A 2006. évi LI. törvénnyel került büntetőeljárási jogunkba a távoltartás jogintézménye. Az eredeti jogalkotói szándékkal szemben a törvényhozás kizárólag a büntetőeljárás keretein belül kezeli a családon belüli erőszak eseteit.
A Be. a távoltartást kényszerintézkedésként határozza meg. Elrendelése esetén a terhelt köteles a meghatározott lakást elhagyni és onnan meghatározott ideig távol maradni, ugyanígy a bántalmazott személy lakó-, és munkahelyétől, az általa látogatott nevelési-oktatási intézménytől, egészségügyi intézménytől magát távol tartani. Tilos továbbá az érintett személlyel érintkezésbe lépnie. Távoltartást kizárólag bíróság, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén rendelhet el 10-60 napig terjedő időre, ha az előzetes letartóztatás elrendelése nem szükséges, de tartani lehet a sértett tanú befolyásolásától, megfélemlítésétől, illetve attól, hogy a terhelt a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy újabbat követne el. Ha a terhelt a távoltartás szabályait szándékosan megszegi – és ezt utólag nem menti ki – előzetes letartóztatása rendelhető el vagy rendbírsággal sújtható.
Az elmúlt több mint két év tapasztalata rávilágított arra, hogy a távoltartás ebben a formában nem jelent igazi megoldást: kizárólag olyan esetekben nyílik alkalmazására lehetőség, ha büntetőeljárás van folyamatban. Ugyanakkor még ezekben az esetekben sem biztosít azonnali beavatkozást a segítséget kérőknek, hiszen a kérelem és a döntés meghozatala között akár hat hónap is eltelhet. Azokra az esetekre pedig, ahol nem indult büntetőeljárás, nem nyújt megoldást. Ezt a joghézagot igyekszik betölteni a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény. Az új jogszabály az osztrák tapasztalatokra támaszkodik és igyekszik még azt megelőzően kezelni a családon belüli erőszak jelenségét, mielőtt bűncselekmény következne be. A törvény a hozzátartozók közötti erőszaknak minősíti a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető tevékenységet vagy mulasztást. Hozzátartozónak kell tekinteni a Ptk. 685. § b1) pontjában meghatározott közeli hozzátartozókat és hozzátartozókat, valamint a volt házastársat, a volt bejegyzett élettársat, a gondnokot, a gondnokoltat, a gyámot és a gyámoltat.
Négy pillérre épül a rendszer:
1. pillér: a megelőző feladatot ellátó intézmények
A jogszabály pontosan meghatározza azon intézményeket, melyek a hozzátartozók közötti erőszak megelőzéséhez kapcsolódó feladatot látnak el. Ilyenek különösen az egészségügyi szolgáltatást nyújtók (pl. a védőnői szolgálat, a háziorvos) a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók (pl. a családsegítő szolgálat, gyermekjóléti szolgálat), a közoktatási intézmények, a gyámhatóság, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság és a pártfogó felügyelői szolgálat. Ezen intézmények kötelesek jelezni a családvédelmi koordinációért felelős szervnek (a városi gyámhivatalnak), ha hozzátartozók közötti erőszak veszélyét észlelik.
2. pillér: a családvédelmi koordinációért felelős szervek
A városi gyámhivatal – feladatkörében eljárva – a hozzátartozók közötti erőszak, vagy annak veszélye miatt tett jelzést követően a bántalmazottat és a bántalmazót személyesen meghallgatja. A gyámhivatal tájékoztatást ad a bántalmazottnak a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható intézkedésekről, az őt megillető jogosultságokról, a család és a gyermekek védelmét szolgáló szociális intézményrendszerről és szolgáltatásokról, valamint, hogy helye van-e büntető- vagy szabálysértési eljárás megindításának. Gondoskodik arról, hogy a bántalmazott – ha kéri – jogi, egészségügyi, pszichológiai és mentálhigiénés segítséget is kapjon, továbbá tájékoztatást ad a bántalmazónak a hozzátartozók közötti erőszak folytatásának következményeiről és az igénybe vehető terápiás kezelésekről. A gyámhivatal a személyes meghallgatáson elhangzottakat jegyzőkönyvbe foglalja és haladéktalanul tájékoztatja a rendőrséget.
3. pillér: a rendőrség
A rendőrség az ideiglenes megelőző távoltartást hivatalból (a helyszíni intézkedése során észlelt tények alapján), vagy (pl. a bántalmazott, illetve közeli hozzátartozója által tett) bejelentésre rendelheti el, ha az eset összes körülményéből, így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a helyszínből, az erőszakra utaló jelekből a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni. Az ideiglenes megelőző távoltartást a rendőrség 72 órára rendeli el akként, hogy a távoltartó határozatot haladéktalanul, a helyszínen köteles meghozni. A helyszínen először a bántalmazottat, majd a bántalmazót, és csak ezt követően a tanukat kell meghallgatnia úgy, hogy a másik befolyásától mentesen, zavartalanul tudja előadni a történteket. A rendőrség az ideiglenes megelőző távoltartás elrendelésével egyidejűleg az arra illetékes helyi bíróságnál kezdeményezi a megelőző távoltartás elrendelését. Az ideiglenes megelőző távoltartást elrendelő határozatot a bántalmazóval és a bántalmazottal közölni kell, és azt részükre át kell adni, illetőleg a lehető legrövidebb úton kézbesíteni kell. A rendőrség a bántalmazott kérésére, illetve beleegyezésével a határozatot megküldi az illetékes családsegítő szolgálatnak, a gyermekjóléti szolgálatnak abban az esetben, ha a bántalmazott háztartásában kiskorú él. A rendőrség értesítése alapján a távoltartó határozat meghozatalát követő huszonnégy órán belül a családsegítő szolgálat és (együtt élő kiskorú hozzátartozó esetében) a gyermekjóléti szolgálat köteles a bántalmazottat és a bántalmazót felkeresni, és a kiskorút veszélyeztető helyzet megszüntetése érdekében intézkedni.
A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, annak bírói felülvizsgálatára közigazgatási nemperes eljárásban kerül sor, mely a határozat kézbesítésétől számított három napon belül kérhető a bántalmazott életvitelszerű tartózkodási helye szerinti helyi bíróság előtt. A kérelem benyújtásának a távoltartó határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a kérelemről annak beérkezésétől számított három munkanapon belül határoz akként, hogy a közigazgatási határozatot megváltoztathatja.
4. pillér: a bíróság
A megelőző távoltartás elrendeléséről a bántalmazott életvitelszerű tartózkodási helye szerinti helyi bíróság nemperes eljárásban dönt. A megelőző távoltartás elrendelésére irányuló bírósági nemperes eljárás hivatalból a rendőrség kezdeményezésére, vagy a bántalmazott, illetve a bántalmazottnak közeli hozzátartozója kérelmére indul. Az eljárás során a bíróság a felek személyes meghallgatását legalább egyszer megkísérli azzal, hogy a hivatalból indult eljárásban a döntéshozatalnak nem akadálya, ha a meghallgatáson személyesen egyik fél sem jelenik meg. Kérelemre indult eljárásban, ha a bántalmazott kérelmező távolmaradását alapos indokkal nem menti ki, a bíróság az eljárást megszünteti. Az eljárást hivatalból indult eljárás esetén a rendőrség által elrendelt ideiglenes megelőző távoltartás kezdő időpontjától számított három napon belül, kérelemre indult eljárás esetén a kérelem beérkezésétől számított három munkanapon belül le kell folytatni.
A megelőző távoltartást a bíróság akkor rendeli el, ha az eset összes körülményéből (így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből) a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni. A megelőző távoltartást a bíróság legfeljebb harminc napra rendelheti el. A bíróság a határozatát a meghallgatás alkalmával közli a felekkel, azt nekik átadja. Ha a meghallgatáson a bántalmazó nem jelent meg, a bíróság a rendőrség útján intézkedik a kézbesítésről.
Akivel szemben ideiglenes megelőző távoltartást, illetve megelőző távoltartást rendeltek el, a távoltartás hatálya alatt köteles magát távol tartani a bántalmazottól, a bántalmazott életvitelszerű tartózkodására szolgáló ingatlantól, a határozatban megjelölt más személytől, és köteles tartózkodni attól, hogy a bántalmazottal közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen (ideértve a telefon, a levél vagy más egyéb módot is). Ha a bántalmazott az életvitelszerű tartózkodására szolgáló ingatlant a bántalmazóval közösen használja, a bántalmazó akkor köteles magát távol tartani az ingatlantól, ha a bántalmazott az ingatlan használatára a szívességi lakáshasználaton kívül egyéb jogcímmel rendelkezik, vagy a bántalmazóval közös gyermekét neveli. Az ideiglenes megelőző távoltartó határozat, illetve megelőző távoltartó határozat a bántalmazó fennálló tartási, valamint a bántalmazottal közösen használt ingatlan fenntartására vonatkozó fizetési kötelezettségeit nem érinti. Az ideiglenes megelőző távoltartás, illetve a megelőző távoltartás hatálya alatt álló személy szülői felügyeleti joga szünetel.
Fenti jogintézményeket hatálybalépésüktől kezdődően két új szabálysértési tényállás védi: a távoltartó határozat szabályainak megsértése és a megelőző távoltartás alaptalan kezdeményezése. Előbbi esetében a bíróság az ideiglenes megelőző vagy a megelőző távoltartó határozatban meghatározott szabályok megszegése miatt elzárást vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírságot szabhat ki az eljárás alá vont személlyel szemben. Utóbbi esetben a rendőrség – hatáskörében eljárva – százötvenezer forintig terjedő pénzbírságot szabhat ki azzal szemben, aki valótlan tények állításával a megelőző távoltartás elrendelését kezdeményezi és azt valótlan tények alapján el is rendelik (természetesen, ha szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősülő cselekményre vonatkoznak a valótlan tények, nem ezen szabálysértésről, hanem hamis vád bűncselekményéről beszélhetünk).
A törvény és a kapcsolódó jogszabályok 2009. október 1-jén léptek hatályba. A jogalkotó – mivel a távoltartás jogintézménye már két éve része a jogrendszernek – azzal számolt, hogy annak rendőrségi vagy bírósági alkalmazása nem okoz majd a gyakorlatban problémát. A valóság azonban ezt a jogalkotói várakozást sem igazolta vissza, hiszen például a családsegítő intézmények hétvégén zárva tartanak, így a 24 órás segítségnyújtási kötelezettség jelenleg – kizárólag – hétköznap teljesíthető. A segélykérő bejelentést követően a kiérkező, intézkedő rendőrök nehéz helyzetben vannak, hiszen a helyszínen rögtön dönteniük kell az ideiglenes megelőző távoltartásról, és a határozat alapjául szolgáló számos jogi vonatkozású kérdést is tisztázniuk kell. Vajon rendelkeznek-e az ehhez szükséges képzettséggel és tapasztalattal? A családsegítő és a gyermekvédelmi szakszolgálatnak már az erőszak gyanújánál értesítenie kell a városi gyámhivatalt, de milyen magatartás, viselkedés, családi veszekedés éri el az erőszak gyanújának a szintjét? Remélhetőleg nem kell további két év a következetes joggyakorlat kialakításához.
