Combinós gyilkosság – Egy különös büntetőügy színe és fonákja

2017.05.11. Jogi Fórum / Rideg–Németh Balázs

A villamosszerelvény az emberölés eszközévé, a peron pedig a bűntett színhelyévé vált a sajtóban „combinós gyilkosság”-néven elhíresült, 2014–ben elkövetett bűncselekmény során. Az elkövető egy főnemesi család kultúrközegéből indult, végül többszörös visszaesőként 18 év fegyházra ítélték.

A nagyvárosi élet zsúfolt és technicizált tereiben csak a minimális, de kölcsönös bizalom biztosította kiszámíthatóság lehet az együttélés alapja: az útkereszteződések, a parkolóházak, a tömegközlekedés eszközei és megállói könnyen balesetek helyszíneivé és bűncselekmények elkövetési helyeivé válhatnak. A büntető törvénykönyv megsértése mellett ezt a bizalmat „törte meg” a sajtóban csak „combinós gyilkosként” ismertté vált A. Áron Gergely, aki 2014. augusztus 1–jén a 4–es–6–os villamos Margit híd budai hídfőjénél található megállójában egy 74 éves, mindkét kezében csomagokat tartó nőt hátba rúgott, aminek következtében az áldozat a közeledő jármű elé esett és az halára gázolta. (Az előbbi gondolatkör számos irodalmi és filmművészeti alkotásban is megjelenik; legutóbb Antal Nimród Kontroll című játékfilmjében, amelyben egy csuklyát viselő, a metró peronjáról az utasokat a sínekre lökő alak szerepel.)

Gyilkosság combinóval. - Forrás: MTI

Az elkövető háta mögött ekkor már hosszú „bűnözői karrier” állt: nem sokkal az emberölés elkövetése előtt, 2014. márciusában a Fővárosi Törvényszék – többek között – testi sértés elkövetése miatt egy év két hónap börtönbüntetésre ítélte. Pálhalmáról a Székesfehérvári Törvényszék döntése alapján feltételes kedvezménnyel szabadult (2014. év június elején), amikor is pártfogót rendeltek ki mellé egy évre. A. Áron Gergely a szabadulását követően lényegében folyamatosan ittas állapotban volt és újabb bűncselekmények sorozatát követte el – időrendben: 2014. év június 11., június 12., június 26. napján –, majd nyolc napra a Szent János Kórház Pszichiátria Osztályára került (2014. év július 22.–től július 31.–ig), ahonnét közvetlenül az emberölést megelőző napon engedték ki. Ahogy egy korabeli sajtókommentár megállapította: „Nyugtalanító, hogy korábban több olyan ügye volt, amikor az utcán ismeretleneket támadott meg. Mintha az események szükségszerűen vezettek volna a tragikus végkifejlethez.” 

Az emberölési ügyben a Fővárosi Törvényszék hozott első fokú ítéletet, amely ellen a kirendelt védő téves minősítés és enyhítés, az ügyész pedig a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. A védői álláspont szerint A. Áron Gergely terhére nem emberölés, hanem halált okozó testi sértés bűntette állapítható meg, mert a szándéka nem fogta át a halálos eredményt. Maga a vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy a villamost nem látta közeledni, az emberölés elkövetésekor pedig nem a szokványos részegség állapotában volt.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság „a perrendi szabályokat megtartotta, az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és a mérlegelést követően megállapított tényállás túlnyomó részt megalapozott”, így az csak részbeni kiegészítésre szorult. Az indítvány szerint utóbbit pontosítani szükséges azzal, hogy a „sértett 74 éves elmúlt a bűncselekmény elkövetésekor. A halálához a többrendbeli bordatörés, gerinctörés, felkarcsonttörés és tüdőzúzódás vezetett. Ezen sérülések és a halál beállta között 3-6 perc telhetett el. A sértett halála a vádlott magatartásával okozati összefüggésben keletkezett.”

A Fővárosi Ítélőtábla a kétoldalú perorvoslatok alapján eljárva a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta.

A másodfokú ítélet indokolásában kifejtett bírói álláspont szerint a vádlott – figyelemmel előéletére (jelesül, hogy az általa megvalósított bűncselekményeket és szabálysértéseket jellemzően ittas állapotban követte el) – patológiás részegségre alappal nem hivatkozhat (utóbbit szakvélemények is alátámasztották). Az ölési szándék tekintetében szintén a megállóban, tehát a cselekmény közvetlen közelében álló szemtanúk egyöntetűen arról számoltak be, hogy látták a villamos érkezését, ezért azt a vádlottnak is látnia kellett. A tanúk valamennyien azt vallották, hogy a vádlott egyértelműen a villamos alá rúgta a sértettet, a külvilágban tehát az elkövetési magatartásban az ölési szándék jelent meg. A cselekmény minősítése tehát emberölés bűntette, amely elkövetése során a vádlottat egyenes szándék vezérelte.

A. Áron Gergely egy főnemesi család kultúrközegéből indult, végül többszörös visszaesőként 18 év fegyházra ítélték. - Fotó: MTI

A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság az első fokú ítéletet néhány vonatkozásban pontosította (helyesbítette például a bűnügyi költség összegét, a testi sértés bűntette jogszabályi hivatkozását), az indokolást pedig az ügyészi indítvánnyal egyezően kiegészíteni rendelte a következőkkel: a sértett kiszolgáltatott helyzetét kihasználó, elvetemült elkövetési mód nyomatékosan súlyosító körülmény, amelyet tovább súlyosít az is, hogy a vádlott a további bűncselekmények tekintetében (többrendbeli garázdaság, rongálás) különös visszaesőnek minősül. Egyebekben az Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, amely alapján A. Áron Gergelyt emberölés bűntette, két rendbeli garázdaság vétsége, rongálás vétsége és testi sértés vétsége, továbbá folytatólagosan elkövetett garázdaság vétsége miatt – halmazati büntetésül – mint többszörös visszaesőt 18 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélték, egyben megállapítva, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az elkövetőről a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának szociológus hallgatói még 2011–ben „Mi a cél?” címmel dokumentumfilmet készítettek. Három évvel később – már az emberölés elkövetése után – a világhálón rendelkezésre álló kvázi portréfilm különös fénytörésbe került: A. Áron Gergely ebből megismerhető sajátos sorsa és személyisége – az elkövető egy régi, főnemesi család leszármazottjaként viszonylag jó anyagi és kulturális környezetből indult – fokozta a sajtó érdeklődését az ügy iránt. (A film megnézhető ITT.) A. Áron Gergely szociális háttere és viszonylag gyors ütemben lezajló depriválódása a későbbi kommentárok tükrében példa lett a könnyen bekövetkező (társadalmi értelemben vett) talajvesztésre és a felelőtlen önsorsrontásra egyaránt; mindezek az ügy büntetőjogi relevanciáin túlmutatva a közvélemény számára lehetőséget adtak a pszichiátriai kezelésre szoruló betegek ellátásáról, illetve a hajléktalanok helyzetéről, továbbá az érintett szakterületeken illetékes állam szervek felelősségéről folytatott polémiákra. Ugyanakkor az ezekből levonható általános tanulságokat – amely szerint például a pszichiátriai betegek kezelésére vonatkozó jogszabályok módosításra szorulnak – élesen el kellett választani az A. Áron Gergely által elkövetett bűncselekmény–sorozat jogi megítélésétől, hiszen előbbieknek az elkövető javára történő beszámítása kaput nyithatna a nehéz sorsú – elvált szülők gyermekeként felnőtt –, illetve adott esetben hajlék nélkül élő polgártársaink kriminalizálódása iránti, indokolatlan tolerancia előtt.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG