpróbálja megfúrni a dolgot.
Remélem kellően objektív voltam. A saját véleményemet nem akarom senki orrára kötni...
Szóval Nektek mi a véleményetek?

Kovács_Béla_Sándor # 2008.09.27. 16:42

Derill tévedett. Az egyik ügyfelének, akinek az ügyét lényegében próbaperként kezelte, ez némi pénzébe is került.

scirpaceus # 2008.09.28. 05:47

Pedig ez esetben (nem kicsit) örültem volna, ha ennyit enged a tv. Hiába volt a jogalkotó szándéka, hogy a gyermek érdekei mindig a legfontosabbak legyenek, vannak bizonyos esetek, amikor pontosan a törvény miatt kerül a gyermek számára hátrányosabb helyzetbe.
Én nem kezelem úgy a dolgokat, hogy gyerektartásért jár a láthatás, de az apuka, nyakamat rá, hogy úgy fogja. Pedig semmi szeretet nem fűzi a lányához, csak egy kötelesség, amit én gonosz mód a nyakába varrtam. És addig még el is viselte volna, amíg - minden ellenkező kijelentésem ellenére - élt a remény, hogy engem visszaszerez. Most hogy ez nincs, és legszívesebben elfelejtene, itt van ez az ártatlan apróság, aki kettőnkből maradt hátra...
Nem akarok, még ha tudnék is annyi mocskot összehordani az apjáról, hogy a láthatást megvonják tőle, de nem fogom rábízni a lányunkat egy percre sem, amíg pszichésen nem érzem stabilnak. Mert nem az.
És akkor most marad nekem az, hogy közös a felügyelet, tehát minden fontos dologban érdemben ki kellene kérnem az apja véleményét. Nem megyünk külföldre, ha lejár az útlevele azután még kb. 9 évig. És még ki tudja, hogy mit nem fogunk csinálni amiatt, mert "Apuci nem tud most hazajönni..." (elég sok minden történt most vele ahhoz, hogy ennél többel ne terheljem a lelkét a lányomnak. Hiányzik neki az apja, de mindig csak addig, amíg rá nem döbben minden találkozásuk másnapján már, hogy apuci nem is az, aki a fejében él...)
vagy...van más választásom? Nem. A kérdés helyesen: Van jobb választásom?

ObudaFan # 2008.09.29. 08:10

Egy megoldás van: az apa és a te hozzájárulásoddal egy másik férfi örökbe fogadhatja a gyermeket.