Előterjesztés a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény és más törvények módosításáról
Távoltartás
A távoltartás szabályozását a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény és más törvények módosításáról készült törvénytervezet tartalmazza.
A törvénytervezet szerinti szabályozás alapján távoltartás elrendelésére abban az esetben kerülhet sor, ha a bántalmazó cselekménye a szabálysértési vagy a bűncselekményi szintet eléri. A tervezet ennek megfelelően tartalmazza a távoltartás büntetőeljárási és szabálysértési kényszerintézkedésként történő szabályozását, illetve a zaklatás szabálysértési tényállását.
A Büntető Törvénykönyvben jelenleg huszonhat, a szabálysértésekről szóló törvényben négy olyan törvényi tényállás található, amelyek a fizikai, a pszichikai, a szexuális abúzust, valamint az elhanyagolást foglalják magukba, és amelyek a családon belüli emberileg és jogilag elítélhető cselekményeket teljes körűen felölelik.
A hatályos magyar joganyag jelenleg nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a terhelt a sértettel közösen használt otthonból – az általa elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt – eltávolítható legyen úgy, hogy számára a hatóság előírhassa, hogy a közös lakásba ne térhessen vissza, a sértettet közterületen vagy egyéb helyen ne közelítse meg, távközlési eszközök igénybevételével, avagy más módon ne zaklassa.
A törvénytervezet a lakhelyelhagyási tilalom szabályait alapul véve, a távoltartást egyrészt büntetőeljárási kényszerintézkedésként határozza meg.
A távoltartásnak alapvetően az a célja, hogy az eljárások elhúzódása mellett is megfelelő és gyors védelmi eszközt biztosítson a sértett vagy a közös háztartásban elő kiskorú részére az eljárás jogerős befejezése előtt azzal, hogy a bizonyítási eljárás sikerét elősegíti. Erre a célra a távoltartás, mint kényszerintézkedés lehet alkalmas.
A büntetőeljárás során, a tervezet szerint a távoltartás akkor rendelhető el, ha a bűncselekmény jellege, a sértett és a terhelt viszonya, a terhelt eljárás előtt és az eljárás során tanúsított magatartása alapján a bizonyítási eljárás sikeressége veszélybe kerülhet. Ugyanakkor a büntetőeljárás során fokozott védelemre szorulhat a terhelttel azonos környezetben élő kiskorú, ezért a büntetőeljárásban a tervezet szerint a távoltartás akkor is elrendelhető, ha olyan kiskorú személyt kell tanúként kihallgatni, aki a terhelttel közös háztartásban él, és a kiskorú vallomását a terheltnek a környezetében hagyása nyilvánvalóan befolyásolná.
A törvénytervezet a távoltartást szabálysértési kényszerintézkedésként is meghatározza.
A távoltartás céljára tekintettel a tervezet a „családon belül” elkövethető szabálysértések (magánlaksértés, rendzavarás, veszélyes fenyegetés és zaklatás) esetén teszi lehetővé az eljárás alá vont személy eltávolítását, csak akkor, ha az eljárás alá vont személy és a sértett egymástól való elkülönítése a bizonyítás sikeressége érdekében elkerülhetetlen, vagy ha alappal feltehető, hogy az eljárás alá vont személy újabb szabálysértést követne el.
A tervezet szerint a zaklatás szabálysértési tényállása két elkövetési magatartást fogalmaz meg. Zaklatást követ el, aki a mindennapi életvitelben tartósan vagy súlyosan zavar mást, illetve arra kényszerít valakit, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön. A zaklatás tényállásának minősített esete a „családon belüli elkövetés”.
A Kormány év végi ülésezési rendjétől függően a törvénytervezet a decemberi utolsó vagy a januári első kormányülésre kerülhet benyújtásra. Az Országgyűlés a törvényjavaslatot várhatóan a tavaszi ülésszakon megtárgyalhatja.
Az előterjesztés letölthető az alábbi címen:
http://www.im.hu/…rjesztes.doc
