Prostitúció, embercsempészet, kábítószer-kereskedelem, pénzmosás, illegális pénzbehajtás – korunk kiemelkedő közbiztonsági kockázata – a terrorizmus mellett – a szervezett bűnözés. A szervezett bűnözői csoportok elleni hatékony küzdelemben fontos szerep hárul a büntetőjogra is, amely keretet biztosít a bűnszervezet tagjainak felelősségre vonásához. Hogyan viszonyul a jog a bűnözés legsúlyosabb formájához?
Már az 1795. évi büntetőkódex-tervezet is rendelkezett arról, hogy „ha többen társultak bűntettek elkövetésére, az ilyenben résztvevő vádlott – még abban az esetben is, ha ténylegesen csupán egyetlen bűntett elkövetéséhez nyújtott segítséget – az összes többi bűntettért is köteles felelni, amelyet azon idő alatt követtek el, míg ő bizonyíthatóan a bűnöző társaság tagja volt.” A Deák Ferenc nevével fémjelzett 1843-as büntető törvénykönyvi javaslat kitért a „bűnre szövetkezések” különféle eseteire, így kívánva szabályozni a társas elkövetés alakzatait. Az első írott Büntető Törvénykönyvünk, a Csemegi-kódex, a lopás minősített esetenként értékelte, ha „az elkövetésnél rabló vagy tolvajszövetségnek két vagy több tagja működik közre;”, azonban a „tolvajszövetség” fogalmával adós maradt, azt az ítélkezési gyakorlat munkálta ki. A XX. század közepére a szervezett bűnelkövetés veszélyessége okán a jogalkotó bevezette az 1950. évi 24. számú törvényerejű rendelettel a bűnszövetkezet, melyet az 1961. évi V. törvény – azonos tartalommal – bűnszövetségre keresztelt.
A bűnszervezet fogalmát, mint a bűnszövetség speciális fajtáját a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 1997-es módosítása vezette be a jogrendszerbe, mivel a régi szabályok nem adtak, nem adhattak választ és megoldást 90-es évek közepén minőségi változáson keresztülment bűnözésre. Megjelentek a szervezett bűnözés jellegzetes formái, többek között: a prostitúció; az embercsempészés; a kábítószer-kereskedelem; a gazdasági szférában a pénzmosás; a csalási, rablási, védelmi zsarolások és az illegális pénzbehajtás. A fogalom meghatározásán túl a „Bűnszervezet létrehozása”, mint önálló tényállás is szabályozásra került azért, hogy a bűnszervezet létrehozásával kapcsolatos cselekmény is büntetőjogi felelősséget alapozzon meg.
A bűnszervezet definíciójának – ahogyan a büntetőjogászok legrangosabb nemzetközi egyesülete, az AIDP XVI. Nemzetközi Kongresszusának határozataiból leszűrhető – egyfelől pontosan megfogalmazottnak kell lennie, hogy az alkotmányos zsinórmértéknek megfeleljen, másfelől szükséges, hogy rugalmas legyen, hiszen csak így követheti a szervezett bűnözés dinamikáját. A bűnszervezet ma is hatályos fogalmát 2001-ben dolgozták ki, mely alapján három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. A szabályozás figyelembe vette az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény elvárásait, hiszen a szervezett bűnözés nem ismer országhatárokat, közös nemzeti összefogást és stratégia kidolgozását követeli meg a részes tagállamoktól. Ezt erősítendő alkották meg az Európai Unió szervezett bűnözéssel kapcsolatos legfontosabb dokumentuma, az Európai Unió Tanácsa által elfogadott, a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló 2008/841/IB kerethatározat, mely rögzíti az anyagi és eljárásjognak a jelenséggel kapcsolatban felmerült fő kérdéseiben az elért eredményeket, így elősegítve a tagállamok minél hatékonyabb küzdelmét.
Az új szabályozás által egyrészt elhatárolásra került a bűnszövetség a bűnszervezettől, másrészt a kevésbé szigorú, lazább feltételrendszer egyszerűbb bizonyítási helyzetet teremtett a bűnüldöző hatóságok számára. A fogalmat elemezve megállapítható, hogy a szervezett bűnözői csoportok céljaként: ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények – legalább kettő – elkövetése lett rögzítve, azonban a 4/2005. számú Büntető jogegységi határozat szerint a bűnszervezetben elkövetés akkor is megállapítható, ha az elkövető akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít meg, amennyiben az elkövető tudata átfogja a törvényi tényállás tárgyi jellegű ismérveit. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja – BH 2008.139. – szerint nem törvényi előfeltétel, akár egyetlen bűncselekmény befejezett elkövetése vagy megkísérlése sem, ugyanis a bűncselekmények elkövetését, mint szervezeti célt feltételezi a fogalom részeként, így nem követeli meg a bűncselekmény tényleges megvalósítását. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) az előkészületként értékelhető magatartást is bünteti, ha az a bűncselekménynek a bűnszervezetben elkövetéséhez kapcsolódik. Az előzőekből következően megállapítható, hogy egy kívülálló személy egyetlen előkészületi cselekménye is megalapozhatja a bűnszervezetben elkövetést, ha az a bűnszervezet tevékenységét támogatja. A fentieken túl az időtartamnak is kiemelt jelentősége van, a bírói gyakorlat már két-három hónapot is hosszabb szervezettségként értékel.
A bűnszervezet a bűnözés legsúlyosabb formája, az ilyenforma elkövetéshez a Btk. számos szigorú következményt fűz. Azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt bűnszervezetben követte el, a bűncselekmény büntetési tételének felső határa – a tárgyalásról lemondás esetének kivételével – a kétszeresére emelkedik, de a huszonöt évet nem haladhatja meg. Látható, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés maximuma 20 év helyett 25 évre emelkedett a bűnszervezetben történő elkövetés miatt, ugyanakkor a szigorúbb – „megemelt” – büntetési tétel csak akkor alkalmazható, amennyiben az elkövető ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményt követett el. Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye lehet, a tevékeny megbánás pozitív jogkövetkezményeit nem lehet alkalmazni. A Btk. által felállított vélelem szerint, így ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett. A szabadságvesztés büntetés kötelező jelleggel fegyházfokozatban hajtandó végre, valamint a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből is kizárattatott a bűnszervezeti elkövető.
A bűnszervezetben történő elkövetés szankcionálása már-már túlzónak hathat – Gellér Balázs és Ambrus István szerint a büntetőjog számos alapvető elve nem engedi meg, hogy ilyen kirívóan drasztikus jogintézmény a jogrend része legyen és lényegében bármilyen bűncselekmény esetén alkalmazni lehessen –, ugyanakkor az elkövetési alakzat veszélyessége a 3031/2017. (III. 7.) AB határozat megfogalmazása alapján abban áll, hogy a bűnszövetség a tagoktól elkülönülő hatalmi entitássá válik, amely káros hatásait így tartósan és széles körben képes kifejteni. Pusztító hatására tekintettel az államtól a társadalom fokozottabb és hatékonyabb védelmet kíván, nem feledve Lyndon B. Johnson szavait, miszerint „a szervezett bűnözés nem más, mint a társadalom ellen folytatott gerillaháború.”
